1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Kor: 20 Ház: ex-Hollóhát Munka: Mágus-Mugli Kapcsolatok Hivatala Oldal: jó
Jellem:
Aki csak a felszínt kapargatja csak a kis szőkeséget lát bennem, aki naivan hisz abban hogy a jó mindig győz és a legerősebb fegyver a világon a szeretet. Talán a kezdetwkben visszafogott csendes természetem az oka, mivel nem tudok egyszerűen egyik pillanatról a másikra megnyílni új embereknek. Persze, ezalól mindig voltak kivételek, de általában csak olyanoknak engedek belépést a mentális védőbástyáim mögé, akikben tudom hogy mindhalálig megbízhatok. Amikor kicsi voltam sokszor használtak ki, és a sok csalódás tanított meg az óvatosságra. Viszont sosem vagyok elutasító, aki segítségért, tanácsért vagy csak meghallgatásért fordul hozzám annak mindig rendelkezésére állok megnyugtató, nyilt tekintetemmel és megértő mosolyommal. Szeretek kedves lenni, csak nagyon sokára tudok annyira besokalni, hogy valakivel modortalanul bánjak, de ha valaki eléri ezt a szintet akkor az jobb ha fedezéket keres magának. Amilyen kis szolid vagyok, a haragom ezer pokol perzselő tüzével ér fel. Amikor még iskolás voltam és ilyen alkalmakkor pálca volt a kezemben, mindig vörös szikrákat szórt a vége, pedig eszem ágában sem volt varázsolni. Ha valaki megtöri megtöri a jeget, és előbukkan az igazi személyiségem egy csacsogós, életvidám lánnyal találja szembe magát, aki ismeri a határait és nagyon empatikus másokkal. Makacs vagyok és igen fejlett az igazság érzetem. A véleményemet mindig védem és könnyen bocsátkozok érvelős vitákba, aminek ha legyőztek általában az a vége, hogy összeszorított foggal, méregtől kipirult arccal kicsit duzzogva nyögöm ki hogy igaza volt a másik illetőnek. Nagyon sokan aranyosnak találják amikor duzzogok vagy mérgelődöm, általában egy ötéveshez szoktak hasonlítani akitől elvették az édességét. Persze, ha ezt kijelentik nem segít a helyzeten. Szeretném ha komolyan vennének, női mivoltom, szőke hajam és törékeny megjelenésem általában feljogosítja az embereket, hogy úgy bánjanak velem mint egy porcelánbabával, vagy hercegnővel, amitől legszívesebben lefejelném az első kemény felületet amit meglátok. Utálom, ha csak ezért akarnak kímélni. Vagyok legalább olyan erős és elszánt mint bármelyik férfi vagy erélyesebb nő, nem ijedek meg a kihívásoktól és attól ha dolgoznom kell. Nem vagyok semmivel sem különb mint a többiek, nem fog leesni a karikagyűrű az ujjamról, ha véres verejtéket kell izzadnom és küzdenem kell az eredményért. A munkámat komolyan veszem és szeretem. Hűséges és megbízható vagyok, ha valamilyen titkot megosztottak velem azt a sírig őrzöm. Nem állítanám hogy kotnyeles vagy mindenlébenkanál lennék, de ha valami vagy valaki annyira felkelti az érdeklődésemet és választ akarok a kérdéseimre akkor rosszabb vagyok mint egy rafkós újságíró. Mindezek mellett, állítólag vonzerőmhöz tartozik, hogy enyhe akcentussal beszélem az angolt, mivel Magyarországon nőttem fel és bár apu beszélt hozzám angolul a magyar jobban jelen volt életem első öt évében.
Küllem:
Angyal. Ez az a szó, amit legtöbbször hallok, ha a külsőm kerül szóba. Lágy, kecses, nőiesen törékeny alkat, hosszú szőke fürtök és nagy, nyílt zöld tekintet és csókra termett dús ajkak. Az emberek ezt látják és ebből vonják le a következtetéseket. 175 centiméterrel magasnak számítok, de ez nem tart vissza attól hogy magassarkút hordjak. Stílusomban visszafogott elegancia és a kényelem vegyül, bár nem vetem meg az egyszerű farmer-póló-tornacipő triót. Sminkelni csak minimálisan szoktam, általában csak egy-egy dolgot emelek ki az arcomon, hol egy szép színű rúzst használok vagy pedig a szemeimet húzom ki vékonyan tussal és szempillaspirált használok.
Történetem:
Mugli származású vagyok. Anyukám egyszerű magyar nő volt, Budapesten élt és egy ügyvédi irodában dolgozott amikor megismerkedett apámmal. Benjamin Benett, angol volt és szintén ügyvéd. Pesten az egyik neves ügyvédi irodában találkoztak, együtt dolgoztak valamilyen zavaros peren. Miután összejöttek Budán költöztek össze a a Várnegyedben egy hangulatos kis lakásba. Két évvel a házasságkötésük után születtem én. Nevemet aputól kaptam, azt mesélték amikor először a kezébe adtak, csak nézte a kis csapzott szőke fürtöket, pufók kis arcomat és az első dolog amit kiejtett amióta anyukámat a szülőszobába vitték a nevem volt, Celia. A jelentése mennyei, szóval az angyal jelző már születésem óta kísér, nem csak a kinézetem miatt. Nyugodt, boldog gyerekkorom volt, bár a furcsaságok elkísértek. Tudtam tárgyakat röptetni ha akartam, a kis rózsaszín rózsabimbók gyönyörű kehellyé nyíltak ki a tenyeremben, majd záródtak vissza. Ha mérges voltam, egy-egy pohár vagy tálka összetört a kredencben, vagy hirtelen elment az áram. Szüleim sose mutatták hogy ez aggasztaná őket, bár sejtem éjszakánként vagy a hátam mögött aggodalmas pillantások és beszélgetések folytak én még sem éreztem, hogy kevésbé szeretnének. Öt éves koromig éltünk Magyarországon, addig amíg apukám egy kihagyhatatlan állásajánlatot nem kapott Londonban. Mivel anyu is tehetséges ügyvéd volt, mindenféle gond és teketória nélkül tettük át székhelyünket az Egyesült Királyság fővárosába. 10 évesen, amikor megjött a Roxforti levelem, apáékban összeállt a kép és kis bonyodalmak árán de sikerült mindent megvenni amit kértek iskolakezdésre. Nem tudom véletlenül-e de egy nagyon kedves és jóravaló gyermektelen varázslócsalád, Earnshawék, lakott a szomszédban, és amikor észrevették hogy egy bagoly repül be az ablakunkon és nagy a felfordulás a segítségünkre siettek. Megnyugtatták anyáékat hogy nem lesz semmi baj és elvittek minket bevásárolni. Nagyon izgatott voltam és boldog, hogy végre tudom ki vagyok. Soha, senkinek nem vallottam volna be, de aggasztott a tudat, hogy annyira más vagyok mint a többiek. Végre úgy nézett ki találtam egy helyet, ahova illek, az Abszolútról hatalmas rakat könyvvel tértem haza az iskoláról és lefekvés után zseblámpával olvastam őket a paplan alatt. Faltam a sorokat és nem fértem a bőrömbe, hogy én , az egyszerű kislány valami igazán különleges része lehetek. Varázslatos volt az első évem. A Hollóhát házába kerültem, tehetségesnek bizonyultam bűbájtanból és a bájitalokhoz is konyítottam. Az átváltozástant szorgos gyakorlással ugyan, de nagyon élveztem és sikereket tudtam elérni benne. Minden rendben ment, egészen tizenhét éves koromig, amikor elvesztettem a szüleimet. Év eleje volt, felraktak az Expressre és hazafele egy autóbalesetben vesztették életüket. Különleges engedéllyel részt vehettem a temetésükön de az élet ment tovább. Ez a tragédia a mai napig elkísér, de legalább tudom hogy büszkék voltak rám és sosem tartottak egy furcsa különc kis szörnyetegnek. Apa nagyon sokszor említette, hogy ez várható volt, az első pillanattól fogva tudta, hogy különleges vagyok. A pályaválasztáskor sokat hezitáltam, eleinte gyógyító szerettem volna lenni, de végül a Mágiaügyi Minisztérium Mágus-Mugli Hivatalánál kötöttem ki. Mugli származásom nagyon hasznosnak bizonyul, könnyebben szót értek velük, hiszen muglik neveltek és én is bizonyos mértékig annak tartom magam. Sosem tagadnám meg a származásomat és honnan jöttem.
by 
