1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Amióta megtudtam, hogy Maksim az új bűbájtan prof, azóta eszembe sincs az ő óráján semmilyen szabályt sem betartani. Egyszerűen annyira rossz érzés, annyira felháborít, hogy az valami hihetetlen. Lehet, hogy még nem is láttam magamat ilyennek... sőt... Mostanság a rocker korszakomat élem, így ennek megfelelően is öltözködöm. Beszereztem néhány klassz cuccot, ami mondjuk nem volt olcsó, de tutira megérte az árát! Mindenfelé tele vagyok aggatva Mardekáros kitűzőkkel, amiket valamelyik kis elsős árult, én pedig ravasz voltam és csórtam párat. Bevetettem a bájaimat, ki tudna nekem ellenállni? Szóval egyengönc nélkül indultam be órára, ami igen nagy gáz, hiszen abba kell lenni mindig. Nem érdekel. Biztos nem fogja nekem egy halálfaló, egy.... egy... valami megmondani, hogy hogy csináljam a dolgaimat. Egyszerűen csak felháborít. Igen lassan haladok fel az alagsorból a harmadikra, ahol ugye a terem található. Nem akarok elkésni, sőt, még hamarabb is akarok odaérni és beállítani a terembe, és megnézni az arcát. Ugyan mit fog szólni ehhez? Kicsit azért tényleg érdekel a véleménye, mert nem mondom, rohadtul bele voltam zúgva és annyira utáltam apámat amikor eltiltott tőle hogy az nem igaz. Ezt az egy dolgot soha nem bocsájtottam meg neki. Nagy hévvel sietek végig a folyosón, majd mikor meggyőződtem róla, hogy rajtam kívül senki más nincs itt, benyitok a terembe. A prof remélhetőleg bent van, ha igen ha nem akkor is az ajtó nagy csalódással vágódik be utánam, én pedig Maksszal szemben az első sorba leülök, táskámat a földre dobom. Az asztalra könyökölök és felvont szemöldökkel pillantok rá. -Mért jöttél ide tanítani? Azért hogy felbosszants? Mert azt sikerült... - Nem is tudom mért vagyok ennyire ráállva arra, hogy kiharcoljak magamnak egy jó kis büntetőfeladatot. Pedig szerintem megérné.. kicsit elfantáziálok, miközben kíváncsian várom, ugyan mit fog válaszolni a kérdésemre. Még mindig nagyon jóképű, és tudom, hogy mennyire nem szabadna arra gondolnom, hogy mi lenne ha újra vele lehetnék... de... istenem. Ő a tanárom. Na nem.
tag: Maks --- notes: Kíváncsi vagyok mi sül ki ebből --- outfit: ez
Első órám lesz a hatodikosokkal ma. Az első felével délelőtt, a másodikkal délután. Mit ne mondjak, nem nagyon akarom. De azért még is. Szóval ez nagy kettősség. Egyrészt azért nem akarom, mert megtudtam, hogy Isa itt tanul, másrészt pedig azért, mert marhára nincs kedvem a sok nagypofájú mardekáros idiótához. Mert igen, nagy a szájuk. Nagyra vannak azzal, hogy halálfalók gyermekei, pedig ennek inkább szégyennek kéne lenni, hogy bizony a szüleik gyilkosok. A halálnál is rosszabb dolgokat tettek, és tesznek folyamatosan. Rendben, én is ezt csináltam. És ezt is csinálom, de nem tartozok érte senkinek felelősséggel, nem tartozok érte elszámolással senkinek. És ez így van rendjén. Igazából senki sem kérdezte, hogy mi tetszik nekem ebben. Egyedül a Sötét Nagyúr. Viszont megmondtam, hogy élvezem a gyilkolást, ez ad erőt ahhoz, hogy folytassam a napjaimat. Tudom, kicsit betegesen hangzik, de szerintem ez egy abszolút pozitív dolog. Legalább is részemről biztos. Bevágom az aktatáskába a cuccaimat, és szépen leballagok a terembe – jóval előbb – mint bármelyik diák megérkezne, lerakom a táskám az asztalra, és elrendezem a dolgokat, ma a vidító varázst fogjuk ismételni. Mert bizony azt is kell, azoknak akik R.A.V.A.Sz.-t akarnak tenni. Én már csak tudom. De igazából ez rajtuk áll csak, mennyire fognak figyelni rám. Az elsősök körében talán egy kis félelmet keltettem, hogy nem a jó kedélyű Flitwick tanítja őket, ahogy a másodikosok is ezen akadtak fent, de a legtöbb undort tuti a negyedikesektől kaptam. Pedig nem vagyok én annyira rossz tanár, belátásom szerint, csak megkövetelem a tudást. Fejemet felkapom az ajtócsapódásra, hogy ki ez a bátor gyermek, aki így be mer rontani hozzám. Arcomra egy pillanatra a felismerés fut át, de aztán rendezem pofázmányomat, és papírjaim rendezgetése után nyugodtan felpillantok rá. Azok a szemei még mindig megbabonáznak, ennyi év után is. De sajnos ebből ő mit sem lát. Megtanultam, hogy lehet véka alá rejteni az érzéseimet. Már nagyon régen megtanultam. -Ms Milborrow, arra következtetek, hogy az óra… Nos hogy is mondjam, még nem kezdődött el, és udvariatlanság mindenféle kopogás nélkül egy emberre rontani, még akkor is, ha kegyed bizony Mardekáros. Ez sajnos húsz pontba került a házadnak. A tiszteletlen hangnem a tanároddal szemben tíz, és sajnos még ötöt is le kell vonnom, mert… hogy is fogalmazott? Felbosszants. – halkan beszélek, szinte suttogva, pedig a teremben nincs rajtunk kívül senki. Szavaimat pedig hideg él lengi körbe, ajkaim halvány mosolyra húzódnak, hogy aztán komoly arckifejezésem újra színt öltsön. -Mindazonáltal, én is kedvesen üdvözöllek. Sajnos tudtodra kell adjam, hogy azért jöttem ide tanítani, mert Dumbledore professzor megkért rá, hogy amíg… Nos Flitwick professzor gyengélkedik, vegyem át egy kicsit a stafétát. De ne fáradj az apádnak beszámolni róla, mert bizonyára tudja. – szavaim hidegen csendülnek. Felkavart ez a találkozás, az biztos, de nem tudhatja meg, nem jöhet rá. Végigpillantok rajta diszkréten. Sokat változott, nőiesedett amióta nem láttam. Előnyére vált, az biztos, csak még vonzóbb lett, még őrjítőbb. De ő a tiltottabb gyümölcsnél is tiltottabb, főleg most, hogy már a diákom.
Most, hogy ő a tanárom, csöppet sincs kedvem ehhez a tantárgyhoz. Pontosabban teljes mértékbe teszek rá, azóta nem is készültem. Nem is tudtam amúgy, hogy ennyire fel lehet háborodni egy ilyen dolgon. Annyira rosszul esik ennyi év után hogy újra látom, és fáj megint. Lehet, hogy ezért vagyok ilyen mindenkivel... vagyis biztos. Soha nem voltam valami udvarias kislány. Akárhogy is neveltek a szüleim, akármennyire is halálfaló apám és megkövetel rengeteg dolgot én nem félek tőle. Nagyon nem érdekelnek. Jobb nekem itt, a Roxfortban mint otthon. Valahogy nem is vágyok arra, hogy hazamenjek. Ugyan, azért, hogy hallgassam a szüleimet, ahogy engem ócsárolnak? Na ne már, kérlek. Az nem mindegy, hogy milyen jegyekkel fejezem be a sulit? Van, amiből igen is jó vagyok, de van amiből már kevésbé. Arról nem tehetek, hogy nincs olyan fejem mint egyeseknek... meg nem magolok. Szóval az ajtót jól bevágom, aztán leülök és hallgatom amit mondd. Pontlevonás? Hurrá. Mit mondja... már így is eléggé felment a pumpám, nem hiszem, hogy ez most nagyon meghatna. -Hurrá. Egyáltalán nem érdekel, hogy mennyi pontot vonnak le miattam a házunktól. - Túlságosan ki vagyok akadva ahhoz, hogy érdekeljen. De tényleg. Lehet, hogy nincs még egy ilyen ütődött diák mint én, de hát most ez van. Annyira idegesít az is, hogy most, amikor ilyen kiakadt vagyok akkor is mosolyog. Mért már? Ennyire vicces az, hogy így reagálok rá? Szerintem egyáltalán nem az. Kicsit helyezkedem, majd továbbra is figyelemmel kísérem a szavait. -Téged? Mért pont téged kért meg? - Igen, nem tudom magázni, egyszerűen hozzászoktam ahhoz, hogy tegezem és esélytelen, hogy lemagázzam. Meg nem is erre figyeltem még most. Elkerekednek szemeim, amikor a "beszámolj apádnak" -ot ejti ki a száján. WTF? - Mi? Hogy... Soha nem számolok be semmiről sem apámnak, ezt jól tudhatnád. Mintha 11 éves kis árulkodós kislány lennék. Hát ha annak nézel, akkor igazán nincs miről beszélgetnünk. - Nem emelem fel a hangomat, komolyan és nagy bátorsággal mondom végig amit akarok. Nem is tudom igazából mit jártatom itt a számat. -Szerintem meg nyugodtan tegezhetlek jelen pillanatban, mert nincs itt senki és nem is vagyunk órán. Úgyhogy nem foglak magázni. Szóval ha nem tetszik, akkor tessék, vonj még le pontot...
tag: Maks --- notes: Kíváncsi vagyok mi sül ki ebből --- outfit: ez
by 