Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Voldemort, Sötét Nagyúr

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lord Voldemort
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : Félvér
Lojalitás : Kitartok az elveim mellett
Családi állapot : Egyedülálló
Lakhely : London; a varázslóvilág
Foglalkozás : A kor leghatalmasabb sötét varázslója
Pálca : 13 és fél hüvelykes tiszafa, főnixtoll maggal
Idézet : The darkness has ink eyes, and if you stare long enough, you’re going to see it blink black.
Karakterlap : Dark waters
Karakterzene : sounds of silence
Playby : Ralph Fiennes
Kép :

TémanyitásTárgy: Voldemort, Sötét Nagyúr   Pént. 11 Dec. 2015 - 21:26


Tom Marvolo Riddle
Lord Voldemort
Kor: 50 esztendő  Ház: Mardekár (egykoron)  Évfolyam/munka: Feketemágus, Halálfalók vezetője   Oldal: Sötét

Jellem:


A Halálfalók néven ismert, sötét varázslókból és boszorkányokból álló csoport vezetője és a jelen legerősebb sötét mágusa a varázsvilágban.
Tom Marvolo Riddle néven látta meg a napvilágot egy mugli apa és egy boszorkány gyermekeként. Az idősebb Tom Riddle elhagyta terhes édesanyját, miután az feloldozta őt a szerelmi bájital hatása alól és elmondta szíve szerelmének az igazat származásáról. Így az anya egyedül maradt, végül gyermekét egy londoni árvaházban hozta a világra, azonban a szülés után elhunyt. A félvér gyermek, ki apja nevét kapta így az árvaházban nevelkedett, azonban már ekkoriban ott rejtőzött lelkében a sötétség és a kiugró erő. Örömét társai szenvedésében, kínzásában vagy épp állatok bántalmazásában lelte, olykor pedig ereklyéket is lopott magának ezektől a személyektől. Miután Dumbledore professzor felkereste és beavatta a varázslók világába, csak megerősödött benne a hit, hogy különleges és egyre inkább elmélyedt a mágia világában. Nem telt sokba, míg a feketemágiát is felfedezte magának, múltjával együtt, majd mikor rájött, hogy anyai ágon ő Mardekár leszármazottja, leszámolt múltjával mugli apjának megölésével. Fiatalon gyűjtötte maga köré az első halálfalókat. Erősödése pedig a Roxfort után sem szűnt meg.
Jelenleg Lord Voldemort néven ismert, régi nevét nem is használja, ugyanis undorral gondol apjára, akárcsak anyjára, aki szerinte gyengesége miatt halt meg születésekor. Az az eszméje, hogy a muglik alávalók, mélységesen megveti őket, akárcsak a mugliszármazású, azaz sárvérű mágusokat és boszorkányokat. Fertőnek tartja őket a varázsvilágban, olyan rétegnek, melynek vesznie kell. A Halálfalók csoportja egyre nagyobb, akárcsak befolyása a varázsvilágban. Olyan sötét varázslatokat vitt már véghez, amiket sokan elképzelni sem tudnak, hatalmas erővel bír és rengeteg gyilkosság köthető már hozzá.
Személyiségét tekintve az átlag varázslók romlottnak tartják, ugyanis ma is örömét leli a kínzásban, mások fájdalmában és halálában. Eltökélt szándéka, hogy a varázsvilágot megtisztítsa és hogy saját uralma alatt hozzon létre egy virágzó világot. Eltökélt, és amit egyszer a fejébe vesz, attól senki sem tántoríthatja el. Sokakkal szemben lenéző, megvetően szól hozzájuk, csupán követői azok, kik kivételt képeznek ez alól. Elvárja a tiszteletet, és nem tűri az engedetlenséget, sem a hűtlenséget.
Hidegvérű gyilkos, keménykezű vezető. Nem ismeri sem a szeretetet, sem az örömöt, viselkedése is mindig hűvös, nincs olyan áldozat, kinek valaha is megkegyelmezett volna. Sok mindent még halálfalói sem tudnak róla, hiszen legtöbb gondolatát, vagy épp jövőbeni terveit mindig inkább magában tartja, a halálfalók társaságát is csak akkor viseli el, ha ő hívatja őket magához. Még a legközelebbi halálfalóinak sem mond el mindent, erre tökéletes példa Bellatrix. Érzéseit még az ő közelében sem mutatja ki, eltemetve hagyja őket, pedig a halálfalók között is rebesgetik, hogy talán Bellatrix az, kit a legközelebb tart magához.
Éppen ezért tartják róla sokan, hogy az érzések már rég kihaltak belőle, csupán rémisztő, tekintélyt parancsoló valója maradt meg.

Küllem:


Jelleméhez hűen magas, sovány, ámbár tekintélyt parancsoló alkattal rendelkezik. Férfiasan sportos a teste soványsága ellenére, karizmatikus kisugárzásához pedig még társul a durvább vonásokkal megáldott, férfiasan markáns arca. Az arc, melyre ritkán ül ki érzelem, és ha mégis mosoly játszana ajkain, az nem sejtet semmi jót. Mindemellett fakó fehér bőrrel és ridegen, hűvösen csillogó, jeges, kék íriszekkel bír, melyekben bár érzelem ritkán tükröződik, elszántságának tüze olykor minta fellobbanna bennük. Durvább vonásait, és szinte gyilkos tekintetét a hollófekete haj koronázza meg, tökéletes kontrasztban állva ezzel fehér bőrével. Többnyire hosszú, fekete talárjában látható, olykor más ruhában tűnik fel helyszíntől függően, de ilyenkor is mindig dominálnak nála a sötét színek öltözködésében, hogy ezek is kihangsúlyozhassák hűvösségét és a lelkében uralkodó sötétséget.

Történetem:


Az éj sötétje már leszállt a londoni világra, mikor a néma utcában lépteim kopogása jelenti az egyetlen hangforrást. Más módszerrel is megközelíthettem volna a helyet, jól tudom, azonban olykor szeretek az egyszerűbb megoldás mellett dönteni. Mellesleg így ki is élveztem a hűvös éjszakai levegőt, a nyirkos, hideg macskakövekre vetülő narancsszínű fényt, az utcalámpák fényét.
Megvallom, nem számítottam rá, hogy a ház ablakából, mely előtt végül megálltam, még fény fog kiszűrődni. A legtöbb házban, akárcsak idekint, már sötétség honolt, semmi más. Látni lehetett a kiszűrődő fénynél, hogy a ház tulaja odabent mozgolódik. Elégedett, hűvös mosolyra húzódtak ajkaim. Közelebb léptem a házhoz, majd meg is torpantam, érezvén a levegő enyhe vibrálását. Mintha vékony fátyol venné körbe a házat, s a kis előkert volna a védelmi vonal. Az előbbi, elégedett mosolyom gúnyossá változott. Az ilyen harmatos védőbűbájokat már roxfortos koromban könnyűszerrel képes voltam szétfoszlatni, mintha valóban egy sérülékeny anyagú fátyol lenne. Egy áttetsző fátyol a legfinomabb, s legvékonyabb selyemből.
Hűvös nyugalommal húztam elő pálcámat a sötét, hosszú talár rejtekéből. Ezúttal nem volt szükség a mugli ruhára, egyébként is undorodom tőlük, de ilyen késői órában végképp hordhatom mágikus világom viseletét. Másrészt az illető, kit meglátogatok, ugyancsak a varázsvilág sarja. Talán nem épp a legkiemelkedőbb varázslója korának, de remek érzéke van a penna forgatásához, nem véletlenül került már fiatalon írott cikke is a Reggeli Próféta címoldalára. Máig kiemelkedő újságírójuk. Egy ilyen ember pedig igazán tudhatná, mely szavakat használja.
Elég volt néhány pálcaintés a védővarázslatok feloldásához, még varázsszó mormolására sincs szükségem hozzá, egyszerű nonverbális mágia megszünteti az aurát az apró ház körül. Pálcámat nem dugom vissza a talár rejtekébe, ujjaim között forgatva azt, nyugodt léptekkel haladok végig a három lépcsőfokig, ahol is az ajtóra szegezem fegyveremet. A zár pedig szinte azonnal, megadóan hajol meg akaratom előtt, az ajtó halk nesz közepette tárul ki, szemeim előtt ezzel egy sárga falú, szűk előszoba képe bontakozik ki. Ugyanolyan nyugodt léptekkel megyek be, mint amilyennel a házat megközelítettem. Szinte magam is érzem, hogy idegen vagyok ebben a környezetben, mégis, ettől csak még gúnyosabb jóérzés tölt el. Mert tudom, hogy az író mit sem fog tudni tenni ellenem.
Nem is telik sokba, míg a görnyedt hátú, ritkásodó férfi megjelenik szemeim előtt, hiszen a szűk folyosó végén jobbra egyből a nappaliba vezetett az ajtó.  szoba, melynek ablaka az utcára néz, innen láttam a fényt. A tulaj ugyanis erős keresésben volt épp, mindaddig, míg meg nem torpan, s akkor már tudom... megérezte az idegen jelenlétet. Kaján mosolyra húzódtak ajkaim, mikor láttam a mozduló kezét, miután hátrapillantva meglátott engem.
- Depulso! - szegeztem rá pálcámat, mire a lökéshullám, melyet előidéztem az egyik könyvespolcának sodorta a férfit, a pálca pedig, mely felé kapott, egészen  másik falig gurult. Ráérős léptekkel sétálok oda, és töröm el egy taposással fegyverét.
- Volt egy olyan érzésem, hogy eljön ez... - köhögte. - Na mire vársz? Gyanús, hogy nem bájcsevegni jöttél. - nézett fel rám, már-már dühödten.
A mosolyom pedig ettől csak tovább szélesedett.
- Ugyan... és a modor hol marad? Még csak hellyel sem kínál, ejnye! - ingatom fejem, mintha valóban rosszallnám... vagy mintha egyáltalán érdekelne. - Nem elég az a cikk a sárvérűek megöléséről, melyben azt írja, hogy a Minisztériumnak van igaza, és egyáltalán nem is vagyok erős, most pedig még az udvariatlanság is... tudja, tisztelem a tehetségeket, ezért is jöttem magam, de egy kicsit fáj a bánásmód.
Nézek le rá tettetett bánattal az arcomon, szinte színpadi tehetséggel adva elő a sértettet. Persze, mindketten tudjuk, miért vagyok itt. De az nem jelenti azt, hogy nem élvezhetem ki a helyzetet. Szemeimben pedig ott lángol a tűz, melyből láthatja ő is, hogy mennyire teszek a modorára. Ő is annyira tudja, mint én: innen nincs menekvés.
- Levadásztad azokat az embereket... csak egy gyáva szörnyeteg vagy! Semmi több! - nézett rám megvetően, de én csak tovább mosolyogtam szavaira.
- "Gyáva, szörnyeteg." - visszhangoztam szavait elmerengve, majd gúnyos mosollyal néztem le rá. - Mégis félsz tőlem. - mondtam megállapítva, majd kikerekedő szemeire csak még szélesebben mosolyodtam el. - Óh, igen. Nem kell legilimencia ahhoz, hogy érezzem a rettegésed. Átjárja az ereid... - leguggoltam hozzá, hangomat lehalkítottam. - Kitölti a vénádat, megfagyasztja véred.
Mély levegőt vett, de teste remegése így is elárulta.
- Hát ölj csak meg! Nem adom meg az örömet, hogy könyörögjek!
Szegénynek fogalma sincs, hogy ezzel a mondatával szerzem meg a lelkét. A könyörgését.
- Nem? - kérdeztem vissza higgadtan. - Pedig elhiheted, tudok veled rosszabbat tenni a halálnál. Sok mindent elveszíthetsz még a halál előtt. - felegyenesedtem, és az asztalához lépkedtem, melyen egy fotó állt. Róla, egy fiatal nőről, és két gyermekről. A családjáról. Miközben kezembe vettem a képet, díszes fakereténél fogva, folytattam.
- Például Imperiust szórhatok rád. Rábírlak, hogy kezet emelj a gyerekeidre... az asszonyodra. Elvégre, egy a munkájába temetkező újságíró élete elég stresszes, nem először hallana ilyesmit Merlin fia. - úgy vázlom fel, mintha csak egy kviddicsmeccs kimeneteléről társalognánk. - Vagy akár magam is meglátogathatom a feleséged. Megkérni, hogy csatlakozzon hozzánk.
Ezen a ponton billentem ki őt.
- Te beteg állat! Sosem állna hozzád! - kiabálta dühösen.
- Csakugyan... pedig fogadni mernék rá, hogy elég lenne csupán egy apró motiváció, és gondolkodás nélkül adná be a derekát. Különösképp, ha a férje buzdítaná, és lökdösné hozzám. - fordulok ismét felé, arcomon továbbra is a fölényes mosoly. - De a C tervnek még mindig ott a Crutiatus.
A férfi ezzel megtört. A lelke az enyém. Zokogni kezd, látni, hogy feladta.
- Ne... kérlek! Én... ölj meg inkább! Csak hagyd a családomat, könyörgök! - nézett fel rám könnyes szemeivel.
Mély levegőt veszek.
- Legyen! - mintha valóban nehezemre esne - De csak, hogy lásd, irgalmas Nagyúr vagyok! - s valóban, elvégre, küldhettem volna egy halálfalót is. Bellatrix még hosszan eljátszadozna vele a kegyelemdöfés előtt.
Az én fejemben persze mindvégig a megölése képe derengett. Elvégre, a sajtón is példát kell statuálni, nem tűröm, hogy a gyengeségemet hirdessék. De legyen! Gyors leszek.
Mosolyogva nézem hát könnyáztatta arcát. Némán emelem fel pálcámat. Ő behunyja a szemét. Élete utolsó mozzanata.
***
Az éj csendjét hangos robbanás verte fel. A csillagos ég felé füst szállott, s a kis ház, melynek ablakából nem is oly rég fény vetült a kihalt utcára, romjaival temette immáron maga alá tulajának, a Reggeli Próféta újságírójának földi maradványait, mintegy körülölelvén élettelen lakóját a törmelékekkel.
Ez a látvány fogadta a szomszédokat, kik kíváncsian kiléptek az újra csendessé váló éjbe. Immáron rettent, kétségbeesett sutyorgásuk törte meg a némaságot. Sápadtan, kikerekedett szemekkel bámulták a romokat, s még sápadtabban tekintettek fel az égre, holtra váltan ismerve fel a zöld fény által kirajzolódott koponyát, melynek szájából egy kígyó kúszik elő. A Sötét Jegy jelzi, hol tört meg a némaság, s hol vált végleg némává az élő.
A Jegy mutatja a Próféta hazugságát, s a Jegy miatt döbbennek rá egyre többen, a Minisztérium téved: Voldemort egyre erősebb! Erősebb vagyok, mint gondolnák.. és nem menekülhetnek.

Patrónus: már nincs  Vér: félvér  Pb: Ralph Fiennes Csoport: Halálfaló


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Voldemort, Sötét Nagyúr   Pént. 11 Dec. 2015 - 23:41


Elfogadva!


Először is Nagyúr: Üdv az oldalon! A lapodról el se bírtam vinni a tekintetemet! Izgalmasan írtam meg a karaktert, és gyönyörűen fogalmazol. Kicsit se tértél el a személyiségétől, sőt számomra több életet is tettél bele. Nagyon tetszett. Már csak vadászat vár rád játékostársakért, és hogy toborozd a halálfalókat!
Irány foglalózni!
Plyby Foglalás || Évfolyamok ||Patrónus lista

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Voldemort, Sötét Nagyúr
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Genshino Temploma

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Információk :: Karakterek :: Tanulóink :: Halálfalók-
Ugrás: