Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Lily && Marlene

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Marlene McKinnon
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér

Lojalitás : Dumbledore, barátok, család
Családi állapot : Nem publikus (szingli)
Lakhely : Roxfort, Griffendél torony
Foglalkozás : Diák, kviddics játékos
Pálca : Tíz és fél hüvelyk mahagóni egyszarvúszőr-maggal
Idézet :

"Marching, marching onward
Searching out the light of truth
I did not start the war
But it's a battle I can't lose
Faith will be my armor
And love my sword and shield
I must defeat the enemy
I will, I will, I will"

Karakterlap :
Playby : Freya Mavor
Kép :

TémanyitásTárgy: Lily && Marlene   Szer. 3 Jún. 2015 - 17:23


Friends show their love in times of trouble,
- Nem érdekel! Lily, tényleg nem… – jelentem ki egyszerű vállrándítással, habár drága barátnőm még el se kezdte mondani a kifogásait, éppen csak levegőt vett, hogy majd szóra nyissa száját, de megelőztem. Nem is kell belekezdenie a kifogásokba, még az se hatna meg, ha maga McGonagall tiltaná meg, hogy együtt töltsük a délutánt. - Nem Lily, se Potter, se a tanulás, de még egy dementor invázió sem érdekelne! Jössz és kész, meglepetésem van számodra és nyugodtan elteheted azokat a nyüves könyveket, ma már nem lesz rá szükséged! – mondom kissé elmosolyodva, majd ki is kapom a kezéből az éppen aktuálisan tartott könyvet. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy nem ellenem van kifogása, hiszen legjobb barátnők vagyunk, csupán csak még a lazábbra vett stílusa mellett is túl keményen bánik magával. Neki ne sikerülnének a random felelések? Még olyan kérdésekre is tudja a választ, amire maga Merlin se tudná. - Lily, tedd el azokat a könyveket, vagy keresek egy Mantikórt és odaadom neki őket. – fogadkozom nagyban, majd kiadom az ukászt, két perce van, hogy indulásra készen álljon.
Mikor barátnőmet végre rá tudom venni, hogy induljunk, kézen is ragadom, s húzni kezdem, gyors léptekkel hagyva el a klubhelyiséget, nem mondok neki semmit, csak húzom, míg kihaltabb folyosóra nem érünk, ott viszont eleresztem, s hatalmas mosollyal fordulok feléd. - Ne aggódj, nagyon mókás lesz, ígérem! Semmi balhés nem lesz benne, csak… csajos napot tartunk, jó? Mióta férjes asszony vagy, már nem is törődsz szegény, pártában maradt vénlány barátnődre! – mondom megjátszott letörtséggel, de nem bírom ki, hogy ne nevessek fel. Tudja, hogy borzalmasan örülök nekik, hiszen már nagyon régóta benne volt a levegőben, hogy lesz közöttük valami és most végre sikerült! Ami azt jelenti, hogy nekem felhatalmazásom van rá, hogy bármikor, bármilyen körülmények között szekáljam őt ezzel. - Még az is lehet, hogy megengedem, hogy este valamelyik szerelmeddel találkozz. Azt te döntheted el, hogy a könyvekkel, vagy Potterrel, nekem egyre megy. – mondom továbbra is széles vigyorral, de közben ismételten megindulok, s bele is karolok Lily-be, hogy még véletlenül se szökhessen meg, de már nem rohanok annyira, csak tőlem megszokható tempóban szedegetem lábaim. Hajamat most hátra fontam parketta fonással, sőt, egy szalagot is belefontam, mert az jól néz ki. Sminkem visszafogott, s jelenleg csak egy kisebb fülbevaló egészíti ki aznapi megjelenésem, hiszen minden más akadályozna a tervemben. Nem kötöm Lily orrára, hogy a szükség szobája felé terelgetem, se azt, hogy mire is megy ki a játék. Régóta akarok már valamit lépni az ügy érdekében, csak mindeddig nem tudtam mit, aztán egyszer csak jött a megvilágosodás és lévén, hogy ma edzés sincsen, ráadásul előreláthatóan holnap egyik tantárgyból se fognak a szokásosnál jobban szekálni, így mondhatni jobb időpont nem is lehetne ördögi kis tervem megvalósítására. - Annyira szép hajad van! Rohadtul irigyellek miatta… Mondtam már? – kérdezem vigyorogva, majd jól meg is birizgálom egy tincsét, sőt, nem vagyok rest odahajolni és meg is szaglászni. Lily az ilyen random dolgaimat már megszokhatta, olyan közvetlen vagyok vele, aminél közvetlenebb már nem is lehetnék. Általában csak azokkal tartom meg a pár lépés távolságot, akiket nem kedvelek, vagy haragszom, vagy hasonlók, de akiket szeretek, mint például Alice, Molly, vagy Dorcas, azokat agyonba ölelgetem és elhalmozom random hülyeségekkel. Pláne Lilyt. - Elképesztően jó az illata is! Basszus Lily, ha fiú lennék, totál beléd lennék zúgva! – mondom felkacagva, miközben tovább haladunk, de még nem tervezek egyből oda menni, pár percet sétálgassunk előtte, egyrészről, nehogy valaki kövessen, másrészről mert fel akarom vezetni az egészet, többek közt ilyesmikkel, teljesen úgymond „jelentéktelen”, mindennapi dolgokkal, félig meddig terelésekkel, hogy ott aztán teljesen a tárgyra tudjunk koncentrálni. Remélem úgy alakul az elképzelésem, ahogy tervezem. Nagyon szeretném. Úgy vélem, mindkettőnknek szüksége lenne erre. Pláne Lilynek.
not in happiness.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Lily && Marlene   Szer. 3 Jún. 2015 - 23:16


csajos program


Az tény, hogy Marlene túlbuzgóságát meg kell szokni. Sokan nem bírják, vagyis nem mindig. Én már teljesen kivagyok képezve Marleneból, és különben is én úgy imádom ahogy van. Nem véletlenül ő a legjobb barátnőm, Ő aztán tényleg mindig feltud vidítani. És hát erre manapság szükségem van, bár már két ember van az életembe akik feltudnak vidítani. Így hála merlinnek nem nagyon tudok elsüllyedni az önsajnálat mocsarába. Mára kitalált valamit, de én épp felvettem egy kötelező könyvet, hogy vissza vigyem a könyvtárba. Tegnap éjjel fejeztem be egy beadandód, amit persze másnap kellet leadni átváltoztatástanra. Kicsit megcsúsztam vele. Marl kiszedi a kezemből, és már jön a kedvesnek nem éppen mondható dumájával.
- Na jó, tudod hogy nem csipem ha strébernek állítasz be. - nézek rá unottan, nagyon szeret ezzel heccelni, hisz eléggé elhíresültem a legnagyobb strébernek az iskolában. Pedig csak oda figyelek az órákon, és néha ha nincs más dolgom utána olvasok egy két dolognak. Meg persze mugli születésű vagyok, így minden érdekel a mágiával kapcsolatban. Persze ezt betudtam annak, hogy jobb jegyeim vannak mint nekik, és féltékenyek,hogy egy mugli jobban teljesít. Így lepereg rólam ez a jelző. Viszont Marl ezt nagyon szereti cifrázni. És a stréberhez már hozzájárul James is. Nem jelentettük ki senkinek, még talán magunknak sem hogy együtt vagyunk. Csak úgy megtörtént, és be kell vallanom valóban elég sok időt töltök vele együtt. Így hirtelen Marl is velem szeretne lenni. - Ne legyél féltékeny McKinnon, inkább szedd össze végre te is magad... - nézek rá sokatmondóan, és ezzel szerintem sejti, hogy Siriusra célzom. Mióta az eszemet tudom, tudom hogy tetszik neki, és Sirius is máshogy viselkedik a jelenlétében. Komolyan nem is értem, főleg mert Sirius azért ért a lányok nyelvén. Ilyen nehéz lehet azzal, aki tetszik az embernek ? Na jóó... pont én beszélek. Elveszi a könyvet a kezemből, én szúrós tekintettel ránézek. - Ezt még ma vissza kell vinnem Cheryl lelkére kötöttem... - persze ezt már cseppet se hatja meg. Feladom sóhajtva, addig úgy se fog lenyugodni. Megadóan megyek utána, nagyon remélem nem valami hülyeséget akar. Bár nagyon lelkes ebből gondolom valamit komolyan megtervezett. - Mókás? hmmm erre kíváncsi vagyok, mit találtál ki. Már úgy is rég csajnapoztunk. Férjes, haha ez vicces. Örülj ma a tiéd vagyok. - valóban elnevetem magam, tök jó most ezt fogom hallgatni. - És mit szólnál ha velem együtt házasodnál? - ismét szúrok, ha ő szórakozhat velem akkor én miért ne tenném? De ha felhúznak esküszöm szervezek nekik egy randit. Hm ... kíváncsi lennék abból mi sülne ki. Majd ismét megkapok egy kis beszólást, itt elhatároztam, hogy tényleg visszacsapást fogok rá mérni. De ma elengedem magam. - Hm nem hangzik rosszul, mondjuk Potterre ragaszthatnánk pár könyv lapot, és akkor kettő az egyben. - nevetem el magam , mert természetesen vizuális típus vagyok, így rögtön a kép megjelent lelki szemeim előtt, ahogy James áll a kandalló előtt és teli van ragasztva könyvek lapjaival. Nem hittem volna, hogy valaha ilyenekről fogok viccelni. De nem rossz...
Egyre kíváncsibb vagyok hova visz, főleg hogy már kezd teljesen lefárasztani magába az úton is. Elkezdi piszkálni a hajam, és áradozni róla. Na igen egyetlen dolog ami tetszik magamba a természetes sötét vörös hajam. Ezt sokszor megjegyzik, meg a mandulavágású szememet, bár én még nem láttam benne a szépséget. Csak nevetek rajta, már megszoktam a közelségét. Én mindig zavarba jövök még akkor is ha valaki véletlen hozzám simul. Egyedül Marl-tól tudom elviselni azt, hogy piszkálja a hajam, és büntetlenül, hogy ne átkozzam meg szagolgathatja a hajamat. Még James közeledését is szoknom kell, főleg mert az sokkal intimebb. - Bolond vagy, jól nézel ki, szép vagy ne légy féltékeny senkire, felesleges időpocsékolás. - jelentem ki nevetve, mert mindig is sokkal szebbnek gondoltam magamnál. - Hm ezt bóknak veszem,köszönöm. Legalább neked tetszem. - gondolom mindezt csak azért mondja, mert mint barátnők imádjuk egymást, de akkor is zavarba tud ezzel hozni, meg persze azért jól esik kis lelkemnek. Majd elkezdünk sétálgatni fel-alá körbe körbe. Végül megállok, mert úgy érzem kezdek szédülni. - Remélem ennél jobb programot talál ki, ez kissé fárasztó. - nézek rá érthetetlenül mosolyogva. Belőle még ezt is kinézném.




_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marlene McKinnon
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér

Lojalitás : Dumbledore, barátok, család
Családi állapot : Nem publikus (szingli)
Lakhely : Roxfort, Griffendél torony
Foglalkozás : Diák, kviddics játékos
Pálca : Tíz és fél hüvelyk mahagóni egyszarvúszőr-maggal
Idézet :

"Marching, marching onward
Searching out the light of truth
I did not start the war
But it's a battle I can't lose
Faith will be my armor
And love my sword and shield
I must defeat the enemy
I will, I will, I will"

Karakterlap :
Playby : Freya Mavor
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Lily && Marlene   Kedd 9 Jún. 2015 - 18:36


Friends show their love in times of trouble,
Lilynek igazából még meg se kell szólalnia, máris tudom, mit gondol. Igen, igen, tudom én, hogy túlzok, tisztában vagyok vele, említeni se kell. Egyszerűen csak vicces látni a reakcióját, mikor úgy állítom be, akár egy könyvmoly strébert. Pedig a helyzet az, hogy egyszerűen csak marha jó agya van az egészhez, jó érzéke és minden érdekli. Nyitott rá és figyel. A legtöbb tárgyból én is azért tudok átevickélni, mert az órákon nyitott füllel alszom, no meg nem szeretem, mikor Lily a fülemet rágja, hogy tanuljak. AZT senki se szeretné, ezt biztosan tudom.
- Fáj az igazság, Evans? – kérdezem pimasz kis mosollyal, de a visszavágásán csak elkezdek körbe-körbe nézegetni magam körül, a földet vizslatni, majd a kezeimet is megemelgetem. - Talán elhagytam valamelyik végtagom? Nem is vettem észre! Szerintem teljesen összeszedett vagyok, Evans! – mondandóm végén nyelvem nyújtom felé, majd fel is nevetek jóízűen. Én ne tudnám mire célzott az én drágalátos barátnőm? Pontosan tudom a teóriáját, miszerint nekem és Siriusnak együtt kellene lennünk. Baromság, de tényleg! Persze, tök menő lenne, legjobb barátok – legjobb barátnők két párt alkotva. Vicces is lenne, de van ami csak egy egyszerű képzet marad. Egy szép gondolat. Mint ez is.
Persze, hogy nem érdekel mit és hova kell vinnie. Ritkák azok a könyvek, amik elfutnak, még ritkább a diáklányevő könyvtárosok, szóval úgy vélem, senkinek nem esik bántódása, ha esetleg ez a könyv most NEM kerül vissza a helyére. Majd később, ha már elengedtem őt, addig viszont az enyém és pont. Végül persze nyerek, nem is számítottam másra, de azért egy diadalittas mosollyal jelzem, nagyon is tetszik a győzelmem. - Miért, Potternek már nem vagy elég? Egyszerre két feleséget akar? Ohh, hát sajnálattal közlöm, nincs kedvem egy hármashoz, mást kell belevennetek a kis háromszögbe! – mondom nagyon felnevetve. Ezt még én se bírom komoly arccal végigmondani. Igen, a hülyeségem határtalan, az már egyszer biztos és kevés olyan téma van, amire ne tudnék csípőből visszavágni valamit. Ez valami adottság. Legalább ebben tehetséges vagyok. Lily felvetésén vele együtt nevetek. Oké, ez tényleg vicces lenne, még ha lehet ő másképpen képzeli el a lapokkal beborított Pottert, mint én. Bár legjobb barátnők vagyunk, hatalmas szerencsénkre az ízlésünk teljesen szöges ellentéte egymásnak. Nekem soha egyetlen másodpercig nem jött be Potter, ahogy az ő szeme se akadt meg soha S… senkin, akin nekem igen.
- Ja, ja, tudom én… – ütöm el egy egyszerű legyintéssel mikor azt mondja, ne irigyeljek senkitől semmit, mert én milyen szép vagyok. Ahha, az vagyok. - Szerinted nekem hogy állna a vörös? – kérdezem máris tovább, s habár nem gondolom komolyan, eszembe sincs bevörösülni mellé, de a témát tovább kell görgetni. A birizgált hajtincset kicsit magamhoz húzom, majd mókás grimaszt vágok, bebandzsítom a szemeimet, s úgy szólalok meg. - Nah, jól állna? – kérdezem, de aztán békén hagyom a haját és csak vigyorogva nézek rá. - Tudom, tudom, borzalmas vagyok. Nem is értem, hogy tudsz elviselni. – mondom kacagva. Terelés, terelés, marhára igyekszem gördíteni a szálakat, ami szerencsére nekem erőfeszítés nélkül sikerül, szóval az egész nem hat erőltetettnek, vagy természetellenesnek. - Mi az, hogy legalább nekem? Gondolod Potter a jó eredményeid miatt olvadozik utánad? Jahj Evans, olyan kishitű és naiv vagy, hogy az egyszerűen elképesztő! Nyisd már ki a szemed, Asszony! Hiszen ennél nyilvánvalóbb módja már nincs az érzései és véleménye kimutatásának! – sóhajtok lemondóan és még a fejem is rosszallóan megrázom. Hát együtt vannak nem? Akkor meg mit akar? James bomlik utána, pedig ő a kis sztárjátékos, a csapatkapitány, a kvartett egyike! Rengeteg lány bomlik utána, de neki jó ideje már csak Lily kell. Nem is értem, ezt a lányt, ezek után még mindig mi ez a kételkedés… Borzalom! Egyszerűen szörnyű…
Elmerengő morgolódásomból végül az ránt magamhoz, hogy megtorpan, s kissé jogos is kérdése. Oké, ennyi felvezetés elég volt. Jelentőségteljes mosolyt küldök felé. - Jól van Evans, remélem felkészültél, mert ha megtudod, mit találtam ki igazából, nincs megállás! – mondom ismét kicsit huncut vigyorral, bár a tervem sokkal komolyabb jelentéssel bír, mint azt Lily gondolná. Újra kézen fogom, majd húzni kezdem, szó nélkül, egy ponton gyorsan körbenézek, majd mikor úgy vélem, nem lát minket senki, a megfelelő ajtón behúzom őt magam után a Szükség Szobájába. A helyiség tudja, mire van szükségem, kinézete akár egy mugli konyháé, kicsit talán hasonlít is Lilyék régi konyhájára. Beljebb tessékelem, hogy még véletlenül se gondolhassa meg magát, ne akarjon meglépni, habár nem tudom még, milyen hatást fog elérni nála az ötletem. Bár a valódi tervet nem adom a szájába, jöhet a szép kis körítés. - A helyzet az, hogy arra ébredtem reggel, hogy süteményt akarok enni. – kamúúúú, már napok óta tervezem. - Azonban a reggelinél semmi olyat nem találtam, ami ínyemre való lett volna, így arra jutottam, süssünk! Emlékszel? Régen volt, hogy együtt sütöttünk és mindig jó móka volt! Szóval… sütni fogunk! – magyarázom el neki tervem publikus részét, bár… nyilván Lily nem hülye és kitalálta már, vagy legalább sejti, hogy itt többről van szó, mint egyszerű torkosságról. - Segíts nekem, kérlek, fel ne gyújtsak valamit! – mondom kicsit talán esetlenebbül felnevetve, mint szoktam. Bizony, egy picit még az én torkomon is gombóc van, ahogy egyre inkább villog a fejemben, miért is vagyunk itt, s próbálom arcát fürkészni, mi zajlik most benne. Rendben Marlene, most ne maradj csendben, most nem szabad! - Neked fejből is mennek a receptek, ugye? – faggatom tovább, s közben bevetem magam a konyharészbe, s elkezdem nyitogatni a szekrényeket. - Először is kellene valami… tál… – magyarázom tovább.
not in happiness.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Lily && Marlene   Kedd 9 Jún. 2015 - 23:31


csajos program


Szeretek Marl-al lenni, hogy miért? Mert büntetlenül cukkolhatjuk egymást. Még ha sértéseket is vágunk egymás fejéhez is tudjuk, hogy viccelünk. Viszont a könyvmoly kicsit néha szíven szokott ütni, lehet azért mert sokan tévesen ítélnek meg az iskolában, és ez már kezd az idegeimre menni. Egyedül Marl-tól viselem el, mert tudom csak viccel, de néha mikor nincs kedvem hozzá tőle is eléggé idegesítő. - Persze borzalmasan... ezt nem bírom már elviselni. - a mellkasomhoz kapok, mintha szívrohamot kapnék a tehertől. - Tévedsz, mert teljesen szét vagy esve. És igen az eszedet nagyon, talán fájt és elhajítottad ? Vagy a manók elvitték hátha kitudják tisztítani. - én is viszonzásul a nyelvemet nyújtom felé, esküszöm mint két dedós, néha úgy tudunk viselkedni. És még mi vagyunk kiakadva Siriusra és Jamesre. Kicsit vicces, és ezen el is mosolyodom, lehet nem véletlenül vonzódunk pont mi ketten pont ahhoz a két fiúhoz ? Lehet nem véletlen. Én már valamiféle kapcsolat dolgot kezdek kialakítani Potterrel, és most neki kéne végre lépnie. Azt hittem ilyenkorra már rég együtt lesznek, de ahogy látom ez még nehezebb dolog mint gondoltam. Én beszélek ..
Azt hiszem fel is adhatom, hogy én ma már vissza viszem ezt a könyvet, pedig megígértem. Remek, ezért nem szabad ígérgetnem, sosem lehet tudni épp ki csap le az emberre. Gyilkos tekintettel nézek rá a következő megjegyzésére. Mióta Jamesel alakulnak a dolgok, kicsit alászállt az önbizalmam, és kicsit távolságtartó vagyok. Pont azért, amiért Marl most pontosan betalált. Csak megvonom a vállamat. - Ki tudja. Ha te nem akkor lehet hoz mást. - mosolyodom el erőtlenül, nem épp találom poénosnak, de ez a saját kínszenvedésem. Majd James és a könyveken elnevetjük magunkat. Hát nem tudom ő hogy, de én eléggé viccesen képzeltem el szerencsétlent. Ha tudná hogyan képzeljük el, és hogy beszélünk róla..
Majd Marl miközben elindulunk teljesen rákattan a hajamra. Mindig is tudtam, hogy tetszik neki nem kevésszer említette már meg.
- Ha gondolom átváltoztatom neked a színét, és megnézed. - nevetek a fején, ennyire bolond egy nőt.. - Pont ezért tudlak elviselni, mert borzalmas vagy. Meg hátha én nem, akkor ki barátkozna veled? - jegyzem meg csípősen, de tudja hogy viccelek, ezért megbököm a vállammal. Majd ismét a James téma, ismét pont betalált a gondom közepébe. - Őszintén ? - körbe nézek, itt bármikor bárhol előbukkanhat,vagy James vagy valamelyik haverja, én pedig nem nagyon szeretném ha ezt Marl-on kívül más is tudná. - Fogalmam sincs miért pont én... annyian olvadoznak utána, én meg nem éppen voltam vele soha kedves... nem értem. - válaszolok neki tömören és röviden. Tudnám ecsetelni a kételyeimet, de úgy is az jönne ki belőle hogy paranoiás vagyok. Előre félek Marl mit talált ki, majd hirtelen beránt egy ajtón, ami esküszöm az előbb még nem volt itt. - Ez a szükség szobája ? - kérdezem meglepve. Már Frankel volt szerencsénk felfedezni ezt a helyett. Kicsit félek, hogy megint a tükörrel találom magam szembe. De nem ugyanis egy konyhává alakult. Meglepődöm, főleg mikor Marl kifejti mit is szeretne. Sütit sütni...ez komoly ? Csak állok ott, és próbálok átlátni a barátnőmön.
- Marlene erre igazán semmi szükség, én ... komolyan jól vagyok... - biztosra veszem, hogy engem akar ezzel felvidítani. Meséltem neki, hogy édesanyámmal sokat sütöttem, és igen borzalmasan hiányzik. A gondolatra azonnal összerándul a gyomrom az idegességtől. Értékelem nagyon is erőfeszítését. Megtörlöm a szemem sarkát, és próbálom össze szedni magamat. - Igen tál. Azt hiszem még vissza tudok emlékezni a csokis kekszre. - mosolyodom el, miközben oda megyek és elkezdem keresni a hozzávalókat. - Viszel majd Sirisnak is ? - megbököm a seggemmel miközben kotorászunk, még ezt úgy is vissza kapja. - Talán meg is etetheted... -elnevetem magam. Elképzeltem a szitut, és esküszöm arról még egy kép is kellene.




_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marlene McKinnon
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér

Lojalitás : Dumbledore, barátok, család
Családi állapot : Nem publikus (szingli)
Lakhely : Roxfort, Griffendél torony
Foglalkozás : Diák, kviddics játékos
Pálca : Tíz és fél hüvelyk mahagóni egyszarvúszőr-maggal
Idézet :

"Marching, marching onward
Searching out the light of truth
I did not start the war
But it's a battle I can't lose
Faith will be my armor
And love my sword and shield
I must defeat the enemy
I will, I will, I will"

Karakterlap :
Playby : Freya Mavor
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Lily && Marlene   Vas. 21 Jún. 2015 - 18:34


Friends show their love in times of trouble,
A megjegyzésén felvihogok, úgy kell a szám elé tenni a kezem, hogy a folyosók visszhangja ne vigye el messzire a nevetésem. Oké, ez betalált és mondhatni auucs, erőset ütött is, de igaza van. Csak nevetek, nehezen tudok megszólalni. - Te tévedsz Drágám! Az eszem ki se nőtt! Teljesen felesleges erőfeszítés volna még azzal is törődni! – mondom továbbra is vihogva. Nyilván, a dolog nem ilyen egyszerű, cseppet se tartom magam butának, vagy ostobának. Nem. Csak éppen nem arra használom a buksim, amire az általános normák alapján elvárható lenne. Az teljesen unalmas dolog.
Oké, azonnal látom, hogy Lilynek betett a viccem, még ha tudja is, hogy csak vicc volt. Vagy talán pont azért. Ha komolyan mondtam volna, akkor nem mutatná ki ennyire, hogy ez fájó téma neki. Egyszerűen fel se fogom, miért ilyen önbizalom hiányos. Olyan szinten lebecsüli önmagát, hogy ez már kóros. Aggódom is miatta, hiszen ezzel tönkreteheti a nagy esélyét. Nem mondom, hogy Potter akkora zsánerem, mert nekem tökéletesen nem az esetem, de látom azon az idiótán, hogy szereti Lilyt. Az ilyesmihez jó szemem van. Csak színpadiasan szusszantok egyet, hangosan és egyértelműen, hogy tudja, akkora badarságot mondott, hogy még reagálni se vagyok hajlandó rá.
A témák úgy érik egymást és váltanak egyikből a másikba, sokszor azt se tudom, mire reagálok, hol nevetünk, hol a fejemet rázom csak rosszallóan, de a lényeg pont ez, hogy vonuljon az idő, Lily szépen kiengedjen és megindulhat a meglepetés fő része. - Köszönöm, de talán megleszek nélküle is! Különben nem lehetnék a legokosabb szőke boszorkány a világon! – mondom felnevetve ismét, a következő kijelentésére pedig csak felszisszenek és olyan arcot vágok, mint ha valamim nagyon fájna, meg is torpanok egy pillanatra, ezzel őt is megállítva, lévén, hogy kapaszkodok belé. - Te önfeláldozó lélek, hát meg ne sajnáljalak, hogy PONT VELEM büntet téged a sors! Milyen vastag bőr van a képeden, Evans! – mondom elképedve, de persze mindez csak színjáték. Egyrészről tudom, hogy nagyon megosztó személyiség vagyok, másrészről azt is, hogy ezt megérdemeltem a sok piszkálódás miatt, azért jó alaposan nekivágom a csípőm – oké, csak olyan barátian -, majd újra szedni kezdem a lábaimat. Haladjunk.
- Édesem, ahhoz képest, hogy te vagy az ész a csapatban, ha Potterről van szó, olyan ostoba tudsz lenni… – mondom egy elnéző fejingatással és ezt most nem viccesen, teljesen őszintén. Ő is tudja, hogy értem a szavakat, nem bántón, egyszerűen csak már fejem fogom az aggodalmán. - Egyik fiú se szereti a könnyű prédát egy éjszakánál tovább, ezt ne feled… viszont akiért megdolgoznak, azt nem hagyják egykönnyen! Anyu is mindig ezt mondja, nem árt ha ezt te is JÓL értelmezve felfogod, nem pedig valami kicsavart negatív tartalmat leszűrve belőle, mert megcsapkodlak a szeretett seprűmmel te lány… – mondom barátnősen fenyegetve, de továbbra is komolyan. Oké, hogy szokták mondani, hogy a lányok mennyi mindent túlkombinálnak, de Lily… megértem, hogy fél, de mégis mire vár? Utolsó évesek vagyunk! Ha MOST nem próbálja meg James-el, örökké bánni fogja. Én nem mondom, hogy soha nem csalódhat benne – bár abban az esetben ÉN gondoskodom arról, hogy Potter többet ne tudjon seprűre üli -, de könyörgöm, ha meg se próbálják rendesen…- Ne parázz már Lily! Griffendélesek vagyunk, nekünk nem áll jól ez a berezeltség… – viccelődöm végül el egy kicsit csak, hogy ne legyen olyan véresen komoly a téma, mert bár felőlem beszélhetünk Potterről is, a mai napot nem feltétlenül az ő elemezgetésével akarom tölteni. Vagy legalább is nem az egészet. Majd talán még visszatérünk ide is…
Mikor végül beérünk a szobába és az szerencsére a kellő formává, tehát egy konyhává alakul, már csak Lily-re koncentrálok. Elmondom neki kissé körítve, mi a tervem, majd csak figyelem őt, a reakciót és erősen úgy érzem, jó úton haladunk. Persze nem torpanok meg, nem fedem fel magam, bár mit ne mondjak, nekem is nehéz a helyzet. Engem is megviselt Lily szüleinek a halála, hiszen a legjobb barátnőm szüleiről van szó… hát akkor még Lilyt mennyire megviselhette. Szóval nem leplezem le magam, mert úgy könnyebb. - Én örülök, hogy jól vagy, de én sütit akarok enni, szóval… ha rosszul lennél, nem tudnánk sütni, szóval tessék is jól lenni, hogy süssünk! – jelentem ki, majdnem belezavarodva a szavaimba, de végül tökéletesen kivágom magam. Igen, én sütit akarok és punk tum!
Keresgélem a tálat, olyan okosan, hogy az hihetetlen. Nem kifejezetten tudom hogyan kell sütit sütni, szóval én most itt az amatőrségért felelős személy vagyok. - Csokiii! Jól hangzik, de sok csokival! – mondom nagy lelkesedéssel. Igyekszem nem rányomni, hogy iggeeeen, ez egy lelkizős süti sütögetés, de úgy is rájön, viszont ráhagyom, miről akar beszélni és miről nem… egy darabig. Kivétel, ha nagyon nem látom a hajlandóságot, mert akkor bevetem magam. A kérdésén elgondolkodom, de látszik rajtam a turpisság, nem csak sima gondolkodás ez. - Szerinted tudunk belekeverni valamit, amitől színváltós kiütései nőnek? Eeeesetleg… Meg van! Olyan hozzávaló kellene, amitől ha eszik belőle, onnantól csak mekegve tud megszólalni, esetleg szamár hangon! Annyira illene hozzá… Ebben az esetben, megetetném, kész örömmel! – mondom felnevetve és jót mulatva a képen, ahogy Sirius a süti után meg akarna szólalni és egy tökéletes „Iiiiáááááá” törne elő a torkából. Imádnám.
not in happiness.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Lily && Marlene   Hétf. 22 Jún. 2015 - 11:39


csajos program


Hogy miért Marl a legjobb barátnőm, aki a szöges ellentétem? Pont azért, és mert egyszerűen nem tudok komoly maradni a közelébe. És erre valljuk be főleg manapság nagy szükségem van rá. Ha jó kedvem van engem se kell félteni, sajnos én is ugyan úgy hajlamos vagyok a szófosásra mint a barátnőm, és a bohóckodásra. Kívülről ilyenkor úgy tűnhetünk, mint két idióta tini picsa, akiken ilyenkor csak forgatni szoktam a szememet. De vicces, mert mi is olyanok szoktunk olykor lenni.
- Ki nőtt az, csak nem használod. Lehet kicsit erőlködnöd kéne ha unatkozol, és menni fog, én bízom benne. - mondom neki ugyan olyan gúnyosan. Nem is tudom min nevetek jelenleg jobban, a beszólásain, vagy ahogy ő nevet. A lényeg hogy végre belőlem is kitört, és egyáltalán nem bánom. Potter téma az első csókunk óta érzékenyen érint, és ezért utálom az egészet. Lett egy érzékeny pontom, és én magam se értem miért vagyok erre ennyire allergiás. Folyton ezen jár az eszem, hogy miért én, és biztos nem gondolja komolyan. Hálás vagyok neki, hogy nem reagál semmit, eddig se értem hogy miért kellett ezt felhoznom. A mindent sejtő sóhaja is bőven elég a téma lezárásához. Ez maradjon az én kis belső, lelki szenvedésem... bőven elég. Mindig ezt csináljuk, valamiért mindig annyi mondani valónk van egymásnak, hogy képesek vagyunk egy beszélgetésbe több témát is tartani. Sose értettem, és tulajdonképpen más se, hogy ezt hogy csináljuk. Már ha látják mi beszélgetünk, oda se jön senki, mert tudják, hogy képtelenség csatlakozni hozzánk. Csak elnevetem magam a hajszínes megjegyzésén. - Helyes maradj ki szőke, az jobban áll. A vörös meg marad nekem... meg Mollynak. - csalódva sóhajtok eljátszva mennyire bánt, hogy nem vagyok egyedi, hogy van még egy vörös lány a Griffendélbe. Persze Mollynak kicsit pirosabb és sötétebb a haja, nekem inkább narancsos, de ez nem számít. Csalódott biggyesztem le az orrom, mikor megijedek hisz Marl előttem terem, és megragad.
- Tudom, ezt már többen is mondták, hogy borzalmasan nem törődök magammal, és mindig másra figyelek... példának okért, hogy veled lógjak, ne legyél már mindig egyedül. - együtt érző tekintettel én is megragadom az ő vállát. A csípő összekoccanásnál kicsit elvesztem az egyensúlyom, de pillanatok alatt vissza találom, és tovább haladunk a rejtélyes hely felé, ahol mi csajos programot fogunk csinálni. Csupán fásultan nézek rá a következő megjegyzésére. - Mert Ő az egyetlen ember eddig a világon, akit egyszerűen képtelen vagyok kiismerni. - kicsit elnevetem magam. - Szóval engem most Potter megdolgoz ? - nézek rá kérdően. - Természetesen ezzel tisztában vagyok, hisz ha jól emlékszem ezt éppen én mondtam neked úgy két évvel ezelőtt. De örülök, hogy így megjegyezted. - megadóan sóhajtok. - Jó tudod jól mennyire bizalmatlan vagyok... nehezen nyílok meg főleg ha ... kapcsolatról van szó. Gale is hamar feladta , emlékszel... - a hollóhátas srác, akivel tavaly randiztam. Nem nagyon nyíltam meg, és hát hárítottam mikor elkezdek közeledni. Egyszer pedig erőszakos volt velem, akkor volt elegem, és arcon csapva elillantam. Erre még ő szakított velem előbb más nap... komolyan a pasik hihetetlenek. Persze erről egyedül Marl tud, mármint nem arról hogy randiztam, hanem hogyan végződött, hogy erőszakoskodott. Azóta szerintem természetes, hogy ennyire félek Jamestől aki pedig megszokta, hogy megkapja azt amit akar, és akkor amikor ő akarja. Én tényleg megakarom próbálni vele, de nagyon félek hogy túl makacs leszek ehhez, és előbb vagy utóbb neki is elege lesz az egészből. Amit persze meg is fogok érteni. - A Griffendéles bátorság nem a pasikhoz szól. - kicsit gúnyosan sikerült ez a megjegyzés, de tudja hogy értem. Kicsit, nagyon meglepődöm, mikor a Szükség szobájába lepünk be, ami egy konyha alakját vette fel.  Mostanában másodszor kerülök bele ebbe a szobába, kicsit körülnézek, hisz legutóbb egy tükör is itt volt... de ezúttal nem látom. Meghat Marl törődése, és nem is lelkizek neki tovább, hanem beállok én is a konyhába és elkezdem össze szedni a csokis sütihez való hozzávalókat. Az ördögi tervén csak elnevetem magam lelkesen, hogy annyira belevan zúgva Siriusba, és még ő oktat ki engem James.ről.- Mi lenne ha egyszerűen szerelmi bájitalt kevernél bele ? Nem lenne több gondod. - kinyújtom neki a nyelvemet, majd nevetek.  - Hm de nem rossz ötlet, most komolyan meg kéne viccelni a fiúkat. Ők folyton ezt csinálják, most rajtunk a sor! - teljesen felvillanyoz a gondolat, hogy megszívassam Jamest... merlinre annyira kíváncsi lennék a tekintetére, mikor rájön, hogy Lily Evans csőbe húzta őt. - Jujj Marl kérlek csináljuk meg!!!




_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marlene McKinnon
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér

Lojalitás : Dumbledore, barátok, család
Családi állapot : Nem publikus (szingli)
Lakhely : Roxfort, Griffendél torony
Foglalkozás : Diák, kviddics játékos
Pálca : Tíz és fél hüvelyk mahagóni egyszarvúszőr-maggal
Idézet :

"Marching, marching onward
Searching out the light of truth
I did not start the war
But it's a battle I can't lose
Faith will be my armor
And love my sword and shield
I must defeat the enemy
I will, I will, I will"

Karakterlap :
Playby : Freya Mavor
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Lily && Marlene   Hétf. 3 Aug. 2015 - 10:53


Friends show their love in times of trouble,
Soha nem tudtam eldönteni, hogy én vagyok Lilyre rossz hatással, vagy ő rám jóval. Talán is-is. Ő kicsit megreguláz, én pedig őt kicsit elrontom. Bár, mit ne mondjak, Potter most jó vetélytárs, ha elrontásról van szó. A végén még elveszi a szerepem és hasztalan leszek... Oké, szerencsére ő nem lány, szóval nem tud helyettesíteni teljesen. Ez azért megnyugtat.
Lilyvel együtt nevetni, pláne manapság, nagy kincs és jót tesz a lelkemnek. Nagyon sjanálo őt, mindazt, ami vele történt, s eléggé kétségbe vagyok esve néha, hogy hogyan tudnék rá vigyázni és kirángatni a rossz korszakából. - Unalom? Én olyat nem szoktam érezni! Hát még nem szoktad meg mennyi dolgom van? Bár... bájitaltanon néha unatkozom, de azért ott is találok elfoglaltságot! - mondom tovább nevetve, már meg se próbálom visszafojtani, mert felesleges.
- Aljas vagy Evans! Csak aztán nehogy te maradj egyedül, te kis gonosz... - vágok vissza, de azért kacsintok egyet. Ahogy tovább haladunk, csak nem tudom megállni, hogy ne térjen vissza a téma Potterre egyszerűen böki a csőröm, hogy ennyire szétesik tőle Lily. Pedig KIVÉTELESEN tényleg normális az a marha... Vagyis remélem az, különben megismerkedik a pálcám erejével. - Nem kell mindent és mindenkit "kiismerned". Ez olyan stréberül hangzik Drágám... Csak sodródj az árral, persze koordinálva. - mondom a tanácsot, amit még én magam se értek pontosan hogyan gondolom, de olyan meggyőződéssel teszem mindezt, hogy észre se lehet venni, belezavarodtam a magam gondolatába. - Persze, megdolgoz és átdolgoz! Szükséged van erre... Jó, jó, ne vessz el ilyesmi apró részletekben te kis mindentudó, mert most RÓLAD és NEM rólam van szó... - sóhajtok színpadias csalódottsággal, szinte egyszerre az ő sóhajával, amin kicsit el is vigyorodom. - Igen Szívem, Gale-t elrontottad, de Potter más. Nem lett volna rossz, ha előtte összeszedsz némi tapasztalatot, de így is jó, csak ő ne rémiszd el, jó? Mert bánni fogod... És igen, ezt ÉN mondom, aki sosem volt jóban Potterrel... - mondom kicsit elmosolyodva. Pontosan emlékszem mi volt Gale-el, de hát Lily ilyen, ha pedig Potter elég kitartó, akkor menni fog a dolog... - A végén még a süveg meggondolja magát és a végére áttesz másik házba, te kis nyuszi... - mondom kacsintva.
- Lily, semmit nem akarok Siriustól, fogd már fel! Ő egy arrogáns bunkó, de meg ha ezt nem is nézzük, akkor sem! - jelentem ki kategorikusan és pont. A Sirius téma kifejezetten rosszul érint, pláne mióta történtek közöttünk dolgok, de erről még Lilynek se beszéltem és Sirius is megesküdött, hogy kettőnk titka marad, ugyanis egyikünk se gondolja komolyan a dolgokat és nem akarunk belepiszkálni Lily és James bimbódzó kapcsolatába. Pontosan! Egyikünk se a figyelmességéről híres, de ebben a témában se nem vagyunk önzők, se gonoszak, hanem tapintatosak. Meg amúgy is könnyebb. Gyűlölöm a gondolatot, hogy bármit is engedtem annak a fiúnak, aki válogatás nélkül bárkit összeszed.
Felnevetek Lily lelkesedésén. - Héj, hol van Miss Pedáns Prefektus Lily? Te kis huncut, hát benne lennél valami jó csínyben? - kérdezem én is csillogó szemekkel, mert hát vééégre lenne társam egy jó kis balhéban. Nagyon vicces lenne! - Egyik reggel hideg zuhannyal, vagy bűzbombákkal kellene ébresztenünk őket. Amúgy is érdekelne milyen a Nagy Kanok szobája! Vagy bármi viccessel, szerintem nincs nagyobb megdöbbenés annál, mint mikor valamire felriadnak, aztán át tudunk futni a szobánkba, oda nem jöhetnek utánunk... - jegyzem meg ördögi mosollyal, miközben elkezdjük a sütit összeállítani. - Te Lily, ez a cucc hogy fog elkészülni? Mármint érted... ehetőre sülni... Azt hiszem semmire nem emlékszem háztartástanból! Remélem, soha nem kell majd háziasszonykodnom, mert mindenki éhen halna körülöttem. - mondom felnevetve magamon, s még a gondolattól is fintor terül el az arcomon. Neeem az én világom, nagyon nem.
not in happiness.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Lily && Marlene   Kedd 4 Aug. 2015 - 22:21


csajos program


Fura mert pár perccel ezelőtt teljesen fáradt, álmos voltam, és egy csak annyi vágyam volt mára, hogy vissza vigyek egy könyvet a könyvtárba. Aztán jött Marl és pillanatok alatt felébredtem. Lehet mindig magam mellett kéne tartanom mint egy ébresztőórát. Na jó, hozzá kell szoknom hogy már James is ilyen hatással van rám. Két idióta jót tesz nekem, ezt be kell vallanom magamnak is.
- Igen bájitaltanon, mikor egy galacsint hozzád vágok, hogy ébredj fel. Tudom. - vigyorodom el, de azért egy megrovó szemforgatást hozzá teszek. - Ha így folytatod megfogsz bukni, aztán jössz hozzám sírva. - kihúzom magam büszkén, hogy ezzel is húzzam az agyát. A következő szúrására, ami az egyedüllétre utal savanyúan elhúzom a számat. Sajnos gyakran gondolok arra, hogy az iskola után egyedül maradok mint a kisujjam. Igazából ez borzalmasan aggaszt... - Nem leszek egyedül, tudom hogy nem tudlak lerázni magamról. - jegyzem meg minden jókedv nélkül, de azért egy erőltetett mosolyt magamra tudok ölteni, bár gondolom eléggé átlátszó.
- Én.. én nem akarok mindenkit kiismerni. Csak egyszerűen jó tudni mivel állok szembe.... - megvonom a vállamat. - És valljuk be Potter eléggé szeszélyes ha a személyiségéről van szó. Szerintem még az anyja se ismeri teljesen. - természetesen ezt nem bántásnak szántam, és egyéb szúrásnak. Olyan mintha skizofrén lenne, váltogatná a személyiségeit. - Tudod, hogy a sodródás nem az én műfajom. De azt hiszem hozzá kell szoknom, hogy nem tervezhetek mindent előre. - elhúzom a számat, mert nem igen van ínyemre a dolog. De az élet kezd megtanítani arra, hogy semmi nem úgy működik ahogy én szeretném. Azt hiszem ez is a felnőtté váláshoz való út egy része. - Ezt a mondatodat nem értettem, szóval úgy teszek, hogy csak a sok cukor beszél megint belőled. - elvigyorodom magam, imádom ezzel cukkolni.  - Galet nem én rontottam el, nem volt valami türelmes velem. Azért ha nem akarok 1 hónap után ágyba bújni vele szerintem nem elrontás. Múltkor megint betalált, megmondtam neki, hogy beszélni se akarok vele. Ha még egyszer közelembe jön kicsire varázsolom a micsodáját. - mondom nemes egyszerűséggel. Nem szeretem az erőszakos embereket, és nem érdekel hányszor kért bocsánatot. Ha engem valaki megbánt... tartós lesz. - Próbálom nem elrontani Jamesel, de gondolod, hogy nem ő fogja ? - Sirius is megjegyezte, hogy ne törjem össze a szívét... komolyan mintha kettőnk közül én lennék az érzéketlen.
- Teljesen jó helyen vagyok. Lumpsluck is átakart tenni a mardekárba gondolatba... komolyan, azt hittem értelmes tanár. - ismét megsértődök még a gondolatra is mikor ezt bejelentette nekem kedven professzorom. Siriusok kirohanásán elnevetem magam. - Drágám nem rég még én is ezt mondtam Jamesről. Annyira kétszínűek vagyunk, hogy nem igaz. - zabaromba beletúrok a hajamba, közbe persze vigyorgok. Úgy látszik arra fújunk a legjobban, akit valóban kedvelünk. Ez valami védelmi mechanizmus.  
Komolyan ahogy szóba jön teljesen belelkesedem a gondolatra, hogy a fenébe is... valakinek őket is meg kell viccelnie!
- Annyira felvillanyoz az ötlet, de azzal nagyon is letudunk bukni, és tudod hogy én nem nagyon engedhetem meg prefekusként az ilyeneket. - szomorú arcot vágok, de elkezd kattogni az agyam, hogyan lehetne megcsinálni. Bár nem hiszem hogy pont a srácok azok akik lebuktatnának minket.
- Mondjuk a bűzbomba az kevés kárral jár, és azt tényleg gyorsan be kell dobni a szobájukba, és berohanni magunkhoz. - gondolkodom el, mintha csak valami esszét írnék. - Na jó erre pontos terv kell, komolyan megakarom csinálni. - utolsó évünk , és úgy érzem ez jár nekem, és Merlinre nagyon is látni akarom, ahogy James kirohan köhögve, dühösen és elképzelése sincs ki merte őket megtréfálni. Komolyan legszívesebben most ugrálnék.  Közbe összeöntöttem a sütihez az összetevőket, és keverem a tésztát. Mosolygok Marl kérdésén. - Azért varázslóknál is van sütő te.. - nevetek. - Vagy szakácsotok van, szobalányotok? - vigyorgok majd oda állok keverés közbe a sütőhöz, és lábbal mutatom neki. - Marl, Ő sütő, Sütő, Ő Marl.  Ebbe beletesszük és megsüti. - nevetek, ezért mit fogok kapni.
 


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marlene McKinnon
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér

Lojalitás : Dumbledore, barátok, család
Családi állapot : Nem publikus (szingli)
Lakhely : Roxfort, Griffendél torony
Foglalkozás : Diák, kviddics játékos
Pálca : Tíz és fél hüvelyk mahagóni egyszarvúszőr-maggal
Idézet :

"Marching, marching onward
Searching out the light of truth
I did not start the war
But it's a battle I can't lose
Faith will be my armor
And love my sword and shield
I must defeat the enemy
I will, I will, I will"

Karakterlap :
Playby : Freya Mavor
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Lily && Marlene   Kedd 22 Szept. 2015 - 18:39


Friends show their love in times of trouble,

- Nem fogok megbukni! – mondom kikérve magamnak, mert hát… oké, van rá némi esély, de mégse. Nem fogok megbukni és pont. Már tanultam abból az esetből, mikor azaz idióta Black – halkan megjegyezve, a közreműködésemmel – a képembe robbantott egy löttyöt – mert azt messziről sem hívhattuk bájitalnak, még jóindulattal sem -, ami után nem csak hogy T-t kaptunk, meg büntetést, de még a gyengélkedőn is kellett lennem egy darabig, amivel engem ki lehet űzni a világból. Az ég világon soha nem vallanám be – de aki ismer tudja -, legszívesebben sírógörcsöt kapnék a gyengélkedőtől. Utálom, gyűlölöm, borzalmas! Annál rosszabb hely nincs is a világon, talán a Mungó! Még az Azkaban is jobb, én mondom mindenkinek! Bah, a gondolattól is kiráz a hideg és felfordul a gyomrom.
- Ne aggódj, kedves barátném! Én majd hozzámegyek egy jóképű, erős, gazdag Lordhoz, porcelán csészéből fogom inni az ötórai teát, semmi dolgom nem lesz, csak hogy gyönyörű és divatos legyek, akkora gardrobe-om lesz, mint a klubhelyiségünk és külön elszeparált helyünk lesz minden kviddics meccsen! Szóval ne aggódj majd lehetsz a… társalgó nőm, vagy ilyesmi és majd felveszünk neked egy daliás kertészt vagy lovászt, jó lesz? – persze próbálom az egészet komoly fejjel végigmondani, de kb a végére már annyira meg kell veszítenem az arcizmaimat, hogy ne vigyorogjak, hogy fáj, így az utolsó szavakat már nevetve mondom ki. Lily az, aki pontosan tudja, hogy erre vágyom a legkevésbé – kivétel a hatalmas mennyiségű ruhát! Nah azt kifejezetten értékelném, ha a ruhatáram akkora lenne, hogy nem férne el szekrényben. -, de attól még a gondolat kifejezetten vicces. Elszórakozom rajta, plána azon, hogy Lily lenne a társalkodónőm. Látom magam előtt a képet, ahogy ülünk a virágmintás kárpittal bevont fotelekben, a szépen megmunkált lábú asztalkán porcelánkannában tea vár ránk, a kockacukrot ezüstcsipesszel vesszük ki, a hátunk egyenes, a ruhánk kézzel hímzett és… oké, ezt még elképzelni is annyira vicces… Lily és az égnek meredő orr, az eltartott kisujj… no és én? Vicc, de szeretném felvidítani a barátnőmet, mert borzalmas, hogy így emészti magát, mikor most kellene a világon a legboldogabbnak lennie.
- Ezek csak kifogások édesem… – jegyzem meg mellékesen, de azért hallgatom amiket mondd. - Oké, ebben egyet értek! Ha még egyszer hozzád ér az a bunkó, akkor hidd el, velem találja szembe magát és én nem csak kicsire varázsolom neki… – jegyzem meg egy széles vigyort villantva, de ez inkább amolyan „eszelős vagyok, félj tőlem” vigyor, ami a mondatomhoz tartozik, mert tudom, most éppen nem humoros témánál vagyunk. - Benne van a pakliban, hogy ő rontja el, de ő nem a barátnőm és nem mondhatom neki, hogy ne rontsa el. Max azt mondhatom neki, hogy ha bántani, vagy megbántani mer téged, akkor igencsak félhet tőlem, mert kivégzem, én mondom neked! Viszont… ezt talán anélkül is tudja, hogy mondanám, meg a lökött haverjai is a kapcsolatotok mellett vannak, szóval, biztos ők is mondanak neki hasonlókat, vagy valami egész mást, aminek igazából ez a jelentése, csak túl egyszerű lenne ezt mondani és ők „nem érzelegnek”. Vagy ilyesmi. Eszem ágában sincsen megérteni a fiúkat, férfiakat… pláne nem azt a négy példányt! – jelenetem ki és hosszú monológom egy látványos hidegrázással fejezem be, hogy egészen szemléltessem is, mi a véleményem a kiismerésükről. Főleg… de az már TÉNYLEG egy másik téma.
- Ebben a témában ne vegyél minek egy lapra, jó? – mondom legyintve. - Én nem szenvedek negatív elvakultságban, csak kimondom az őszintét! – mondom teljesen határozottan és örülnék, ha nem feszegetnénk tovább a témát, de rá kell jönnöm, hogy mivel Lily és James… hát „együtt vagyogatnak”, soha nem fogjuk tudni kikerülni a témát. Életem végéig Sirius fog kísérteni.
Felnevetek Lily lelkesedésén, de úgy, hogy majdnem leborítom, ami éppen a kezemben van. - Hölgyeim és Uraim, a változás megkezdődött! Lily jövendőbeliMrsPotter Evanst megfertőzte a tekergő láz! Édes, én a helyedben félteném az a prefektusi jelvényt, mert aki egyszer rákap az ízére, az nem tud leállni, hidd el nekem, én jól tudom! – mondom nagy nevetés közepette. - Csak ne írd le, mert az lebuktat minket, de én benne vagyok, kezdjük egy bűzbombával, aztán ki tudja, lehet később valami nagyobbra is kedved szottyan! – mondom, majd kezet nyújtok felé, hogy lepecsételjük a megállapodásunkat. - Kapsz pár napot, hogy lelkileg felkészülj, aztán… mondjuk a hétvégén? Bevetjük magunkat a hétvégén? – kérdezem csillogó szemekkel a gondolatra.
- Honnan tudjam? Egyrészről… van manónk, másrészről meg soha nem gondolkodtam azon ki készíti a kajánkat. Én csak enni járok a konyhába! Nem az én terepem… – jelentem ki nemes egyszerűséggel és így is van. Valószínűleg levágnám a kezem, vagy felgyújtanék valamit, de az is lehet kinyírnék mindenkit azzal, amit egyedül készítek, de valószínűbb, hogy meggondolnám magam és nem csinálnék semmit. Még sosem agyaltam azon, hogy lesz majd később, de eszem ágában sincs főzöcskézni. Lily naaaagyon vicces bemutatására csak „Ó tényleg!?” fejet vágok, majd megdobom egy darab csokival, ami épp a kezem ügyébe akad. - Nagyon vicces vagy Evans! Az még nem jutott eszedbe, hogy a szórakoztató iparban kellene dolgoznod? Biztosan sikered lenne… – jegyzem meg, s kissé felhúzom az orrom jelezve, hogy most megsértődtem rá. Nah szép Evans, ezt még visszakapod…
not in happiness.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Lily && Marlene   Szer. 23 Szept. 2015 - 23:07


lilyandmarl



Csupán egy féloldalas mosollyal nézek rá. Ő azzal cukkol folyton hogy "stréber" vagyok, én pedig viszonzásul szeretem felhívni a figyelmét arra, hogy fen áll annak az esélye, hogy megbukhat. Persze ismerem, és tudom, hogy úgy sem fog. De ez is olyan dolog, mint az én stréberségem. Valamit valamiért. - Ne aggódj,  6. évfolyamosok úgy is mind ismernek, nem kell bemutatkoznod. - mondom faarccal majd, azért megbököm a vállát. Csak figyelmesen végig hallgatom a terveit. Az arcom, komolyan és rezzenéstelen. Bólogatok, mint aki igazán komolyan gondolja, és minden szavával egyetért. - Persze, és azzal a daliás kertésszel majd az egyszarvút fogjuk együtt etetni, miközben a manók legyezgetnek minket. - őszintén szólva megborzongok a gondolatra. Ki nem állhatom az ilyen sznob dolgokat. Sosem értettem az ilyen embereket akik fényűzésben élnek, és túlzásba viszik. Sosem akartam gazdag lenni, inkább olyan aki nagyszerűen megtud élni egy kényelmes otthonban, és néha eltud költeni magára némi luxus dolgot. Hozzá pedig a tökéletes " férj " ha létezik ilyen persze. Tudom Marlnak sem éppen ez a vágyálma, de viccből sok ilyen sztorit szoktunk mondani... mi lenne ha... eléggé tréfás dolgok szoktak kijönni. Már egyszer felvetettem az ötletet, hogy akár írhatnánk ezekből egy mesekönyvet. Jót nevetek rajta, ismételten főleg a " társalgónőn", ezt azonnal fel is jegyeztem fejben.  Az egészben az a legfurcsább, hogy az igazi vágyunkról sosem beszéltünk. Se én se Marl nem mondtuk el egymásnak valójában mire vágyunk. Fura, hogy miért nem. Talán én kicsit félek, hogy ha hangosan kimondom nem válik valóra. Csak mosolygok Marl védelmezési beszólásán. - Ne aggódj, hidd el ha még egyszer hozzám ér, annyi se marad. - természetesen mindig is úgy véltem megtudom védeni magam. Ilyenkor fejben el is döntöm mit tettem volna. Csak sajnálatos módon ezeket nem úszhatnám meg büntetlenül. Eléggé harcias vagyok, de ezt csak a közeli barátaim tudják rólam. Nem szeretem kiteregetni a lapjaimat, csak lepődjenek meg. Jamesre téma még mindig zavarba hozz, ezért eddig nem is igen hoztam szóba. De azt hiszem egy két dolgot ami zavar, még elmondhatom Marlnak. Hátha kis bátorságot ver belém.
- Igazából minden kételyem ellenére, úgy hiszem ezt ő is tudja. Mármint ha megbánt nem teszi zsebre. Meg ha az lenne a célja, miért tepert volna? Nem tudom, olyan ellentmondásosak az érzelmeim vele kapcsolatban. Olyan mintha bíznék benne, de folyton jár az agyam azon, mi van ha... Tudom ez hülyén hangzik, de igazából inkább félek. - sóhajtok, és mély levegőt veszek. Csodálkozok magamon, hogy ennyi mindent elmondok. Mélyebb érzéseket nem szoktam kiadni magamból. De ez most úgy kikívánkozott. Meg lehet bátorításra van szükségem, megerősítésre, hogy nem nem kell félnem, és lazuljak már el mellette. A többin csak elnevetem magam. - Na igen, nem valami könnyű esetek az biztos. Olyan mintha görcsösen nem akarna James és Sirius felnőni, nem? - töprengek hangosan. Komolyan, mint két idióta gyerek, de inkább csak akkor mikor együtt vannak. Külön külön mind a kettővel egész értelmesen el lehet beszélgetni. Persze magukhoz képest. - Nyugi eszem ágában sincs. - rásandítok fél szemmel. - Néha túl őszinte is vagy. - elmosolyodom. Talán ezért is vagyunk ilyen jól meg Marlal, mert mind a ketten őszinte emberek vagyunk. A különbség, hogy én tudom mikor ne mondjak inkább semmit, vagy kerüljem ki a témát, mikor kell. Mikor Marl Mrs. Potternek hív, majd megfulladok, ugyanis pont betömtem egy csoki darabot a számba, és most elég szépen félrenyeltem. Kapkodva iszok egy kis vizet. - Normális vagy? Megakarsz ölni ? - nézek rá komolyan, majd elnevetem magam. - Ez nagyon durva poén volt... tudod melyik részére gondolok. - összeszedem magam, majd tovább folytatom a tészta keverését, és felegyenesedem. - Jó helyen van az a jelvény. Azt szimbolizálja, hogy profi módon fogom csinálni, hogy biztos helye legyen. - cinkos mosollyal nézek rá. Igen lelkes lettem, és igen megér egy próbát. Annyi diákkal szórakoztak már, rájuk fér hogy most végre valaki velük szórakozzanak. És esküszöm mindent megér, hogy lássam mit reagálnak. - Hm a hétvégére rossz időt jósoltak, tökéletes lesz egy bűzbomba akcióra. - nevetek, bár azt nem mondom, hogy messzebbre nem hiszem, hogy fogok menni. Meg lesz most a meglepetés ereje, és ezért lesz sikeres. Ezek után már számítani fognak a következő támadásra, és az már nem igen lesz szórakoztató. - Ugye tudod ha rájönnek, nagyon is számíthatunk a bosszúra. - nézek rá összevont szemöldökkel. A gondolat most hasított belém. - Megéri ? Tudod mikre képesek. A Marl és konyha viszonyára csak szélesen elmosolyodom. Természetesen tudom, hogy ő teljesen más világban nőt fel, de attól még szeretem cukkolni vele. - Végülis jogos. Bár én mindig is szerettem sütögetni, főzőcskézni. Csak ha te csinálod, annyira nem esik jól utána... fura. Szóval neked kényelmesebb. Majd bemutatom Marlt a sütőnek, ha nézéssel lehetne ölni, azt hiszem már nem élnék. Csak bájosan mosolygok rá, az mindig beszokott válni, mikor ritka alkalmakként én esek túlzása. - Hm, nem de most hogy mondod lehet elgondolkodom rajta. - Nevetek majd végre bekerül közbe a süti a sütőbe. - Nos most várunk, jó lenne nem oda égetni. Nem akarom megtudni mi történik ha a szükség szobája gyullad ki.
  




_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Lily && Marlene   

Vissza az elejére Go down
 
Lily && Marlene
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Lily Anne Deveraux ~
» Lily Collins

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Információk :: Karakterek :: Lezárt Játékok-
Ugrás: