Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Molly Prewett

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Molly Prewett
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Tiszta vérű vagyok
Lojalitás : A jó oldalhoz
Családi állapot : Menyasszony
Lakhely : London
Foglalkozás : Diák
Pálca : 10 hüvelyk hosszú, könnyed rózsafából készült, a magja pedig sárkány-szívizomhúr.
Idézet : Álmainkban olyan világban járunk, ami csak a miénk.

Karakterlap :
This is my story!
Karakterzene : When tomorrow comes
Playby : Jane Levy
Kép :

TémanyitásTárgy: Molly Prewett   Vas. 21 Jún. 2015 - 22:10


Molly Prewett
Molly
Kor: 17  Ház: Gryffindor  Évfolyam: 7.   Oldal: Csak is a jó

Jellem:


× Makacs
× Álmodozó
× Önfejű
× Hűséges
× Kedves
× Okos
× Temperamentumos
× Család centrikus
× Szókimondó
× Talpraesett
× Kíváncsi
× Céltudatos

Röviden ezekkel a szavakkal tudnám magam jellemezni, de mivel azt a feladatot kaptam, hogy beszéljek magamról, úgy gondolom, nem ártana, ha egy kicsit jobban kifejteném miért is érzem azt, hogy én ilyen vagyok.

Makacs: Azért mondanám magam makacsnak, mivel, ha egyszer valamit a fejembe veszek, akkor azt addig nem lehet onnan kiirtani, ameddig valamilyen úton módon véghez nem viszem. Lényegtelen, hogy mások szerint őrültség, vagy sem, ha én egyszer úgy akarom, akkor az úgy is lesz.

Álmodozó: Miért vagyok álmodozó? Hát igazából sokszor azon kapom magam, hogy mindenféle elméletek és eshetőségek játszódnak le a fejemben. Egy csomó olyan helyzet és szituáció, ami tipikusan a „Mi lenne ha…” kategóriába tartozik. Arról nem is beszélve, hogy hála a végtelenül romantikus énemnek, sokszor eljátszottam már azzal a gondolattal is, hogy ha Arthur és én örökre együtt maradnánk, akkor milyen is lenne a közös jövőnk, a saját kis családunk.

Önfejű: Őszintén szólva talán ez az a jelző, ami a leginkább jellemző rám. Sosem hallgatok másokra, mindig csak a saját fejem után megyek, még akkor is, ha tudom, hogy nincs igazam, vagy éppenséggel tudom, hogy akár bajba is keveredhetek.

Hűséges: Ha egyszer megkedvelek, vagy éppen megszeretek valakit, akkor azért a világon bármire képes vagyok. Szó szerint mindenre, még olyanra is amit nem néznének ki belőlem. Nem vagyok egy őrült gyilkolászós típus, de ha a szeretteimről van szó, akkor egy tucat troll se lenne képes megállítani. Átgázolnék rajtuk, mint valami vöröslő kis tornádó.

Kedves: Ami azt illeti nagyon is kedves tudok azzal lenni azzal, akiben érzem a hajlandóságot arra, hogy Ő is ugyan úgy viselkedjen velem. Mosolygós és vidám lány lévén, általában mindig van egy kedves és jóindulatú mondandóm mások számára, még akkor is, ha amúgy nem vagyok a legjobb passzban.

Okos: Az esetek túlnyomó részében egész jól szoktam teljesíteni az iskolában. Azt is mondhatnám, hogy az iskolai házamnak és a családomnak nem lehet rám panasza. Mindig felkészült vagyok és próbálom magamból kihozni a legtöbbet. Ettől mások szemében akár strébernek is tűnhetek, pedig ez nem így van. Egész egyszerűen csak szeretem, ha minden benne van a fejemben, amire valaha is szükségem lehet.

Temperamentumos: Hát szó mi szó, tényleg elég heves természettel rendelkezem. Talán ez is egyike azoknak a csodás tulajdonságoknak, amiket az apukámtól örököltem. Ennek persze számos következménye van, ami természetesen szoros összefüggésben áll azzal, hogy hirtelenharagú és harcias is vagyok. Ami elég veszélyes kombináció lehet azok számára, akik csupán meggondolatlanságból, vagy csak merő véletlenségből sikeresen megharagítanak.

Család centrikus: Ez egy olyan tulajdonságom, amiért nagyon hálás vagyok a természetnek, hiszen ennek köszönhetem azt, hogy mindig mindenkiben a jót keresem, és azt várom, hogy mikor kerül közel hozzám. Mikor kerül be a „családomba”. Ezen felül pedig ott van az Arthur iránt érzett szerelmem, aminek következményeképpen már most tervezgetem a közös jövőnket.

Szókimondó: Nagyszájú, csípős nyelvű, cserfes, stb. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket akár rólam is mondhatott volna valaki. Tény és való, hogy szinte sose áll be a szám, és sokszor meggondolatlanul fecsegek, nem törődve a következményekkel, de ettől függetlenül nagyon sokan megbíznak bennem és az se érdekli őket, ha kerek perec megmondom a véleményemet arról, ami nem tetszik.

Talpraesett: Sokszor hallottam már azt, hogy én akár a jég hátán is megélnék. Talán van benne valami, de mit is várhat az ember egy olyan lánytól, aki két fiú testvér között nő föl? Valahogy muszáj volt érvényesülnöm mellettük és ennek a hozadékául szolgál az, hogy kialakult bennem egy bizonyos túlélési ösztön, más nyelvek szerint, egy bizonyos fokú talpraesettség.

Kíváncsi: Sokszor mondták már a családomban és az ismeretségi körömben, hogy nálam kíváncsibb és adott esetben kotnyelesebb lányt még nem hordott a hátán a föld. Hát mit mondhatnék, ilyen vagyok, tipikusan az a fajta lány, aki mindig mindenre kíváncsi. Olyan, aki minden karácsonykor képes felkutatni az egész házat, hogy fellelje az ajándékokat.

Céltudatos: Na igen. Ez is egy olyan tulajdonság, ami sokakban megvan, de mélyen elrejtve. De én nem ilyen ember vagyok. Hasonlóan a makacsságomhoz, a céltudatosságom az életem szerves részét kiteszi és lényegében mozgatórugójaként is üzemel. Ami ha jobban belegondolok nem is olyan rossz dolog.

Hát, azt hiszem ennyi bőven elég volt arról, hogy milyen is vagyok valójában. Viszont ha arra kérnél, hogy foglaljam össze magam egy mondatban, akkor azt hiszem, azt mondanám, hogy „Tűzről pattant, kis boszorkány!” vagyok, voltam és leszek is örökre.

Küllem:


Mit is mondhatnék el a külsőmről, amit rám nézve nem veszel észre? Lássuk csak… Az ugye nyilvánvaló, hogy a magasságomnál fogva nem vagyok éppen egy modell alkat. Hiszen mindössze 157cm magas vagyok, ami már sokkal inkább mélységnek mondható, mint magasságnak. Ennek ellenére a lábaim hosszúak, az alakom pedig arányos, szép és kimondottan nőies. A járásom könnyed, kecses, bár néhanapján az állandó pörgéstől kicsit koordinálatlan. Bőröm makulátlan és bársonyos tapintású, melyet néha mégis halovány szeplők uralnak. Szemeim csodaszép jég kék színűek és igazán figyelem felkeltőek. Mindig gyönyörű szépen ragyognak, s úgy tudok velük nézni, mintha az ember veséjébe látnék. Szemöldököm szépen ívelt és természetes formájú, ami arcom bájos vonásait még jobban kiemeli. Ám ami mégis a legelőször feltűnik az embereknek az a körülbelül a hátközepéig érő, lángvörös színben pompázó hajkoronám. Ami az esetek többségében hullámos tincsekben keretezi az arcomat, de rosszabb napjaimban copfba kötve, vagy éppenséggel befonva szoktam hordani. A iskolában, mint mindenki, én is fekete talárban és iskolai egyen ruhában járok, nyakamban büszkén viselve a Griffendél bordó és arany színű sálját. De az iskolán kívül eltöltött időkben szívesen viselem a ruhatáramban megtalálható farmerokat és pólókat, de az olyan ruhadarabokat is amelyek többet engednek felfedni női lényemből. Amikor sminkkelem magam akkor általában a természetes színeket szeretem használni, de persze akadnak néha kivételek is. Amit viszont minden bizonnyal nem veszel észre rajtam egyből, az a lapockám fölött található, ötágú csillag alakját öltő anyajegyem. Ez egy olyan dolog, ami rajtam kívül senki másnak nincs a családomban.

Történetem:


Ha az embernek két fiú testvére van az nem mindig jó, de ha engem kérdeztek, én imádom. Sokkal viccesebb az élet, ha van akin tudsz lógni amikor kicsi vagy. Na nálam, ebben nem is volt hiány Mondjuk az esetek 90%-ában mindig szegény Gideon-t nyaggattam, de ha olyanom volt akkor Fabian számára sincsen menekvés. Tudom jól, hogy elég makacs és lerázhatatlan kis perszóna vagyok, de hát mit csináljak, ilyennek születtem. Na de kanyarodjunk vissza a dolgok legelejére, hogy értsétek miért is hoztam fel ezt az egész témát. Lehettem vagy tizenkét éves amikor egyik reggel arra ébredtem, hogy a családunk akkori baglya, berepült a szobámba a nyitott ablakon és az agyamra dobott egy levelet. Az álom egyből kipattant a szememből, hiszen tudtam, hogy valamikor mostanában lesz esedékes a levelem érkezése, de nem hittem, hogy ilyen gyorsan meg fogom kapni. Olyan hihetetlen gyorsasággal ugrottam ki az ágyamból, hogy szegény madárra is ráhoztam a szívbajt, pedig ő aztán nem az az ijedős fajta. Úgy téptem fel a borítékot, mint ha az életem múlna rajta, és lényegébe így is volt, hiszen a benne lévő levél jelentette azt, hogy felvettek a Roxfortba. Amint megpillantottam a szavakat a pergamenen, úgy éreztem, hogy szinte repülni tudnék örömömben, és nem csak ez jelezte az örömömet, hanem az is, hogy sikongatni kezdtem és ugrabugráltam mint valami dilis kislány amikor megkapja amire mindennél jobban vágyott. A következő pillanatban már a papucsommal szerencsétlenkedtem, de végül amikor sikerült belebújnom, már rohantam is a bátyám szobájába. Gideon olyan nekem, mint egy ments vár. Igaz, hogy néha össze-össze kaptunk mindenféle dolgokon, de hát kivel nem történt még ilyen?
- Gideon! Gideon! Ébredj! Megkaptam! Megkaptam! Bekerültem! – ujjongtam a bátyuskám fülébe.
- Hagyjál már Molly! – mondta álmosan, miközben a fejére húzta a takarót.
Na persze! Csak szeretnéd, hogy békén hagyjalak.
- De Gideon! Hiszen bekerültem! Felvettek! A roxfortba fogok járni! – ujjongtam még jobban, miközben lerángattam róla a takarót.
De minden hiába, úgy csinált mint ha nem is neki beszéltem volna. Tisztára utálatos volt, csak amiért nem hagytam nyugton aludni.
- Hogy te milyen undok tudsz lenni.  – válaszoltam, durcásan, majd rácsaptam a szobaajtót és újra töltött lelkesedéssel és vidámsággal rohantam lefelé a lépcsőn.
- Anya! Apa! Fabian! Megjött! Megkaptam a levelet! – lelkendeztem még vidámabban, mint azelőtt bármikor.
A szüleim már sokkal másabban viselkedtek, mint a bátyám. Ők legalább annyira örültek, mint én, ha csak nem jobban. Tudtam, hogy rettentő büszkék rám és arra, hogy minden jól alakul az életünkben. Mire elkezdtünk reggelizni, a lelkesedésem kicsit alább hagyott, hiszen még mindig ott motoszkált bennem a tudat, hogy Gideon nem örült velem.  Talán haragszik? Tettem valamit, amivel megbántottam? Az én hibám lenne? Ah, nem hiszem. Mégis mit csinálhattam, ami miatt nem kíváncsi rá, hogy mitől pörgök már így kora reggel. A reggeli végére, a kis álomszuszék is felébredt és kócos kesze-kusza frizurával sétált le közénk. Dacosan, megjátszott sértettséggel néztem rá, és mikor leült az asztalhoz én bejelentettem, hogy köszönöm, szépen befejeztem a reggelit. Nem sokkal később, ahogy apa elment dolgozni, halk kopogtatásra lettem figyelmes a hátam mögött található ajtó irányából. Kicsit vártam és mikor észrevettem, hogy a szobám ajtaja kinyílt, megfordultam és csodák csodájára Gideonnal találtam szemben magam.
- Vedd tudomásul, hogy haragszom rád. – vágtam a fejéhez durcásan.
- Tudom, és ne haragudj, de elég zűrös éjszakám volt. De amúgy nagyon örülök neked, húgi. – mondta miközben megint azzal az idegesítően lehengerlő vigyorával próbálta kicsikarni a bocsánatomat, ami valljuk be, mint mindig most is sikerült neki.
- Az az egy szerencséd Gideon, hogy a testvérem vagy és nagyon szeretlek. – válaszoltam neki, miközben odaléptem hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
Ennek volt köszönhető az is, hogy Ő tudott először rólam és Arthurról. A barátságunkról, az érzelmeinkről és a szerelmünkről.  Így tehát az sem volt kérdéses, hogy Ő lesz az első, aki megtudja, hogy mi is történt velem a Roxfortban eltöltendő hetedik évem kezdetét megelőző nyári estén.
Elég későn értem haza akkor este, és tudtam, hogy a szüleim minden bizonnyal nem örülnének neki, ha tudnák, hogy ilyen sokáig kimaradtam, de szerencsémre Gideon falazott nekem. Amiért igazán hálás vagyok neki, viszont nem csak ezért tartottam az Ő szobájának irányába, az én hívogató ágyikóm helyett.
Halk, de annál szaporább léptekkel igyekeztem a bátyám kuckójába, amelynek ajtaja alatt, halovány fény szűrődött ki. Így amikor odaértem, mindenféle kopogtatás nélkül nyitottam be, az arcomon egy fülig érő mosollyal.
- Gideon! Én vagyok az, bejöhetek? – kérdeztem rá, szinte fölöslegesen, hiszen már jóformán bent is voltam.
Meglehetősen zavartnak tűnt amikor felnézett, a kezében tartott újságcikk olvasásából, de ezen nem is csodálkozom. Mostanában elég sok furcsaság történik a varázsvilágban, de őszintén szólva, én nem aggódom emiatt. Gideonnal ellentétben, Ő ugyanis arra is képes, hogy a bolhából csináljon elefántot, és nem csak átvitt értelemben.
- Mond csak Molly, te sose tudsz nyugton és legfőképp csendben maradni? – nézett rám összeráncolt szemöldökkel, de amikor meglátta a vigyorgó fejemet, nem bírta sokáig és ő is jobbkedvűen pislogott rám.
- Jaj, hagyjál már. Meg amúgy is. Most semmivel nem tudod elrontani a jókedvemet. – vigyorogtam továbbra is, miközben lehuppantam mellé az ágyára.
Annyira izgatott voltam már, hogy mit fog szólni a fejleményekhez. Végül is annyira a szüleim nincsenek oda Arthurért, de Gideon legalább kedveli őt.
- Na mesélj, mi ez a nagy vigyor a képeden? – tette le az újságot a kezéből, és végre nekem szentelte minden figyelmét.
Nem voltam ám nagyon bezsongva, csak ha lehetett volna, akkor kiugrottam volna a bőrömből. Végtére is, nem minden nap kérik meg az ember lányának a kezét. Ráadásul a Temze kellős közepén, miközben a kivilágított, Tower Bridge van előttünk.
- Nem mesélek, inkább mutatok. – Azzal a lendülettel fölemeltem a kezem, és szinte úszkálva a boldogságtól, mutogattam a bátyámnak, az eljegyzési gyűrűmet.
- Merlinre! Molly ez az aminek gondolom? – nézett rám egy kicsit értetlen fejjel, de amikor heves bólogatásba kezdtem, egyből megváltozott az arckifejezése, és láttam a szemeiben is, hogy mennyire örül a boldogságomnak.
- Hát gratulálok húgi. Te és Arthur igazán szép pár vagytok. Megérdemlitek a boldogságot, még akkor is ha anyáék nem is kedvelik annyira. – mondta mosolyogva, és tőle nem megszokott módon, megölelt.
Gyanítom, már akkor tudta, hogy nagy pácban vagyok, hiszen a családom egy bizonyos része, nem igazán rajong a vőlegényemért. Jesszusom de fura kimondani. Vőlegény!
- Köszönöm! Annyira boldog vagyok, és olyan jó, hogy legalább te örülsz nekünk. – mondtam mosolyogva, hiszen ezt a napomat semmi sem ronthatja el, még a saját családom se.
- De most már tényleg megyek, mert ha holnap nem kelek fel időben, akkor lekésem a vonatot. Jó éjszakát Gideon. – gyorsan odahajoltam hozzá, adtam egy nagy puszit az arcára és végre én is elvonulhattam aludni, az ágyamba ezután az eseménydús nap után.
Ami pedig az után következett, az a jövő zenéje. De abban biztos vagyok, hogy Gideonnal akkor is meg fogok osztani mindent, ami fontos a számomra.

Patrónus: Border collie  Vér: Arany  Pb: Jane Levy Csoport: Griffendél


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Molly Prewett   Hétf. 22 Jún. 2015 - 10:22


Elfogadva!


Először is üdv az oldalon vörös társam!  Nagyon tetszik, ahogy megragadtad Molly temperamentumos, és család centrikus jellemét. Az is tetszik, ahogy írsz, tartalmasan, és a stílus is. Egyáltalán nincs kijavítani való a lapba, így nem is szaporítom tovább a szót, keresd meg Arthurt és a tesóidat, és zaklasd az embereket játékért a foglalások után! Smile

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Molly Prewett
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Információk :: Karakterek :: Kellékek :: Átvehető karakterek lapjai-
Ugrás: