Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Alpakalipszis

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sirius Black
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér
Lojalitás :
Családi állapot : Bonyolult
Playby : Ben Barnes

TémanyitásTárgy: Alpakalipszis    Szer. 24 Jún. 2015 - 1:02

To: James Potter
Ezen a hideg, őszi éjszakán csend borul a kastélyra. Csak az olyan apró neszek hallatszanak, mint amikor a szél megzörgeti az ablaktáblákat, vagy amikor a portrék horkolnak álmukban. Éjfél már jócskán elmúlt, a folyosókon járkáló tanárnak és a prefektusoknak a léptei is lassabbak. Mindenki alszik… mindenki, kivéve engem és Ágast. Nem olyan régen, még a titkos járatokon osontunk végig, gyakorlottan, egyetlen pisszenést sem ejtve, most pedig egy szobor mögé rejtőzködve várjuk a megfelelő pillanatot. Nem sokkal előttünk a mardekárosok klubhelyisége rejlik a sima fal mögött, csak arra várva, hogy a csínyünk újabb színtere legyen.
- Ismételjük át újra. – Suttogom Jamesnek.
- Tehát, a manód elvileg perceken belül ideér azzal a bizonyos alpakával. Ha már itt van, akkor már csak az a dolgunk, hogy bejutassuk a zöldek klubhelyiségébe, és sokszorosítsuk őket… – Suttogom el a tervet nagy vonalakban, amit már hónapok óta tervezünk. Ez nagyot fog durranni, ebben egészen biztos vagyok.
- Amint ezzel megvagyunk, a mardekárosokra kell uszítanunk az állatokat. Valamivel meg kell őket ijeszteni, hogy felvágtassanak a hálókörletekbe is. – Rápillantok az órámra. Oké, még egy perc és az akció beindul.
- Kihagytam valamit? Vagy jutott eszedbe esetleg olyan, ami még nagyobbat üt, Ágas? – Kérdezem elvigyorodva.

Amikor az egy perc lejár, halk pukkanás hallatszik közvetlenül mellettünk. Ahogyan vártam, megjelent Rasmus, James engedelmes kis házimanója, és elhozta nekünk azt, amire annyira vártunk már. A kezében egy hatalmas doboz van, amit most lerak elénk, mire izgatottan közelebb megyek hozzá és belesek. Nem kell csalódnom, valóban egy alpaka pislog rám nagy szemekkel, mire egyből még szélesebb lesz, a mosolyom.
- Tesó, mondtam már, hogy imádom a manódat? Igazán szép munkát végzett. – Benyúlok a dobozba, hogy megbizonyosodjak róla, minden rendben van-e.
- Szerintem a mardekárosok azt sem fogják tudni, hova rohanjanak félelmükben. – Nevetek halkan, miközben simogatom az állatot, aki ugyan eléggé ijedtnek tűnik, de láthatóan egyáltalán nem zavarja a simogatás.
- Na, már csak be kell juttatnunk a klubhelyiségbe. De ez egyszerű lesz. Tudom a jelszót. – Igen, csak ezért randiztam egy mardekáros lánnyal, hogy kiszedjem belőle a nagy titkot. Egyáltalán nem volt nehéz.
- Nem túl eredeti módon az a jelszó hogy: Aranygalleon. Miért is nem csodálkozom? – Forgatom meg a szemeimet.
- Tehát akkor… kezdhetjük?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James Potter
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : Tekergők
Családi állapot : wut
Lakhely : Roxfort
Foglalkozás : diák és főállású bajkeverő
Pálca : mahagóni, főnixtoll, 11 hüvelyk
Karakterlap :
Playby : Aaron Taylor-Johnson
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Alpakalipszis    Csüt. 25 Jún. 2015 - 15:48


Sirius & James


Az alpakilipszis,
avagy Esmeralda bosszúja





Hideg, őszi éjszaka van, tipikusan olyan, amitől rám jön a frász, és azt várom, szellemek kezdenek kóborolni a folyosókon. Ami lássuk be hülyeség, mert hát szellemek szoktak kóborolni ezeken a folyosókon, de tőlük kicsit sem félek. Én nem éppen Félig Fej Nélküli Nick kaliberű kísérteteket képzelek el.
Nem okozott nagy nehézséget néma csöndben végigosonni a titkos járatokon, elég gyakorlottak vagyunk már az ilyen dolgokban, Tapmancs is, én is. Mást sem csináltunk az elmúlt hat évben, csak bajt kevertünk.
A mardekárosok klubhelyiségéhez vezető rövid folyosó teljesen üres, nem jár erre senki. Valószínűleg nem fogunk gondba ütközni.
Tapmancs felé fordulok, amikor még egyszer átismételteti velem zseniális tervünket, miszerint alpakákat szabadítunk a zöldekre. Nagyon büszke vagyok magunkra, hónapok precíz tervezése és a sokszorosító bűbáj megtanulása is benne van, és sem Remus, sem Peter nem tud róla. Valószínűleg egyikük sem lesz mérges azért, hogy kihagytuk őket.
- Úgy kéne megijeszteni őket, hogy a mardekárosok ne ébredjenek fel tőle – suttogom vissza. – Hogy lehetne ezt megoldani? Szerintem próbáljunk csak meg kicsit tapsolgatni az alpakáknak és terelgessük őket fel. Nem baj ha maradnak lent is – vigyorodom el –, ezek úgyis mindent megesznek, és kell valaki aki megcsócsálja azokat a minden bizonnyal ősrégi bútorokat.
Kicsit izgatott vagyok, elvégre ezért ki is csaphatnak. De tudják mit? Nem érdekel. Akkor is teljesen meg fogja érni.
- Mi lenne, ha még a színüket is váltogatnák? – kérdezem még hozzátéve, és én is rávigyorgok. – Neonszínek. Minél rikítóbb, annál jobb.
Már látom is magam, ahogy egy világítórózsaszín alpaka hátán hősi pózban, felemelt karral bevágtatok a csatatérre.

Ramses időben érkezik, és nála van az az óriási doboz is. Leguggolok, hogy én is lássam a bent fekvő állatot, és boldog vigyorra húzom a szám.
- Én is imádom. Ügyes vagy, Ramses, elmehetsz. – A manó meghajol és azonnal el is tűnik ugyanazzal a halk pukkanással, amivel érkezett.
Követve Sirius példáját én is benyúlok a dobozba és megsimogatom az alpaka nyakát, az arcom pedig azonnal felderül.
- Nézd, milyen puha és fluffy és bundás! – A kezem teljesen belesüllyed göndör barna bundájába, és teljesen átszellemült arccal túrom fel szegény szőrét. – Ilyen egész biztosan kell otthonra.
Rárakom a kötőféket és a vezetőszárat, amit Ramses nagyon ügyesen bekészített a dobozba és felállítom, majd kiléptetem a dobozból. Kíváncsian nézelődik körbe, bár láthatóan nagyon meg van illetődve.
- Nem csalódtam bennük – mosolyodom el gúnyosan a jelszót hallva. Azon meg sem lepődöm, hogy megszerezte, mindkettőnknek megvoltak a magunk módszerei.
- Kezdjük – bólintok, és elindulok az alpakával a sima fal felé.
- Egyébként elneveztem Esmeraldának – mondom komoly arccal, és rábökök az állatra. - Szerintem illik hozzá.
És erről teljesen meg is vagyok győződve.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér
Lojalitás :
Családi állapot : Bonyolult
Playby : Ben Barnes

TémanyitásTárgy: Re: Alpakalipszis    Pént. 26 Jún. 2015 - 23:20

To: James Potter
Imádom az ilyen estéket. Mindig is aktívabb voltam éjszaka, mint nappal. Merem állítani, hogy ha a Roxfortban bevezetnék azt, hogy éjszaka legyenek az órák, nappal pedig aludjunk, akkor a tanárok kis kedvencévé válnék. Na jó, azért ilyen durva dolog, soha nem történhet meg, de az órákon biztosan aktívabb lennék, mint most, ebben a rendszerben. Bár akkor meg nem lenne lehetőségünk annyi izgalmas csínytevésre, mint amilyen a ma is, úgyhogy azt hiszem jobb az egész úgy, ahogy van. A sötétség jótékonyan elrejt, mi pedig észrevétlenül tudjuk elvégezni a feladatokat, amiket kitűztünk magunk elé. Már apró, „ártatlan” elsősként is hamar megtanultam, hogy a sötétség, a barátom. Hány órát töltöttünk el Ágassal, hogy bejárjuk a kastélyt, felfedezve az összes elrejtett helyet, titkos folyosót, és hányszor segített nekünk a sötét, mindent ellepő éjszaka. Szép emlékek.

- Ez jó ötlet. – Bólintok egyből rá arra, hogy valahogy csendben kéne felterelgetni az állatokat.
- Így még nagyobb lesz a meglepetés. Viszont tartok attól, hogy szegénykék gyomrának meg fog ártani a bútor. Hiszen mardekáros bútorokról beszélünk. – Csóválom a fejem aggodalmasan, de közben vigyorgok, tehát egyértelműen ezt sem gondolom komolyan.
- Zseni vagy, tesó! – Nevetek fel halkan, a színjátszós alpakák ötletére.
- Ki fognak rohanni a világból, ez teljesen biztos. – Nevetek tovább, habár vissza kell fognom magam, hogy nehogy valaki meghalljon és lebuktasson minket, mielőtt az akció sikerrel járna. Meg persze az lenne a legjobb, ha senki sem kapna el minket, de amilyen ügyesek vagyunk, szerintem ez szinte a nullával egyenlő.

Lassan az alpaka is megérkezik, és megint csak nehezen állom meg nevetés nélkül, mikor látom James átszellemült arcát, ahogy az állatot simogatja.
- Akkor szerezz. De mit fogsz vele csinálni otthon? Meglovagolod? – Kérdezem vigyorogva, mert elképzeltem az előbb említett jelenetet. Szegény alpaka. De biztos buli lenne.
- Na de akkor kezdhetjük. – Dörzsölöm össze a kezeimet, és még egy utolsó simítás után az állat szőrén, odalépek a falhoz.
- Esmeralda? Te, honnan tudod, hogy lány? – Kérdezem vigyorogva.
- Amúgy jó név, tetszik. – Pillantok hátra Esmeraldára, majd újra visszafordulok a fal felé.
- Aranygalleon. – Mondom ki a jelszót, mire a fal feltárul előttünk, mi pedig beléphetünk a zöldek birodalmába.

- Fúj. – Jegyzem meg, amint a szemem elé tárul a sok zöld borzalom. Hát ez valami iszonyatos. Hogy lehet itt megmaradni?! Az egész úgy néz ki, mint egy rosszul, ízléstelenül berendezett mauzóleum. Bahh. Akaratlanul fintorgok, ahogy alaposabban megnézem magamnak a helyet.
- Ezeknek a bútoroknak kell is az, hogy megcsócsálja már valaki. – Mondom, és még véletlenül sem megyek a bútorok közelébe, helyette a lépcsőt keresem, ami a hálókörletbe vezet. Hamar ki is szúrom.
- Csináld a sokszorosító bűbájt, utána én színváltóssá varázsolom őket. – Fordulok Ágas felé, aztán az alpakára nézek.
- Most pedig, Esmeralda, rajtad a sor. Tudom, hogy jól fogod csinálni. – Biztatom az állatot.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James Potter
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : Tekergők
Családi állapot : wut
Lakhely : Roxfort
Foglalkozás : diák és főállású bajkeverő
Pálca : mahagóni, főnixtoll, 11 hüvelyk
Karakterlap :
Playby : Aaron Taylor-Johnson
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Alpakalipszis    Szomb. 8 Aug. 2015 - 19:11


Sirius & James


Az alpakilipszis,
avagy Esmeralda bosszúja







A jelszó után kinyílik előttünk az ajtó, és egy könnyed mozdulattal belépünk a klubhelységbe, Esmeralda kantárjával a kezemben. Szinte betáncolunk, mint valami balett táncosok, de persze sosem foglalkoztatott minket az a nyálas tánc.
A helységben minden zöld, és már kezd a fejem is zölddé változni, mert szinte a hányás kerülget attól, hogy bejöttünk a mardekárosok klubhelységébe, de megéri. Már alig várom, hogy lássam a sikítozó Snape-t, és Malfoy-t.
Egyedül Esmeraldát, és a másolatait sajnálom, mert Piti zsíros haját, és vézna testét kell bámulnia, amely még a mackós pizsamája alatt is jól kivehető.
Tisztán látszik, hogy még nem tudja, mi vár rá, ugyanis csak megilletődötten, ám nyugodtan nézelődik, és gondolatban szinte már felfalta az egész helységet.
- Ezek a bútorok már megkívánják a rágcsálást. - teszem hozzá bólogatva, és fintorogva nézelődöm.
Bár nem tudom, mire számítottam ettől a háztól.
-Engedelmeddel. -biccentek Esmeraldának, és megsuhintom a pálcám. Nem is tudom, hány alpakát hozok létre, de már egy egész csapat sorakozik előttem arra várva, hogy Tapmancs neon színűvé tegye őket.
Elvigyorodom az eredményen, és már alig várom, hogy nagyot szóljon a kitalált poénunk.
-Tapmancs, zseniálisak vagyunk. -vigyorgok, és megveregetem barátom hátát.
-Akkor nincs más hátra, mint hogy megijesszük őket. -megyek oda az egyikhez, és puha szőrét taperolom, amely neon zöldből éppen rózsaszínre változik.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér
Lojalitás :
Családi állapot : Bonyolult
Playby : Ben Barnes

TémanyitásTárgy: Re: Alpakalipszis    Csüt. 13 Aug. 2015 - 17:41

To: James Potter
Igazából az egész mardekáros klubhelyiség valamilyen szinten a Grimmauld téri házra emlékeztet. Ugyanilyen nyomasztó volt a légköre, mint ennek. Akaratlanul bele is borzongok a feltörő emlékekbe, és inkább a feladatra próbálok összpontosítani. Nem szabad hibáznunk, mert ha lebukunk, akkor annak tényleg komoly következményei lehetnek. Ez az utolsó évünkben, pedig nem jönne jól.
- A rágás után jobban is néznének ki. – Bólintok én is, újra elmosolyodva, távol tartva magamtól a múlt emlékeit, amik jobb, ha továbbra is inkább a múltban maradnak, és nem akarnak előjönni. Az a pillanatnyi kis elkomorulás, pedig mintha meg sem történt volna. Hamarosan pedig bele is kezdünk a munkába.

Amint megjelennek az első klónok, már el is kezdem megszórni őket színjátszós bűbájjal. Mire mind a ketten végzünk, előttünk egy nagy csapat alpaka áll, csodálatos színekben tündökölve, és láthatóan, már most kissé ijedten. Nem hiszem, hogy gyakran inzultálták volna, szegény Esmeraldát különböző varázslatokkal.
- Hát persze, hogy azok vagyunk. – Vigyorgok vissza.
- Már akkor azok voltunk, amikor kitaláltuk az első csínyünket. Emlékszel? Azt is a zöldek ellen követtük el. Igaz, az már nem sült el túl jól, mert még túlságosan képzetlenek voltunk, de attól még jó móka volt. – Nosztalgiázok egy kicsit, de aztán megint csak igyekszem a küldetésünkre figyelni.

- Igen. – Bólintok rá az ijesztésre, és én is megsimítom az egyik alpaka, éppen vörös színben pompázó bundáját.
- Remélem elhoztad a köpenyt. – Pillantok megint Jamesre.
- Szeretném kiélvezni a látványt, de ha rögtön az akció után el kellene menekülnünk, úgy nem lenne teljes az élmény. – Ugyan idefelé nem használtuk a láthatatlanná tévő köpönyeget, ez pedig leginkább a rutinnak köszönhető. Meg persze annak, hogy ha mozgásban vagyunk, akkor egész biztosan kilátszanánk, mert igazából már alaposan kinőttünk belőle. De ha csak egy helyben állunk valamelyik sarokban, és úgy élvezzük ki a látványt… úgy talán semmilyen probléma nem adódhat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Alpakalipszis    

Vissza az elejére Go down
 
Alpakalipszis
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Kastély :: Alagsor-
Ugrás: