Rabastan L...

Vendég

Rabastan Lestrange

Bastan

Kor: 17 Ház: Mardekár Évfolyam/munka: VII Oldal: Sötét világos

Jellem:

Az éhség. Tudod-e milyen az éhség? Tudod-e milyen a tudásvágy? Gondolom úgy hiszed hogy, igen, DE nagyon is tévedsz, mert nem tudod és ha tudnád akkor nem is olvasnád tovább a jellemem kifejtését.
Tudod-e, hogy született Erosz? Ja, hogy nem, akkor nézz utána. Én e
Erosz vagyok, ha nem is a szó szoros értelemben. Nem isten vagyok,mert az nem lehetnék, de vannak akik úgy tekintenek rám. Egy daimon vagyok, aki próbál a legtökéletesebb lenni, ami vagyis aki soha nem lehetek.
Én milyen vagyok? azt még magam sem tudom.
Ki vagyok? Milyen vagyok? Fel teheted a kérdést, de míg te se tudod magad meghatározni és megfejteni, hogy te ki vagy, addig tőlem se várj egyenes választ.
Mások milyenek látnak? Az egy másik kérdés kérdezd meg tőlük.
Gonosz. Miért vagyok gonosz? Mi a gonoszság?
Álnok. Mi az álnokság?
Ravasz. Mi a ravaszság?
Szép. Mi a szépség?Mi a testi szépség Mi a lelki szépség? Miért lennék szép?
Okos. Mi az okosság? Ki lehet okos? Én okos? Tényleg az lennék?
Vezető Ki a vezető? Kit vezet a vezető?
Jó. Mi a jó? Mi a jóság?
Lovagias. Mi a lovagiasság?
Hűséges. Mi a hűség?
Kemény. Mi a kemény?
Szelíd. Mi a szelíd?
Goromba. Mi a gorombaság?
Közösségi ember. Ki a közösségi ember? Mi a közösség? Mi az ember?
Oly sok jellemzőm van és mindben felmerül az "Mi a(z)..." és tényleg igaz-e rám.
Mi az igazság? Tudod, lehet nem is létezem és nem is olvasod azt, amit én most írtam ebben a jellemrajzban.
Gondolkodsz? Tudsz-e gondolkodni úgy gondolom, hogy igen, mert a kérdéseimen elgondolkodsz. Ugye? VAGY csak némán átfutottad és és ostobaságba menekülsz, mert úgy gondolod, hogy te mindent tudsz, de ez hazugság és ha vágysz az igazi bölcseletre, de amíg nem addig csak egy ostoba senki vagy és nem létezel a világban sem. Gondolkodj! Van-e szerinted jelleme egy embernek? Meg határozható az ember jelleme teljes
mértékben?

Én vágyok a megismerésere. Én vágyok arra, hogy bölcs legyek. Ki vagyok az még te se fejtetted meg, de ha egyszer megfejtesz akkor kérlek mond el, hogy együtt eldöntsük. Mi az igazság?

Küllem:

A tizenhét éves végzős srác vagyok, aki szeret feketében járni, bár nem vettem el a színes dolgokat sem. Szemeim különlegesek, a nők bele tudnak egy pillanat alatt szeretni már az arcomba is. Kissé borostás arcom miatt is már úgy, ahogy imádnak, a csajok. Ijesztő is tudok lenni szemeim és fagyos tekintetem rémületet is tud kelteni az emberek arcán.
Sportos alkatom pedig nem az utolsó dolog, amiért szeretnek.
Szeretem, ha tekintélyemet, magasztalják. Egy egyedi úrias arisztokrata ifjú férfit látsz magad előtt, ha rám pillantasz bármilyen módon is nézel rám nem találhatsz rajtam egy kivetni való dolgot sem.

Történetem:

ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
Ötéves voltam. Egy őszi délután a könyvtár szobában töltöttem egy nagy fotelben egy könyv olvasással. Az duplaszárnyú ajtó kivágódott és apám jött be fekete nagy göncökben a pálcáján vérben ázott. Valami furcsa kíváncsisággal és ijedséggel néztem rá a székemből. Valahogy éreztem, hogy nem itt kellene lennem. Apám rám szegezte tekinteté és rám kiáltott.
- Takarodj anyádhoz!!!
Én pedig, mint jó fiú apám parancsának engedelmeskedtem...
Másnap az újságokban hajtó vadászatról írtak.
Harmadnapra apám benyitott a szobámba. Büszkén és erősen rám szegezte a tekintetét. Nem kért tőlem bocsánatot semmit sem. Csak azt mondta.Ne szóljak róla senkinek sem a látottakrólmegígértette apám ezt velem addig, amíg meg nem hal.
Apám ez után másképp nézett rám. A könyvtárszobába anyám soha nem tette be a lábát. Apám ezért is alakította ki a maga kis titokos könyvtárszobai szentélyét, amin erős bűbájok voltak illetéktelenek nem léphettek be. Én lettem az első, aki beléphetett és az utolsó szobába a Kékszakállú várába aki élve ki is jutott onnan. Rengeteg kép fénykép könyv a polcokon. Fiolák és egy díszes asztal, ahol egy tálban víz volt. Egy díszes polc is volt melyen egy fiolányi alvadt vér volt és legalább öt üvegnyi kavargó valami.
Láttam egy halotti maszkot és fekete sötét talárt.
Egy nőről mutatott egy képet.
- Ő lett volna a feleségem. - Mondta keményen apám.
Nem anyám volt a képen, hanem egy másik nő. Értetlenül néztem rá.
Elkezdte mesélni iskolai éveit és a mardekár legerősebb nőjéről. Akinél elszúrta az egyetlen esélyét és így a kapcsolatát. Ez a barna hajú nő volt Ő.
- Megöltem, mert túl sokat tudott. - zárta le a zavaros meséjét apám.
Először és talán utoljára nyílt meg apám így, ahogy akkor mikor a gyásza legmélyebb pontján volt. Ekkor láttam emberinek és közelinek hozzám őt. Sok kérdést tettem fel. Köztük a halotti maszkra is rá kérdeztem.
- Soha ne fogadd el ezt, ha felajánlják. - mondta egyszerű és keserűen nekem.
Talán jobb anya lett volna nekem ez a nő? Néha feltettem ezt a kérdést mert, nem néha ki nem állhattam anyámat, sosem foglalkozott velem és bátyámmal sem, egy dajka nevelt engem sokáig aztán őt elbocsájtva magán tanítókat kaptam.
Nagybátyámnál éltem általában mikor szüleim és bátyám utazgatott. Rossz gyerek lennék? Nem vagyok az. Anyám szemében mégis az voltam. Mindig ott voltam, ahol nem kellett volna.
Anyám, ahogy a szertőjével egy ágyban hempergett. Sikított. Én megijedtem és segítségére akartam sietni nem tudtam, akkor mire vélni a síkolyokat. Apám szemében a titka őrzője vagyok, akire jobban kell figyelnie, anyám szemében a rosszkor volt rossz helyen fia. Mindkettőjüknek meg van a maga oka, hogy figyelve néznek rám, mint az idősebb gyermekükre, akinél elszaladt a ló. Sokkal keményebben fognak, mint Rodolphust, mert Én csak láttam és hallottam valamit, amit nem kellett volna.
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
A belső udvaron ült Ő szökőkútnál én pedig az árkádok alatt figyeltem őt óvatosan, mintha én is a könyvet bújnám. Tizenhárom voltam. Merlinre, mint egy görög istennő.
Becsukta a könyvét a lány és felállt és én is becsuktam felálltam és az árkádok alatt rohanni kezdtem arra amerre be akart jönni, most észre fog venni. Előttem volt épp, hogy belépet én pedig mint, aki nem is sejtette volna, hogy belé futok hirtelen álltam meg előtte ő pedig ijedtében megtorpant az árkád alatt.
- Bocsi, ... - mondtam a griffendéles lánynak.
Ő csak megrázta a fejét, hogy nincs semmi baj.
- Ha már itt vagy ránéznél a gyógynövény leckémre?- kérdeztem meg minden inditatás nélkül. Tudtam, hogy milyen jó belőle. Mindent tudtam róla, ki az apja ki a bátyja, ki volt az anyja és milyen családból származik. Bezzeg a lány semmit sem tudott rólam azon kívül, hogy én egy harmadikos mardekáros fiú vagyok.
- Igen. - szólalt meg bársonyosan, mélyen, lágyan csengő hangján, amit olyan ritkán hall az ember tőle.
- Ennek nagyon örülök. Mit szólnál, ha kint találkoznák az udvaron egy félóra múlva? - vettettem fel az ötletet a lánynak, aki segítőkészen fordult felém és nem egy mardekáros "rossz fiúként".
Egyet bólintott beleegyezés képen pár pillanatig álldogált aztán elindult és közben elejtett egy papírt, amit én gyorsan felvettem és átadtam neki.
Éreztem valami bizsergést. Felizgultam a lányra.
Artemisnek a nevezem, hisz ha bárki is tudná ki az én választottam. Talán nevetség tárgya lennék, vagy talán a háború is kitörne a végén, mint Veronába.
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
Bent voltam apám rejtett zugában és a fiolák közül egyet beleöntöttem a kőtálba. Megérintettem és behúzott az emlék az ötös számú felirattal.
Hatalmas nevetések, hatalmas kacagások, vérfagyasztó hörgések. Egy nő volt az utcán egy gyermekkel. A gyermek hirtelen eltűnik és már csak a nő marad ott. Pár perc után kileheli az életét és össze esik a nagy erejű támadások után. Az egyik halálfaló oda megy a nőhöz. Ekkor jövök rá ez éppenséggel apám. A halotti maszkján keresztül még egy csókot ad a halott nőnek, de ez az emlék már nem látszik ettől a férfitól, mert hopponált ezt apám emlékképéből tudom már.
Nem is az eseményeket követtem mert már többször láttam. Hanem keresem a kislányt.
Lassan tíz éve történt ez az esemény mindenki elfelejtette már csak én, az apám és a nő családja emlékszik rá.
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
Egy hatod éves mardekáros lány volt velem egy szobában. A mardekáros hetedéves fiúk szobájába voltam egyedül vele a srácok mind tudták, hogy nem zavarhatnak ilyenkor. Mikor az ÉN órám van. Kint volt a jel az ajtón. A lány szőke hajú volt, de nem érdekelt valahogy nem az ő képe volt előttem, hanem egy másik lányt képzeltem magam elé. Térdre ereszkedve előttem volt és szopott kézimunkázott. Ahhoz, hogy ő is kapjon valamit ez kellett megtennie előbb utóbb mindent megkap. Perverz lennék? Nem hiszem, hogy az lennék az más kérdés, hogy szar volt az egész, mikor tudom, hogy én egy csajt szeretnék és az a csaj észre se vesz engem. Soha nem figyel fel rám, soha nem veszi észre a jeleket. Mintha nem is léteznék számára, egy senki lennék. Össze kötődik a sorsunk, ha még ő nem is tudja, de így van sok minden pecsételi össze a múltunkat és reméltem a jövőnket is.
Artemis, Artemis te vagy az én életem értelme.
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
Artemis lép be az ajtón. Artemis volt az, aki öröm telien belép és ül le a mellettem lévő padba. SVK órára várva.
- Hogy vagy? - Kérdezem meg tőle.
A válasza egy nagy mosoly és egy gyengéd Jól vagyok. ábrázat. Ekkor rádöbbenek, hogy megint a méhecske zümmögte körbe a virágot és ettől csalódott leszek. Prefektusként annak a baromnak nem adhatok levonás, pedig úgy behúznék egyet neki, de egyik kötözködő sem akart még újat húzni vele, de most ráállítok ötöt is. Nem bírok magammal legszívesebben haza vinném most rögtön apámnak bemutatva, hogy őt választottam. Nem lehet kifogása aranyvérű okos és erős lány.
Az apjának is jól jönne a pénz és azt tőlem megkapja. Boldog lehet mellettem Arthemis. Nem értem mit esz azon a kis méhecskén. Az meg se érti, én megértem őt. Én tudom mit élt át. Pff...
- Új seprűm van... Megszeretnéd nézni? - kérdezem meg a barna szépségtől. Egy kedves visszafogott mosollyal rábólint. Bárcsak arra bólintana rá, hogy az enyém legyen és megcsodálná a dákómat is.
Artemis nem olyan lány. Artemis az én életem értelme, már kilenc éve.
A feleségem lesz mindenképpen a legerősebb mardekáros nő lánya.

Patrónus: Félszemű griff Vér: Arany Pb: Sebastian Stan Csoport: mardekár /halálfaló

Vendég

Elfogadva!

Drága, Bastan!
Hát egy érdekes lapot olvashattam tőled. Tényleg az volt nem mondhatom azt, hogy nem az volt. A jellemed egyedi keveset árulsz el magadról, de mégis rá lehet jönni ki is ez a Bastan Lestrange. Történeted szépen felépített. Nem is váratlak tovább keresd a játékostársaidat a barátaidat az ellenségeidet. Keresd fel a halálfalókat a családodat. Érdekes színt hozhatsz mindenki éltébe.
Puszil: A.

Ne felejts el foglalózni!
Plyby Foglalás || Évfolyamok ||Patrónus lista