Dolores Umbridge
„Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
 |  Tárgy: Dolores Umbridge  Pént. 29 Aug. 2014 - 18:52 | |
|
Dolly
| 15 év, Mardekár, ötödév | 
Oldal: független, Play by: Jennifer Lawrence Vér: Arany Jellem: Nagyon kedves és elfogadó és segítőkész és tehetséges és elbűvölő lány vagyok, mindenki nagyon szeret engem. Tulajdonképpen én is mindenkit nagyon szeretek, csak a tudatlan és béna és csúnya és fogyatékos embereket nem. Sajnos senkit nem ismerek, aki ne lenne tudatlan és béna és csúnya és fogyatékos, vagy legalábbis ezek közül az egyik, így kénytelen vagyok őket is megtűrni magam körül. Bizony nagy teher, ha az ember mindenkinél jobbnak születik, hisz senkit nem fog találni, aki képes lenne megérteni őt. Ez történt velem is. Sokkal jobb lenne a világ, ha több lenne belőlem. De hát ezt te nem érheted fel ésszel, mindegy.
Úgy vélem, fülbemászó hangom van, ezért sokat csicsergek. A barbár botfülűeket zavarja, de akibe szorult egy csepp zenei hallás, sokáig hallgatja mukkanás nélkül. Elsőéves koromban jelentkeztem az iskola kórusába, de nem vettek föl. Rosszul esett ezafajta diszkrimináció, de nem ez az első eset, hogy elküldenek egy tehetséget attól való félelmükben, hogy esetleg elnyomná a sok kis lelkes amatőrt. Így hát megbocsátottam nekik ezt a fatális baklövést. Mindegy, ez már rég volt, és különben sem várom el tőled, hogy megérts egy igazi tehetséget.
Hobbijaim egyike, hogy gyűjtöm a békákat. Mikor találok egyet, bevonulok vele a fürdőszobába, és megcsókolom, hogy királyfivá változzon. Mindezt természetesen meztelenre vetkőzve, hogy rögtön elcsábuljon, és még a ruháimmal se kelljen bajlódnia, hanem rögtön egymáséi lehessünk. Meg kell mondjam, eddig még egyik békám sem változott királyfivá, de bosszúból mindet megfojtottam. A lelkesedésem természetesen így sem hagyott alább, hisz előbb vagy utóbb meg fogom találni az elátkozott békakirályfit. Addig is szentelek némi figyelmet a hús-vér férfiaknak is, bár egyik sem tökéletes, nem érnek fel hozzám. Ettől függetlenül velük is flörtölgetek, meg van néha ez meg az, meg ilyenek meg másmilyenek is. Azt gondolom, a férfiak azért léteznek, hogy boldoggá tegyék a nőket. De mivel a férfiak csak szerencsétlenné teszik a nőket, akik szeretik őket, elméletem szerint a férfiak puszta létezése is hiba. Felfuvalkodottabbak, mint a békák, és még szőrösek is. De persze nem várom hogy ezt átérezd, ki vagy te ahhoz?... Csoport: Diák Kinézet: Ó, hát igen, erről bőven tudok mesélni. Igazán bájos arcom van, melyből élettel telin kacsingat ki elbűvölő kék szemem, és a férfiakat rabul ejti megbabonázó tekintetem. Hobbiszinten szedem a szemöldököm, ahogy a lábszőrzetemet is - órákat el tudok ütni eme szórakozásommal egy szemöldökcsipesz társaságában. Turcsi orrocskám fenségesen mutat az arcom közepén, nagyon édesnek találom. Csábos mosolyomat mindig észreveszik, ami cseppet sem meglepő, hisz vérvörösre rúzsozott telt ajkaim és gyöngyházfehér fogaim mindenkit csókra csábítanak. Arcbőröm babarózsaszín, akár az újévi malacé. Édes pofimat csodás szőke hajkorona öleli körbe, amit gyakran bebongyorítok - ha sietve lépkedek, tincseim csak úgy repkednek utánam. Formás kis vállacskáim vannak, így gyakorta hordok pánt nélküli ruhát, hogy más is megcsodálhassa őket. Felkarom a látszattal ellentétben nagyon izmos, könyököm kecses, alkarom akár a flamingóé, csuklóm mozgékony, ujjaim kurták. Alakom egyszerűen tökéletes, egy aprócska hibát sem találni benne. Dekoltázsom csak úgy vonzza magára a tekinteteket. A derekam karcsú, akár egy vad bikának, csípőm úgy ring, mint száradó ruhák a szélben, fenekem pedig olyan markolnivalóan kerek, mint két megtermett sárgadinnye. Combjaim ínycsiklandóan feszesek és izmosak, akár egy oldalnyi füstölt szalonna, térdkalácsom megtévesztésig olyan, mint a nénikémé, lábszáram pedig vékony, ahogy Hagridnak is. Bokám szép vastag, lábfejem elegánsan rövidke: a cipőméretem 34. Magasságom 149 centiméter, súlyom csekélyke 61 kilogramm.
Nagy előszeretettel hordok rózsaszínű ruhákat, de előnyben részesítek mindent, ami puha és szőrös. Szinte kivétel nélkül rózsaszínű magassarkút viselek, amiben úgy érzem, más emberek fölé magasodhatok. A szoknyákat jobban preferálom, mint a nadrágokat, ugyanis nem érzem magam bennük egy kötözött sonkának. Azt az elvet vallom, hogy a ruha felül érjen minél lentebb, lent minél fentebb, hiszen ha sok anyagot használnánk, azzal környezetünket károsítanánk, sürgetnénk a globális felmelegedést, és hozzájárulnánk a pandák halálához. Szívem szerint alig mell alá érő pólókat hordanék, de sajnos McGalagony már háromszor megtiltotta, és komoly következményekkel fenyegetett. Igazából megértem szegényt, nehéz lehet elviselni, hogy ennyivel szebb vagyok nála, bár rajta kívül is rendkívül sokaknak kell együtt élniük ezzel a tudattal. Ha hideg van, szexi kalapokat hordok, kézfejemet rózsaszínű bőrkesztyűbe burkolom a hideg ellen, nyakamra pink sálat tekerek, és soha nem felejtek el vitamincseppeket vinni magammal, amiket válogatás nélkül csepegtetek a számba és a szemembe.
Hát ez volnék én, ezek a testi adottságaim és paramétereim, megtoldva az öltözködési szokásaimmal. Ha szebb vagyok nálad, ne ess kétségbe, pánikra semmi ok: nem csak te vagy ebben a helyzetben.
Apropó. Angyali hangon énekelek. Történet: Akkor születtem, amikor édesanyám megszült. Erre igazán magadtól is rájöhettél volna. De ez már nagyon régen történt, azóta felnőttem. Már 15 éves vagyok! De ha ilyen értetlen vagy, kénytelen leszek részletesen és nagyon lassan elmondani az egész élettörténetemet, hogy te is megértsd. Megtisztelőnek érezném, ha egyszer sem pofáznál közbe, mikor beszélek. Köszönöm.
Tehát akkor születtem, amikor édesanyám megszült. Ha azt mondom, édesanyám, egy alacsony, kifejezéstelen arcú, szürkébe öltözött, őszülő hajú, középkorú nőt képzelj magad elé, akit ritkán lehet rávenni, hogy megszólaljon, de akkor sok ostobaság és otrombaság hagyja el a száját. Rajongva imádom őt - ha ez eddig nem derült volna ki számodra. Édesapámhoz is hasonló érzelmek fűznek. Ő is elég alacsony, megtermett ember, ódivatú ruhákban, nagy kopasz folttal a feje búbján. Megállás nélkül képes órákon keresztül anekdotázni, szinte lehetetlen beléfojtani a szót. Persze nekem azért sikerülni szokott. Aztán még ott a bátyám is, aki egy otromba hízódisznó, egy tyúk értelmi képességeivel megáldva. Borzasztó lassú a felfogása - 15 éve nem érti meg, hogy kettőnk közül mindig csak nekem lehet igazam. Az öcsémet is meg kell említsem, aki azzal tölti ideje legnagyobb részét, hogy artikulálatlanul visítva rohangál kereszbe-kasul a házban. Édesapa szülei is velünk élnek: az édesanyja és az édesapja. Édesmama rendkívül vaksi, és még akkor is a szemüvegét keresi, ha ott virít az arca kellős közepén. Mániája, hogy horgoljon, de mivel nem lát rendesen, a nagylelkűen nekünk ajándékozott ruhák tökéletesen használhatatlanok. Édespapa ideje nagy részét kint tölti a kertben, füvet nyír, gyümölcsöt szed, palántáz, gazol, vagyis igazából senki nem tudja biztosan, mit csinál annyi ideig, a kert ugyanis nem nagyobb pár négyzetméternél. Nos, röviden ennyit kell tudnod a családomról. Minden tagja nagyon fogyatékos. Képzelheted, milyen rossz nekem ott egyedül, hisz senkivel sem tudok intellektuális beszélgetéseket folytatni.
Na szóval ott tartottam, hogy akkor születtem, amikor édesanyám megszült. Kisgyerekként szüntelenül bőgtem, nyilván már akkor is nehezen viseltem ezt a bűvös-bájos közeget. Egyébként aranyvérűeknek szoktak nevezni minket - ez az egyetlen dolog, ami pozitív a családomban.
Mondtam, hogy ne szakíts félbe, most kezdhetem az egészet elölről! Tehát akkor születtem, amikor édesanyám megszült. Az első perctől kezdve valami olcsó tápszerrel szúrták ki a szemem, ám még ez sem akadályozhatott meg benne, hogy normálisan fejlődjek. Hamar megtanultam négykézláb mászni, de már majdnem két éves voltam, mikor járni kezdtem, ami elég későinek számít. Persze már fél évesen is felállhattam volna, ha úgy tartja kedvem, de nekem így esett jól, tehát így cselekedtem. Aztán bölcsődébe dugtak, majd elsúvasztottak valami világ végi óvodába, hogy utána egy gagyi általános iskolába küldjenek, egy csomó csökkent értelmi képességű kisember közé. Mindezeket a kínzásokat és megaláztatásokat is emelt fővel tűrtem. Persze bármikor nemet mondhattam volna, ha úgy tartja kedvem, de inkább nem alacsonyodtam az ő szintjükre. Még jó, hogy a Roxfort bentlakásos iskola, és itt nem kell megtűrnöm a családomat. Nem mintha itt nem lenne legalább annyi fogyatékos, de felnőttesen elviselek mindenkit. Persze megtehetném, hogy nem, de senkit nem akarok megfosztani attól, hogy felemelő társaságomat élvezhesse. Mindenkit részesítek ebben az örömteli kiváltságban, és a lehető legtovább boldogítom. Pont úgy, ahogy téged is.
Érezd magad megtisztelve.
Te fogyatékos. Patrónus: |
|
|
