1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Magamat is megleptem azzal, hogy ezúttal ezen az éjszakán nem egy kocsmában ücsörögtem. Hogy mégis mi a francot kerestem London egy kicsit balhésabb környékén, azt nem tudtam volna megmondani. Talán épp balhét. Talán azt akartam, hogy fizikailag fájjon valami, mert a mentális ezen az estén szinte elviselhetetlenbe ment át. Ezen a helyen meg szerencséd volt, ha egy éjszaka alatt csak egyszer akartak megkéselni. Jó, ez költői túlzás volt. Kiszúrtam már pár négert az este folyamáb, aki ferde szemmel nézett rám, de láthatóan egyik sem akart megtámadni. Szívesen kiprovokáltam volna, de sajnos úgy tűnik, ehhez túl gyáva vagyok. Végül egy óra kóválygás után eluntam, és inkább mégis beléptem egy lerobbant miniétterembe. Úgy látszik, ma nem akar összejönni az, hogy meggyilkoltassam magam. Bevonultam a sarokba, ahogy általában, és csak a megszokásból lezártam az elmém, holott biztos voltam benne, hogy itt, az Isten háta mögött egészen biztosan nem lesznek se varázslók, se boszorkányok. Épeszű ember nem jön ide, ahol mocsok van, és napi szintűek a kocsmai verekedések. Már csak ezért sem kértem semmit, nem akartam koszt inni, márpedig itt nem csak az italok és ételek minősége volt borzalmas, hanem a poharakat és a tányérokat sem óhajtották rendesen tisztítani. Körülnéztem, de nem láttam senki különlegest – a vendégek legtöbbje vagy néger volt, vagy éppen London legszegényebb rétegébe tartozott. Alig tudtam megállni, hogy ne húzzam el a szám. Jelenleg munkanélküli vagyok és a felhalmozott pénzemből élek. Nincs jogom megvetni őket. De mégis… még mindig előjött néha az a sznob énem, akit a barátaim kineveltek belőlem. Igazából ezt nem lehet kinevelni az emberből, esetleg csak elfojtani tudja. Pálcát jelenleg is tartottam magamnál, csak a biztonság kedvéért, ugyanis biztos voltam benne, hogy hozzá sem fogok nyúlni. Igazából ennyi erővel ketté is törhettem volna, nem számított volna sokat. Talán csak azért nem tettem még meg, mert túl sok emlék kapcsolódott hozzá.
Megjegyzés: nem mondom, hogy a legerősebb kezdő reag lett... késő van, na. azért remélem tudsz vele kezdeni valamit^^
Mostanában elég eseménytelen napjaim vannak. Komolyan néha én lepődök meg, hogy már várom, hogy mikor lesz órám, mert azon legalább történik valami. Ez már kezd kicsit kóros lenni. Szerintem legalábbis az. Én nem rajongok a tanításért. Londonba jöttem, csak hogy kicsit változzon a környék, egy kis izgalom. Egy kis akció. Kell valami, ami felpörgeti bennem a harcikedvemet. Kaland kell, mint régen. Vér, sikolyok és félelem. A hatalom mámora, ez kell nekem. Csak ez semmi, de semmi más, most nem. A város utcáit jártam. A baljóslatúbb felén. Régebben mindig találtam itt egy két ártatlan lelket, aki a halálról áhitozott. Én pedig szívesen ingyen és bérmentve váltottam valóra ezen álmaikat. Persze úgy, hogy az nekem tetszen. Tehát véresen, sikoltósan és lassan, nagyon lassan. Ma viszont semmi ilyesmi sem volt erre. Komolyan ezek spórolnak az öngyilkos jelöltekkel? Nem igaz, most nem lesz mit játszanom. Reménykedve tettem meg pár kört, de semmi. Végül úgy döntöttem bemegyek a mugli barátom éttermébe. Amint beléptem minden szem rám szegeződött. Persze manapság már nem látni feket köpenyes alakokat, akik csukjával a fejükön járnak. Mindegy. Odamentem a pulthoz és leültem a kezet a barátom felé tartottam. - Mit akarsz? - Kérdezte mérgesen. Erre másik kezemmel lekaptam a csukjám, majd a szemeibe nézte. Retteg, arcomon nem jelent meg semmi, csak az unalom. Pedig belül derülök rajta! - Whiskeyt, Casper! A legjobbat, lehetőleg tiszta pohárba, mert ha megint valami szart találok a poharamban úgy kitisztítom neked ezt a patkányfészket, hogy soha többé senki sem jön be ide! Ahogy a fenyegetéshez értem izzani kezdett a tenyerem. Mire a barátom rögtön elszaladt. Ez az helyes. Legalább megkapom a piámat. A sok bamba mugli a kezem szikrázását csak trükknek veszi, de Casper tudja, hogy én komolyan tüzet gyújtok és ölök is vele. - A legjobb whiskeym Aiden! - Tartotta felém a poharat. Elvettem majd biccentettem és az étterem többi része felé fordultam. Legalább iszom egy jót. Itt aztán mást nem nagyon lehet csinálni. Ezek olyan nyugodtak és békések, mint a ma született bárány.
note: Jó volt! Bocs a késésért összejöttek a dolgok!|| To: David
Egészen eddig csendben ültem a sarokban, igazából nem sok vizet zavartam. Néha-néha felpillantottam megnézni, épp ki mit csinál, de leginkább csak magam elé bámultam, és szokás szerint önkínzást és önsajnálatot folytattam, vagyis folyamatosan a történteken gondolkodtam. Gyaníthatóan az összes többi ember is ezt csinálta, lévén a legtöbb vagy gyárban dolgozott, vagy sehol, és nem volt normális életük. Önmarcangolást leginkább az ilyen helyeken lehetett végezni, ugyanis a többi ember nyomora is negatív kisugárzást adott. Ekkor nyílt az ajtó, amire mindenki felkapta a fejét. Amikor megláttam a fekete csuklyás alakot – valószínűleg férfit –, összevontam a szemöldököm és ösztönösen hátrébb húzódtam, hogy még inkább takarjon az árnyék. Az ilyenekkel akkor sem volt jó ötlet ujjat húzni, ha mugli, de volt egy olyan érzésem, hogy ő nem az. Igazából a köpeny gyanúsan talárra emlékeztetett, manapság meg egyébként sem mászkálnak gyakran ilyen ruhában. Márpedig ha ő varázsló, nem örülnék neki, ha kiszúrna. Nem akarok úgy járni, mint legutóbb azzal a másikkal egy előkelőbb kocsmában, akit lehetetlen volt lerázni, és egyértelműen őrület sugárzott a tekintetéből. Figyeltem, ahogy odament a kocsmároshoz, és ahogy lerántotta a fejéről a csuklyát; láttam, a másik férfi mennyire elsápad meglátva az arcát. Nem voltam olyan messze tőlük, hallottam minden szavát, és erre megint ráncolni kezdtem a homlokomat. Tehát ismeri a kocsmárost, és láthatóan neki is volt már itt rossz élménye pohárban talált gyanús eredetű dologgal. De a férfi, akit ezek szerint Caspernek hívnak, nem kiröhögte, hanem gondolkodás nélkül ugrott a szavaira; ekkor láttam meg, hogy megvillan a köpenyes tenyere. Felvontam a szemöldököm. Ilyen mágiát nem láttam, és tudtommal nem is létezik. Senki nem tud pálca nélkül varázsolni. Talán tényleg csak trükk volt? Casper reakcióját látva nem. Azonnal odaadta neki a legjobb whiskey-ét, ráadásul egy kristálytiszta pohárban, márpedig ilyen luxust senki nem érdemelt ki. Rákönyököltem az asztalra, de most már nem az Aiden nevűt figyeltem, hanem inkább csak egyenesen bámultam előre. Nem volt kedvem összetűzésbe kerülni vele, hadd higgye, hogy én is csak egy ostoba mugli vagyok. Nem ér ennyit. Végül is engem nem zavar, hadd igya csak meg az italát, majd ha elmegy, akkor távozom én is.
Az unalom vezetett az egyik kedvenc Londoni rosszfiukkal teli helyemre. Imádok ide járni. Itt mindig találok valakit, akit megszabadíthatok az életétől, de most nem találok ilyet, ami kicsit idegesít. Amikor nem kell akkor van, mikor kellene akkor meg egy sincsen. Az ilyen helyek pont nekem valóak, egy olyan embernek, akinek a vérében van a gonoszság, akinek a családja eladta a lelkét az ördögnek. A gyilkosság olyan nekem, mint a levegő vétel. Itt pedig általában lehet gyakorolni, de nem most. Ez pedig kicsit mérgessé tesz. Eldöntöttem, hogy meglátogatom Casper barátomat. Biztosan örülni fog nekem. Én meg lehet, hogy találok valakit a nyomorult ki kocsmájában, akinek segíthetek jobb létre szenderedni. Mert én már csak ilyen segítőkész vagyok! Amint beléptem, minden szem rám szegeződött. Persze feltűnő vagyok. Lehet át kellene vennem Seth szokását és áttérni a kapucnis felső hordására, de én régimódi vagyok. Szeretem magam tartani, ahhoz amit ismernek belőlem. Nekem pedig ez amolyan ismertetőjegyemmé vált. Odamentem a pulthoz. S beszélgetni kezdtem Casperrel, mivel nem óhajtotta mozdulatomból megérteni, hogy piát akarok. Hátravetettem a csukjám, láttam arcán a rettegést. Ez az rettegjen csak tőlem, azt akarom, hogy féljen! A barátom pontosan azt tette, amit vártam. Rohant is teljesíteni kérésemet. Megvillant a tenyerem felé. A Noir tűz. Vissza kell magam fognom. Persze az átlagos varázslók nem hisznek ebben a mágiában, amit én előszeretett használok megfélemlítésre, de létezik. S mivel nekem kifejezetten megy a tűz irányítása, meg is tudom idézni azt magam körül. De ha nagyon akarják be tudják annak magyarázni, hogy tudatalatt használom a pálcám, amivel magamba irányítom az átkot és onnan ki, mivel a pálcám, mindig az oldalamon lóg. Casper nem is sokára meghozta a whiskeym! Tiszta pohárban, biccentettem egyet, majd a tömeg felé fordulva iszogatni kezdtem. Semmi, csupa unalmas gondolat. De nem akarnak meghalni. Áh feleslegesen jöttem be. Felhúztam az utolsó kortyot is, majd letettem a poharat és felállva az ajtó felé indultam. - Hej uram! Fizetni? - Szólalt meg a csapos segédje, mire Casper egy akkorát vágott az arcára, hogy a fal adta a másikat. - Oh uram! Maga nem tudja, hogy én hány évre előre fizettem itt! Igaz Casper? - Kérdeztem gonoszul mosolyogva a kocsmárostól. Aki bőszen bólogatott. - Tudod, csak óvatosan! Legközelebb lehet, hogy nem leszek olyan engedékeny! - Nevettem el magam gonoszul,majd megfordultam és visszavettem a csuklyámat. Aztán pedig kiléptem az ajtón. Nem mentem messzire, csak az üres utca közepén álltam. Zsebretett kézzel és háttal a kocsmának. A bentről kiszűrődő gondolatokat hallgatom. Majd az éjszaka csendjét. Rám vár! Arra, hogy belevessem magam és öljek. Csábító, a végén megint portyázni fogok.
Összefontam a karom a mellkasomon, úgy figyeltem a jelenetet. Egyáltalán nem tetszett. Szánalmasnak találtam, hogy ez a varázsló mennyire felsőbbrendűnek tartja magát, és mennyire kihasználja a mágiát egy szerencsétlen, védtelen mugli ellen. Összeszorítottam a kezeimet, és tenyerem egy pillanatra jegeskéken villant fel. A Doley mágia. Egyiptomban ijesztően sok mindent tanultam, bár ez öröklődő a családomban, mégis tanulnom kellett, mert nehéz irányítani. Mondhatni én vagyok a kiválasztott, és én is tisztában voltam azzal, mennyire erős vagyok. Ha akarnám, egyetlen intésemre mindenki mellkasába egy jégcsap fúródna egyetlen intésemre, de mégsem tettem meg soha. Tiszteletben tartottam a muglikat. A jégdémon, aki általában mindenhova követett - mégis láthatatlan maradt mindenki számára rajtam kívül -, izgatottan nézett a köpenyes férfi után, aztán rám pillantott. Mint aki azt mondja: gyerünk, kapd el! Egy kis szórakozás! Megvillant a szemem. Folyamatosan a kiutat kerestem a kínomból, de ha nem találom normális módszerrel, miért ne tegyem így? Lord Galloptreh, a jégdémon láthatóan ezzel egyetértett, mert halkan morogni kezdett. Voltaképpen nem ő volt az egyetlen démon, akit uralmam alá hajtottam hatalmammal, de többre nem volt szükségem. A Halálfalók közül is sokan kerestek már, hiszen egyértelműen én voltam az egyik legerősebb mágus, és maguk közt akartak tudni. Minden egyes alkalommal visszautasítottam - soha nem akartam a gonosz oldalt szolgálni. Lassan felálltam, és kimért, lassú léptekkel indultam az ajtó felé. Lord Galloptreh követett, éreztem a belőle áradó erőt - különlegesen erős démon volt, nem hiába őt hoztam el a szellemvilágból. Azt is éreztem, ahogy a jeges érzés szétárad a mellkasomban, felkészültem arra, hogy ma este egy kis összetűzésbe keveredek. Láttam, merre megy az Aiden nevű férfi, de ha nem láttam volna, akkor is tudom érzékelni, ahogy mindenkit magam körül. Mellesleg Lord Galloptreh vezetett. Megálltam nem sokkal mögötte az utcasarkon, és láthatatlan védőfalat vontam magam köré a puszta akaraterőmmel. Nem használtam pálcát. - Nem gondolod, hogy muglikat zaklatni nem épp fair dolog? - szólaltam meg halkan, de tudtam, hogy hallja.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Aiden & David Vas. 1 Feb. 2015 - 0:42
Végre egy kis izgalom
David & Aiden
Nem szoktam fenyegetni az embereket. Főleg nem muglikat. Azt szeretem, ha azt hiszik, hogy egy senki vagyok. Viszont Casper látta a mágiám és csak így tudom rávenni, hogy tartsa a száját. Máskülönben bazárimajomként mesélne rólam mindenkinek és az veszélyes, itt is fordulnak meg ellenségeim. Jobb, ha kordában tartom az ilyen embereket. Mennyire egyszerű lenne felgyújtani ezt az egész, helyet. De nem lehet. Ekkora feltűnést nem kelthetek. Megvannak a szabályaim, amiket nem vagyok hajlandó átlépni. Ez is egy ilyen szabály. Muglik előtt meg amúgy sem varázsolok, csak ha megölöm őket. De itt nincs értelme megölni senkit. Mikor befejeztem a piát elindultam kifelé és egy kisebb problemát leszámítva sima volt az utam az ajtóhoz. Felvettem a csuklyám és kiléptem a kocsmából. Az éjszaka az én világom, itt vagyok igazán őnmagam. Az éjszakát figyeltem. Hallgatóztam hátha valahonnan meghallom egy öngyilkos jelölt bátorító, hívogató szavait. Azonban nem jött semmi. Kicsit csalódott vagyok. Ez azt jelenti, hogy nagyon fogok unatkozni. Kezeim a zsebemben voltak. Vártam, nem tudom mire, de vártam. Valahogy éreztem, hogy történnie kell valaminek. Nekem meg nincs kedvem futni előle. Akkor megvárom itt akármi is legyen az, aminek meg kell történnie. Nem tudom, de kivárom. Ekkor egy ismeretlen hang szólított meg. Varázsló! Látott a kocsmában. Ahogy hallom jóságpárti, a sötétség pártiak csak azt szokták megszólni, ha a területükön vagyok. Most viszont megszolt egy férfi, aki biztosan jó. - Nem zaklattam azt a muglit. Megvédem a magam fajtáktól. Anno megmentett. De látta a mágiám, tudodm, hogy kotyognak, ha nem tartanám sakkban, de nem bántom. Nem is akarom. Mellesleg ki maga? - Fordultam az idegen felé egy gonosz mosollyal.
by 
azért remélem tudsz vele kezdeni valamit^^