Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Mark & Domi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Dominique Savage
Boszorkányság az életem...
Boszorkányság az életem...
avatar

Származás : Félvér
Lojalitás :
Foglalkozás : Tanuló
Playby : Asima Sefic
Kép :

TémanyitásTárgy: Mark & Domi   Hétf. 31 Aug. 2015 - 1:00

To: Mark
Tőlem teljesen szokatlan módon, ma korán felkeltem. Örülök, hogy ezt a nyarat a családommal töltöm, habár Dev borzasztóan hiányzik, de hát nincs mit tenni. Néha kicsit el kell szakadni tőle is, ráadásul így legalább lehetőségem lesz arra, hogy gyakoroljam a főzést, ami továbbra sem megy valami fényesen. Egy gyors zuhany után, elszántan settenkedek ki a konyhába. Még senki nincs ébren, a nap még csak most kezd el lassan felkelni a horizonton, fényével bevilágítva a tengerpartot. Elmosolyodom a látványra, és kicsit le is ragadok az ablaknál, figyelve a hullámok játékát, de aztán ráveszem magam, hogy a feladatomra koncentráljak. Valami egyszerű dologgal kellene kezdeni, ami biztosan nem gyújtja fel a konyhát, úgy, mint egy régebbi próbálkozásomnál. Szuper lenne azzal ébreszteni mindenkit, hogy már megint lángol a konyha, habár apa szerintem rutinosan oltaná el megint a tüzet.

Gyorsan átsietek a nappaliba, ami kicsiny ugyan, de barátságos és otthonos. Gyors mozdulatokkal kezdek kutakodni a könyvespolcon anyu egyik receptkönyve után, de mindegyik, ami a kezembe akad egy tucat bonyolult fogást tartalmaz. Halkan felnevetek, mikor rájövök, hogy mi lehet ennek az oka. Hát persze. Most hogy itt az öcsém Tyler egyik barátja a Roxfortból vendégségben, minden egyes nap igazi lakomákat kell ám rendezni a tiszteletére. Őrület. Milyen szerencse, hogy én tegnap késő este érkeztem.  Még mindig kuncogva visszapakolom a könyveket a polcra és inkább a ládában kezdek kutakodni, ahol az egyszerűbb ételekről szóló receptek lehetnek az elképzeléseim szerint. Kis prüszkölés, és némi pókhálós támadás után diadalittasan elő is szedem a könyvet, amibe belelapozva vissza is térek a konyhába.
- Na, lássuk. – Mondom halkan, miközben egy használható, teljesen egyszerű receptet keresek, amit még talán én is meg tudok csinálni. Nem egyszerű feladat, azt el kell ismernem.

Talán megpróbálhatnám a palacsintát. Az nem lehet olyan nehéz! Mikor figyeltem, ahogy mások csinálták, egész egyszerűnek és könnyűnek tűnt, ráadásul mindig hamar kész volt. Az lenne már csak a meglepetés, hogy ha meg tudnék lepni mindenkit egy kis palacsintával! Hogy csodálkoznának! Lelkesen bele is vetem magam a recept tanulmányozásába. A háztartási bűbájokhoz hozzá sem nyúlok, mert tudom, hogy abból katasztrófa lenne, így pálca nélkül próbálom megoldani a nagy küldetést. Előveszek tehát pár darab tojást és megpróbálom feltörni azokat. Hát szó-szó. Egy kis héj is megy a tálba, de annyi baj legyen. Teszek bele egy kis cukrot, egy kis sót… hoppá, egy picit több lett a só, de nem baj. Elkezdem összekeverni, közben fél szemmel újra a receptre pillantok. Azt hiszem, magamhoz képest egész jól haladok. Beleteszem a lisztet és a tejet és úgy keverem tovább, bár eléggé érdekesen néz ki, mert csomók vannak benne. De szerintem így is finom lesz. A nagy lelkesedésben a fele masszát még a tálból is kikavarom, de majd utána feltakarítok. Elméletben. Mikor úgy vélem, hogy a tészta már késznek tekinthető, dudorászva kezdek előkeresni egy serpenyőt. Nem tudom, hogy pontosan milyet is kellene használni, de szerintem ez megfelelő lesz. Már bele is öntöttem az olajat – talán kicsit sok is lett -, és már éppen készülnék kisütni az első adag palacsintát, amikor észreveszem, hogy nem vagyok egyedül. Annyira meglepődök, mikor észreveszem Markot, Tyler barátját, hogy az egész eddigi tésztakezdemény a padlón köt ki, és szépen lassan mászik előre, mint valami élő dolog. Gyorsan leteszem az edényt is, meg a serpenyőt is.
- Basszus! – Szakad ki belőlem, ahogy a rombolást látom magam körül. Gyorsan fogok egy törlőrongyot és elkezdem feltörölni a trutyit – igazából nem jut eszembe, hogy a pálcámmal egyszerűbb lenne a dolog… - közben zavartan felpillantok a fiúra.
- Izé… te mióta vagy itt? – Kérdezem. Képzelem, milyen lehet kívülről a látvány. Egy kócos, térden kúszó, vörösben pompázó arcú nő, arcán és a ruháján némi liszttel, ahogy a padlót próbálja súrolni. Csodálatosan bemutatkozok, mondhatom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark Cavelier
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : ➳ Félvér
Lojalitás : ➳ Jó
Családi állapot : ➳ Bonyolult
Lakhely : ➳ Roxfort
Foglalkozás : ➳ Megmentjük a Kilincseket klub elnöke
Pálca : ➳ 12 hüvelyk, kőris, sárkányszívizomhúr
Idézet :

Az életed felkiáltó jel legyen, ne magyarázkodás.

Karakterlap : Csak neked, csak most
Playby : ➳ Francisco Lachowski

TémanyitásTárgy: Re: Mark & Domi   Vas. 6 Szept. 2015 - 21:14



Domi & Mark




Ha meg kéne adnom tízes skálán, mennyire ápolunk jó viszonyt a családommal, puszta bátorságból mondanék kilencet. Eltelt pár év, mióta... Nos, olyat tettem, amit valószínűleg sosem fogok annyira megemészteni hogy bevalljam, viszont azóta sincs olyan nap, mikor eszünkbe nem jutna. Nem mondjuk. Nem beszélünk róla. De én látom a szemükben és felfedezem minden egyes hallgatásukban.
Ordítanék minden alkalommal.
Erről persze senki sem tud, pedig Tylerrel például régóta vagyunk jóban. Alig akad olyan Roxfortos emlékem, amiben ne szerepelne az ő széles vigyora is. Épp ezért fogadtam el a meghívását annak ellenére, hogy eddig nem léptem le otthonról egyik szünetben sem. Arról nem is beszélve, hogy mikor először feldobta az ötletet, azt hittem, sejt valamit. Megijedtem, hogy túlságosan az arcomra vannak írva a gondolataim, ezért szimplán megsajnált, vagy valami. Szerencsére hamar bebizonyosodtam róla, hogy nincs így, szóval heeeelóóóóóó Savage család!
A vonatút a szokásos volt, eszemben sem volt parázni, semmi ilyesmi. Elhülyéskedtünk ahogy mindig, és utána is zavartalanul folytattuk a hagyományainkat, mindössze annyi volt a különbség hogy közben valósággal az ablakhoz voltam tapadva. Mentségemre legyen szólva, ritkán járok új helyekre.
A látvány akkor vált igazán letaglózóvá, mikor odaértünk a házukhoz. Annyira emlékeztetett a miénkre, hogy valósággal görcsbe rándult a gyomrom, mikor megláttam. Pár percre nem hogy a kiruccanástól, de minden mástól is elment a kedvem. Csak akkor nyugodtam meg némiképp, mikor belépve nem az én szüleim köszöntöttek. Különös is volt egy ennyire más körben mozogni - megjegyzem határozottan jobb. Kellemesen és hihetetlenül gyorsan telt az idő, másnap már mondhatni rutinosan járkáltam össze-vissza Ty-jal. Ma utoljára vagyok itt, és már szinte otthon érzem magam, továbbá úgy vettem észre, a többiek számára is természetessé vált a jelenlétem.
Legalábbis Domi kivételével, ő ugyanis repülő leckét ad a palacsintájának, amint megpillant a konyhában. Mindig is hatásos volt a belépőm.
Általában nem kelek ilyen korán, ma viszont képtelen voltam tovább aludni. Talán a hazatérés gondolata aggaszt. Minden esetre ha előre látom hogy a megjelenésem egy ilyen finom dolog halálát jelenti majd, jobban meggondolom az időzítést.
- Ne haragudj - kérek bocsánatot megszeppenve, majd teszek felé pár tétova lépést. Sajnos a pizsama gatyámban nincs pálcának fenntartott zseb, így mindketten jobban járunk, ha csak lelkiekben támogatom a trutymó felszedő akciót. Nem mozgok túl otthonosan a konyhában. - Segítsek? - Az udvariasság fenntartása érdekében azért mégiscsak rákérdezek, remélem nemet mond.
- Pár másodperce - vonok vállat. - Tényleg bocs, és jó reggelt. Mi ez a korai sütögetés? - Nem mintha tudnám, mikor szoktak nekiállni kaját gyártani. A hétalvóság már csak ilyen.


words: 410 & note: remélem megfelel Razz


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dominique Savage
Boszorkányság az életem...
Boszorkányság az életem...
avatar

Származás : Félvér
Lojalitás :
Foglalkozás : Tanuló
Playby : Asima Sefic
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Mark & Domi   Vas. 13 Szept. 2015 - 22:11

To: Mark
Tovább súrolom fel a trutyit, néha váltogatva a rongyot és igyekszem figyelmen kívül hagyni a zavaromat. Ennél én magabiztosabb vagyok, úgyhogy sürgősen össze kell szednem magamat. Na igen, de az a magabiztosság, nem éppen a főzéssel kapcsolatos.
- Semmi baj, nem a te hibád, csak az enyém. – Mosolygok rá, közben egy elegáns mozdulattal behajítom a már teljesen összemaszatolt rongyot a mosogatóba és egy tisztával folytatom a műveletet.
- Ó, nem kell. Mindjárt megvan amúgy is. – És nem is tévedek: lassan az utolsó csepp tésztának nevezhető valamit is sikerül feltörölnöm a padlóról, így legalább fel is állhatok onnan. A másik rongyot is beteszem a mosogatóba. Úgy látszik lesz bőven takarítani való, ugyanis a pult még romokban áll a tésztakészítési akció után. Anya pedig biztos nem örülne, ha neki kellene utánam takarítania.

- Jó reggelt. Ha jónak lehet nevezni. – Nevetek még mindig kicsit zavartan.
- Igazából meg akartam lepni a többieket, de azt hiszem mindenki jobban járt, hogy végül az egész a padlón kötött ki. Nagyon nem tudok főzni. – Vallom be, közben kelletlenül nekiállok letakarítani a pultot. Utálok takarítani.
- Pont ezért gondoltam, hogy gyakorlok egy kicsit. Hiszen nem járja, hogy bájitaltanból perfekt vagyok, főzésből meg nem. – Magyarázok tovább. Ajjaj, a Domi-beszélőkém beindult. Ilyenkor képes vagyok rengeteget beszélni, hacsak nem fojtják belém a szót.
- Szóval, ahogy ismerem magam, biztos ez is pocsék lett volna. – Mosolygok, majd megunva a takarítást, a többit úgy döntök, inkább anyára hagyom. Csak nem fog haragudni.
- Na és te? Hogyhogy ilyen korán fent vagy, ahelyett, hogy kihasználnád a szünetet és legalább délig aludnál? – Én mindig ez csinálom. Általában utálok korán kelni, ez kivételes alkalom volt.
- Tyler gondolom, még nagyban durmol, különben már itt lenne és követelné magának a reggelit. Csak nem tőlem, mert azt feltételezné, hogy meg akarom mérgezni. – Valószínűleg így lenne. Ha el is készült volna a palacsinta és az asztalra kerül, szerintem a drágalátos öcsém, fintorogva nézne a tányérjára, majd rám azzal a tipikus pillantással: „Te most komolyan meg akarsz ölni?” Imádom a családom, de komolyan.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark Cavelier
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : ➳ Félvér
Lojalitás : ➳ Jó
Családi állapot : ➳ Bonyolult
Lakhely : ➳ Roxfort
Foglalkozás : ➳ Megmentjük a Kilincseket klub elnöke
Pálca : ➳ 12 hüvelyk, kőris, sárkányszívizomhúr
Idézet :

Az életed felkiáltó jel legyen, ne magyarázkodás.

Karakterlap : Csak neked, csak most
Playby : ➳ Francisco Lachowski

TémanyitásTárgy: Re: Mark & Domi   Szer. 23 Szept. 2015 - 21:22



Domi & Mark




Kicsit hülyén érzem magam, amiért Dominique takarítószolgáltatást végez, én meg csak állok mint egy tudjuk micsoda, holott napok óta itt vendégeskedek. A hálám és a tenni akarásom megvan, csak a törölgető rongyoktól meg szivacsoktól félek. Ilyet még reklámokban se látok. Mi van ha megharapnak, mint az a szörnyes könyv? Maradok inkább a telepatikus, mentális támogatásnál.
- Csodásak is az elszánt nők - bólogatok nagy bölcsen meg komolyan, mint egy igen eszes filozófus. Valójában olyan szinten hajnal van nálam, hogy azt se tudom, mit mondtam épp.
De úgy látom ő sem túl éber. Vagy tésztás rongy a reggeli és a mosdóban szolgálja fel, végül is ki tudja. Lehet hogy sok benne a vitamin. Megint eszembe jut hogy jófej dolog lenne kimosni őket, teszek is feléjük pár lépést, csakhogy túl közel vannak és megint teljesen megrémülök tőlük. Miért is gondoltam, hogy csinálni akartam én bármit is? Már nem emlékszem, biztosan nem volt túl jó indok.
- Ugyan, biztos nem olyan vészes. Túl könnyen feladod. - Azzal odalépek a maradék tészta elé, és bátran beleemelem a kisujjamat, hogy megkóstoljam. Direkt a szakácsnak háttal, nehogy feltűnő legyen az esetleges fintorom. Közeledik az ujjam, szemezünk egymással a kis lével... És akkor a szám magáévá teszi.
Egy atomrobbanással később elemelem a kezemet és döbbenten pillantok hátra Domira a vállam fölött.
- De hát ez ehető - csúszik ki a számon. Tényleg nem vészes, de talán a ronggyal több íze lenne. Minden esetre az biztos, hogy jóllakat: egy kóstoló és már éhes sem vagyok. - Persze, azért inkább bájitaltanból kéne korrepetálnod - jegyzem meg óvatos vigyorral, remélem érti a viccet és nem bántódik meg.
Jól rákezd a cseverészésre, ami nem is baj, mert én szintén nagy dumás vagyok. Na, így reggel pont mérsékelt súlyosságúan, ezt leszámítva viszont menekülhet mindenki, ha elkezdek mesélni egy sztorit.
- Szerintem ráéreztem a palacsintádra. Egymásra vagyunk hangolódva a finom kajákkal, tudod, ez ilyen örökké tartó, eltörölhetetlen szerelem.
Ábrándosan a hasamra teszem a kezemet, ezzel is kifejezve az elkötelezettségem komolyságát. Aki azt mondta, a férfiakhoz a gyomrukon át vezet az út, nagyon zseniális lehetett.
- Á, alszik mint akit fejbe vertek - legyintek nevetve. - Pedig tényleg nem vészes. Mi lenne, ha pálcával próbálkoznál? Vagy esetleg segíthetek is. Valahogy.
Olyan kedvesek voltak velem, muszáj viszonoznom. Ha kell, itt helyben tanulok meg sütni.


words: 379 & note: -


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dominique Savage
Boszorkányság az életem...
Boszorkányság az életem...
avatar

Származás : Félvér
Lojalitás :
Foglalkozás : Tanuló
Playby : Asima Sefic
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Mark & Domi   Vas. 27 Szept. 2015 - 16:36

To: Mark
Akaratlanul is elvigyorodok, mikor meghallom Mark filozofikus merengését, bár igazából fogalmam sincs, ez hogy jött ide, mindenesetre eléggé vicces volt. Inkább nem is válaszolok rá semmit: még a végén az lenne a dologból, hogy szépen elfilozofálgatunk egymás mellett, a kora hajnali órákban, mint két nem-normális. Ha valamelyik családtagom ezt látná, szerintem évekig felemlegetné a dolgot. Úgyhogy jobb is békében maradni.
- Nem, nem adom fel könnyen. – Rázom meg a fejem mosolyogva.
- Évek óta próbálkozom, és az óta már számtalan baleset történt. Egyszer sikeresen felgyújtottam a konyhát. Azóta valahogy senki sem örül, ha próbálok bármit is kezdeni a konyhában. – Vallom be zavartan mosolyogva.
- Elég csak megkérdezni Tylert, ő biztos szíves-örömest elmeséli, milyen borzalmakat tettem már elé az asztalra. Pedig még anya is próbált engem tanítani, de aztán feladta, és mondta, hogy reménytelen eset vagyok. – Ez sajnos tényleg így van, de én elszánt vagyok.

Csodálkozva nézek rá, amikor odalép a tészta elé és… megkóstolja. Merlinre! Tényleg megkóstolta?! Bátor ember. Bár mit is várhatnék tőle, hiszen griffendéles. A meglepettségtől egészen elkerekednek a szemeim, amikor meghallom, hogy az a trutymó egészen ehető.
- Komolyan? – Kérdezem teljesen elképedve.
- Valahogy nem tudok hinni neked. – Nevetem el magam.
- De egyszer majd csak sikerülni fog. – Bizonygatom, ezt inkább magamnak, mint neki.
- Bájitaltanból pedig ezer örömmel korrepetállak, ha szükséged lenne rá. – Vigyorgok, cseppet sem megbántódva. Tisztában vagyok a hibáimmal. Amiből jó sok van, ezt el kell ismerni.

- Eltörölhetetlen szerelem? – Nevetek fel jóízűen.
- A palacsinta biztos örül ennek a dolognak. Ha tehetné már kimászott volna a mosogatóból. – Nevetek még mindig, hát igen, láthatóan bármilyen hülyeségre kapható vagyok.
- De amúgy tényleg, ennyire sokat számít az étel? Mert akkor nem sok esélyem van, a barátomnál, ha így folytatom. Őt akartam meglepni, de hát így inkább nem vállalom be, még szegény gyomorrontást kapna. Sokat kell még gyakorolnom. – Mosolygok.
- Igen, gondoltam. Nagyon jó az alvókája. – Általában nekem is, de ez most egy ilyen nap.
- Próbáltam már varázslattal is. Meg mindenhogyan. Valahogy úgy sem akart összejönni, főleg mivel a háztartási bűbájokban is borzalmas vagyok. – Utálom is, hogy nem elég, hogy rendetlen vagyok, de még a bűbájokkal sem tudok nagyon segíteni a dolgon, pedig mennyivel egyszerűbb lenne az életem.
- Igazán nem kell. Szerintem anya meg is ölne, ha most befognálak segíteni bármilyen főzésbe-sütésbe. Vendég vagy, tudod, szóval kiemelt pozíciód van. – Vigyorgok rá.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark Cavelier
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : ➳ Félvér
Lojalitás : ➳ Jó
Családi állapot : ➳ Bonyolult
Lakhely : ➳ Roxfort
Foglalkozás : ➳ Megmentjük a Kilincseket klub elnöke
Pálca : ➳ 12 hüvelyk, kőris, sárkányszívizomhúr
Idézet :

Az életed felkiáltó jel legyen, ne magyarázkodás.

Karakterlap : Csak neked, csak most
Playby : ➳ Francisco Lachowski

TémanyitásTárgy: Re: Mark & Domi   Vas. 18 Okt. 2015 - 16:23



Domi & Mark




Igyekszem leplezni a mérték nélküli éberségemet, kevés sikerrel. Többet kellett volna aludnom, ez nem is kérdés, hisz egyáltalán nem ehhez vagyok szokva. Ezzel a tudattal viszont nehéz lett volna, mert még most is szüntelenül az jár a fejemben, hogy nemsokára haza kell indulnom, mosolyt erőltetni az arcomra és belépni az ajtónkon. Ahogy évről évre minden szünetben, elképzelésem sincs, hogyan fogok a szemükbe nézni. De mindegy, nem számít, igyekszem minél inkább elhessegetni a gondolatot és Domira figyelni, mert egy biztos: nem áll szándékomban azzal elcseszni az utolsó itt töltött napomat, hogy az elkövetkezendő heteken kattogok.
- Oh - válaszolok igen elmésen és sokatmondóan, olyan ijedt arckifejezéssel, mintha épp berepedt volna alattam a föld és bármelyik pillanatban bezuhanhatnék egy szakadékba. Vagy mintha már most folytatná a főzést, ugyanis a két katasztrófa között elmondása szerint nincs túl nagy különbség. - Azt hiszem ideje lenne megnéznem, felkelt -e már Tyler... - Kezdek hátrálni megjátszott rémülettel. Persze, nem bírom sokáig, pár pillanat múlva már el is mosolyodok, és újból közelebb lépek hozzá. - Viccet félretéve, mi lenne ha gofrit csinálnál? Állítólag azt is palacsinta tésztás hozzávalókkal kell. Vagy rántottát. Ezek egyszerűek, utóbbiba én is tudok segíteni. Sokszor csinálok a húgomnak - mosolyodok el. Az a kis rosszcsont az egyetlen, aki miatt hazajárok egyáltalán. Jut eszembe, lehet hogy viszek neki valami finom vacsit, vagy hozzávalót és megpróbálok összeütni valamit. Apáék úgyis csak este jönnek haza a munkából, legalább őket is meglepném.
- Egyszer biztosan. Én hiszek benned, csak így tovább - vigyorodom el. Maximum legközelebb tűzálló mellényt is hozok magammal a biztonság kedvéért. - Hát, ez esetben azt hiszem igénybe kell majd vennem az ajánlatot. Valahogy mindent felrobbantok, és elég fárasztó ennyiszer hajat mosni - biggyesztem le az ajkaimat. Nem is az a gondom, hogy állandóan közel sodródom a bukáshoz, á. A hajam ne legyen kormos.
Dominique megjegyzésén röhögök egy jót, de azért figyelmesen hallgatom tovább a beszédáradatát. - Kulcskérdés jön: szereti a gyors kaját? - Egy pizzát még én is eltudnék készíteni, ha rászánnám magam, szóval neki se lehet vele gondja. Meg az olyan sütik se lehetnek nehezek, amiknél csak egymásra kell dobálni a dolgokat, meg kevergetni - ő, mint szuper bájitalos, tuti profitálna belőlük. Legrosszabb esetben viszont kér valami hamburgert elvitelre, és meg van oldva. Vagy az is van külön asszem... Nem? - Finom ételek nélkül is biztosan imád. Csak hát, nem árt, főleg a haspókoknál - paskolom meg a lapospocit magamra célozva. Az én feleségem tuti valami szakácsnő lesz, más ujjára nehéz gyűrűt képzelnem.
Arra hogy a háztartási bűbájok se mennek neki, inkább csak a számat húzom, mert nem jut eszembe vigasztalás. Majdcsak belejön.
- De anyud alszik, és nem tudja meg - mutatok rá kacsintva. Muszáj lesz hagynia, hogy segítsek.


words: 446 & note: elnézést a késésért:*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dominique Savage
Boszorkányság az életem...
Boszorkányság az életem...
avatar

Származás : Félvér
Lojalitás :
Foglalkozás : Tanuló
Playby : Asima Sefic
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Mark & Domi   Pént. 30 Okt. 2015 - 16:33

To: Mark
Most én magam sem tudom, hogy miért vagyok ilyen energikus, és feldobott, mint ma, ráadásul kora hajnalban, ami rám annyira nem jellemző. Talán az elszántságom miatt lenne ez? Másra hirtelen nem tudnék gondolni, mindenesetre ez igen csak jó dolog, mert így talán olyan dolgokat is képes leszek teljesíteni, amiket máskor nem. Ez lehetne a szerencse napom! Bár a palacsinta nem ezt mutatja, de nem baj, még van egy kis időm, mire anya felébredne, hogy nekiálljon a lakoma elkészítésének, amit elviekben reggelire szánna, de ahogy ismerem, ebédre már szinte semmi nem fog a gyomrunkba férni, ha rajta múlik. Lehet, hogy mégis az lenne a legjobb, ha én készítenék reggelit? Mert akkor még esélyünk lehetne arra, hogy ebédeljünk.
Aztán látva Mark ijedt arckifejezését, ahogy beavatom abba, hogy mit is szoktam művelni a konyhában, ha beszabadulok, először komolyan veszem, de nem kell sok hozzá, hogy rájöjjek, csak viccel. Ezért némi fáziskéséssel, de rögtön újra elmosolyodok.
- Hé, ez nem volt szép! Majdnem elhittem! Jól színészkedsz. – Mondom vigyorogva.

- Akkor szerintem marad a rántotta. Főleg mivel azt te szoktál csinálni, így olyan nagy hibát csak nem követhetek el. Meg tudom, hogy az tényleg nagyon egyszerű. – Határozom el végül magam. Azért, így nagyobb biztonságban érzem magam, hogy van itt velem valaki, aki legalább tudja, hogy hogyan is kellene nekiállni az egésznek, és ráadásul azt is meg tudja majd mondani, hogy mit rontottam el.
- Köszönöm. – Mosolygok rá Markra hálásan.
- Bezzeg a családom, nem hisz bennem. Felháborító. – Persze egyértelműen látszik, hogy ezt nem gondolom komolyan, még akkor sem, ha tényleg nem hiszik el, hogy egyszer sikerülni fog őket lenyűgöznöm. Márpedig egyszer így lesz, akármit is mondanak.
- Oké, akkor majd csak dobj meg egy levéllel, és lebeszélünk majd időpontot. Szívesen segítek, nekem is jól jön, ha kicsit felelevenítem a régebben tanultakat. – Mosolygok lelkesen. Ha a bájitalokról van szó, persze, hogy így viselkedek.

- Nincs vele baja. Nem az a nagyon válogatós típus, de azt, amit én főztem, még ő sem tudta megenni. Szegény. – Mondom sóhajtva. Tényleg sajnálom, hogy egyáltalán felszolgáltam neki múltkor azt a borzalmat, ami megint egy balul sikerült próbálkozás eredménye lett.
- Szerencsére, már évek óta nem ijesztette el az, hogy mennyire nem tudok főzni, szóval azt hiszem nem ezen fog múlni. – Mosolygok boldogan.
- De attól még szeretném meglepni. Biztos örülne neki. – Legalábbis ebben bízom. Az biztos, hogy tényleg nagy meglepetés lenne, ha sikerülne finomat főzni.
- Oké, oké, meggyőztél. Álljunk neki a rántottának, addig, amíg még alszik, mert ahogy ismerem, hamarosan ébred, hogy az uralma alá vonja a konyhát. – Gyors mozdulatokkal eltakarítom a palacsinta összes maradékát, majd már hozok is pár tojást.
- Akkor… rántotta szakértő, mivel is kellene kezdeni?  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark Cavelier
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : ➳ Félvér
Lojalitás : ➳ Jó
Családi állapot : ➳ Bonyolult
Lakhely : ➳ Roxfort
Foglalkozás : ➳ Megmentjük a Kilincseket klub elnöke
Pálca : ➳ 12 hüvelyk, kőris, sárkányszívizomhúr
Idézet :

Az életed felkiáltó jel legyen, ne magyarázkodás.

Karakterlap : Csak neked, csak most
Playby : ➳ Francisco Lachowski

TémanyitásTárgy: Re: Mark & Domi   Csüt. 5 Nov. 2015 - 19:14



Domi & Mark




Szerénykedve rándítok egyet a vállamon és széles mosolyra húzom a számat.
- Mondták már - vetem oda hanyagul, majd újból felnevetek. Komolyan, fokozni se tudom, mennyire fáradt vagyok. Ha valaki azt mondaná csak úgy random, hogy kelbimbó, szerintem azon is könnyezésig röhögnék. Lehet hogy igazából nem is vagyok ébren, csak álmodom ezt az egész mosogatóban napozó tészta helyzetet. Ja, nem mellesleg én tanítok sütögetni helyzetet. Ennél lehetetlenebb dologról tényleg nem hallottam eddig. Tény, hogy pár dolgot már elkészítettem a húgom miatt, na de mi vagyok én, konyhatündér?
Huhhú, na ezen megint kacagok magamban egy sort. Végül a kiszökő könnycseppjeimet törölgetve fordulok vissza Domihoz.
- Ne haragudj, eszembe jutott valami.
Nem tudom, hogy néz jobban őrültnek. Ha magamban szakadok és el sem árulom, min, vagy ha bevallom, hogy épp elképzeltem magam pink tütükkel, tiarával, p*csamegszégyenítő színű rúzzsal, fodros konyhaköténnyel, szintén rózsaszín kesztyűkkel, serpenyőt fogva mindkét kezemben. Táncikálva.
Talán inkább hallgatok.
- Addig jó, amíg ez a legkisebb bajotok - válaszolom a család témát illetőleg, kissé csendesebben az eddigieknél. Nem túlzok, ha azt mondom, megmenekültem ezzel a kiruccanással a saját "otthonomtól", viszont mindemellett sokszor nehéznek is bizonyult tettetni, hogy minden rendben van. Mint ahogyan most is. Náluk ez csak humoros csipkelődés, nálunk... Hittek bennem, és csalódniuk kellett.
Pár másodpercre csend áll be - vagy ha mond is valamit, hát süket fülekre talál. Csak akkor esik le, hogy szótlanul néztem magam elé, mikor már alighanem számára is feltűnő a kihagyásom, akkor azonban késlekedés nélkül veszem fel a fonalat, mielőtt bármit is kérdezne.
- Rendben, szavadon foglak - mosolygok rá vidámságot erőltetve az arcomra. Kár, hogy levél helyett nem üzenhetek másképp, mondjuk a kandalló tüzén keresztül, vagy ilyesmi. Ezt mindenképp meg akarom majd tanulni.
- Persze, örülni fog. - És ezt nem csak megnyugtatásképp mondom, így is gondolom. - Csak ne sózd el a nagy szerelem közepette - kacsintok rá.
A konyhás varázslatokban nem vagyok otthon, elvégre miért tanulnék meg pluszba jó pár szót, ha 1. egy évben ha háromszor használnám és úgyis elfelejtem 2. ennyire azért én sem vagyok lusta. Nem is akarok ilyenekkel trükközni, így legalább látja majd a vöröske is, mit hogyan kell.
- Először szétcsapod. Én így hívom - azzal felkapok egy tojást és óvatosan megtöröm a pult szélénél, hogy aztán szétnyithassam, majd beleönthessem a tartalmát egy tálba. Ez biztosan neki is sikerül, egyszerűbb dolog nem létezik a kajakészítés kapcsán.


words: 389 & note: -


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dominique Savage
Boszorkányság az életem...
Boszorkányság az életem...
avatar

Származás : Félvér
Lojalitás :
Foglalkozás : Tanuló
Playby : Asima Sefic
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Mark & Domi   Pént. 4 Dec. 2015 - 0:07

To: Mark
Jó látni, hogy ennyit képes nevetni bizonyos dolgokon, még ha azok olyanok is, amiket ő képzel el. Sokszor vagyok én is így vele, és rengetegszer szoktak érdekesen nézni rám, mikor egy beszélgetés közepén elkezdek nevetni, mert eszembe jut valami olyan esemény a múltból, ami igen csak vicces volt, és kapcsolódott a beszélgetéshez. De azt hiszem, akik a barátaimnak mondhatják magukat, ők már minden rossz tulajdonságomat megszokták. Ettől függetlenül, én azért jó pár dolgon szeretnék még magamon változtatni, idővel pedig, ez talán sikerül is.
- Semmi gond, nevess csak. – Vigyorgok rá boldogan. Hiszen amúgy is, a nevetés mindenre gyógyír tud lenni az adott pillanatban.

- Persze, tudom. – Bólintok mosolyogva, de persze feltűnik, hogy sokkal csendesebben mondja ezt, mintha… mintha itt valami baj lappangana. Láthatóan el is merül a gondolataiban, aminek hatására a mosoly, ami eddig az arcomon volt eltűnik. Legszívesebben rákérdeznék, hogy mi a baj, de nem érzem úgy, hogy sok közöm lenne hozzá, és valószínűleg nem is akarna róla beszélni. Ha beszél is valakivel erről, akkor az maximum az öcsém lesz, vagy egyszerűen csak magában tartja a dolgokat. Így hát én is csendben maradok, és várok, amíg újra visszatér a gondolataiból.
- Jól teszed. – Mosolygok rá újra vidáman, igyekezve figyelmen kívül hagyni, hogy az ő mosolya, már cseppet sem a régi. Nincs jobb ötletem, mint hogy eltereljem a figyelmét a gondjaitól.
- Nálam jobb korrepetitorod, nem hiszem, hogy akadna. Lehet, még a végén meg is szereted a bájitaltant.

A szavaira újra felnevetek.
- Ó, igen, arra tényleg vigyáznom kell, hogy ne sózzam túl. Bár, amíg biztos távolban lesz tőlem, és nem jelenik meg hirtelen, akkor nem is tudja majd elterelni a figyelmem. Úgyhogy, mindenképpen olyan időpontban kell nekiállnom majd a főzésnek, mikor biztosan nem jelenhet meg hirtelen, különben akkor már biztos nem azzal lennék elfoglalva, hogy milyen lesz az étel. – Mondom vigyorogva. Hát, tény, még mindig képtelen vagyok sokáig egy bizonyos dologra koncentrálni, ha Dev a közelemben van.
Most, pedig valóban itt az idő arra, hogy megpróbálkozzunk azzal a bizonyos rántottával. Érdeklődve figyelem, ahogy feltöri a tojást. Ezt a mozdulatot már számtalanszor láttam anyától is, így nem hiszem, hogy olyan sok problémám lenne vele. Elszántan veszek kezembe egy másik tojást és óvatosan odaütöm a pult széléhez. Nem történik semmi. Erősebben próbálkozom, mire valóban megreped, de amilyen hülyén tartom, egy kicsi nem a tálba, hanem a pultra megy. Ráadásul egy kis héjat is sikerül a tojással együtt a tálba juttatni.
- Hát, végül is egész jól sikerült. – Mondom, miközben elkezdem kihalászni a héjdarabokat a tálból.
[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark Cavelier
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : ➳ Félvér
Lojalitás : ➳ Jó
Családi állapot : ➳ Bonyolult
Lakhely : ➳ Roxfort
Foglalkozás : ➳ Megmentjük a Kilincseket klub elnöke
Pálca : ➳ 12 hüvelyk, kőris, sárkányszívizomhúr
Idézet :

Az életed felkiáltó jel legyen, ne magyarázkodás.

Karakterlap : Csak neked, csak most
Playby : ➳ Francisco Lachowski

TémanyitásTárgy: Re: Mark & Domi   Hétf. 7 Dec. 2015 - 18:52



Domi & Mark




Szerintem Domi jobban hasonlít az öccsére, mint gondolná, elvégre csupán ennyi idő alatt is rengeteg közös tulajdonságukat fedezem fel. Kicsit sajnálom, hogy csak most, az utolsó napon kerül rá sor hogy tartalmasabb beszélgetést folytassunk, de így is tökéletes volt az idő, amit itt tölthettem. Talán majd legközelebb ezt is bepótoljuk, feltéve, ha újra meghívást kapok hozzájuk. Mondjuk azt rég elterveztem, hogy jövőre én látom majd vendégül Tylert a házunkban, hisz hiába komplikáltabb a helyzet, egyszerűen így udvarias. Pár napig képesek leszünk úgy tenni, mintha nem lenne semmi gond köztünk - hátha kicsit én is elhiszem majd, hogy rendben van a családunk. Hátha kicsit rendben is lesz legalább addig, amíg ő nálunk tartózkodik.
Ami a jövőt illeti, hát, abban sosem lehetünk egészen biztosak. De abból ítélve, hogy ezidáig töretlen volt a barátságunk - pedig nem kis ideje ismerjük egymást -, valószínűleg a későbbiekben is így marad. Főleg, mivel egyikünk sem nehéz természetű.
- Hogy megszeretném? - kérdezek vissza félig nevetve. - Végül is, léteznek csodák...
Én is a bájitaltan túl messze állunk egymástól ahhoz, hogy pozitívvá váljon a viszonyunk. Nem bukok olyan csajokra, akikkel mindenki kavar. Na jó, lássuk be, ez elég béna poén volt, viszont a lényeg a lényeg, nem bírom a főzőcskézést. Sok mindenhez értenék, megeshet hogy ehhez is, ennek ellenére nem a türelmemről, a nyugalmamról, így pedig végképp nem a pontosságomról vagyok híres. A konyhában is csak azért igazodok el, mert az ízekhez van érzékem, így pedig kiküszöbölhetem a hibámat, miszerint képtelen vagyok precízen végrehajtani a leírtakat. Egy bájitalt pedig nem korrigálhatok aszerint, hogy milyen íze van, hacsak nem akarom cserebogárként végezni, vagy macskafüllel. Esetleg plusz négy karral.
- Húha, elég komolyan hangzik - vigyorodok el ravaszan, majd kissé megkomolyodva nézek végig a konyhán. Remélem, ha Devvel volt elfoglalva a főzés helyett, de a főzés közelében... nos, arrébb vonultak, hogy elfoglaltak lehessenek egymással. Minden esetre ezentúl óvatosan foglalok majd helyet.
Figyelem, ahogy koncentrál a tojás feltörésére, tulajdonképpen nem is eredménytelenül. Én az első ilyen akcióm után szomorú búcsút vettem az egyik pulcsimtól, azóta sem tettem egészen túl magam a gyászon. Ha ehhez viszonyítjuk, meg ahhoz, hogy próbálkozott a palacsintával, egész profi.
- Elsőre kifejezetten jó volt - mosolygok rá biztatóan. - Most keverd fel a tojást. - Azzal a kezébe is nyomok egy villát. - Tudod, hogy kell?


words: 380 & note: -


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dominique Savage
Boszorkányság az életem...
Boszorkányság az életem...
avatar

Származás : Félvér
Lojalitás :
Foglalkozás : Tanuló
Playby : Asima Sefic
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Mark & Domi   Kedd 15 Dec. 2015 - 20:57

To: Mark
Ha jobban belegondolok, Tylerhez valahogy mindig is közelebb álltam, mint a nővéremhez. Hogy ennek az-e az oka, hogy amúgy is inkább a fiúkkal barátkoztam inkább, vagy azért, mert mindig is úgy éreztem, hogy fényévekkel messzebb ballagok hozzá képest. Hiszen ő mindent tökéletesen csinál, büszkévé teszi a szüleinket, míg én… hát, én olyan vagyok, amilyen. Tehát nem volt meglepő, hogy amikor még a Roxfortban jártam, akkor is inkább az öcsém közelében tartózkodtam, hiába szereztem könnyedén barátokat. Persze, általában azzal töltjük az időt a mai napig, hogy egymás idegein táncolunk, direkt módon, de mind a ketten tudjuk, hogy ez csak játék, és igazából nem kell komolyan venni. A nővéremmel egészen más a helyzet. Most már ugyan jobb kapcsolatunk van, mint régebben, de még mindig nem az igazi. De hát, semmi sem lehet tökéletes, és különben is, így is tökéletesen boldog vagyok.
- Naná, hogy léteznek csodák. Hidd el, még ha nem is lesz a kedvenced, talán tényleg meg fogod szeretni kicsit. Majd olyan bájitalokat mutatok, ami biztosan felkelti az érdeklődésed, és így könnyebb lesz a többit is elkészíteni. – Mondom teljes bizonyossággal, mintha nem is létezne az, hogy a hatásomra ne szeretné meg a kotyvasztást. Hát igen, ha bájitalokról van szó, akkor enyhén szólva is nagy az elfogultság, és egyszerűen fel nem foghatom, hogy mások miért is utálják annyira.

Felnevetek, amikor észreveszem, ahogy végigtekint a konyhán, mert sejtem mire gondolhat.
- Ne aggódj, itt semmit nem csináltunk. Főleg mivel Dev nem igazán szívesen látott vendég itt, apám miatt. – Mondom egy aprócska fintorral.
- Úgyhogy csak nagyon ritkán tudom rávenni, hogy eljöjjön ide, amit meg tudok érteni. Én sem kifejezetten örülnék annak, ha minden egyes pillanatban gyilkos tekintettel figyelnek, és éreztetik, hogy nem vagyok szívesen látott látogató. Anya szerencsére szokta ellensúlyozni a dolgokat, de nem szokott túl jó hangulat lenni így sem, úgyhogy lehetőleg kerüljük azt, hogy Dev és apa összetalálkozzanak, mert így legalább békesség van. – Mosolygok halványan. De én még mindig reménykedek, hogy ez változni fog, hiszen eléggé apás vagyok. Fontos nekem a véleménye, úgyhogy nagyon örülnék, ha el tudná fogadni a kapcsolatomat. Sajnos nem úgy tűnik, hogy ez a közeljövőben sikerülni fog, de mint ahogy mondani szokták, a remény hal meg utoljára.

Büszkén elmosolyodok, amikor Mark megdicsér, hiszen nálam már ez is tényleg hatalmas lépés. Legalábbis, a tálba sikerült beleütnöm a tojást, ami azért valami.
- Huh. Kicsit megnyugodtam. – Közben már lelkesen meg is ragadom a villát, amit a fiú a kezembe nyomott.
- Hmmm. Fogjuk rá. Elég sokat figyeltem anyát főzőcskézés közben, de még nem próbáltam. Van valami trükkje, hogy hogyan kell felkeverni? Mert ő elég gyorsan csinálta. – Mondom most már újra kicsit elbizonytalanodva, de azért megfogom a tálat, és a villát is beleteszem, majd el is kezdem kevergetni, de nem igazán van sok hatása a kavarásnak a tojásra. Megpróbálom gyorsabban, és így mintha kicsit jobban menne, de a gyorsaság hatására persze a tojás nem marad teljes mértékben a tálban, hanem a pultra is jut belőle. De sebaj, még így is sok van belőle, egyszer majd csak sikerül összehozni.
[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark Cavelier
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : ➳ Félvér
Lojalitás : ➳ Jó
Családi állapot : ➳ Bonyolult
Lakhely : ➳ Roxfort
Foglalkozás : ➳ Megmentjük a Kilincseket klub elnöke
Pálca : ➳ 12 hüvelyk, kőris, sárkányszívizomhúr
Idézet :

Az életed felkiáltó jel legyen, ne magyarázkodás.

Karakterlap : Csak neked, csak most
Playby : ➳ Francisco Lachowski

TémanyitásTárgy: Re: Mark & Domi   Hétf. 21 Dec. 2015 - 12:24



Domi & Mark




- Egyébként ha ilyen jól megy a bájitaltan, hogy-hogy nem ezzel kapcsolatban próbálsz elhelyezkedni?
Mármint persze, én tökéletesen megértem a sárkányokhoz fűződő vonzódását, sokkal izgalmasabbak, mint egy sötét teremben kotyvasztani nap mint nap. Viszont úgy tűnik, neki ez ugyanolyan kedvtelés, ráadásul ezzel kapcsolatban biztosan profitálna is. Nem tűnik önteltnek, szóval bizonyára megvan az alapja annak, hogy hozzáértőnek gondolja magát. Főképp, mivel nem egyszer láttam Lumpsluck társaságában, márpedig az öreg nem haverkodik senkivel kiemeltképp, ha nincs rá nyomós indoka. Sokan nem értik, miért épp a Mardekárhoz került, pedig egyértelműen azt lesi, hogyan tehetne szert minél több elismerésre. Nem hinném, hogy törődik mással a saját érdekein túl.
- Miért nem bírja? - kérdezek rá meglepetten, hisz én jó vendéglátóként ismertem meg az apját. Talán csak félti Domit a pasiktól, vagy valami ilyesmi. Én is folyamatosan pálcával a zsebemben járkálnék, ha a gyerekemet megrontani készülné valami kis ficsúr, és minden alkalommal, mikor meghallanám, hogy akár csak leültek az ágyra, benyitnék. Mindezt természetesen ravaszan. Az első reccsenésnél például megkérdezném, szomjas -e a kis rohadék. Aztán, hogy éhes -e. Aztán lefizetném a másik kölykömet, hogy menjen be és mutogassa nekik, mit rajzolt. Aztán a feleségemet uszítanám rájuk, sok-sok sütivel, végül este közös családi programokat találnék ki, és úgy lefárasztanám őket, hogy semmihez se legyen erejük.
Már most látom a hűtőszekrényünkre kirakott "Legjobb apuka" mágnest, ha lehunyom a szemeimet.
- Mi lenne ha kicsit lassabban csinálnád, és pontosabban? - érdeklődőm finoman. Ennél a résznél én is mindig sárgára festem a konyhapultot, ugyanis griffendélesként képviselnem kell a házak közt kisebbségi helyzetbe sodródott hugrát, de talán ennek most nincs itt a helye. - Tudod, kicsit oldalasan, de kicsit-fel le. Mintha fogat mosnál. - A hasonlatomat persze én magam is kiröhögöm, hülyébben nem is fogalmazhattam volna.


words: 286 & note: -


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dominique Savage
Boszorkányság az életem...
Boszorkányság az életem...
avatar

Származás : Félvér
Lojalitás :
Foglalkozás : Tanuló
Playby : Asima Sefic
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Mark & Domi   Pént. 22 Jan. 2016 - 16:09

To: Mark
- Ennek igazából elég egyszerű oka van. – Mondom mosolyogva Mark kérdésére.
- Hiába vagyok oda a bájitaltanért, a sárkányok egy hajszálnyival, de mindig megelőzte ezt. Meg hát, a sárkányokba már kisboszorkány korom óta teljesen szerelmes vagyok, a bájitaltan meg csak akkor lépett be az életembe, amikor bementem az első bájitaltan órámra. Tehát a sárkányok előnyt élveznek így. – Magyarázom.
- De az a jó, hogy a bájitaltanos tudásomat bárhol, bármikor tudom alkalmazni, még a sárkányok gondozásánál is. Amit viszont a sárkányokról tanulok… azt alapból nagyon kevesen tudják, mert nem mindenki vállalkozik egy ilyen veszélyes feladatra. – Csodálkoznék is, ha rajtam kívül sokan lennének azok, akik ennyire megszállottan rajonganak ezekért a lényekért. Külső szemlélőként önmagamat is biztos őrültnek titulálnám, mikor úgy beszélek róluk, mint valami édes, szeretgetni való háziállatokra, pedig teljesen tisztában vagyok én is azzal, hogy veszélyesek. De így csak még nagyobb vonzalmat érzek irántuk. Mindig is tudtam, hogy fura vagyok.

- Igazán nincs különösebb oka rá. Talán az zavarja, hogy Devvel a kapcsolatunk igazi se veled, se nélküled volt jó ideig, de most szerencsére a se nélküled korszakunkat éljük. Meg, apámmal mindig is nagyon szoros volt a kapcsolatom és egyszerűen lehet, hogy csak bánja, hogy már nem nevezhet az ő kis hercegnőjének. – Vonok vállat.
- Pedig nem bánnám, ha jobban kijönnének. Kétlem, hogy kiszeretnék Devből, főleg azok után, amiken már keresztül mentünk. – Teszem hozzá. Hát igen, én mindig is nyílt voltam másokkal szemben, mint egy nyitott könyv. Ritkán titkoltam el bármit is bárki elől, mert nem éreztem úgy, hogy szükséges.
- Talán, ha erre rájön majd egyszer, akkor helyreáll a béke, de egyelőre ez még nagyon messzinek tűnik. – Sóhajtok egy aprót.

Felnevetek a hasonlatára.
- Ennél nem is tudtad volna jobban megfogalmazni. – Nevetek még mindig, de azért követem az utasításokat, és ez valóban beválik. A tojás nagy része sikeresen benne marad a tálban és ráadásul sikerül teljesen kikeverni. Magamhoz képest, ez nem is olyan rossz.
- Így jó lesz? – Mutatom meg Marknak az eredményt.
- Ezután mi jön? – Kérdezem kíváncsian, miután visszateszem a tálat a pultra.  
[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Mark & Domi   

Vissza az elejére Go down
 
Mark & Domi
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: A múlt-
Ugrás: