1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Kor: 18 Ház: Mardekár Évfolyam/munka: 7. évfolyam Oldal: rossz
Jellem:
A Withmore család tagjai felettébb büszkék lehetnek a nevükre. Valamiért ott minden második tag auror, vagy az lesz, még a népes rokonság körében is. Chloe persze kilóg a sorból, nem is kicsit. A család kis fekete báránya ő, aki legalább annyira merev, mint apja, a manipulativitást pedig anyjától örökölte. Határozott egyéniség, mégis nehéz rajta fogást találni, mert érdektelen mindennel és mindenkivel szemben. Ő az, aki szenvtelen arccal nézi végig, ahogy valaki cruttius átok hatására kínok közepette vergődik, és az sem titok már, hogy van, mikor tőle származik az a bizonyos átok. Teljesen lojális az általa választott oldalhoz, és mivel felettébb makacs, senki nem tudta még eltántorítani, jobb belátásra bírni. Ő hisz abban, hogy egyszer a sötétség ellepi a világot, és minden a helyére kerül. Nem vallja rossznak az eszméket, amit követ, teljesen együtt tud velük élni. Ő maga is eltaposni való férgeknek tartja azokat, akik nem hogy a suliba járásba, de még ebben a világban való létezésre se méltók. Külső szemlélő már a kisugárzásából leszűrheti, hogy vele nem csak a három lépést érdemes tartani, jobb ha közelébe se megy az illető. Jobb napjain hőn szeretettel lógatja fel a gólyákat, akik az útjába kerülnek, és Teréz anyának hiszik, de ugyanezt teszi a beteges megszállottakkal is, akik folyton kényszert éreznek aziránt, hogy az amúgy se kicsi egóját simogassák. Hatalmas önbizalommal rendelkezik, épp ezért nincs szüksége megerősítésre abban, hogy valamit jól csinál. Az önbizalmát hatalmas nehézségek árán szerezte meg, nem is hagyja, hogy bárki is csonkítson rajta, Magával szemben maximalista, legyen szó bármiről. Heves vérmérséklettel lett megáldva, így mégis sokszor előbb cselekszik, mint gondolkodna, de idővel talán kinövi.
Küllem:
Mi tagadás az ember szeme meg-meg akad rajta, ami inkább a kisugárzásának köszönhető, mintsem az öltözködésének. Nem kihívó, nem helyezi mindenét kirakatba – sokak nagy bánatára-, mert úgy van vele, nem láthatja akárki. Öltözködésben inkább hajaz a kényelemre. Ruhái csak sötét színekből állnak, azokat érzi magához közel, így ha valaha is neon színekben pompázik, el lehet könyvelni, akkor mondott búcsút az ép elméjének. Nem nádszálhercegnő, sem tipikus barbie alkat, egészséges fizikuma van, amin igenis fellelhető a súlyfelesleg, de annak is túlnyomó részét az izomzat teszi ki, elvégre, hőn szeretettel adózik teste karban tartására. Ápolt, ha nagyon muszáj, még némi eleganciát se tagad meg magától, és bár nem hajt fejet a divatlapok előtt, azért korhűen öltözködik. Gesztenyeszín haja mindig göndörön omlik hátára, elvégre hosszú, arra talán a legbüszkébb. Barna szemei leginkább kifürkészhetetlenek, ha látni is benne valamit, annak általában sosincs jó vége. Testtartása tiszteletet parancsoló, hisz kis korában őt sem kímélték meg az illem óráktól. Mivel elég magas, nincs szüksége sem magas sem tűsarkúakra, ennek ellenére nem veti meg őket. Állandó kiegészítője a pálcája, anélkül a szobáját sem hagyja el.
Történetem:
A legnagyobb problémám az, hogy nem én választom meg a családomat, de szerintem ez már fordítva is így van. Nem kell profi megfigyelőnek lennem ahhoz, hogy észre is vegyem az arcukra kiülő szánalmat, megvetést. Hogy miért nem tagadtak még ki? Apámnak a legkevésbé hiányzik egy felhajtás, nem akarja mindenki figyelmét ránk vonni, de sebaj, én ezt megteszem helyette is. Persze nem mindig volt ez így, kis koromban ugyanúgy éldegéltem, mint bármelyik másik aranyvérű csemete. Letették elém a világot, én már akkor is többre vágytam, noha sose tudtam megmondani, mi az. A gondok az iskolával kezdődtek. Mondanom sem kell, gólyaként is már zöldben feszítettem, még csak el sem tudtam képzelni, hogy kerülhetek én a mardekáron kívül más házba is, és a süveg is láthatóan így volt ezzel. Hamar kiütközött, hogy nagyon értek a manipuláláshoz, hisz minden adandó alkalommal azon voltam, hogy bebiztosítsam magam. Ez odáig fajult, hogy soha senki nem mert velem kekeckedni, még a saját rokonaim se, akiken nemes egyszerűséggel néztem át, mintha csak nem is ismerném őket. Ahogy átléptem a zöld ház küszöbét már senki nem számított magamon kívül. Barátaim nem voltak, szövetségesem már annál több. Az évek alatt sikerült tökéletesen feltalálnom magam, tanultam. Ha meg volt olyan tárgy, ami egyáltalán nem érdekelt, arra meg tanult más helyettem. Akkoriban lógtam sokat Lenával, az ő karján már ott volt az a bizonyos jel, és akárhányszor felvillant, annyiszor éreztem a vágyódást, így némi közjáték után sikerült elérnem, hogy megmutassa nekem azt a világot. Sokáig csak megfigyeltem őket, és ők engem, de a helyzet iróniájának köszönhetően, miután feladatba kaptam, hogy megöljem Lenát, én vettem át a helyét. Hogy érzek-e bármit is? Tükörbe tudok-e nézni? Persze, nem érdekelt a lány, míg ő azt hitte, legjobb barátnők lettünk, végre talált valakit, aki nem ítéli el, aki előtt levetheti az álarcot, én nem láttam mást a kínálkozó lehetőségen kívül. Másodszor a tulajdon nővéremet iktattam ki még a minisztériumban. A család előtt egészen odáig rejtve volt, hogy én a szemben álló oldalt választottam. Nem akartam auror lenni, elegem volt a szabályokból, a rendszerből, abból, hogy minden meg van kötve, most… most szabadnak érzem magam, most érzem csak igazán, hogy lábaim előtt a világ. Bár Audrey üres tekintete még most is kísért álmomban, kárpótol miniden egyes ébren töltött perc, amit úgy tölthetek, ahogy én szeretnék, és nem úgy, ahogy mások azt megszabják. Egy év, ennyi kell, hogy magam mögött tudjam ezt a porfészket, és teljesen elkötelezhessem magam egy olyan oldal iránt, ami egyszerűen nem vallhat kudarcot.
Patrónus: sakál Vér: arany Pb: Nina Dobrev Csoport: Halálfaló
Lily Evans „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : Mugli Lojalitás : Jó Családi állapot : Se vele, se nélküle... Lakhely : Hogwarts Foglalkozás : Diák Prefektus Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll Keresem a... : ...legrégibb barátomat. Idézet :
Először is üdvözlünk az oldalon! Aztán pedig, hát nem leszünk barátnők annyi biztos. Tetszik a karaktered, nem átlagos. Az is, hogy megmagyarázod, hogy miért választja a "sötét" oldalt, és az is, hogy nem éppen lelkiismeret furdalás nélkül végzi ( gondolok az arcra, aki kísért ). Mert ilyen egy húsvér ember. Nem is pazarlom tovább a szót, menj és gyűjtsd be a halálfaló barátaidat! Irány foglalózni! Plyby Foglalás || Évfolyamok ||Patrónus lista