Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Andromeda Tonks

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Andromeda Tonks
Boszorkányság az életem...
Boszorkányság az életem...
avatar

Származás : aranyvér
Lojalitás : Dumbledore-hű
Családi állapot : férjezett
Lakhely : London mugli része
Foglalkozás : papírművész
Pálca : 10,5 hüvelyk rugalmas szikamorfa sárkányszívhúrral
Idézet :
I see your face
I know I'm finally yours
I find everything I thought I lost before
You call my name
I come to you in pieces
So you can make me whole

Playby : Keira Knightley
Kép :

TémanyitásTárgy: Andromeda Tonks   Kedd 2 Jún. 2015 - 20:18


Andromeda Tonks
Meda
Kor: 20  Ház: Mardekár  Évfolyam: kijárta   Oldal: Jó

 
Jellem:


Kitaszított vagyok, s ezért nagyon erősnek kell lennem. Másként nem is lennék képes átevezni ezeken a borzalmakon. De amikor Ted arcára pillantok – vonásaiban a tisztaság, a szépség, az irgalom tükröződik vissza, és mindig elcsodálkozom azon, hogyan dönthetett éppen mellettem. Megrázza a fejét. Tehát én is megkeményítem magam, mert szüksége van rám.

Egykor olyan voltam, akár Black-kúria kertjében fodrozódó tó tükre. Acélszürke, sima és hideg.
Mozdulatlannak érzem magam. Mintha kívül esnék a világ törvényein.
Rágyújtok, a balkon korlátjára támaszkodom. Ha Ted nem jön, talán már egy borzalmas, erőszakos fráter menyasszonya volnék, mint Cissa. De én nem voltam hajlandó áruba bocsátani az álmaimat, a reményeimet. Most pedig minden problémámat lezser nemtörődömséggel elpöccintem a parázsló cigarettavégről.

Ha anyámat kérdeznéd rólam, ő valószínűleg lefestené – nagyon alaposan – milyen magamnak való vagyok. Hálátlan kis korcs, semmi több. Aki beleharap a kézbe, mely felnevelte. Nos, ami azt illeti, nem igazán ismer engem, de mentségére legyen mondva, az utóbbi huszonegy évben ideje nagy részét ágyban fekve töltötte. A migrénes fejfájásnak hatalma van. Ugyanakkor sosem kedveltük egymást. Mindig túlságosan önálló, túlságosan értelmiségi és szarkasztikus voltam az ő ízlésének. Nem olyan nő, aki lehasal, míg az ura és Voldemort együtt a hátára térdelnek.

Ha apámat kérdeznéd, ő csak a szakállát simogatná. Azután szivarra gyújtana, és megjegyezné, hogy számára már nem létezem. Láthatatlan vagyok. Mikor belém kellett rúgni, valahogy mégis mindig észrevett, bárhová is bújtam...
Az Öreg egyetlen benyomása rólam egész kamasz koromban a következő volt: „ – Andromeda? Mindenféle sárvérű szennyet olvas; ha valami csoda folytán megjelenik az családi vacsorákon állandóan az édességek körül lődörög; és nincs olyan szoba a kúriában, ahol ne gyújtana rá, hiába parancsoltam nyomatékosan, hogy ne tegye!”  Apám szemében máig az a csontos vállú, betegesen vékony bakfis vagyok, aki szemérmetlenül vörösre rúzsozta az ajkait és csupán a móka kedvéért megpróbált flörtölni Evan Rosierrel, az akkori főnökével. Sosem bocsátotta meg.

Szeretném azt hinni, hogy jó ember vagyok. Bár ebben mindenki reménykedik valamilyen szinten.



Küllem:


A hálószobában álló patinás, egész alakot feltáró tükör előtt ülök, az ágyon. Nem tudok felállni. Még nagyon korán van, legfeljebb hajnali hat, a függönyön át parázsló derengéssel kúszik be a hajnal. Ted szuszog mellettem – olyan, mint aki kómába esett, a hátán alszik, meg se nyikkan. A testére az éjszakai mocorgástól rácsavarodott a takaró. Egy pillanatra olyannak látom őt, mint a kapcsolatunk első hónapjaiban. Kócos, tökéletesen borotvált fiatalember volt – olyan, aki bele tudott szeretni egy kis deszkalányba.
A Roxfortban pár iskolatársam rendszeresen fogadásokat kötött arra, mikor nőnek ki a melleim. Valószínűleg egyikük sem találta el, hiszen máig nem vagyok bögyös-faros típus. Bizonyos nosztalgiával gondolok a karácsonyi vacsorákra a Black-kúriában, ahol csak az étel nyújtott némi csalfa örömöt. A családom mindent tönkretett, minden familiáris ünnepen.

Kamaszként nem igazán szerettem, hogy ilyen vagyok, és még az sem vigasztalt, hogy nem kellett idegőrlő fogyókúrákba kezdenem. Mindig is meglehetősen édesszájú voltam, de ezt az apai nagyanyám génjei megfelelően ellensúlyozták. Kislányként én voltam a legmagasabb az évfolyamomon, és beletelt egy jó időbe, mire a többiek utolértek, majd a fiúk lehagytak. Ma már a magasságomat legfeljebb átlagosnak mondanám, a mindössze 169 cm-emmel. (Talán a testalkatom az egyetlen, amiért a felmenőimnek hálás lehetek.)

Ahogy nézem magam a tükörben, sötétbarna tincseim egészen feketének látszanak, bőröm pedig az egészséges pír helyett áttetsző, majdnem halottfehér. A reggeli édes kávéig nem vagyok szalonképes.
Ted – saját elmondása szerint – megannyi megfejthetetlen titkot olvasott ki a szemeimből, az arcvonásaimból. Én pedig annak idején csak a tisztaságát, a becsületességét, a jó szívét láttam. Azt hittem, mindent meg tudunk oldani egy jó alapokra épült házasságban. Nem kalkuláltam bele, hogy a gáncsvetők sosem pihennek, és hogy egy idő után belefáradok majd a magyarázkodásba. A kitagadtatásom mindkettőnket megviselt, de mára elhalványultak az átvirrasztott éjszakák lila karikái az ő szeme alatt is.


Történetem:


Álmosan nyújtózkodom, miközben a ragyogó napsütés puha talpakon beoson a szobába. A szombat reggel így telik - lustálkodással, hosszú regényekkel az ágyban, és csak a kávéillat ugraszt ki a párnák közül. Ted egy darabig bírja, de nem sokáig, számára ugyanis a reggelek teli vannak lehetőségekkel, melyeket nem szabad elszalasztani.
Ezért, amíg a másik oldalamra fordulok, szemeimet macska módra összehúzva, ő már a hálószoba ajtajában áll, még nem felöltözve, de frissen, fitten. Sosem hittem volna, hogy a házasság ennyire... kellemes és otthonos lehet.

Ez nem is csoda, ha megnézzük, milyen családból származom. Körülöttem, egészen kicsi gyermekkoromtól fogva olyan frigyek köttettek, amelyek kicsit sem hasonlítottak arra, melyben jelenleg én magam élek. Férfiak és nők, akik a vér szavát követve megelégszenek, lemondanak, és mindezt egyenes háttal tűrik. Agresszív, erőszakos férfiak, akik komoran állnak az oltárhoz, és egy szekérderéknyi harsány, buta fiút nemzenek. Nők, akiknek megtanították, mire valóak; akik engedelmesen megértették és elfogadták a jelentőségüket és szerepüket a táncrendben. Ők a turmixgépek.
Olyanok, akár a nővérem, aki valószínűleg sosem lesz anya, és egyedül ennyi szerencséje van meg sem születendő gyermekének.

- Fogkrém szagod van - jegyzem meg halkan, elvigyorodva, mikor a férjem - hű, még mindig nem szoktam meg őt így nevezni! - letesz egy csészét az éjjeliszekrényre. Nem minden reggel indul ilyen vidáman, mint ez a mai. Általában ki sem látszunk a mosatlanból, még akkor sem, ha igyekszem a mugli módszereket is hasznosítani a háztartásban. Bár helyesebb lenne lakástartásnak nevezni, hiszen házunk az éppen nincs, negyven négyzetméteren élünk London belvárosában. Muglik közt. A szüleim, ha tudomást vennének rólam, sérvet kapnának már a gondolattól is.

Ted egy újságot helyez a takaróra - a Próféta izgő-mozgó alakjait azonnal felismerem -, és felvont szemöldökkel rám pillant. Mikor leül az ágy szélére, a fa éppen csak kicsit reccsen meg.
- Szerintem olvasd el, mielőtt felébrednél - jegyzi meg, majd a saját csészéjébe kortyol. Kíváncsivá tesz, felülök, a napilag frissen ropog mohó ujjaim közt, miközben magamhoz ragadom. Nem kell sokáig keresnem, Narcissa arca - bájos, mesterkélt lányarc - fehéren világít a címlapon, mellette a Malfoy fiú, akit már akkor is sűrűn láttam, mikor még a Black-kúriában éltem. Felettünk ökölnyi betűkkel szalagcím: "A Black-Malfoy esküvő ígérkezik a szezon szenzációjának".

Hát, mégis hozzámegy!
Úgy látszik, nem sikerült hatással lennem Cissa értékrendjére, még a távozásom sem győzte meg a helyes alapokon nyugvó házasság fontosságáról. Halkan sóhajtok, majd felpillantok a mellettem ülő borostás arcára, vibrálóan kék szemeire.
- Van még itthon cigi? - kérdem, vonásaimból egy fenyítéstől rettegő, de fásult kisgyerek néz fel rá.
- Nem úgy volt, hogy leszoksz? - kérdez vissza, szemöldöke felszalad.
- Majd holnaptól.


Patrónus: ocelot  Vér: arany  Pb: Keira Knightley Csoport: boszorkány


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Andromeda Tonks   Szer. 3 Jún. 2015 - 11:15

ELFOGADVA!

Először is tetszik, ahogy írsz, már abban éreztem kicsit Meda stílusát. Tetszik, ahogy kifejtetted részletesen mind a jellemét, mind a külső tulajdonságait, és azokat is szépen megfogalmazva. A történetet egybevéve a jellemmel minden lényeges infót tartalmazott a lapod. Így természetesen elfogadva, és nem is húznám az idődet Smile Foglalózz, majd tapadj rá mindenkire játszótársat keresni, reméljük férjed  urad is hamarosan megjelenik ^^

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Andromeda Tonks
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Információk :: Karakterek :: Kellékek :: Átvehető karakterek lapjai-
Ugrás: