Victoria és Lucius

 Victoria  & Lucius   

   
Lily Evans, igen. Ő lesz az utolsó a listámon, végig fogja nézni, ahogy levadászom a kis barátait, mindet, a barátait, a fele barátait. Bárkit, aki bármilyen viszonyt, érzést táplál felé. Ideges vagyok, az incidens óta alig telt el 2 óra, igyekszek le a Mardekár klubhelységbe a többiekhez. Beszélni valóm van velük, egy kis ösztönzésre, tudjuk ki felé, a csatlakozásra. Indulásra készen állunk, hogy végre őt szolgáljuk.
A folyosón haladva, egy alsóbb éves taknyos félvér szalad nekem a kanyarban. Ő hátra esett, ijedten nézett a tekintetembe, én pedig csak léptem egyet hátra. Lenéző pillantást vetettem rá. Még mindig dúlt bennem a felgyülemlett düh, láthatatlan volt és lappangott bennem. Pillanatnyilag csak rajta tudtam levezetni. Rám nézett én pedig a talárjánál fogva felemeltem és a falnak nyomtam, jó erősen. Senki nem járt erre, se tanár, se diák. Ha mégis, akkor félnek bármit is tenni, vagy bárkinek szólni ez ügyben.
- Mit keversz erre kölyök!!? Hogy mersz rám nézni!? - hangom nyugodt volt, de a végére...kezdtem idegessé válni, hiszen egy sárvérűvel van dolgom. A gyűlöletem pedig fokozódott. Amikor hirtelen megragadta valaki a vállam, hátrapillantottam vállam felett, tudjam ki az a bátor, még mielőtt elküldeném melegebb éghajlatra a senkik földjére.
- Eltévedtél? - kérdezem tőle, miközben végig néztem rajta, egy Griffendéles lány, akit nem ismerek, új lehet, vagy nem tudom. Ezek szerint még nem ismer, még...

|Tagged: Victoria d’Argues| Music: -  | Note: A kezdések nálam furcsák, de remélem, megteszi |

Lucius & Vicky

Szokásomhoz híven a folyosókat rovom, ezúttal konkrét céllal: a cuccaim egy részét az ideiglenes szobámban hagytam, és így, három nap után már igencsak esedékes átpakolni mindent a hálókörletbe. Ha másért nem is, a hivatalos átköltözésem tudatosításáért mindenképp megéri. Ráadásul mindössze két táskáról beszélünk, semmi extra. Legalábbis ebben a hitben indulok el.
Persze, ki számítana rá, hogy az addig tökéletesen kihalt folyosón épp egy készülő verekedésbe sétál bele? Én semmiképp, és ezt alighanem az arckifejezésem is tükrözi... habozni viszont sosem volt szokásom. Gondolkozás nélkül a két fiú felé veszem az irányt és az idősebbik - a támadó - vállára teszem a kezem, mintegy előzetes figyelmeztetésként. Még elhátrálhat, mielőtt értesítenék valakit, vagy keményebb módszerekhez folyamodnék.
Kérdésére azonnal a magasba szalad a szemöldököm, és ugyanilyen fensőbbségességgel tűröm, hogy végighordozza rajtam a tekintetét, miközben a szavaim élét próbálom mérsékelni.
- Ahogy elnézem, a te kezed az, ami eltévedt. Ha kedves számodra, vedd le róla. Most. - Nem láttam sokat a történtekből, de ez is elég volt ahhoz, hogy leszűrjem a lényeget. Ez a szerencsétlen kölyök nem tett semmit, amiért így rá kéne rémiszteni - vagyis jobban teszi ez a seggfej, ha békén hagyja. Különösen azért, mert a másik kezemben lévő pálcám egyenesen rá szegeződik.

words: 200 music: Panic note: kifejezetten jó lett:)

 Victoria  & Lucius   

   
Utálatomat egy lány állította le, már mikor ránéztem, akkor tudtam, hogy egy aranyvérűvel akadtam össze, egy Griffendéles hölggyel. Aki kicsit sem volt kedves, külseje pedig kecses, nőies és vonzó. De ez most mindegy is, a pálcáját meresztette rám, figyelmeztetésképp. Most komolyan kellene őt vennem? Pont egy Griffendélest?! Na ne röhögtessen. Ismét végig mérem, majd visszafordulok a sárvérű gyerek felé és közel hajolva a füléhez belesúgok, úgy hogy azt a lány ne halja.
- Még találkozunk. - azzal a lendülettel, ahogy a lány felé fordultam, kezemből eleresztettem a kölyök ruháját, aki ettől a lendülettől a földet nyalta, de látszólag nem érdekelte, hiszen már szaladt is el.
- Valóban eltévedhettél, hiszen nem tudod, kivel állsz szemben. - meredek a hölgy szemeibe, nem vagyok bunkó, csak nem tűröm senkitől el, hogy belekotnyeleskedjenek a dolgaimba.
- Lucius Malfoy. Benned kit tisztelhetek? - bemutatkoztam majd, érdeklődöm úri ember módjára, félre téve az előző gorombaságom, csak kicsit frusztráló, hogy a pálcáját nekem szegezi. De kit érdekel, egy mozdulattal lefegyverezhetem, ha kell.
- Mikor érkeztél? - hát igen, sose láttam még itt, így biztosan új lehet, akik itt vannak, azokat mind ismerem, névről, vagy csak arcról, de legtöbbjüket a névről. Ő viszont valóban friss hús. Kíváncsi vagyok, mit takar. Elcsábul- e tudjuk ki felé a módszereimmel, vagy meghúzza valahol magát, vagy épp Potterrel és Evansal karöltve kívánja e a rájuk veszelgő halált megvárni.



|Tagged: Victoria d’Argues| Music: -  | Note: - |

Lucius & Vicky

Félne ne értse senki, nem félek a Mardekárostól, de tagadhatatlanul megkönnyebbülés fut rajtam végig, mikor elengedi a srácot. Szívesen utána mennék és megnyugtatnám, hogy ha rajtam múlik, ez soha többé nem ismétlődik meg, viszont még én is ismerem a szabályt: egy kígyónak sose fordíts hátat. Így egyszerűen csak ott maradok ahol eddig is, és mivel ő nem emel rám pálcát, én is inkább a talárom zsebébe ejtem. Alighanem elérkeztünk a vihar előtti csendhez, egyenlőre nem lesz rá szükségem.
- Bárki legyél is, semmi jogod ahhoz, hogy másokat zaklass. Különösen nem egy gyereket. Ha a saját súlycsoportodnak tartod, az eléggé leviszi a mércét, nem gondolod? - kérdezek vissza, elszántan viszonozva a tekintetét.
Természetesen meglep, mikor hirtelen udvarias stílusba vált, de ki más értene jobban az alkalmazkodáshoz, mint én? Egy könnyed mozdulattal kezet nyújtok neki, ha meghallja a nevemet, talán nem tartja majd túl lealacsonyítónak a kézfogást. - Victoria d’Argues. - Az apám az egyik legbefolyásosabb üzletember az amerikai varázslók körében, és ha nem is lenne az, a családunk elég sok sikert ért már el annak érdekében, hogy bevésse magát a történelembe. Így talán Lucius is felismer majd, ahogyan én idéztem fel magamban a Malfoy família hírét az imént. Persze, ők mint ugyanolyanok. Mardekár, aranyvér, arrogancia. Csakhogy... Ha hihetek a pletykáknak, ő támadta meg Lilyt.
- Csak pár napja. Ennek ellenére meglep, hogy még nem láttalak. Te is végzős vagy, nem igaz?

words: 230 music: You and Your Friends note: -

 Victoria  & Lucius   

   
Elengedtem a srácot, örülhet a csaj, bár furcsállom, hogy nem anyáskodó típus, hiszen nem rohan egyből utána, bár ki az a vakmerő marha, aki hátat merne nekem, Lucius Malfoynak fordítani. Elteszi a pálcát, azt hiszi enyhültek a hullámok a fejünk fölött.
- A saját súlycsoportommal is ugyanezt teszem. Nem kell aggódnod emiatt. Egyértelművé tettem mindenki számára, hogy kinek hol a helye. - farkas szemet nézünk, majd meglepődik kicsit az udvariasságomtól, ahogy bemutatkozok, majd ő se tesz másképp. A felém nyújtott kezét megfogtam, de ahelyett, hogy kezet fogtam volna vele, egy gyors mozdulattal megfordítottam és kezet csókoltam neki. Az illata megnyerő és egyelőre nem látszik, hogy ellenségesen viselkedne. De ettől még a fúria ott lakozhat benne. A neve ismerősen cseng, azt hiszem talán üdvözöltük egymást egy partin, amire az apám elvitt, de lehet az más volt.
- Szóval pár napja érkeztél. - érdekes, akkor bizonyára ismertették vele a szabályokat velem kapcsolatban. És mégis szóba áll velem. Szerencsés napom van.
- Igen, végzős vagyok. Azért nem láthattál még, mert rengeteg dolgom van, az elmúlt időszakban felgyülemlett egy jó néhány probléma. - újból végigmászok rajta tekintetemmel, majd elmosolyodom.
- Egyébként miért kerültél a Griffendélesekhez? Mi hasznod abból, hogy az ő oldalukon állsz? Ott nem tudsz, se előre, se hátra mozdulni. Kiálts, amennyit akarsz, de ők sosem fognak megfordulni, hogy rád nézzenek. Nem fájdalmas? Nem akarsz átjönni a mi portálunkra? Nálunk jobb helyed lenne. A jövőben, amit kedvedre alakíthatsz. Gázolj az örömben, vedd az édes mérget a legbensőbb mélységeidig. - édes szavakkal a sötétségbe csábítom az áldozatom. Okosan, édesen, lágyan, hogy az ne vegye észre a szörnyet az álarc alatt. Ezek egy démon suttogásai, Lucius Malfoyé. Ezen szavakkal akár a lelkére is hatni tudok, meglátjuk, mihez kezd az igazsággal.





|Tagged: Victoria d’Argues| Music:  Szemtől-szemben | Note: - |

Lucius & Vicky

- Mintha megszabhatnád, kinek hol a helye.
Eleve azt is nehezen hiszem, hogy a Griffendélesek tolerálják a hatalmas képét, hát még hogy egyenesen az ő kénye-kedve szerint ugráljanak. Ugyan már! Ha valaki nincs tisztában vele, merre hány méter, hát épp ő lesz az. Mégis mit képzel magáról, ki ő? Ja, bocsánat, Lucius Malfoy. Tényleg az én k*rva anyámat.
Hiába vált udvarias modorra, hisz már az első percekben tökéletesen bemutatkozott. Hidegen hagy a neve, a lényeg ő maga - ő maga pedig sejtésem szerint erőteljesen rohad belülről, és ezt a következő monológja is bebizonyítja. Hé, most jön az hogy „Vicky, én vagyok az apád.”
- A jövőm rajtam múlik, én alakítom és nem mások. Mellesleg a Griffendélesek ezerszer többet törődnek egymással, sőt, más házakba tartozó diákokkal is, mint ti. Persze, a semmit könnyű is überelni - mosolygok rá keserűen. Na, ez így nem teljesen igaz, ugyanis a jövőm nagyban függ a nevemtől is, viszont sosem volt szokásom másokra támaszkodni. Hát még pont ebben az esetben.
- Egyébként sem vennének át a Mardekárba.
Már az is nagy szó, hogy ilyen zökkenőmentesen megoldottuk az iskolák közötti ingázást. Főleg ha azt vesszük, milyen hatalmas és tekintélyes a Roxfort. Komolyan gondoltam hogy büszke vagyok rá, beleértve a házamat is.

words: 204 music: Things We Lost In The Fire note: -

 Victoria  & Lucius   

   
Bemutatkoztam, kétszer. Egyszer a bánásmóddal a kölyök felé, másodjára pedig a hölgy felé, bár egyik sem tetszett neki. És pont elég ahhoz, hogy megismerjen. Bár elméleteim a Griffendél és a Mardekár közti különbség viszonyok és a rengeteg nézeteltérések a Muglik és Aranyvérűek között. Neki pedig nem áll módjában csatlakozni hozzánk. Ez pedig elkeserítő, Aranyvérű és a legszebb fajtából, mellettünk lenne a helye, bár nem fogom kétszer elmondani, akkor harcoljon Evansék oldalán és ő is a porba hullik, minden álmával együtt. Ezek után, hasonló bánásmóddal kell majd részesítenem, mint Pottert. Ő is Aranyvérű, mégis a Sárvérűek oldalán áll és ez a legidegesítőbb az egészben. Kicsit csalódtam, bár úgy érzem, mégsem.
- Rendben. Szóval nem akarsz csatlakozni? Az a nyavalyás sűtyő rossz helyre osztott be kislány! - mosolyodom el, majd még közelebb lépek hozzá, végig a szemeibe meresztem sajátomét.
- Csak nehogy átess a ló túlsó oldalára. Kinek az oldalán állsz? - hangom cseppet sem ideges, kifejezetten nyugodt, pedig az előbb húztam fel  magam az előző megjegyzésein.
- A Sárvérűekén, vagy az enyémen? Vagy kérdezem úgy, hogy a saját oldaladon állsz?Nem akarsz megleckéztetni senkit, aki bántott? Megleckéztetni olyanokat, kik nem méltóak az életre?
Én átéltem már rengeteg dolgot, ez a hetedik évem itt és egyben az utolsó is, nem tudom pontosan mikor lesz a nagy hadd el had, de részt fogok benne venni. Megölöm azokat, kik már régóta húzzák az agyamat és kedves Narcissámét. Bár nem hiszem, hogy neki egy háborúban lenne a helye, ezért majd biztonságos helyre kell vinnem, mielőtt mindez becsapódik.
- Ugye tudod, mi folyik a színfalak mögött? - kérdezem ártalmatlanul és reménykedem benne, hogy semmit sem tud az előkészületekből és hogy ki kinek a pártját fogja.



|Tagged: Victoria d’Argues| Music:  Szemtől-szemben | Note: - |

Lucius & Vicky

Lehet hogy bátrabb vagyok, mint az emberek többsége, de Luciustól még engem is kiráz a hideg. A hanghordozása, a tekintete, sőt. Maga a közelsége... Mintha komolyan egy kígyóval, vagy magával az ördöggel beszélgetnék. És ő próbál átállítani a saját oldalára? Először a magánszférámból kéne kitakarodnia, mielőtt még a pálcámra teszem a kezemet. Ami - meg kell hogy jegyezzem - igencsak esedékes. Minden esetre szemrebbenés nélkül tűröm a szóáradatot, bár legszívesebben azonnal közbevágnék és elküldeném a búsba. Esetleg melegebb éghajlatra.
- Fogalmad sincs, miről beszélsz.
Én akartam a kezdetektől fogva a Griffendélbe kerülni, én győztem meg a süveget, és nem bántam meg. Soha nem is fogom. Hiába fényezi a Mardekárt és próbálja besározni az én házamat, mit sem számít... Mármint ha azt nem vesszük figyelembe, hogy egyre ellenszenvesebbé válik a gyerek.
- Mégis mit ártottak a mugli születésűek neked? Bárkinek? Ugyanolyanok, mint te vagy én, ugyanannyi joguk van az élethez, mindenhez! Vedd már észre, mit mondasz! Egyszerűen nevetséges ez az egész, sőt, beteges - fintorodok el, majd hátrébb lépek és a zsebembe csúsztatom a kezem, hogy szükség esetén azon nyomban kiránthassam a pálcámat.
- Micsoda? - kérdezek vissza homlok ráncolva. Egy szavát sem hiszem, viszont ezzel sikerült felkeltenie a kíváncsiságomat. Hagy halljam a hazugságait, utána úgy is elhúzok a közeléből, vagy épp elérem, hogy ő tegye ugyanezt.

words: 216 music: - note: -

 Victoria  & Lucius   

   
Amit akarok, vagy akit akarok, azt megszerzem, szavakkal, érzékkel, vagy pénzben, bár általában nagy hatalmú szavakat használok az "elbűvöléshez". Az emberek lelke a leggyengébb, azt könnyebb támadni, bár az Aranyvérűek is hasonlítanak ebben.Meg gyötörni, megkínozni és a pokol legmélyebb bugyrába taszítani az ellenfelet. Ez vagyok én.
- Oh dehogyisnem. Pontosan tudom, miről adok előadást neked. Csak a te agyad nem fogja fel. Milyen kár. - csalódtam egy csöppet benne, azt hittem meghatják szavaim, de még nincs vége a kedvesnek nem igen mondható bájcsevejünknek. Nem hagyom elmenni. Édes szavakkal magammal ráncigálom a gyűlölet markába, hogy aztán megtapasztalja azt, amit a Sárvérűek szemben kell mutatnia. Nincs kegyelem és nincs menekvés. Ebben mindenki részese lesz egyszer. Mindenki tudja, mi történik vele, ha szembe találja magát egy viperával és az megmarja, szóval feleslegesen nem untatok ezzel senkit.
- Beteges? El se tudod képzelni mennyire pocskondiázóak a jelenlegi szavaid. Ők mindenkinek ártottak, azzal hogy megszülettek, vagy pontosabban fogalmazva, azzal, hogy megfogantak. Bár ez mit sem számít most már. Hamarosan a gyengék elhullanak, és mi felsőbb rendűek maradunk fenn és élvezzük a mennyei királyságot, amit nekünk szántak.
A lány hátrébb lép és zsebébe helyezi kezeit, remek, ízlelni való, pompás, a Nagy Úrnak való, kecses bájú ágyas. Neki szánták valóban.
- Addig a jó, amíg nem tudod. - mosolyodok el, majd lassan közelebb lépek hozzá, és kezem megemelve szántok végig a hajtincsein, majd az arcán nyugszik meg tenyerem.
- Tudod, Victoria. A látszat néha csal. Nem tudom, miket hallottál rólam, a tetteimről. Az ne érdekeljen, mert mind csak féltékenyek, ránk, Aranyvérűekre és beakarják sározni a másik hírnevét és ez az a dolog ami elég ahhoz, hogy ők eltűnjenek. - mutató ujjammal végigsiklok az ajkán, még mielőtt bármit is mondana, inkább csak hallgasson végig, még nincs vége. Bár folytatni sem tudom, mert a kis hölgy nem engedi, igy csak felvont szemöldökkel figyelem azokat a csodás szemeket.


|Tagged: Victoria d’Argues| Music: Kígyó | Note: - |

Lucius & Vicky

Hogy az én agyam nem fogja fel? Nem, ezt most tényleg nem, mert hogy pont ő viselkedik velem úgy mint egy idiótával, az már elég magas. Gúnyosan felnevetek és megrázom a fejem - ez egész egyszerűen nem lehet igaz. Találkoztam már hozzá hasonlóval és van elég eszem ahhoz, hogy tudjam, hiába koptatom a számat. Amilyen elvakult, semmiképp sem fogja belátni, hogy nincs igaza. Csakhogy egészen más tisztában lenni a tényekkel, és azok szerint is cselekedni, nekem pedig kifejezetten nem tartozik az erősségeim közé. Most sikerül csendben maradnom, ám a következőnél már robbanok is.
- Mégis miért hullanának el?
Szinte érzem, hogy már közelebb járok a válaszokhoz, de még mindig nem eléggé ahhoz, hogy bármire is rájöjjek. Illetve persze, akadnak feltételezéseim, viszont van valami, ami az összesből hiányzik: biztos pont. Márpedig ez nem túl elhanyagolható tényező. Talán más irányból kellett volna megközelíteni a dolgot, ha manipulálhatóbbnak bizonyulnék, valószínűleg hamarabb beszélni kezdene, úgy viszont még kevésbé érezném biztonságban magamat. És mit ne mondjak, így sem túl idilli a felállás rám nézve, és ezzel még finoman fogalmaztam.
Mikor közelebb lép és hozzám ér, alighanem a vér is megfagy az ereimben.
- Nem érdekelnek a pletykák, amíg nem kapok rájuk bizonyítékot, vagy nem látom a saját két szememmel, hogy igazak. Te pedig elég gyorsan bebizonyítottad, hogy van alapjuk. Az indokaid szánalmasak, és te magad is az vagy, úgy hogy ha kedves számodra a kezed, leveszed rólam. Azonnal.
Hogy nagyobb élt adjak a szavaimnak, egy gyors mozdulattal előhúzom a pálcámat és a mellkasához nyomom a végét.

words: 251 music: - note: -

 Victoria  & Lucius   

   
Egy Aranyvérű lány, miért ál a Sárvérűek oldalán? Hát ezt pont hogy én nem fogom fel és talán soha nem is fogom, mi készteti, hogy barátként tekintsen rájuk. Eldobja ezzel a méltóságát is és lealacsonyodik hozzájuk.
- Mert gyengék! - vágom rá egyből a választ, még végig sem érő kérdésére. Akinek van lelke, mind gyenge. Nekem nincs olyanom, sosem volt. Eltaposom a csótányokat, akik keresztbe tesznek nekem és nem olyan eszme futtatásokat hajtanak végre, mint amiket én is. Olyanért akar mindenki meghalni, ami sosem létezett. És mégis, a hegyen túl és messze távolra igyekeznek, ahol remény és nyugalom van. A béke sose fog eljönni, valami mindig lesz, ami felpörgeti az eseményeket és vérfürdőt rendez. Ezt nem érti meg senki. Szeretem ha félnek tőlem, nem csak a nevemtől, hanem az egész valómtól. És a hölgy, végre szembe kerülhetett az egyik legnagyobb félelmével. Velem. Épp olyan félelmetes vagyok, mint egy mumus, mely megmutatja a legnagyobb, legmélyebb félelmeket. Az arcán nyugodott meg tenyerem, amin ő elégé fennhangon szólt hozzám, pálcája is mellkasomhoz nyomult. Ezen pedig elmosolyodom, nem félelemből, hanem azért mert érzem a félelmét, mely kiárad belőle. És ez szórakoztat.
- Csak pálcával mersz hősködni? Mint mindenki más? Anélkül már nem vagy elég bátor, mi?! Vagy épp nőies...chh..na ne szórakozz! - emelem fel a végére a hangom, mely már teljesen rideg és jeges, na ettől rettenjen meg, ne az érintésemtől. Egy hirtelen erőteljes mozdulattal taszítom el kezét magamtól, hogy lássa, büntetlenül senki se emeljen rám pálcát.
- Egy Aranyvérűhöz nem méltó ez a fajta megmozdulás! Ugye te is tudod, mire célzok?! Ne akkor legyen csak nagy a szád, mikor a pálcád a kezedben van...legyen anélkül is merszed! - oktatom ki egy kicsit, hiszen pillanatnyilag elvesztette a fonalat, hogy hol is a helye a ranglétrán, talán ez vissza billenti.




|Tagged: Victoria d’Argues| Music: Kígyó | Note: - |