1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
A rögtönzött mentőakcióm során rájöttem, hogy teljesen le vagyok maradva a varázslatokat illetően, szóval úgy döntöttem, életemben először benézek a könyvtárba, és pótlom a hiányosságaimat. Nem kell csalódni, továbbra is kevesebb ambícióval rendelkezem, mint egy híd alatt élő piás öregember, de kénytelen vagyok rászánni magam, ha meg akarom védeni a barátaimat és a családomat. Igaza volt Lilsnek, eddig fel sem fogtam igazán, mi forog kockán. Csak hősködni próbáltam, akár egy kisgyerek, abban a tudatban, hogy nem számít ki jön majd velem szembe, elbírok vele. Nos, innentől kezdve a hegeim és Thea megtört tekintete emlékeztet majd arra, hogy néhány szempontból muszáj lesz felnőnöm, méghozzá minél előbb. Talán azzal, hogy ezt elismerem, máris előrébb vagyok. Most következik a következő lépcsőfok: tanulni. Mégis ki képes ilyesmire vetemedni? Mikor Tylerrel közöltem a tervemet ebéd közben, félrenyelt és még percekkel később is ott köhécselt, kimeredt szemekkel. Az első kérdése az volt, nem ettem-e valami gyanúsat, amitől félrebeszélek, majd mikor megnyugtattam, hogy nem állok bájital hatása alatt, gyilkossági kísérlettel vádolt. Persze, ettől függetlenül elkísért idáig. Olyan arccal búcsúztunk el egymástól, mintha katonáskodni indultam volna. A könyvek viszont (egyenlőre) nem támadtak rám, valószínűleg későbbre tartogatják. Én azért óvatosan, félő mozdulatokkal keresgélek és lapozgatok közöttük... Meg kell mondjam, jogosan. Egy alkalommal, böngészés közben minden előzmény nélkül a fejemen koppan három könyv. Nem tudok másra gondolni, minthogy a túloldalról lökte meg őket valaki, biztosan rájött a humorferdülés egy fajtája. Jellemző. Túlélek vagy hat halálfalót, erre pár papírlapkupactól kapok mindjárt agyrázkódtatást a világ egyik legbiztonságosabb helyiségében. - Nem tudom, ki vagy, de beloptad magad a szívembe - jegyzem meg a fájó pontot simogatva, majd engedve a kíváncsiságomnak benézek a szomszéd sorhoz. Amint meglátom a könyvvel lövöldöző személyt, elvigyorodok. - Velaryon? Tőled azért profibb gyilkossági kísérletre számítottam. - Tyler szavaival élve. Úgy tűnik ez egy ilyen nap.
Miután a bájitaltan órai beszélgetésem miatt, amit megjegyeznék, hogy nem is az én hibámból történt, Lumpsluck professzor külön házit adott, ráadásul elég sokat, a tanórák után egyből a könyvtár felé indultam. A bátyáim próbáltak lebeszélni, mert szerintük már így is túl sok időt töltök ott, de nem szoktam halogatni a beadandóimat, úgyhogy inkább már ma be akartam fejezni, meg amúgy sem volt kedvem rájuk hallgatni. Később visszagondolva megfogadhattam volna a tanácsukat, mert elég kínos szituba keveredtem. Amikor beléptem a könyvtárba, nem sok diák lézengett odabennt, szóval örültem, hogy nyugodtan tudok majd dolgozni. A feladatom egy hat oldalas esszé volt az „Amortentia főzet elkészítése és tulajdonságai” címmel. Nem is nagyon tudtam, hogy hogyan fogok erről, ilyen sokat írni, de gondoltam majd kimásolok pár idézetet a könyvekből. Látszott, hogy a bájitaltan nem nagyon kedvelte téma a diákok számára, ugyanis az ezzel kapcsolatos írások mind porosan álltak a legfelső polcon, szóval mászhattam fel a létrán. Amint értük nyúltam, sikeresen lelöktem pár könyvet a túloldalra, ez nem zavart különösebben addig, amíg meg nem hallottam egy bosszús sóhajt. Gyorsan levettem a könyveket, amikre nekem volt szükségem, majd elindultam lefelé, hogy bocsánatot kérjek az illetőtől. Azonban amint meghallottam a hangját lefagytam. Mark volt az, szintén Griffendéles és majdnem három évig bele voltam zúgva, majd egy buli alkalmával kicsit jobban összemelegedtünk. Reggel elmondta, hogy kedvel, de sajnos más tetszik neki, azóta egy kicsit kerülöm. Ő próbált normálisan viselkedni velem és egész jóban maradtunk, de még mindig feszengve érzem magam a társaságában, úgyhogy most is elkerülhetetlen volt, hogy el ne piruljak. Szerencsére azért hamar összeszedtem magam és már az általános, nyugodt hangommal válaszoltam. - Ne haragudj, legközelebb kreatívabb leszek. - félre tettem a zavaromat, majd rámosolyogtam. Lassan már ideje túllépni ezen a régi Mark témán, hisz félig-meddig már felnőtt vagyok. Eldöntöttem, hogy mostantól úgy viselkedem vele, mintha semmi sem történt volna, hiszen ahogy már egy ideje bevallhatom magamnak, más tetszik és emiatt Mark már egy ideje ki is ment a fejemből. - Egyébként mit keresel itt? Nem hiszem, hogy valaha is láttalak volna megfordulni a könyvtárban, maximum elötte. Tény és való, hogy az már túlzás, hogy én mennyit vagyok a könyvtárban, mert volt hogy egész délutánokat töltöttem el egy sarokban gubbasztva, de Mark meg a másik véglet, nem nagyon láttam még olvasgatni.
words: 372 | bocsi a késésért
Mark Cavelier „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : ➳ Félvér Lojalitás : ➳ Jó Családi állapot : ➳ Bonyolult Lakhely : ➳ Roxfort Foglalkozás : ➳ Megmentjük a Kilincseket klub elnöke Pálca : ➳ 12 hüvelyk, kőris, sárkányszívizomhúr Idézet :
Kalila arckifejezése tökéletesen elárul mindent - mert bizony ő a titokzatos merénylőm -, valószínűleg ha tudná hogy engem is ugyanannyira meglep a találkozásunk, nem lenne ennyire zavarban. Mostanában a barátaimmal is kevés időt töltöttem, nemhogy az ismerőseimmel. Nem emlékszem mikor köszöntem rá utoljára a folyosón, egyáltalán nem rémlik hogy láttam volna az elmúlt hetekben. Már most rosszul érzem magam, amiért ennyire figyelmetlen voltam. Ez sem vall rám, remélhetőleg nem bántódott meg, vagy ilyesmi. Bár azután ami köztünk történt, úgy tűnt kerül, és meg is érteném ha így lenne. Valószínűleg az én büszkeségem is csúfosan kárt szenvedett volna fordított esetben, de hát részegen ezt ki gondolja végig? A másnap sosem tervbe vett dolog, főleg akkor nem, ha szerelmes szingli vagy. És én az vagyok. Bevallottam. Erre inni kéne, most azonnal, úgy tíz liternyit. Hátha kimosná a fejemből a gondolatot. Egyszerre szeretném és tartok ettől, ez a párosítás pedig nem túl összeegyeztethető. Mi van, ha ugyanaz lesz a vége, mint Kalival? Azt hiszem mindkettőnknek szüksége van pár másodpercre ahhoz, hogy összeszedje magát, mielőtt belevágunk a beszélgetésbe. Feltéve, hogy vannak velem ilyen szándékai és nem tervez elmenekülni. Én tényleg szeretném, ha barátok lennénk, viszont erőltetni sem akarom. Mindent a maga idejében. - Ebben biztos vagyok - mosolyodok el halványan, de őszintén. Nem sokon múlt, hogy hozzátegyek még valamit megszokásból. Jó lesz, ha felrázom magam és ésszel válaszolok, főleg, ha ennyire kínos neki a helyzet. Eszem ágában sincs még inkább azzá tenni, helyette változtatnom kéne kicsit a hozzáállásán. El tudunk mi beszélgetni haverként, ha akarunk. - Ó, előtte se - vágom rá már-már védekezően. - Nem tudom, hallottál -e róla, de volt egy kis kalandom. - Azzal az arcomon díszelgő, még gyógyuló sebre mutatok. Van ennél csúnyább is, olyan, ami örökké emlékeztetni fog az eseményekre, csakhogy nem lenne célravezető épp nála felhúznom az ingemet, hogy megmutathassam. Ráadásul eleve nem olyasvalami, amire felvágnék. - Igyekszem pótolni a varázslatokkal való hiányosságaimat arra az esetre, ha megismétlődne. Biztosan nem verték nagy dobra a történteket, elvégre senki sem szándékozik a halálfalókkal ijesztgetni a kevésbé informált többséget, pletykák viszont mindig vannak. Akkor is, ha Rita épp visszafogja magát. - Te mi után keresgélsz ilyen elszántsággal?
by 
Igaza volt Lilsnek, eddig fel sem fogtam igazán, mi forog kockán. Csak hősködni próbáltam, akár egy kisgyerek, abban a tudatban, hogy nem számít ki jön majd velem szembe, elbírok vele. Nos, innentől kezdve a hegeim és Thea megtört tekintete emlékeztet majd arra, hogy néhány szempontból muszáj lesz felnőnöm, méghozzá minél előbb. Talán azzal, hogy ezt elismerem, máris előrébb vagyok. Most következik a következő lépcsőfok: tanulni.
