1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Egészen rutinosan böngészem Lumpsluck professzor készletét, alighanem otthon sem rabolom ki nyugodtabban a porlepte kamránkat. Végül is nem viszek el sok mindent, a kellő hozzávalók nagy részét már kölcsönvettem Sprouttól; emellett egyébként sem okozna gondot a szívesség. Normál esetben rá is kérdeztem volna, viszont mivel én sem vagyok teljesen tisztában a bájital céljával, nem áll szándékomban bevonni a professzort. Minden eshetőségre gondolnom kell, és noha furcsán hangzik, igyekszem nem bajba sodorni a magánakcióimmal. Részben, mert sok minden múlik rajta, részben pedig egyszerűen csak sajnálnám az öreget. Tessék, néha ilyet is tudok. Háromtól ötig tanári értekezést tartanak, ezért még csak attól sem kell tartanom, hogy más nyit rám, miközben engedély nélkül turkálok a szekrényében. Nem mintha számítana. Nem rohanok a konfliktusok után, de nem is érdekelnek annyira az emberek, hogy kerüljem őket, ezért most sem aggódom túl a dolgokat. Zsebre vágom a lestyánt és a disznópázsitot, majd célirányosan kifelé indulok, vissza a klubhelyiségbe. Körül se nézek, elvégre ebben a helyzetben sokkal gyanúsabb az óvatosság. A diákok tudják hogy kotyvasztással töltöm az időmet, tudják hogy gyakran megfordulok erre, azonban fogalmuk sincs róla hogy itt az ideje nekikezdeni a csínyeknek, mert csak Frics járkál továbbra is folyosóról folyosóra. Masnit kéne kötni a nyakába a macskájával együtt, és odaadni Potteréknek karácsonyra. A gondolatra féloldalas mosoly kúszik az arcomra, de még a vágyott kárörömöm sem képes elvonni a figyelmemet arról, hogy ki közeledik éppen a folyosón. Azt hiszem, az élet érzi és támogatja az iróniámat. - Szia - köszönök kissé megkésve. Nem járok még túl messze Lumpsluck irodájától, szóval elég valószínű, hogy látott kijönni. Márpedig ez esetben nem úszom meg a beszélgetést, akkor sem, ha úgy teszek, mintha nem vettem volna észre.
Lily Evans „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : Mugli Lojalitás : Jó Családi állapot : Se vele, se nélküle... Lakhely : Hogwarts Foglalkozás : Diák Prefektus Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll Keresem a... : ...legrégibb barátomat. Idézet :
Igyekszem a bájitaltan felé, eléggé felgyülemletek a beadandóim, és már nyomon sem tudom követni őket, plusz a házikat, na meg a párbajszakkör terveket. Nagyon sok könyvet vettem ki, amit tanulmányozok, hogy minél hasznosabb védekezéseket, és támadásokat, rontásokat tanuljunk meg. Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de szükségünk van ezekre. Egyre többen vagyunk, és mindenki hasznosnak látja az órákat. Élvezik, és láthatólag rengeteget fejlődnek. Ezért nagyon büszke vagyok magamra, hogy kitaláltam ezt az egészet, na meg persze James-re, mert komolyan gondolja, és remek tanár. Ahogy leértem az alagsorra megszaporáztam lépteimet. Utálom, nem tehetek róla. Szószoros értelmébe teli van kígyókkal, és eléggé rideg idelent a hangulat. Ahogy befordulok az egyik sarkon, látom Severust, amint kilép Lumpsluck irodájából, majd csodák csodájára rám köszön, mikor oda érek. - Hűha, csodák már pedig vannak... - én teljesen úgy készültem, hogy a hangom magabiztos, és hangos lett. Hát nem lett az, ahogy kimondtam az első szót, a hangom elhalkult, és bizonytalan lett. Annyi minden történt azóta, annyi mindent kérdeznék tőle... de a makacsságom nem engedi. Még is annak hívott... aminek, még is Luciusékat választotta inkább helyettem..., még sem szállt le Jamesékről. Túl sok dolog van, ami elválaszt már minket. - ... szia...- mondom végül én is, megadva magam. Eszembe jut , amit a kviddics pályán, láttunk hallottunk, majd amit beszéltünk Jamesel. Szerinte Severus már halálfaló, nincs mit szépíteni. De idáig sosem hittem volna, hogy süllyedne... Itt az alkalom kiderítenem, de nem tudom hogy kezdjek neki. - Hogy vagy ? - oké nem így kéne ... - Házi? - biccentek Lumpsluck irodája felé, ott csak a ritka, és veszélyes főzetekhez valókat tárolja.
Severus Snape „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt köszönni: láthatólag úgy érzi, emiatt beszélgetnünk is kell egymással, pedig közel sem ez volt a szándékom. Csak udvariasnak próbáltam tűnni (ma kivételesen jobb lábbal keltem fel), emellett úgy gondoltam, elvonja a figyelmét a settenkedésemről. Azonban látszólag erre semmi szükség, hisz sokkal inkább lefoglalják a gondolatai, minthogy másokéval törődjön. Hűha, csodák tényleg vannak. - Arra gondolsz, hogy rám pazaroltál egy mondatot? Valóban ritkán fordul elő - válaszolom maró gúnnyal a hangomban. Nem tudom, miért van így megilletődve, de az is időpazarlás lenne, ha megpróbálnék rájönni ahelyett, hogy kihasználom a pillanatnyi fölényemet. Kicsinyes dolog, csakhogy pont ők tettek ilyenné az új barátaival. Régen is gyakorlott voltam abban, hogy szavakkal sértek meg másokat, ellene viszont sosem használtam ki ezt a fajta hajlamomat. Ha néha mégis, akkor sem direkt. Most, hogy úgy érzem egyetlen hiba miatt elfordult tőlem, minden alkalmat megragadok arra, hogy kifejezzem a haragomat, és a többi griffendéles iránt érzett elmondhatatlan megvetésemet. Habár utóbbit azelőtt is örömmel hangoztattam. Persze, nem könnyű ellenségesnek lenni, ha ilyen bátortalanul és kedvesen viselkedik. Főként mert nem vagyok hozzá szokva, hogy bárki is rákérdezzen arra, hogy vagyok. Próbálom továbbra is megőrizni a ridegségemet, de nem megy könnyen. - Igen. Ha viszont beszélni szeretnél vele, el kell keserítselek, nincs itt - vetem oda közönyösen, majd eltűnődve teszem hozzá: - Egyébként jól vagyok. - Nem vagyok biztos benne, hogy tényleg kíváncsi -e a válaszra. - Te?
Lily Evans „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : Mugli Lojalitás : Jó Családi állapot : Se vele, se nélküle... Lakhely : Hogwarts Foglalkozás : Diák Prefektus Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll Keresem a... : ...legrégibb barátomat. Idézet :
Egyáltalán nem sértett meg, és nem is húzom fel magam a válaszán, meg persze a stíluson. Csupán egy kis mosolyt engedek meg magamnak. Tulajdonképpen erre számítottam, bár nem értem. Az egész összeveszésünk oka az volt, hogy a fél iskola előtt megsértett. Vicces, hogy ő beszél úgy, mintha én sértettem volna meg valamivel. Bár kinézem belőle, hogy azt vette szívére, hogy én nem bocsájtottam meg neki többszöri próbálkozása után se. - Nem vagyunk már gyerekek Severus. - nézek rá, bár erre valószínűleg csak nevetni fog, többre nem is számítok. Igen próbálok vele kedves lenni, attól még nem kell ismét öribariknak lennünk. Eszembe jutott, amit Emmeline-el beszéltünk, és hát egy próbát megér. Most többről van szó, mint az én kis lelkivilágomról. Attól függetlenül, nem akarom, hogy voldemort oldalára álljon. De sóhajtok, mikor bejelenti, hogy nincs itt Lumpsluck, és a táskámból kikandikáló könyvet vissza nyomom, majd ráteszem a csatot. Emmeline oda adta a könyvet, amiben a százfülé főzet receptje van, ki kell neki derítenem valamit. - Tudod hol van? Fontos lenne. - kérdezem, teljesen hétköznapi hangnembe, próbálom elengedni magam, de hát nem könnyű. Majd megkérdezem hogy van, és csodák csodájára normálisan válaszol, amiért enyhén elmosolyodom. Jól van, remek. De a továbbiakra hogy kérdezzek rá? Hé Severus, tervezel tetoválást mostanában? Nem ezt így nem lehet. Az a baj egy olyan beszélgetéshez vissza kéne nyernem a bizalmát, de nem tudom, hogy ismét tudnék e vele olyan viszonyban lenni. Nehéz esett. - Jelenleg megvagyok. - válaszolok, kicsit félek, hogy fel fogja e hozni a James témát. - Láttam mostanában csak tudtál új barátokat szerezni. - egyáltalán nem támadó a hangom, inkább ismételten hétköznapi, ha kiakarok szedni belőle valamit, nem kéne felidegesítenem.
Severus Snape „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Válaszára félszegen elmosolyodok, a tartásom viszont mást sem sugall, mint feszültséget. Furcsa visszagondolni azokra az időkre, mikor ő volt az egyetlen, aki mellett nem éreztem magamat feszélyezve, pedig sok idő eltelt azóta. Valahogy természetellenes ez az egész felállás, mégsem tudok ellene mit tenni - mintha futóhomokba léptem volna. Rengetegszer próbáltam kiengesztelni, és ha szó szerint nem is kértem bocsánatot, összességében ennél többet is tettem érte. Hiába. Akárhogy kapálóztam is, csak egyre tovább süllyedtem, egészen addig, amíg számára teljesen el nem tűntem a föld színéről. De talán jobb is így: olyanok közé kerültem, akik mellett csak többnek érzem magam, és nem gyötör folyamatos bűntudat, amiért önmagam vagyok. - Ha tudnám, nem jöttem volna ide - tárom szét a karjaimat tehetetlenül. - Miről lenne szó? - Bár minden érdeklődést mellőzve kérdezek rá, az is előfordulhat, hogy segítek neki. Talán mindent egybe vetve ugyanannyi lenne a bájitaltannal kapcsolatos tudásunk, viszont különböző témakörökben jeleskedünk jobban a másiknál, így hát esélyes, hogy tudnék rajta segíteni. Feltéve, hogy hagyja. Próbáltam meglesni, miféle könyvet rejteget, de nem voltam elég gyors. A reakciója viszont mindenképp gyanút kelt bennem, talán olyasmiről van szó, amiről nem tudhatnék? - Az alapján, amit hallottam, csodálnám is, ha nem így lenne - felelem hidegen, önkéntelenül is megemelve az államat. - Ugyan, hozzád képest igazán nem vittem túlzásba.
Lily Evans „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : Mugli Lojalitás : Jó Családi állapot : Se vele, se nélküle... Lakhely : Hogwarts Foglalkozás : Diák Prefektus Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll Keresem a... : ...legrégibb barátomat. Idézet :
Kicsit vicces ez a helyzet, ugyanis én tudom magamról hogy feszengek, és most látom Severuson is, hogy szintén ideges. Eléggé kínos a helyzet, bár mit vártunk azok után, ahogy elváltunk? Igen próbálta helyre tenni, én pedig nem hagytam. Őszintén szólva cseppet már belefáradtam ebbe az egészbe. Az ő gyűlölködésébe, hogy nekem folyton védenem kell, és szavatkoznom utána. Hiányzik, hisz a legjobb barátom volt, egy ideig az egyetlen barátom. Ő avatott be mindenbe, és most még is úgy állunk itt egymással szembe, mint két idegen. Néha elgondolkodom, hogy jól tettem e hogy ellöktem magamtól, hogy ezzel nem tettem inkább rosszat. De ezen már kár idegeskedni. A válaszán csak forgatom a szemem, nem vagyok ostoba, ezzel az erővel már meg is beszélhette volna vele a dolgát, csak már elment. - Jól van, azért kösz. - vágom oda, hát nem épp kedvesen sikerült. De ő sem volt az. - Csak segítséget szerettem volna tőle kérni, egy főzetről...- az a baj, hogy régen még simán megkérdeztem volna róla őt, zseniális a bájitalokban, nálam is jobb. Csak őszintén szólva, már nem igazán bízom benne. Még eléggé kíváncsi ahhoz, hogy ne hagyjon nekem nyugtot, hogy kinek és mihez kell. Azt pedig nem árulhatom el. A válaszára összehúzom a szemöldököm és összefonom a karjaimat. - Ezt meg hogy érted ? - imád célozgatni, és csipkelődni, ehhez már eléggé hozzászoktam. A következőkre csak kínomba elmosolyodom. - Ugye nem akarod a kettőt összehasonlítani ? Van egy kis különbség, tudod... valahogy ez sosem ment neked, hogy erre rájöjj. - nézek rá jelentőségteljesen. Nem mindegy, hogy a ember az iskola kis csínytevőivel barátkozik, vagy jön össze az egyikkel vagy, a leendő halálfalókkal bratyizik, és készen áll a nagyúrat szolgálni. Ezt kéne vele megértetni, de félek hiába erőltetném magam.
Severus Snape „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Válaszára halk, minden jókedv nélküli nevetés tör ki belőlem. Gondoltam, hogy ennyire sem bízik bennem: még a főzetével kapcsolatos problémáiba sem avat be, nehogy rájöjjek valamire és továbbadjam a "barátaimnak". Elfelejtkezett volna a hűség fogalmáról, vagy egyszerűen csak úgy gondolja, képes vagyok annyit változni, hogy eláruljam őt, az egyetlen embert, aki mindig is fontos volt nekem és az is marad? Bolond lány. Néha úgy érzem, hiába éltanuló, a kapcsolatok terén ugyanolyan ostoba tud lenni, mint én. - Igen? - kérdezek vissza bátorítóan, arcomon még mindig ott pihen az imént fellopózott, gúnyos mosoly. - Mi a gond a főzettel? ... Komolyan előttem akarsz titkolózni? - teszem hozzá megrovóan. Nem mintha számon kérném, már nem vagyunk a szokásos értelemben vett barátok, mégis bánt. Egyértelmű, hogy ő fordított esetben elárulna, nem is hibáztatom emiatt, és nem azért, mert Dumbledore oldalán áll; azért, mert ez a helyes. És ha valaki, Lily Evans az az ember, aki bármilyen nehéz és komplikált helyzetben is csak a jó döntést képes meghozni, mert ilyen a természete. Az én esetemben? Hozzájuk semmi sem köt, a legelső alkalommal elárulnám őket, ha úgy hozná érdekem. Pontosan azért, mert ahogyan ő is, tisztában vagyok vele, kicsodák, hogy mi a céljuk. Innentől kezdve mégis mi okból köpném be éppen Lilst? Gondolkozzon már. Komolyan elhiszi, hogy támogatom ezt az eszement mozgalmat, amit elindítottak? Hatalmasat eshettem a szemében. - Mire gondolsz? A Potterrel való kapcsolatodhoz tényleg abszurd lenne az én... szövetségeimet hasonlítani. Nincsenek olyan vágyaim, hogy Narcissa rám másszon, vagy Bella belém gabalyodjon a gubancos hajával - vonok vállat.
Lily Evans „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : Mugli Lojalitás : Jó Családi állapot : Se vele, se nélküle... Lakhely : Hogwarts Foglalkozás : Diák Prefektus Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll Keresem a... : ...legrégibb barátomat. Idézet :
Kérdő tekintettel nézek rá a reakcióján, nem értem mi köze lenne pontosan hozzá. Majd rájövök, hogy tulajdonképpen vele még jobban is járnék, mint Lumpsluckal, lehet ő nem is adna nekem pontos választ, vagy alaposan ki faggatna, hogy miért akarom tudni. Nem tudnám elkerülni azt, hogy megtudja én vagy más százfülé főzetet készítünk. - Százfüléfőzet. - jelentem be neki egyszerűen, semleges hangnembe. - A forrásban lévő főzethez lett hozzá adva a haj, és nem utána. Helyre lehet hozni ? - kérdezem tőle, miközben összefonom magam előtt a két karomat. Tényleg hiányzik, és egyben kerülöm mindig a társaságát. Hogy lehet egyszerre a kettőt érezni ? Kiábrándultam belőle, nem akarom a társaságát, és még is hiányzik az. Lehet a régi Severus hiányzik csupán, amilyen kiskorunkban volt. Aztán ahogy nőtt, egyre nőtt benne a féltékenység is. Ráadásul a főzetet azért árultam el neki, mert bízom benne nem köp be. Szerintem ő veszélyesebb, és tiltottabb löttyöket is csinál titokban, mint egy százfüléfőzet. Semmi joga, és oka nem lenne lebuktatni. Meg valamiért bízom benne. Még így se hiszem azt, hogy elárulna... fura. Majd kiakadt szemekkel kezdem hallgatni a kioktatását, ami ... komolyan nem normális. Komolyan már széttárom a karom. - Most még is mit vársz tőlem? - nézek rá már szinte szerencsétlenül. - Nem fogok bocsánatot kérni, hogy végre élek, hogy jó barátokra találtam, és igen... Jamesre. - hirtelen vissza kellett fognom magam, hogy ne a szerelem szót használjam, amin én is eléggé meglepődtem, de ezt majd később tisztázom magamba. - Nem értem mi bajod van ennyire Jamesel, de kezd betegessé válni az üldözési mániád. Értem én... nem volt könnyű neked... de megváltozott. Egyedül a gyűlöleted nem... És ne engem ítélj el, nem álltam át a sötét oldalra!
Severus Snape „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Látom rajta, hogy kelletlenül osztja meg velem a tervét, de legnagyobb meglepetésemre mégis elkezdi mondani, milyen problémába ütközött. Szinte végig se mondja, máris rávágom a választ: - Annak annyi. Azon a hőmérsékleten, azokkal a hozzávalókkal lehetetlen, hogy maradt belőle bármi is. Viszont még mindig jobb, mintha az egészet elrontaná. Csak mondom és mondom, mintha előre betanult szöveget ismételnék, miközben a gondolataim cikeszként száguldoznak össze-vissza a fejemben. Rengeteg lehetőséget el tudok képzelni azzal kapcsolatban, hogy miért van szüksége bárkinek is a főzetre, de mindig ugyanoda lyukadok ki: valószínűleg épp miattunk. Hova máshová akarhatnának még beférkőzni, mint a halálfalók közé? Szívesen rákérdeznék, hogy kitől kéne új minta, talán még segítenék is, ha nem állna fent a lehetősége, hogy ezzel más érdekeinek megfelelően cselekszem. Másnak, azaz a négy idiótának, teszem azt. - Gondolom most jön az a rész, hogy felesleges kérdezősködnöm - kezdek bele. Végül is nincs túl sok veszíteni valóm, ha pedig mégis engedné, hogy előresegítsem az ügyet, talán kicsit jóvátenném, amit akkor mondtam- - De mégis... Milyen információra van szükséged? - folytatom szinte suttogva. - Tudod, hogy én megszerezhetem neked minden kockázat nélkül. Az eddigi ellenségességem egyik percről a másikra eltűnik, sőt... aggódás veszi át a helyét. Nem akarom, hogy bajba keveredjen, vagy így, vagy úgy. Bárhogy is állunk jelenleg, még mindig törődök vele. Törődnék. Csak hagynia kéne, de úgy csinál, mintha a világ összes bűnét elkövettem volna ellene. Persze, most is ugyanaz a vége: veszekedés. Minden áron ellenem van, pedig egyetlen egy hibát vétettem a barátságunk alatt, egyetlen szó csúszott ki a számon, aminek nem kellett volna. Mindvégig mellette voltam, ennek ellenére úgy állítja be, mintha körülbelül az élete megrontója lennék. Velük van, akikhez gyakorlatilag semmi köze nem volt, mielőtt össze nem vesztünk. Ezek után csodálkozik, hogy annyi bennem a düh? A gyűlölet? Mióta elfordult tőlem, semmi másom nincs, mert egyszerűen ilyen vagyok. Ha a legrosszabb oldalamat nem szereti, hogy szerethette a legjobbat? Túlzás ha azt mondom, elárult? Kétlem. - Üldözési mánia? Miről beszélsz? - Legszívesebben nevetnék, de csak egy gúnyos mosolyra telik. - Fellógattak egy fára! - Csak hogy egy dolgot említsek az ezerből. - Én még csak nem is bántottam őket. Nem aláztam meg őket! De igazad van, ezért is én vagyok a hibás, hogy nevetségessé tettek mindenki előtt. Mindenért egyedül engem okolsz, még csak egy esélyt sem adtál soha, hogy jóvátegyem, amit mondtam.
Lily Evans „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : Mugli Lojalitás : Jó Családi állapot : Se vele, se nélküle... Lakhely : Hogwarts Foglalkozás : Diák Prefektus Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll Keresem a... : ...legrégibb barátomat. Idézet :
Egyik lábamról a másikra billegek, kicsit ideges vagyok, és zavarban vagyok, bár próbálom ezt elfojtani. Nem akarom hogy lássa, hogy zavarba hoz a beszélgetés. Inkább az hoz zavarba, hogy vissza kell fognom magamat, és nem beszélgethetek úgy vele mint évekig. Már nem a legjobb barátom, már nem mondhatok el neki akármit. Az az ijesztő, hogy már vigyáznom kell arra, hogy mit mondok, hisz fogalmam sincs mit szolgáltat ki az újdonsült barátainak és mit nem. Viszont , hogy megtudjam a kérdésemre a választ muszáj elmondanom neki konkrétan mit csinálunk. Majd azonnal, gondolkodás nélkül válaszol, én pedig csak csalódottan sóhajtok. - Igen, én is így gondoltam. Csak ... reméltem van még remény. Hosszú idő mire elkészül. - na igen annak a főzetnek több hónap szükséges, az se mindegy hogy állnak a csillagok, és a nap állása. Eléggé bonyolult. Én magam még nem próbálkoztam vele, csak olvastam róla. Na igen nem szándékozom beavatni a dologba, hiába is kérdezné. Emmeline megbízott bennem, én pedig nem fogom elárulni. Viszont Severus ajánlata őszintének tűnik, így gondolkodva beleharapok a számba, és gondolkodom. - Köszönöm, de megoldjuk magunk is. - nem nem fogok kockáztatni. Még ha magamról is lenne szó, még talán átgondolnám, de egy barátomról van szó, aki nem hiszem hogy rábízná magát egy mardekárosra. Sajnos a bizalmam tova szállt, így nem vállalok kockázatot. Majd ismételten, megint belekerülünk abba a vitába ahol annak idején abba hagytuk. Hihetetlen hogy hónapok óta nem is beszéltünk, de máris belecsaptunk a lényegbe. Legszívesebben fognám magam és itt hagynám, nekem erre nincs szükségem, van nagyobb gondjaim is, mint a féltékenységével foglalkozni. - Tudod mit Severus... én ebbe nem akarok megint bele menni. Most már igazán fárasztó ez a téma. Igen James fellógatott egy fára, én segíteni akartam neked, te pedig le sárvérűztél, úgy hiszem nem vagy jobb nálunk, mert te ugyan úgy lenézed az embereket, mint hogy ők nézték le. De van egy hatalmas nagy különbség közted és James között. James tovább lépet, és kezd felnőni, te pedig mindig a sebeidet nyalogatott. Ne haragudj, de úgy érzem én eleget tettem érted, és a barátságunkért. TE döntöttél úgy, hogy a " sötét " oldalt választod! Sajnálom drága barátom, de én nem tartok oda veled, és ez EGYÁLTALÁN nem Jamesékről szól, hanem RÓLAD! - a végén mély levegőt veszek, hisz egyetlen egy szusszra adtam ki magamból, ami már egy éve tombolt bennem. Egyszerűen már kikívánkozott belőlem.
by 
