Playby: Jim Sturgess (alkudható, ha nagyon nem jön be neked a srác)
Kor: 16 éves
Ház/évfolyam: Griffendél, 6.
Vér: Arany
Csoport: Griffendél ház
Lojalitás: Szép és a jó oldalhoz.
Róla/Rólunk:
Szeretsz engem. Mióta? Nem tudom.
Mindig is úgy tekintettem rád, mint egy alsóbb évfolyamos fiúra az iskolából. Sokat beszélgettünk (heti egy-két órát), de csak is a tanulásról és a kviddicsről.
Negyedik év végén vagy ötödik év elején többen is felfigyeltek arra, hogy mi milyen jól eltudunk társalogni. Engem bezzeg nem érdekeltél úgy ... Sosem. Egy jó ismerősként tekintettem rád és nem egy barátként.
A szerelemhez egy szikra kell és nálam még nem volt meg az a szikra. Nem akartam szerelmes lenni beléd. Csak elrontaná a kapcsoltunkat, de ahogy mondták a többiek hogy:
Alice, néz már rá, hogy néz rád.Megijedtem. Ötödik év végére eltávolodtam tőled. Már a beszélgetésekből semmi sem maradt csak a jó öreg köszönés. Akár mennyiszer közeledtél felém én távolodtam tőled. Bármit is tettél győztes gól dobtad vagy elbántál egy gonoszkodó mardekárossal és ünnepeltek téged. Semmit nem értél el vele felém nézve. A távolból figyeltem mit teszel és hogy forogsz a középpontban. Hogy futnak utánad rajongóid, akik érted úgy oda vannak. Igazán jó parti vagy bármelyik lány számára ez egy tény, amit el kell fogadnom.
Próbáltál hozzám szólni hatodikban. Beszélgetés kezdeményezni velem. Nyílt terepen, sok ember előtt, de mindig lekoppintottalak.
"Bocs, Frank, de tanulnom kell." "Mollynak segítek házit írni." "Nagyon fáradt vagyok, Longbottom, aludnom kell."Hatodik év vége volt. Lassan haladt az idő. Év végi nagy sürgés-forgás a vizsgák előtt. Egyik szűk folyosóról a másik felé vezetett az emberek útja. Az egyik toronyba igyekeztem fel felé és mellettem egy lefelé siető Mardekáros direkt módon kigáncsolt. Sokat eshettem volna, de nem így történt, mivel mögöttem valaki elkapott. Beleestem a karjaiba. Akkor tört meg a varázslat. Ott kaptam meg azt a bizonyos szikrát, ami a szerelemhez kell. Mélyen a szemedbe néztem. Valami olyat láttam, amit még senkiében. Csak annyit mondtam habogva, hogy
Köszönöm, Longbottom. Tovább siettem és szárnyaltam az órára. Abban a pár hétben, ami a nyári szünetig hátra volt azok a szemek és arc meg maradt bennem. Zavarban voltam? Talán igen, még jobban kerültelek, mint az előtt.
Valahogy a sors úgy hozta, hogy hazaúton egy kupéban utaztam veled. Egy szót se szóltam hozzád, elfoglaltam magam és olvastam. Persze néha találkozott a tekintetünk. Az utolsók közt szálltunk le az Expresszről. Egy-két mondatott váltottunk...
Jött a nyár a levelezések és a találkozások a randik. Az első csókom...
Egy furcsa lány vagyok ezt te is tudod. Hetedikes vagyok már az utolsó évem a Roxfortba. Ez egy szép kapcsolat. Nem akarok az ármánykodó diákok elé tárni semmit se, mint azt se szeretném, hogy hetente keringjenek pletykák rólunk, mert ez történne minden szem ránk szegeződne és én utálom, ha rám szegeződik minden kíváncsiskodó szeme. Senki nem tudja, hogy igazából mi tényleg együtt vagyunk. Én tagadom még a barátaim előtt is.
Egy év van köztünk. Most hatodikos és prefektus vagy. Benne vagy a ház csapatában is pár éve erősíted őket a harmadik hajtóként. Kedves srác vagy. Helyesnek mondanak. Bátor vagy és az én barátom vagy nyár óta. Az iskolában senki sem tudja, hogy mi együtt lennénk.
Én így képzeltelek el és a történetünket egy kis darabkáját. Együtt színesíthetjük tovább.
(Ez csak egy elképzelés vagyis alakítható a személyisége)
by 
