Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Evans & Black

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Evans & Black   Szer. 8 Ápr. 2015 - 13:49



Evans & Black


Griffendél vs. Hollóhát

A mai napom szokásosan telt, péntek van így kevesebb óránk volt. Természetesen szokásomhoz híven, aktívan részt vettem bennük, bár többet ásítottam a szokásosnál. Ahogy az órák végéhez értek rá két órára máris, kezdtek a diákok kivonulni a lelátóhoz. Kellet egy sétát tennem a nagyterembe, és a csarnokba, hogy senki ne arra tévedjen ahova nem kéne. Amint megbizonyosodtam róla, hogy senki nem bújt el ( megesett ) és csavargott nem kívánatos helyekre, kissé lassabban az átlagnál neki indultam én is a Kviddics pálya felé, ami nem éppen van a legközelebb a kastélyhoz...
Kissé kimerülten mászok fel a Griffendéleseknek fen tartott nézőtérre, ahol mindenki átszellemülten készül a meccsre. Én is izgatott vagyok, de annál fáradtabb. Keresek valami ismerős arcot, olyasvalakire van szükségem most aki ébren tud tartani.  Ahogy meglátom Siriust, ahogy elkezd kapkodni kézzel lábbal, mikor meglát elmosolyodom, és elindulok felé. Közbe nézelődöm, kicsit távolabb ül tőle Remus, aki azt hiszem elfeküdt a padon és alszik. Lehet követnem kéne a példáját, de nem hinné hogy ekkora zsivaj közepette képes lennék rá. Átvergődöm magam a tömegen, majd leülök mellé.
- Szevassz. Peter ? - nézelődök mert nem látom sehol. A lányokat látom elsősorban állnak , ahogy mindig és már kezükben ott lebeg az oroszlánfejjel díszített zászló. Ahogy elkezdődik a meccs, mindig átváltoznak, és kimondottan félek tőlük. Imádom őket, de én ilyenkor próbálom távol tartani magamat tőlük. Nagyot ásítok, már kezdek helyre jönni, de a roxmortsi támadás mindig előttem terem, ahogy éjszaka behunyom a szemet. Egyetlen ami megnyugtat az, hogy köztem és James között kezd minden rendbe jönni. Ezt persze próbálom nem nagy dobra verni, de Sirius biztos már mindent tud. Ő mit ne tudna meg Jamesről? Félelmetes a kötelék közöttük. De az biztos, hogy mindig irigykedni fogok erre a szoros barátságra. Nekem is vannak barátaim, és még legjobb barátom Marlene személyében, de az ő barátságuk több annál, már szinte testvérek. Lehet azért is ültem mellé, mert ha esetleg előkerül a téma, előtte nem kell színlelnem, vagy visszafognom magamat James témába. Azért remélem elkerüljük ezt a témát, most csak bambulni szeretném a meccset.
- És mi újság ? Rég beszéltünk.- mosolygok rá, hátha leplezni tudom a fáradságomat.



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér
Lojalitás :
Családi állapot : Bonyolult
Playby : Ben Barnes

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Szomb. 13 Jún. 2015 - 17:40

To: Lily Evans
Nincs rosszabb érzés annál, mikor az ember tehetetlenül fekszik a gyengélkedőn. Gyakran történik ilyesmi velem, hiszen az egész Roxfortban ismert az, hogy akármilyen kis sérelemre, vagy puszta szórakozásból is képes vagyok pálcát rántani, hogy párbajba keveredjek bárkivel, aki az utamba kerül. De most nem ennek köszönhettem a gyengélkedőt, hanem egy sokkal kínosabb ok miatt – egész egyszerűen legyőzött egy gyógynövény. Igen. Engem, Sirius Blacket, kijátszott egy fránya növény, aminek hála napokig nyomtam az egyik gyengélkedői ágyat, hála annak, hogy mérgezett volt a drága. Annyira nem bántam volna a dolgot, ha tisztességes küzdelemben sebesültem volna meg, de nem, egy zöldség – ismétlem egy zöldség! – döntött le a lábaimról. Ez ciki. Nyilván nem is szoktam vele dicsekedni senkinek, így ezt a pár napot igyekeztem a lehető legcsendesebben eltölteni, még akkor is, ha ez egyáltalán nem jellemző rám. A legnagyobb fájdalmat mégsem a sérült büszkeségem jelentette, hanem azt, hogy a drágalátos javasasszony szerint ki kell hagynom a mostani meccset. Ebbe nem igazán akartam belenyugodni. Teljes erőbedobással harcoltam az igazamért, próbáltam elérni azt, hogy engedjen játszani, de sajnos nem sikerült meghatnom. Bele kellett törődnöm, hogy ezen a kviddics meccsen nem vehetek részt. Azt hiszem ez volt a legnehezebb.

Ma pedig eljött a Griffendél-Hollóhát összecsapás. Én pedig mindenképpen ott szeretnék lenni, még akkor is, ha nem a pályán, hanem csak a szurkolók között. Mivel teljesen jól érzem magam, úgy döntök saját felelősségre, hogy én szépen lelépek a gyengélkedőről. Kivárom a megfelelő alkalmat, amikor a javasasszony nem figyel, majd egyszerűen kiszökök. Nem is volt olyan nehéz, mint gondoltam. Végre megcsap a szabadság frissítő érzése, ahogy a titkos folyosókon keresztül gyors léptekkel haladok a birtok felé. Még igen csak gyengének érzem magam, de ezt senkinek sem vallanám be, azt meg pláne nem akarom beismerni, hogy talán hallgatnom kellett volna a gyógyítóra és még egy napot pihenni. Látni akarom a meccset és kész. Mikor végre valahára odaérek, boldog mosollyal helyezkedek el a lelátón a vörös-arany színes szurkolók között, majd izgatottan várom a mérkőzés kezdetét. Közben körülnézek, hogy látok-e valahol ismerős arcot. Remust hamar felfedezem, amint épp nagyban álombirodalomban jár, ráadásul biztos vagyok benne, hogy jó alapos fejmosást kapnék tőle, amiért előbb elhagytam a gyengélkedőt, így Lily felé kezdek integetni, hogy jöjjön már ide. Őt könnyű volt felfedezni a vörös hajával a tömegben.

- Szia. – Vigyorgok rá jókedvűen. Kissé sápadt vagyok még, de ez egyáltalán nem feltűnő, ha valaki nem tekint meg alaposabban, úgyhogy nem igazán aggódok, hogy Lily ezt észreveszi.
- Fogalmam sincs, merre kóvályog. Valahol itt kellene lennie, nem hiszem, hogy kihagyná a meccset. – Vonogatom a vállamat, közben újra körülnézek a tömegben, hátha felfedezem valahol az emlegetetett, de nem, így fel is hagyok a kutatással.
- Igazából semmi különös. Tényleg régen sikerült beszélnünk. – A mosoly nem tud eltűnni az arcomról, annyira élvezem, hogy végre kint lehetek.
- Tudod, Evans, eléggé fáradtnak tűnsz. Túl sokat tanulsz. – Ugyan már nem kellene a vezetéknevén szólítanom, de ez már megszokás, és még nem tudok átszokni a Lilyre.
- Az én példámat kellene követned és lazulni egy picit. Veled mi minden történt mostanában? Ugye nem csak a könyveket bújtad? – Kérdezem meg tőle, közben a tekintetemmel követem a pályán lévő történéseket is. Úgy, de úgy lennék én is most közöttük!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Pént. 19 Jún. 2015 - 18:47



Evans & Black


Griffendél vs. Hollóhát

Mondhatni rám, ma is teljesen olyan vagyok mint egy holtkóros. Igazából akkor tértem magamhoz ahogy a pálya zsivaját meghallottam. Fogalmam sincs, hogy jöttem el idáig, vagyis az tény, csak nem nagyon emlékszem belőle. Nem akartam kihagyni a meccset, főleg mert rögtön megkérdeznék miért hagytam ki, és nem igazán szeretnék a barátaimnak hazudni. Az igazságot pedig nem akarom elmondani, hogy hiába mutatom magam annak, hogy teljesen jól vagyok, mikor ez cseppet se igaz. Ahogy felérek a lelátóra ismerős arcot keresek, főleg olyanra van szükségem aki, nem az én állapotommal van első sorba elfoglalva. Majd meglátom Siriust, aki elkezd kapálózni. Valóban, ma ő nem játszik, bár ha jól tudom még a gyengélkedőn kéne lennie. Úgy döntök, nem fogom felhozni a dolgok, amíg ő se jegyzi meg, hogy mennyire szarul is nézek ki. Leülök mellé mosolyogva, majd feltűnik, hogy Peter nincs mellette, ami eléggé ritka.
- Hm fura, pedig nem hagyna ki egyetlen meccset se. - imád után nyalizni a srácoknak, hogy mennyire jók voltak most is. Konkrétan fanatikusan szokta tekinteni a meccseket. - Majd biztos beugrik. Te meg már jobban érzed magad? - mostanában nem igen sikerül beszélgetnem Siriussal, mindig Jamesel van , vagy Peter bandukol utána. Egyedül Remus az aki néha egyedül van, és jól eltudunk pletykálkodni, na meg el is árulta a titkát amit azóta is nagy tiszteletben tartok.
- Semmi egyszerűen sokat vállaltam be, ennyi az egész. - vonom meg a vállam, majd halkabbra fogom magam. - RAVASZ, prefektusi meló, na meg tudod.. a szakkör. - természetesen ezek is mind beletartoznak a fáradságomba, de a nem alvás az ami teljesen legyengít. A könyvmoly megjegyzésére csak megejtek neki egy félmosolyt. Tudják hogy nem szoktam állandóan a könyveket bújni, egyszerűen figyelek órán, és érdekelnek a dolgok, így könnyebben megragadnak. De imádják ezt összetenni a stréberséggel, és ezzel cukkolni, mert tudják hogy idegesít. - Te is nyúzottnak tűnsz, nem a gyengélkedőn kéne lenned ? - gondoltam itt az idő a visszacsapásra. - Tudod jól Black , hogy én teljesen laza vagyok, látod, most is a meccsen ülök és nem a könyvtárba. - legszívesebben erre csak kinyújtanám gyerekesen a nyelvemet. Közbe bevonulnak a játékosok, a Potter névre kissé túl hevesen is emelem fel a fejemet a pálya felé. Na jó lehet kontrollálni kéne magamat.
- Öhm... James beszélt veled a szakkörről ? - azt hiszem a zsivajba úgy se fogja senki meghallani. Meg le kéne amúgy is győznöm a zavaromat, fél szemem Siriuson a másik pedig a pályán. Remélem ezúttal nem lesz rossz idő, az előző eredménye végülis nem lett rossz vége, de még se szeretnék ezúttal is repkedő Pottereket látni.



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér
Lojalitás :
Családi állapot : Bonyolult
Playby : Ben Barnes

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Vas. 21 Jún. 2015 - 16:58

To: Lily Evans
Ugyan a barátaim mindig eljöttek hozzám a gyengélkedőbe, hogy új híreket hozzanak, meg persze egy rakás édességet, az mégsem ugyanaz, mintha velük lennék, vagy én is látnám a legújabb eseményeket. Így viszont mindenről lemaradtam, vagy csak késve értesültem róla, ami igenis, rossz érzés. Máskor figyelmesebbnek kell lennem, és máskor jó nagy távolságot fogok tartani mindenféle mérgező növénytől, mert ez nem állapot.
- Igen, tényleg elég furcsa hogy nincs itt. – Bólintok rá a mondatára. Bár Peter nem is tudhatta, hogy megjelenek a meccsen, hiszen teljes titokban szöktem el. Remus és James sem tudja azt, hogy itt vagyok, és bár Jamesnek biztosan elmondtam volna, de nem adódott rá lehetőségem.
- De lehet, hogy valahol itt van, csak egyszerűen nem vesszük észre. – Lily nem úgy néz ki, mint aki jó formában lenne, és ha már itt tartunk, én sem vagyok a toppon, így egyáltalán nem lenne meglepő, ha figyelmen kívül hagynánk véletlenül valamit.
- Én? Hát persze, hogy jól vagyok. Kutya bajom sincs. – Jelentem ki, a lehető legmeggyőzőbben, ahogy csak tudom. Nem tudom, Lily mennyire fogja bevenni, Jamest biztosan nem tudnám megtéveszteni, de a lányt lehet, hogy sikerül.

- Na igen, a tökéletes Lily Evans. – Cukkolom vigyorogva. Úgy tűnik tényleg túl sokat vállal, habár sejtem, hogy nem csak ez lehet az egész fáradtságnak a hátterében. Tudom, hogy engem egyáltalán nem a tapintatomról ismernek, de azért még én sem vagyok olyan bunkó, hogy beletenyereljek egy fájó pontba. Meg hát különben sem igen tudnék neki segíteni, a tanácsadásban is borzalmas vagyok. Ha akar erről valakivel beszélni az úgyis vagy McKinnon lesz, vagy pedig Ágas, nem én. Én maximum a kikkel ne beszéljek a problémáimról lista legtetején vagyok.
- Hát igazából, de, ott kéne lennem. – Vallom be a kérdésére.
- De nem értem miért kell ilyen hosszú ideig bent tartani, mikor semmi bajom sincs. Az a nő még azt sem engedte meg, hogy felkeljek az ágyból! – Mondom felháborodottan.
- Pedig mindent bevetettem. Úgyhogy, végül kiszöktem, amikor nem figyelt. – Vonogatom a vállamat.
- Különben sem vagyok nyúzott. Az maximum azért lehet, mert már belebetegedtem az unalomba. – Szögezem le.

- Látom, hogy itt vagy. De szerintem téged jobban érdekel, egy bizonyos kviddicsjátékos, mint maga a meccs, vagy nincs igazam? – Kérdezem vigyorogva, akkor pedig már nevetni is kezdek, amint meglátom, hogy kapja fel a fejét arra a bizonyos Potter névre. Kísértetiesen emlékeztet ez Jamesre, amikor meghallja Lily nevét. Totál szerelmesek egymásba. Hát egészségükre.
- Igen, említette. De nagyon nem tudta kifejteni a dolgot, a gyengélkedőn túl sokan voltak, meg a javasasszony is folyton körülöttem sürgölődött, így esélytelen volt rendesen beszélgetni. – Mondom sóhajtva. Közben azért alaposan körülnézek, hogy nem hallgat-e ki minket senki, de úgy látszik mindenki a meccsel van elfoglalva. Ez azért megnyugtató.
- Úgyhogy várom már az alkalmat, mikor végre rendesen leülhetünk beszélgetni egymással. Úgy, hogy én nem fekszem. De talán ma este ez is összejön, mert hogy én vissza nem megyek ahhoz a banyához, az ezer százalék. – Jelentem ki teljes bizonyossággal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Hétf. 22 Jún. 2015 - 10:52



Evans & Black


Griffendél vs. Hollóhát

Hogy hol lennék most legszívesebben? Az ágyamban. Viszont már az alvástól is félek, nem hiába nem tudok éjszaka se aludni. A rémálmok nagyon szeretnek a hatalmuk alá vonni. A kis löttyöm tegnap elfogyott, és bájitaltanon se tudok mindig lopkodni hozzávalókat. Azt hiszem ezt a mai napot, és lehet az elkövetkezendő napokat is kómásan kell végig szenvednem. Igen Peter hiánya feltűnt, imádja a fiúkat nézni meccs közbe, és ahogy végig nézek a griffendél táboron sehol nem látom. Amúgy se nagyon szeret egyedül lenni, meccseken vagy hozzánk ül, de nem szól hozzánk, vagy Remus bordájában van benne. Kicsit aggódom, mert szegény eléggé beteges, remélem nem lett valami baja. - Lehet megint nem érzi jól magát. Tudod milyen... - egy nagyot ásítok, természetesen kezemmel takarom a számot, de még is udvariatlanságnak találom. - Oh bocsi... egyszer majd kialszom magam. - mosolygok rá. Hát igen, gondoltam hogy azt fogja mondani hogy jól van, még ha a külseje nem is ezt sugallja. Ők mind ilyenek James, Remus sose vallanák be ha valami bajuk van, mindig talpon vannak, és királyok.. najó Remus nem szokta annak mondani magát. - Akkor jó, bár eléggé sápadt vagy, ez biztos a teljesen jól vagyok első jele. - mondom neki gúnyosan. A következő megjegyzésén nem sértődök meg, csak elnevetem magam. - Na igen én meg a tökéletesség... ennél jobban nem is lehetek távol tőle, szóval jónak mondod. - kissé kábultam meredek kicsit a pályára, nem sokára elkezdődik a meccs, és próbálok felkészülni a vele járó üvöltözésre előre. A fáradsághoz ugyanis a fejfájás is hozzá tartozik.
Megemlítem a gyengélkedőt, gondoltam hogy ezzel kicsit "lenyugtatom" és majd próbál hárítani. Kicsit el is mosolyodom a tekintetén.
- Azért tart bent annyi ideig, hogy megbizonyosodjon róla, hogy teljesen kiürül e a szervezetedből a méreg. Ugye ha jól emlékszem mérges növény mart meg? - aggódva végig mérem, ne is tudom mit tennék ha nekem itt elájulni, vagy ne adj Merlin rohama lenne. - Ha nem érzed jól magad azért kérlek szólj, és vissza kísérlek, ne legyen ebből probléma. - azt eltudom képzelni, hogy az unalomba is belebetegszik, nem nagyon szoktak a fiúkkal az órán kívül és éjszaka egy helyben megmaradni. Olyan mintha egy percig nem akarnának unatkozni, és már betegesen tenniük kell ez ellen valamit.
Majd elkezdődik a meccs, szépen sorban reppennek be a játékosok, mikor meghallom a Potter nevet refelxerűen emelem fel a tekintetemet. Ez most főleg annak is köszönhető, hogy az előző meccsen szépen lezúgott a seprűről, és gurkó is eltalálta... igen aggódok, nem szeretném megint a gyengélkedőbe meglátogatni. Bár igaz, ami igaz kicsit kedvesebb volt, mikor ott feküdt...
A következő megjegyzésére csak szúrós tekintettel pillantok rá. - Mióta kiengednek a kvddics pályára kint vagyok, minden meccsen, szóval ez nem jött össze Black. - na igen gondoltam, hogy ez lesz amint kiderült mi volt közöttünk Jamesel. Ezért is akartam elsőnek, hogy maradjon titokban a dolog, főleg ameddig kiderül... mi is van valójában közöttünk. Ugyanis ezt még mi se tudjuk pontosan... a járás szó, meg az együtt vagyunk szó olyan mint a tabu szavak lennének. Majd mély levegőt veszek, azt hiszem itt az ideje a hárításnak, és egy új téma keresésének. Így megkérdezem tőle, hogy James beszélt e már vele a párbajszakkörös terveinkről. Kicsit meglepődöm, hogy még Sirius nem tud róla, főleg mert már egy hét is eltelt mióta Jamesel ezt megbeszéltük. Gondolom nekik fontosabb témájuk is van az önvédelmen kívül.
- Rendben, majd beszéljetek. A lényeg, hogy szervezünk egy kis szakkört, hogy megtudjuk védeni magunkat, ha kijutunk innen. Valahogy senkinek nincs ínyére, hogy nem tanulunk támadásokat, és védekezéseket. - bátran beszélek erről a lelátón, mert olyan ordibálások vannak, hogy az is csoda ha Sirius hallja, pedig már bőven benne vagyok az aurájában. - Csak a helyszín kérdéses, bár a titkos helyeteket... remus felajánlotta...



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér
Lojalitás :
Családi állapot : Bonyolult
Playby : Ben Barnes

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Kedd 23 Jún. 2015 - 22:09

To: Lily Evans
- Na, az látod, lehet. Bár tegnap ő is bejött hozzám a gyengélkedőre, a többiekkel együtt, de akkor még nem tűnt betegnek. – Mondom elgondolkozva. Ettől függetlenül, még lehetséges, hogy ma valami miatt mégis rosszul érzi magát, és csak ezért nem jött el a meccsre. Ezt meg tudnám érteni. Hiába nagy a szám, most kezdem csak igazán érezni, hogy még nem volt olyan nyerő ötlet eljönni a gyengélkedőről. Ugyan a legrövidebb lehetséges útvonalon jöttem, mégis érzem, hogy alaposan elfáradtam, de ezt semmi szín alatt nem vallanám be senkinek. A makacsságom pedig nem ismer határokat, így arról szó sem lehet, hogy a nagy Sirius Black elismerje: igenis elég ramatyul érzi magát. Azt meg senki ne várja tőlem, hogy vissza is megyek a gyengélkedőre, főleg azok után, hogy végre sikerült megszöknöm. Nem. Inkább játszom azt, hogy minden oké, minthogy újra egy ágyba kerüljek, és ott feküdjek egész nap, unatkozva. Majd este kipihenem magam a buli után. Mert úgyis mi nyerjük meg a meccset, ez nem is kérdés.

- Semmi gond, Evans. – Mosolygok rá. Én bezzeg nem kértem volna azért bocsánatot, mert ásítozom. Főleg, mivel gyakran előfordul. Természetesen azért, mert az éjszakák nagy részét azzal töltöm, hogy valamelyik lánnyal vagyok, az egyik titkos folyosón, vagy éppen valami csínyt eszelünk ki Ágassal. Az éjszaka tökéletes arra, hogy elmerüljünk a tervezésben, a sötétség elrejti a dolgokat, szabaddá téve az utat arra, hogy azt csinálhassunk, amit csak akarunk. Legalábbis James láthatatlanná tévő köpönyegével minden lehetségesnek tűnik, az pedig, hogy ismerjük az összes titkos járatot, az segít abban, hogy az esetek nagyon kis százalékában kapjanak el minket. Ezt pedig mi szégyentelenül ki is szoktuk használni. Tehát az éjszaka arra van, hogy végre ne csak a tanulással foglalkozzak – bár akkor sem foglalkozom vele, amikor kéne -, ezért folyton álmos vagyok nappal. Ezért szoktam az összes unalmas órát átaludni, amikor csak lehetőségem adódik rá. Bár kétlem, hogy ennek a tanárok olyan nagyon örülnének. Már aki észreveszi, mert Binnsről ez nem mondható el.

- Nem is értem, ezt miért mondod. Pedig gondolkoztam azon, hogy megtartom ezt a színt az arcomon. Kifejezetten jól áll nekem, nem gondolod? – Kérdezem vigyorogva. Sokan biztosan örömmel ápolgatnának, ha hagynám, de erre esély sincs. Nem szeretem, ha mások gyengének látnak.
- Tulajdonképpen igazad van. Olyan tökéletes, mint én, sohasem lehetsz. – Vigyorgok még jobban.
- Mert, tudod, az emberileg lehetetlen. Én magam vagyok a megtestesült tökély. Aki pedig erre rácáfol, az csak irigykedik. – Csak én, meg talán még Ágas képes ennyi baromságot összehordani, de a monológ végén már nevetni kezdek.

- Nem, Evans, tévedsz. Engem nem egy hülye zöldség mérgezett meg, hanem egy mardekárossal párbajoztam. Ő pedig sokkal rosszabbul járt, mint én, és ő sokkal tovább maradt a gyengélkedőn. – Komolyodok el.
- Ez a hivatalos verzió, nem a másik. Figyelnem kell a hírnevemre. De amúgy igen. De inkább azt ne nagyon terjeszd, hogy ennyire elbénáztam azzal a bizonyos növénnyel. – Kérem meg, kicsit lehalkítva a hangomat, de senki sem figyel ide, úgyhogy erre nem sok szükség van.
- Mint, már mondtam, teljesen jól vagyok. – Ismétlem meg sóhajtva.
- Akár még kviddicsezni is tudnék, kísérgetni, meg semmiképpen sem kell. Minden rendben van. – Ez nem teljesen igaz, de az biztos, hogy nem fogok összeesni. Annyira rossz állapotban nem vagyok.

- Tudom, de jó volt látni az arckifejezésedet, Evans. – Nevetek fel.
- Már régen láttam ezt a szúrós tekintetet. Tulajdonképpen már hiányzott. – Nevetek tovább. Csak akkor komolyodok el, amikor a szakkör kerül szóba.
- Mindenképpen fogunk róla beszélni. Az a hely, amúgy tényleg jó lenne. – Bólintok a szavaim mellé.
- Ott nem igen zavarna minket senki, és tényleg tudnánk gyakorolni. De azért még gondold át, amilyen okos vagy, lehet jobb hely is az eszedbe jut. Vagy éppen nekünk. Még bármi elképzelhető. – Mosolyodok el, újra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Szer. 24 Jún. 2015 - 11:13



Evans & Black


Griffendél vs. Hollóhát

Aggódom Peterért, nem tehetek róla ilyen vagyok. Mindig mindenkiért aggódom, pláne ha nincs a megszokott környezetében, vagy nem úgy viselkedik mint a megszokott. Nem igazán tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz tulajdonság, de mások szerint eléggé túl tudom reagálni a dolgokat, és túl sokat foglalkozom mással. Na igen mondjuk, most nekem is van elég sok gondom, minthogy máséval foglalkozzak, de mégis... Végül csak megvonom a vállam. - Biztos majd jön, vagy meglapul valahol. Mindig is jól tudta álcázni magát. - megejtek egy fáradt mosolyt. Sűrű pislogások közepette elejtek egy fáradt ásítást, amiért gyorsan bocsánatot is kérek, nekem ez mindig is udvariatlanságnak tűnt valamiért ha valaki ásítozik beszélgetés közbe. De sajnos ezt nem éppen tudom már kontrollálni. Sirius persze nem vette magára, és csak hálás mosollyal köszönöm meg neki. Tényleg nem ártana ha már rendesen aludnék, mikor fog ennek az ideje eljönni, nem tudom.
Elnevetem magam, mikor bejelenti, hogy a sápadtság jól áll neki.
- Ha gondolod kicsit megpofozlak , kifejezetten szeretik a csajok a pirospozsgás srácokat a hófehér archoz. - jó ötlet volt Sirius mellé ülni, gondoltam hogy most rá van szükségem, egy pillanat alatt felvidít. Nem hiába legjobb barátok Jamesel, mind a ketten szeretnek az agójukkal viccelni, szórakozni. Ez valamikor vicces tud lenni, de vannak pillanatok, főleg Jamesnél mikor véresen komolyan gondolják, akkor nem tudok velük mit kezdeni.
- Tudom, de azért próbálkozni lehet. Egyszer majd csak alattad, és James alatt leszek a tökéletességben. Tudom addig még tanulnom kell, sokat gyakorolni, de úgy érzem képes leszek egy nap feltörni magam a harmadik helyig. - vigyorodom el magam. Most jól esik viccelni. - Rád mindenki irigykedik Black, csak nem tudom hogy tudod kezelni a dolgot... - gúnyos mosolyt ejtek meg.
Megkérdezem pontosan mi történt vele, elakartam menni a gyengélkedőre, de sajnos nem mindig van időm napközben a prefektusi teendők mellett, így Sirius helyzetéről csak röpke pletykákat hallottam. Amit tudni illik a Roxfortban sosem igaz. A reakciójától csak kitör belőlem a nevetés, komolyan ezek ketten Potterrel lehetetlenek. Csak felemelem védekezően mind a két kezemet.
- Jól van jól van, értettem. A hitelesség kedvéért, hogy jól előtudjam adni, melyik mardekárossal küzdöttél meg, aki ennyire felér a te szintedre, hogy bekerültél a gyengélkedőbe ? - háh, ezzel tuti megfogtam. Kíváncsi leszek kit fog mondani, ha egyáltalán mond valakit, de inkább a hárításra számítok.
- Igen tudom, hogy teljesen jól vagy, csak mondtam ha esetleeeeg éreznél valamit, akkor szólj nyugodtan. - együtt érző a tekintetem, majd nem tudom tovább tartani és elmosolyodom. Úgy sem fog szólni, ezzel tisztában vagyok, így próbálom végig szemmel tartani. Sajnos sosem lehet tudni, nem lehet ezeket a mérgeket kiszámítani, és nem hiába kéne még a gyengélkedőn lennie.
A következőkre, csak forgatom a szememet.
- Örülök, hogy kitudtam elégíteni a hiányodat. - na erre körülbelül rácsapnék a saját fejemre, ez eléggé hülyén jött ki. - Szóval örülök, hogy kitudtad belőlem csalni a hiányolt szúrós tekintetemet. - Majd kicsit áttérünk komolyabb témára. Egyrészt muszáj terelnem a Potter névre felkapott tekintetemről a képet, másrészt szorít az idő, és igyekszem mindenkivel megbeszélni minél hamarabb. Sirius is azért fontos szerepet tölt majd be, hisz Jamesel együtt ők a legjobbak párbajozásból.
- Gondolatban tényleg jó, csak sokan jelentkeztek, és hát nem tudom mennyire tudjuk kivitelezni a dolgot. Hogy fogunk annyian kisurranni, és átmenni a szállásra.. - sóhajtok, mert eléggé nagy fába vágtam a fejszémet, annyi apró részlet van, és hát kezdek belegebedni a sulis teendők mellett. - Tudom, folyamatosan ezen agyalok, de egyenlőre nem jutott eszembe jobb ötlet. James mondta hogy segít amiben tud, de a helyszín jelent eddig a legtöbb problémát.



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér
Lojalitás :
Családi állapot : Bonyolult
Playby : Ben Barnes

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Pént. 26 Jún. 2015 - 22:19

To: Lily Evans
- Na látod, az az egy biztos, hogy jól tudja álcázni magát. – Mosolyodom el. Ő a legkevésbé feltűnő közülünk, és ezért sokszor nagyon is jól járunk, mikor valamilyen hülyeséget agyalunk ki. Mivel Peter olyan jól el tud rejtőzni mások elől, főleg az animágus alakjában, mindig őt szoktuk küldeni olyan feladatokra, ahol ki kell hallgatni embereket. Így könnyen és villámgyorsan megszerezhetjük az adott információkat, amikre nagy szükségünk van. Nagyon hasznos.
- Evans, tudom ám, hogy minden vágyad az, hogy egyszer felpofozz, ugyanúgy, ahogy McKinnonnak is, de attól félek, ez az álmod ma nem fog valóra válni. – Vigyorgok szélesen.
- Ha túl pirospozsgás az arcom, az inkább gyerekesnek hat, pedig én már férfi vagyok. Szóval maradjon meg szépen a sápadtság. – Mondom töretlen mosollyal.
- Nem, mintha megérezném, ha kapnék tőled egy pofont. De figyelj, alkudjunk meg. – Hajolok hozzá bizalmasan közelebb.
- Majd, ha eljön a megfelelő idő, jelzek neked és akkor mehet a dolog. Csak mi legyen a jel? – Kérdezem, közben játékosan csillognak a szemeim.

- Hát bizony, az nagyon nehéz lesz. – Bólogatok bölcsen.
- De, ha akarod, adok neked leckéket. Meg szerintem James is szívesen tanítana, ha megkérnéd. Nálunk jobb tanáraid nem is igen lehetnének. – A vigyor letörölhetetlen az arcomról, miközben ezeket mondom.
- Egész jól kezelem, hogy irigyek rám az emberek. Én legalábbis így gondolom. De hát ki ne lenne irigy rám? Jóképű vagyok, a lányok körében híres, izmos, kviddicsjátékos, mókamester, kreatív, bátor… – Sorolom a jó tulajdonságaimat teljes természetességgel.
- Ki ne akarna olyan lenni, mint én? – Vigyorodok megint el.

Lily kérdésére alaposan el kell gondolkoznom. Ki lehetne az, aki felérhetne hozzám erőben? Az a baj, hogy egyik mardekáros sem elég jó hozzám, akárhogy is nézem a dolgot.
- Hmmm… Fogalmam sincs. Igazából egyik sem tudna legyőzni, még akkor sem, ha túlerőben támadnának nekem. Ez a mese sántítani fog. Akkor módosítsuk arra, hogy legalább hatan támadtak rám. Ez a kígyókra vallana. Gyávák egytől egyig. – Itt undorodó pillantást vetek a zöld-ezüst taláros diákok felé.
- Tehát, ne felejtsd el: csak hatan tudtak lebirkózni. – Ezt Ágasnak is el kell mondanom majd, amilyen gyorsan csak lehet. Terjedjen csak a hír, így sokkal jobb fényben tűnök fel a diáksereg előtt.
- Hát figyelj, Evans, most is érzek valamit. – Kis szünetet tartok. – Diadalt, mert biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk nyerni a meccset. – Vigyorgok.
- De amúgy semmi mást nem érzek. – Biztosítom most már elkomolyodva. Ami nem teljesen igaz, de ezt neki nem kell tudnia, nem akarom, hogy aggódjon miattam, így is bőven elég gondja van.

Nem bírom megállni és felröhögök a következő mondatán.
- Ó, igen, teljes mértékben kielégítetted a hiányomat. – Nevetek szakadatlanul.
- De ezt James előtt ne hangoztasd, ha lehetséges. – Csak nagyon nehezen tudom abbahagyni a nevetést, és a végén már egészen fáj a hasam. Ami azt hiszem, nem csak a nevetés eredménye, de inkább figyelmen kívül hagyom.
- Szerintem mind a kettőnket kinyírna. – Vigyorgok, persze elviccelve.

Megint csak elkomolyodva elgondolkozom a helyszín problémán. Melyik hely lenne jó, amit titokban tudnánk tartani, és nem lenne akkora kockázat, mint a Szellemszállásnál? Nehéz dió.
- Nekem sem jut jobb az eszembe. – Mondom sóhajtva.
- Pedig ismerem a kastélyt. – Tovább gondolkozom a lehetséges megoldáson, de semmi nem jut eszembe. Még, ha marad is az eredeti helyszín, amiben gondolkodunk, akkor azt kéne megoldani, hogy mindenki észrevétlenül jusson el oda.  
- És mi lenne, ha kisebb csoportokra bontanád az embereket? Ez több munkával járna, de akkor képességek alapján lehetne elkülöníteni őket, és így legalább azt is tudnánk, hogy kikkel kell többet foglalkozni. Ráadásul a kisebb csoportokat nehezebben veszik észre, ha kisurrannak a kastélyból. – Adok egy ötletet.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Vas. 28 Jún. 2015 - 12:06



Evans & Black


Griffendél vs. Hollóhát

Na igen, az tény, hogy Peter az álcázás mestere. Nem egyszer hozta rám a frászt, mikor azt se tudtam, hogy mögöttem van. Vagy egyáltalán egy légtérben vagyunk. Meg is nyugszom, biztosan itt van valahol a lelátón. Örömmel látom, hogy a jókedvét és a humorérzékét, nem vette el a méreg.
- Oh ha tudnád mennyire. Egyszerűen amint meglátlak elkezd viszketni a tenyerem. - és Mckinnon, nem csak felpofozna, de az tuti hogy engem igen, ha ezt kimerném mondani hangosan. - Vagy nagyobb pofont kapsz, és belilul. Az pedig hadi sérülésnek számít, vagyis kemény vagy mert bunyóztál. Azokért pedig még jobban oda vannak a lányok.
- nevetem el magam, a végén odáig jutunk hogy Sirius engedni fogja, hogy fél holtra verjem, mert a lányok nagyon is ápolgatnák. Sirius tudja hogy néz ki, és ezt nagyon is kihasználja. Végülis ha megteheti miért ne? Viszont a legjobb barátnőm, hiába titkolja előlem, belé van zúgva ezért kicsit szégyenlem magam a gondolatért, és azért, hogy még segítenék is neki. Sóhajtok, mert nagyon boldog lennék, ha ezek ketten összejönnének, de sok esélyt nem látok rá. Ránézek komolyan.
- Hogy nem éreznéd meg? Sirius, alábecsülsz engem. A pulcsi alatt izmok rejtőznek, legalábbis egy pofon erejéig. - csak nevetek - Rendben, feszülten várom a jelet! .. Hm a jel...  Mondjuk legyen az, hogy tartod az arcodat..   - vigyorgok természetesen.
- Hát nehéz lesz, de megígérem mindent megpróbálok. - tényleg úgy néz ki, hogy nincs semmi baja, ezt örömmel látom. Én is kezdem elfelejteni a fáradságomat. Egyszerűen mindig eltudok képedni, hogy mennyire határozottan és rezzenéstelenül tudja ezt a maszlagot előadni, már ezen szórakozom.
- Rendben akkor, majd egyeztetünk egy időpontot. - mosolyodom el magam, én is próbálok úgy mint ő faarcot erőltetni magamra. Viszont rá kell jönnöm, hogy ez nekem nem megy, a mosolyt nem tudom levakarni az arcomról. - És tudod mi a legfőbb tulajdonságot, amire büszke is lehetsz? Az a szerénységed... Ilyen tökéletes vagy, és még is szerény tudsz maradni. Ez nem megy mindenkinek.- kacsintok rá, ezt sikerült komolyan végig mondanom, de utólag azért elvigyorodom magam. - Hát én még túlélem ha nem leszek jóképű és tökéletes pasi. Ezt nőbe szeretném elérni. - nevetek. Komolyan, én sose akartam tökéletes lenni, nem is létezik olyan hogy tökéletes. Én mindig úgy láttam, hogy a hibák teszik különlegessé az embereket.
Rátérünk arra, hogy mi is történt vele. Esze ágában sincs, hogy kiderülne az igazság. Csak vigyorgok rajta, be kell magolnom, és falazni neki mi szerint több mardekáros intézte el, és ő tulajdonképpen egy hős.
- Rendben akkor hat mardekáros támadt rád, szinte esélyük sem volt, de még is valamelyik aljas csalással sarokba szorított téged. - kicsit félve, de nem bírom ki, hogy ne célozgassak. - Marlene-nak mondjak tíz mardekárost? Az egész 7. évfolyam? - nézek rá komolyan, kíváncsi vagyok a reakciójára.
Én is érzem, hogy megfogjuk nyerni a meccset. Nem is izgulok annyira, jó a hollóhát csapata, szerintem a legjobb a mieink után, viszont ők tisztességesen játszanak, és nem úgy mint a mardekár. Az előző meccsen James bordáit el is törték.... feszültté válok, mert lejátszódik előttem a jelenet. - Biztos, hogy nyerni fogunk, hisz "sztár" játékosunk van. - forgatom a szememet. Még soha nem mondtam ki ezt hangosan, pedig mindenki Jamest úgy nevezi, hisz a griffendél azóta nyeri a kviddics meccseket folyamatosan mióta James a csapatban van. Rengeteg pontot szerez neki, főleg ezért is nyerő a lányok körébe. Na meg a szövege, és hát nem csúnya. Kicsit feszült leszek a gondolatra is. Mindig nem értem ha ennyi lány fut utána miért pont én.
- Rendben , akkor örülök, de azért még nézz vissza a meccs után egy kacsintás erejéig a gyengélkedőbe. - én is komolyan mondom, tényleg nem vicc a méreg.
Nevetek a reakcióján, kicsit zavarba is jövök. Nekem teljesen új még ez a james és én dolog. Főleg ezen viccelni, és fura úgy beszélni rólunk, hogy... mi . Meg hogy James féltékeny lenne. - Miért, James féltékeny fajta? - tör ki belőlem a kérdés. Sose hittem volna, hogy James olyan lenne, nekem még ilyen téren ki kell ismernem. És ez eléggé fontos infó úgy gondolom. Sirius meg csak ki ad ilyen csekély információt a legjobb barátjáról.
A párbajszakkör témánál közelebb húzódom hozzá, és halkabban beszélek. Közbe elkezdődik a meccs, fél szemmel azt figyelem közbe próbáljuk a nagy zsivajba megbeszélni a dolgokat.
- Nekem még a ... szükség szobája jutott eszembe. Véletlenül megtaláltuk még Frankkal. Az a baj, hogy a szellemszállás olyan téren lenne tökéletes, hogy távol lehetünk mindentől és nem zavarna senkit hogy zajt csapunk.   - végig hallgatom az ötletét. - Igen ez jó ötlet de baromi macera, jó nagy fába vágtam a fejszém az biztos. Valami tökéletes terv kéne, hisz nem akarom hogy bárki lebukjon, hisz ezért kis is csaphatnak minket.



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér
Lojalitás :
Családi állapot : Bonyolult
Playby : Ben Barnes

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Kedd 7 Júl. 2015 - 21:59

To: Lily Evans
- Ezen nem is lepődök meg, Evans. Tulajdonképpen, elég sok lány van a Roxfortban, akiknek viszket a tenyere, mert többet vártak, mint amennyit kaptak. – Ez így van. Hiába vagyok arról híres, hogy nálam esélytelen bármiféle komoly kapcsolat, a legtöbb lány még így is reménykedik abban, hogy meg tud engem „szelídíteni”. Ezt rosszul gondolják, pedig én sosem áltatom őket tündérmesés befejezéssel. Mindig előre megmondom az igazat: hogy csak egy éjszakás kalandot keresek. De még így is vannak olyanok, akik még belekapaszkodnak egy utolsó reménybe, hogy talán ők lesznek azok az egyetlenek, akik mellett végül kiköt a nagy Sirius Black, de őszintén… erre nagyon kevés esély van. Sőt, szinte lehetetlen. Kár is erről álmodozniuk. Amikor pedig rájönnek a keserű valóságra, engem hibáztatnak és hirtelen a nagy szerelem gyűlöletté alakul. Ez nekem inkább csak kellemetlen. Még mindig jobb, mintha valaki túlságosan megszállottá válna, bár azt hiszem, már ilyennek is találkoztam.
- Mindenki tudja, hogy kemény vagyok. – Jelentem ki büszkén és valóban így is gondolom ezt. Jó párszor megmutattam már mindenkinek, hogy mire vagyok képes, ha igazán felhúznak – amit nem nehéz elérni – és a képességeimet már számos jól sikerült párbaj bizonyítja, amiket egytől egyik megnyertem.
- Kicsit hülyén fogok kinézni, ha csak tartom az arcomat, de legyen ez a jel. – Vigyorgok.

- Helyes. Erősen is kell próbálkoznod, ha sikereket akarsz elérni. – Játszom a nagy komolyat, de az ajkaim szegletében továbbra is ott van a mosoly, ami jelzi, hogy az egész csak játék.
- De meglásd, sikerülni fog. Hiszen a legjobbak fognak téged oktatni. – Most már megint nagyon széles a mosolyom.
- Ó a szerény jelzőt, majdnem kihagytam! Köszi, hogy emlékeztettél rá. Nem is tudom, hogy nem jutott eszembe, mikor az a legfontosabb tulajdonságom! Az tesz engem igazán tökéletessé, hogy szerény vagyok. Mindenki tudja. – Szégyentelenül vigyorgok. Ezt már tényleg nem lehet komolyan venni.
- Azt a pozíciót még elérheted. Persze, csak miután egyeztettél a legjobb tanárokkal egy időpontot. – Amúgy tényleg el tudnék képzelni egy ilyen órát. Vicces lenne.

- Pontosan. – Bólintok elégedetten, miután összefoglalta a mondandóját. Mikor azonban Marlra terelődik a szó…
- Miért kellene McKinnonnak mást mondanod? – Kérdezem értetlenkedve.
- Abszolút nem érdekel a véleménye. – Bizonygatom, szerintem igen csak meggyőzően, de magamban be kell vallanom, hogy igenis érdekelne a véleménye, bár van egy olyan érzésem, hogy ezt a mesét úgy sem hiszi el. Sőt, szerintem még azt is örömmel hangoztatná, hogy az egész párbaj hazugság, és inkább elmondaná az igazat. Úgy emlékszem, mintha látta volna, azt a bizonyos incidensemet a növénnyel, de már nem vagyok biztos benne. Az a gyógynövénytan óra teljesen a homályba vész, amiatt az ostoba méreg miatt. Nem emlékszem sok mindenre, azokra a napokra meg pláne nem, amiket teljesen kiütve töltöttem a gyengélkedőn, de ezt sem igen szeretem hangoztatni.

- Igen, el kell ismerni, kviddicsben James a legjobb. – Mosolygok.
- Örülök, hogy végre így kimondod, azt, hogy sztár. Még akkor is, ha forgattad a szemeidet mellé. – Nevetek. Be kell vallanom, először nem gondoltam volna, hogy bármi jövőjük is lehet együtt, de ahogy így a távolból és Ágas beszámolóiból láttam a dolgot, most már tényleg nem lehetetlen, sőt. Egész jól összeillenek. Én pedig csak drukkolni tudok nekik, szeretném, ha James igazán boldog lenne, és úgy látom Lily tényleg boldoggá is tudja tenni.
- Nem hiszem, hogy szükség lenne újra meglátogatni a gyengélkedőt. A javasasszony egyből megint ott fogna, és nekem már elegem van abból, hogy ott feküdjek. – Morgom. Tényleg semmi kedvem visszamenni arra a helyre, eleget voltam már ott. Már rég ideje volt az, hogy megszökjek onnan.

- Annyira nem, mint én. – Gondolkozom el.
- De szerintem, ha rólad lenne szó, tudna igazán féltékeny is lenni. – Mosolygok rá.
- De én nem mondtam semmit. – Vigyorgok, bár ez a kis információ igazán nem sok. A párbajszakkör témánál megint csak komolyabban el kell gondolkoznom.
- Igen az egész rizikós, de briliáns az ötlet. Érzem, hogy már csak egy aprócska láncszem hiányzik, és meglenne a megoldás, de egyszerűen nem akar beugrani. A Szükség Szobája, nem lenne rossz ötlet. Csak oda is azt kellene megoldani, hogy feltűnésmentesen menjenek oda az emberek. Kemény dió. – Mondom sóhajtva.
- De mindenképpen fogok gondolkozni rajta, hátha segít valamelyik zseniális ötletem. – Vigyorodok el újra.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Csüt. 9 Júl. 2015 - 12:08



Evans & Black


Griffendél vs. Hollóhát

A pofonos reakciójára felnevetek. - Hidd el Black, még fiúk között is van, akik szívesen osztanának ki neked egy két nyaklevest. - kacsintok rá, mintha valami nagyon bizalmas, és titkos dolgot osztottam volna meg vele. Mindig is irigyeltem a fiúkat ezért a folytonos felhőtlen jókedvért. Úgy látszanak, mintha semmiért nem aggódnának, és sérthetetlenek. De én tudom, hogy ez nem igaz. Igenis ők is félnek, és tisztában vannak a helyzettel. Bárcsak én is így eltudnék lazulni. Mondjuk be kell vallanom magamnak, azóta kevesebbet aggódom, és felszabadultabban viselkedem mióta velük lógom, hiába tűnik képmutatásnak. Szeretek Jamesel és a fiúkkal lógni, még ha nem rég még szívtam a vérüket. Úgy érzem jót tesznek velem, és most erre van szükségem. Ezért úgy vélem senki nem ítélhet el.
- Igen, az vagy. Félnek is tőled rendesen. - húzom el a számat, mintha ezzel egy szomorú hírt közölnék. - Rendben, akkor próbálok nem megijedni, mikor tartod hirtelen az arcodat felém. És nyugi, nem fogsz hülyébben kinézni, mint szoktál. - vigyorodom el, ahogy elképzelem a jelenetet.
- Az biztos, csak mindig elfelejtem hozni a jegyzetfüzetemet, mikor veletek vagyok, és csomó mindent kihagyok. Főleg hogy nem napi 24 órában vagyok veletek, eleve hátránnyal indulok. Lehet be kéne költöznöm a ti hálótermetekbe, csak hogy ne maradjak le semmiről. - gondolkodó arcot vágok. Jesszusom nem is merem még csak elképzelni sem, hogy ezek a szobájukba mit művelhetnek. Ha a manók nem takarítanának van egy érzésem az egész helyiség egy háborús övezet lenne. - Ha gondolod ráírom a homlokodra: Szerény. Nem fogod te se, és senki más elfelejteni. Azt hiszem van olyan igém, amitől örökre ott marad, mint egy tetoválás. - úgy csinálok, mintha nyúlnék a pálcámhoz. Kíváncsi vagyok, hogy amilyen hülye engedné e. Szerintem csak akkor akadályozna meg benne, ha érezné az első vonalakat a homlokán.
- És ki a legjobb tanár? Te vagy James? Kinél kéne egyeztetnem? - kíváncsi vagyok a válaszára, de van egy érzésem Jamest fog mondani, hogy hozzá menjek.
Az arckifejezésén elvigyorodom, mikor Marlon van a szó, és ahogy "meglepődik" Aj istenem annyira hülyék, és még ránk és Jamesre mondták ezt. Kicsit elgondolkodom, hogy vajon rajtunk is ennyire látszott, és tényleg csak magunkon nem vesszük észre, mert nem akarjuk saját magunknak bevallani az érzéseinket? - Hogy ne cseppet se. Komolyan Black ezt el is hinném ha nem kaptad volna fel a fejed a nevére. Nem ciki, nem értem miért hiszed azt. - forgatom a szememet. Persze nem akarok bekavarni, vagy kerítőt játszani. Fogalmam sincs, hogy a legjobb barátnőm ehhez mit szólna. Én személy szerint nem örültem volna, ha Jamesnél csinálná ő is ezt. De úgy hiszem az, hogy célozgatom nem gáz még. - De nyugi megtartom a titkod, és majd szépítelek. - vigyorodom el mindentudóan. Olyan jó lenne, ha már ők se játszanák a gyereket, nagyon örülnék ha lenne köztük valami. Főleg mert már csak fél év van az iskolába, és utána fogalmam sincs, hogy mi lesz.
- Tudom, hogy James jelenleg a legjobb, hisz azóta nyerünk. De eszem ágában sincs még dobni ezen az egóján, hisz úgy hiszem így se szerénykedik benne. Főleg mert tisztában is van ezzel, azóta nagy az arca - kicsit mogorva lett a hangom, hisz igazság szerint James azóta idegesített a legjobban miután kviddics sztár lett. Nagy lett az arca, egoista lett, és miután vissza utasítottam két hetente más barátnője volt, ha őket lehetett annak nevezni. Szóval igen, van okom rá, hogy ne dicsérjem.
- Hát jólvan látom hiába beszélek a fejednek, de ha egy kicsit is megszédülsz, majd megengedek magamnak " én megmondtam"-ot ha megengeded. Jól esne. - nézek rá szigorúan, egészen komolyan tudom venni, ha valaki a saját testi épségével játszik.
Félve teszem fel a Jamesre vonatkozó kérdést, nem akarok olyan faggatós barátnő lenni, csak olyan ártatlan kérdésként fűztem be a beszélgetésbe. Mivel James eléggé sűrűn cserélgette a barátnőit, így sose gondoltam hogy olyan aki halálosan féltékeny típus, vagy egyáltalán érdeklik komolyabban a lányok. Viszont úgy érzem hogy a mi esetünk más, és ebből lehetne komolyabb. Az hogy féltékeny e, annak a bizonyítéka lenne, hogy tényleg komolyan gondolja e velem, és vannak e érzelmek. Bár úgy érzem már eddig bizonyított, hogy én nem a trófeák közé tartoznék. Sirius válaszán csak elmosolyodom.
- Köszönöm, hogy őszinte vagy. James nem tűnik olyannak, mint aki komolyan gondolja a kapcsolatait, rajtad kívül.  Mi? - esik le hirtelen. - Te féltékeny vagy ? Volt egyáltalán komoly kapcsolatod ? - vigyorodom el, valami izgalmas téma.
- Rizikósnak igen rizikós az egész ötlet. Nem is értem magam, hogy foghattam bele. De azért hála merlinnek segítenek többen is, így nem az egész terhelődik rám. Kivéve most a helyszínt, amibe cseppet bizonytalan vagyok.  Viszont úgy érzem a szükség szobáját könnyebb lenne megközelíteni, mint a szellemszállást. Főleg mert... - körülnézek. - szóval Remus miatt. Rendben köszi, minden segítség jól jön.



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér
Lojalitás :
Családi állapot : Bonyolult
Playby : Ben Barnes

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Vas. 12 Júl. 2015 - 20:22

To: Lily Evans
- Ó, tudom én azt. De őket meg is tudom akadályozni. Egy lányt sosem ütök meg. Bár bevallom párszor megfordult a fejemben. – De akkor is csak azért, mert már elegem volt a drágalátos rokonaimból. Mindenesetre ezt nem igen szoktam hangoztatni, ha tehetem, elkerülöm a családomról szóló összes témát. Elég hallani azt, hogy miket művelnek, nem akarok jobban belefolyni, és hála Merlinnek nem is tartozom már többé közéjük.
- A fiúk csak azért akarnak pofán vágni, mert tudják, hogy velem szemben nem lehetnek elég jók a lányok szemében. A többségének a barátnőjével, az exével, vagy a jövőbeni barátnőjével már voltam együtt. – Vonogatom a vállamat. Igazából ez nem is akkora túlzás, mint amekkorának hangzik, bár nem tartom számon, hogy eddig hány lánnyal sikerült lefeküdnöm. Sokkal. Maradjunk ennyiben. Ez a hírnevem már így is elkezdett megelőzni, és most végre több küzdelem kell ahhoz, hogy valakit elcsábítsak. Szeretem a vadászatot, az éltet.

- Félhetnek is, ha felhúznak. – Ez szintén ismert rólam az iskolában. Nagyon jó párbajozó vagyok, sőt akkor sem kell félteni, ha közelharcra, pálca nélküli verekedésre kerül a sor. Hála a sok edzésnek erős vagyok, és szinte legyőzhetetlen. Jó, ez egyértelműen túlzás, de azért tény, hogy csak igen kevesen tudnának úgy igazán legyőzni. Legalábbis rendes párbajban, csalások nélkül.
- Hé, Evans, én nem is szoktam hülyén kinézni! Én sosem nézek ki hülyén. – Vigyorgok. Ha az egoizmus fájna… Már nekem is néha sok, amit összehordok, de ez hozzátartozik Sirius Blackhez. Igen, hatalmas az önbizalmam, de egy ember sem lehet ennyire komolyan egoista. Akkor a saját tükörképembe lennék szerelmes. Ha egyáltalán képes vagyok a szerelemre.
- Látod, ez a gond. Mindig magaddal kellene hordanod azt a jegyzetfüzetet. Szorgalmasabbnak kellene lenned, különben így sosem kerülsz fel a mi szintünkre. A hálóterembe költözés nem is lenne annyira rossz, de akkor nem valószínű, hogy tudnék aludni éjszaka, ha ti ketten James-el egymással lennétek elfoglalva, a függöny mögött. – Mondom kajánul, ezt a megjegyzést egyszerűen nem tudtam kihagyni, túlságosan a helyzetbe illett.
- Mondjuk egy hangszigetelő bűbáj talán segítene… – Vigyorgok továbbra is.

- Hm, érdekesnek hangzik. De annyira nem nézne ki jól rajtam. Nem lehetne inkább máshová rám varázsolni a feliratot? – Kérdezem vigyorogva, és láthatóan nem ijeszt meg, mikor Lily nyúl a pálcájáért.
- Másnak azt mondanám, hogy én vagyok a legjobb tanár, de mivel rólad van szó, így Jamest mondom. A meccs után menj is oda hozzá és egyeztess vele időpontokat. Biztosan értékelni fogja, hidd el. – Ajánlom neki, továbbra is vigyorogva.
- Nem kaptam fel a fejem a nevére. – Kezdek tiltakozni vehemensen.
- McKinnon, csak egy bosszantó perszóna, semmi több. Nincsen semmilyen titok itt, hiába is mondod azt. – Rázom a fejem. Különben pedig egyszerűen csak kívánom Marlt, ennyi az egész, semmi több. Legalábbis bízom benne. Inkább nem gondolok bele jobban.

- Valóban nem kell neki mondanod, tisztában van az erényeivel. – Mosolygok.
- Viszont azt is tudom, hogy a te véleményed sokat számít neki. – Árulok el egy újabb apró dolgot, bár kétlem, hogy ez olyan nagy titok lenne Lily előtt. Talán most, hogy már közelebb kerültek végre egymáshoz, rájött, hogy ez tényleg így van, és Ágas komolyan érdeklődik iránta.
- Jó, ha egész egyszerűen beájulok – ami velem nem történhet meg -, akkor mondhatod azt, hogy te megmondtad. De erre nem lesz lehetőséged, pont azért megyek ebbe bele. – Aranyos tőle, hogy így aggódik, de tényleg semmi oka rá. Jól vagyok. Jól leszek. Előbb, vagy utóbb.
- Nem, nem volt komoly kapcsolatom. – Rázom meg a fejem nevetve.
- Még csak az kéne. De ha esetleg, valamilyen baleset folytán szerelmes lennék – ami ugye még viccnek is rossz -, akkor olyankor is ugranék, ha valaki csak flörtölni merészelne azzal a bizonyos lánnyal, akit megszeretek. De ez pusztán elmélet, természetesen. – De tényleg így gondolom. Ismerem a saját természetemet, így ez cseppet sem elképzelhetetlen, hogy így reagáljak egy ilyen szituációra.

- Ezt én sem értem, Evans. Nem szoktál te ilyen rizikós dolgokat bevállalni, ami miatt ki is csaphatnak. – Vigyorgok rá.
- De jól tetted. Az ötlet maga tényleg zseniális, és a kivitelezés is meglesz egyszer. Talán a neved ugyanúgy be fog kerülni a Roxfort történetébe, mint a miénk. Igazán büszke lehetsz magadra. –  Látszik, hogy ezt most teljesen komolyan mondom.
- Biztos vagyok benne, hogy a helyszínt nemsokára megoldod, és akkor már csak magán a további terveken kell gondolkozni. Meg hát ugye, ránk is mindenben számíthatsz. – Mosolygok rá, most kivételesen megint teljesen normálisan, mintha levetettem volna azt az álarcot egy pillanatra, amit eddig mindenki előtt hordtam. Végül is, Lily is lassan teljes taggá válik a mi kis körünkben. Ideje lesz szépen lassan az igazi Siriust is megismernie.   
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Csüt. 16 Júl. 2015 - 11:05



Evans & Black


Griffendél vs. Hollóhát

A fáradt mosolyt nem igen tudom levakarni rólam. Jól esik a friss levegő, és Sirius sok hülyesége. Úgy érzem a végtelen kimerültségemnek most ez kellett. Valahogy vissza kéne állnom a normális kerékvágásba, és ahhoz hogy tudjak normálisan aludni, mondjuk ez sajnálatos módon nem rajtam áll. Egyedül Alice tud arról, hogy gondjaim vannak, és bájitallal tartom nappal ébren magam. És persze a sminkkészletem is segít benne, hogy ne látszódjon rajtam, hogy holt sápadt vagyok, és hatalmas nagy karikák éktelenkednek a szemeim alatt. Össze kell szednem magam, mert nem igen fogom tudni sokáig eltitkolni most már James előtt, most hogy együtt vagyunk. Félek, hogy bárki megtudja, nem akarok gyengének tűnni.
- Az erőszak úgysem megoldás semmire. - nézek rá sokatmondóan, hisz én nem is olyan rég, pár hete még Narcissa Black-el verekedtem össze. Azt hiszem ott eléggé ki is éltem magamat. A következőre csak felnevetek, hihetetlen, és az a durva, ezt mind bizonyára komolyan is gondolja.
- Na azért túlzásokba ne essünk. Engem például nem tudsz elcsábítani, valamiért immúnis vagyok rád. - vak nem vagyok, már régebben is láttam, hogy Sirius jóképű, de nekem sokat számítanak a belső jegyek is, és valahogy az nekem mindig is elrontotta az összképet. Nem bírom ha valaki fékezhetetlen, és egoista. Jamest is ezért kerültem mostanáig. Ő már kezd felnőni, komolyodni, ezt a változást még sosem láttam Siriusson.
- Rendben akkor ezentúl hozok mindig magammal egy fűzetett és pennát. A mai óránk anyagát, meg megpróbálom megjegyezni. - a következő megjegyzésére cseppet zavarba jövök. - Minek nézel te minket? - kérdezem zavartan, miközben forgatom a szememet. Igen az ilyen szurkálódásokra nagyon is számítottam. Csak nekem még mindig teljesen fura, és egyenlőre idegen az egész. Randizgattam már mással is James előtt, azt én nem is mondtam kapcsolatnak. De az egyértelmű, hogy Jamesel komolyabb a dolog, és ez kicsit megijeszt. Szoknom kell a helyzetet. De egy biztos, hogy rég nem éreztem ilyen jól magam. - Hangszigetelőt csakis nálad alkalmaznánk, hogy végre befogd a szádat. - jegyzem meg gúnyosan, de persze látszik, hogy viccelek. Semmi sértő nem volt a megjegyzésembe.
- Nem, csak is a homlokodra kell. Épp az a lényeg, hogy mindenki lássa. Ha a fenekedre írnánk, nem látnák, csak a csajok. - nem bírom komolyan végig mondani a végére elnevetem magam. A következőkre zavaromba az ajkamba harapok. Azt terveztem valóban lemegyek hozzá meccs után, de mindig is zavaró tényezőknek tekintettem a rajongói női tábort. - Ha áttudom verekedni magam, a tini lányokon, akkor lemegyek úgy is. - válaszolom végül mosolyogva. Félek, hogy nagyon is felfogom idegesíteni magamat, ha oda érek. De viszont tény, hogy James reakciója is sokat elfog árulni.
- De, de bizony felkaptad a fejedet! - nyomkodom meg az arcát nevetve. - Aj miért érzed cikinek ha valaki tetszik? Látod a barátod is beadta magát. Legalábbis remélem. Black ez az utolsó évünk, kicsit engedd el magadat.   - sokatmondóan kacsintok felé, ha ennyiben tudok Marlnak segíteni , akkor megteszem. Ezek ketten úgy se fognak egymás felé nyitni.
- Hogy tisztában van vele, az nem kifejezés, tudom hogy azzal töltitek az estét, hogy egymást dicséritek. - nevetem el magamat, sajnos ezt tényleg valamiért kitudnám belőlük nézni, egonövelés tréning. Aztán nagyot nyelek, jól esik Sirius véleménye, csak elmosolyodom. - Remélem tényleg így van. Mert fordítva is igaz... -na az utolsó mondat akaratlanul, de kicsúszott. Nagy dolgot ezzel nem mondtam ugyan, de szeretem az érzelmeimet magamnak tartogatni. De ezt most úgy veszem, hogy valamit valamiért.  
- Hát nagyon ajánlom, végig akarom nézni a meccset, és nem veled foglalkozni.- persze ezt is viccnek szánom.
- Azért, azt hittem valakiről lemaradtam. Szerelem nem rossz dolog, csak veszélyes, és vigyázni kell vele. - vonom meg a vállam, többek között ezért is félek Jamestől. Már egyértelmű, hogy többet érzek iránta, mint amit mernék bevallani. - Úgy is lesz majd valaki, aki elcsavarja a fejedet. Csak ne rontsd el a dacoddal. Mert akkor megfogod bánni. - körülbelül egy hete én is ezt mondtam magamnak.
- Tudom, hogy nem szoktam ilyeneket bevállalni, de a helyzetünk eléggé ... szánalmas. Nem sokára kilépünk a nagy világba, és ott már nem lesznek védő bűbájok, se Dumbledore. Nekünk kell megvédenünk saját magunkat. És igen, félek, és szeretném, hogy ha valaki akarja az megtudja védeni magát. Muszáj ezt megszerveznünk. - a dicsérete jól esik, de ugyan akkor el kell hogy nevessem magamat. - Igen valószínű pont egy semmit mondó mugli származású lány fog bekerülni a Roxfort történetébe. Kedves vagy Black, de maradjunk két lábbal a földön. - ezt már mondtam repülés órán...
- Köszönöm a segítséget, egyedül úgy se menne. Szóval ugyan annyira a ti érdemetek lesz ha sikerül, mint az enyém.



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér
Lojalitás :
Családi állapot : Bonyolult
Playby : Ben Barnes

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Pént. 24 Júl. 2015 - 15:54

To: Lily Evans
Már elkezdődött a meccs, de igazából most jobban leköt az, hogy Lilyvel társalogjak. Nem mintha nem örülnék annak, hogy figyeljem a pályán röpködő csapattársaimat, de egyelőre még nem vagyok olyan állapotban, hogy több felé tudjak figyelni, és most Lilyvel jobb beszélgetni. Meccset még számtalan alkalommal láthatok, sőt részt is vehetek bennük, viszont ki tudja, mikor adódik, még egy ilyen alkalom mikor már-már szinte meghitten beszélgetek a fogadott testvérem szerelmével. Igazából jó lenne valahogy kiszedni belőle azt, hogy mit is gondol az egész Jamessel való kapcsolatáról, de sosem voltam jó a puhatolózásban, nem az a fajta ember vagyok. Most pedig úgy érzem nem a legmegfelelőbb alkalom egyenesen rákérdezni, így végül elnapolom ezt a tervemet.
- Ezt pont te mondod, Evans? – Kérdezem kaján vigyorral.
- Az, aki olyan szépen elbánt az egyik drágalátos volt-rokonommal? Ugyan, már. Mindenre az erőszak a megoldás, jól elintézted. Igazán büszke vagyok rád. – Vigyorgok továbbra is, igazán elégedetten.

- Csak azért voltál immunis rám, mert meg sem próbáltalak elcsábítani. Számomra mindig is tabu voltál. – Vonom meg a vállamat. Nem látszik rajtam, de ha Jamesről és az érzéseiről van szó, hamarabb észreveszem, hogy min rágódhat, mint talán ő maga. Persze a tekergők többi tagjával is törődök a magam módján, de James tényleg olyan, mintha a testvérem lenne, és hozzá sokkal közelebb állok. Egyből kiszúrtam, amikor megtetszett neki Lily, és utána eszembe sem jutott más szemmel a lányra nézni, mint max barát.
- De amúgy is, a többség nem azért kedvel, amilyen vagyok. Csak túl jó a szövegem. – Árulok el neki, egy aprócska titkot.
- Oké, de tényleg ne felejtsd el az anyagot. – Vigyorgok rá megint a füzetes megjegyzése után.

- Hűha, sikerült zavarba hozni téged? Ez új. – Nevetek.
- Tudhatnád már, hogy én szinte mindent a perverz oldalról nézek. Mert az vagyok. – Vigyorgok töretlenül. Sajnos ez tényleg így van, javíthatatlan vagyok ebből a szempontból. Meg még sok másból is.
- A hangszigetelő bűbáj jogos. De ismerd el, hogy szórakoztató lennék a szövegeléssel együtt. – Hát persze, ez egyértelmű. Ki ne szeretne engem hallgatni? Amennyi hülyeséget össze tudok hordani…
- De akkor az összes csaj látná, aki megbámulja a fenekemet. – Nevetek fel én is újra.
- Hm. Elcsaljam valahogy a rajongótábort? Tudod, megvannak a módszereim. – Ajánlom fel, ezt kivételesen teljesen komolyan.

- Nem én. – Tiltakozom újra erősen.
- Dehogy tetszik. Idegesítő, makacs, lehetetlen nő. – Megrázom a fejem.
- Soha. – Pedig mennyire, hogy nem soha. De ha ez Marl fülébe jutna, akkor lenne csak igazán nagy háború, amit most nem szeretnék. Inkább erősen tagadok, amíg csak tudok. Meg ameddig még megtehetem.
- Igen, szoktunk ilyeneket csinálni. Leülünk egymással szemben és elhalmozzuk egymást dicséretekkel. Ki kéne próbálnod, nagyon jó kis önbizalom növelő tréning. – Vigyorgok szélesen. Aztán egyik pillanatról a tekintetem teljesen komollyá válik. Mintha egy pillanatra eltűnne a felelőtlen, beképzelt Sirius Black.
- Csak ne törd össze a szívét, rendben? – Kérdezem szinte alig halhatóan, halálosan komolyan. Egy hosszú pillanatig nem is engedem el a pillantását, csak akkor, ha választ kaptam, utána újra visszatér, a mindenki által ismert Sirius.

- Kár, azt hittem mindenki velem akar foglalkozni. – Sóhajtok színpadiasan, majd újra elvigyorodok.
- Na, épp ezért, én sosem leszek szerelmes. Tudod, nem akarok olyan lenni, aki teljesen elveszíti a fejét egyetlen nő miatt. Túl sok hatalom kerülne a másik fél kezébe, ha elkezdenék kötődni hozzá. Inkább kihagynám az élményt, meghagyom másoknak, köszöntem szépen. – Ezt félig-meddig komolyan, másrészt kicsit elviccelve adom elő.
- Tudom, nem szeretnék fiatalon meghalni. Tényleg szükséges ez a szakkör. – Bólintok.
- Most miért, bármi megtörténhet. – Vigyorgok megint rá.
- Nincs mit. Különben is, akkor is az ötlet gazdáé az érdem. – Mosolygok.
  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Vas. 26 Júl. 2015 - 23:55



Evans & Black


Griffendél vs. Hollóhát

Még jó, hogy több helyre tudok egyszerre figyelni. Ugyanis egyszerre figyelem a meccset, és folytatom a nagyon izgalmas, és érdekes beszélgetést Blackel. Tudom, hogy mi nyerünk, csak a legutóbbi meccs után nyilvánvaló, hogy aggódom Jamesért. Bár kicsi az esélye, hogy két egymáskövető meccsen is súlyos balesetet szenvedjen az ember. De végülis Jamesről van szó... Nem hittem volna, hogy valaha ennyire fogok aggódni azért az idiótáért. De már felesleges titkolni, és már nem is akarom, teljesen belefáradtam. Van szerintem ennél nagyobb bajunk is. Irigylem őket, hogy ő is és Sirius is ennyire eltudják engedni magukat. Csak elmosolyodom magam a megjegyzésére.
- Komor időket élünk, néha megköveteli a helyzet. És tényleg megérdemelte... - még nem nagyon kérdezett rá senki, pontosan miért is verekedtünk össze a Black lánnyal. Gondolták eléggé nagy gond lehetett, ha én idáig jutottam. Őszintén szólva nem is nagyon szeretném elmondani, hogy James miatt bukott ki belőlem az ... "állat". - ... nem csípem a szőkéket Mckinnon kivételével. - vigyorodom el magam. - Oh köszönöm, ez sokat jelent. - nevetek , közbe ismételten a pályára figyelek. Hollóhátat se kell félteni, de ők még mindig szabályosabban játszanak mint a mardekár.
Megütközve nézek rá, majd kíváncsisággal, kicsit el is nevetem magam. - Mi? Mi az hogy mindig is tabu voltam? - kicsit kételkedve nézek rá. Oké James pár éve elhívott randira, de kit nem? Én csak a tömegből voltam az egyik, bár az egyetlen gondolom aki nemet mondott neki. - Lányok foglalóztatok vagy mi? És ha nekem te tetszenél? - végig mérem alaposan, de el kell hogy nevessem magam. Bár valóban érdekel ez hogy is zajlik az ő világukban.
- Őszintén szólva Black nem tudom a többség miért bír téged. Valahogy ez a duzzadó energia ami körülvesz, vagyis az egod... hát na ... rontja az összképet. - nevetek, voltaképp az én szemszögemből ebben van némi igazság, végülis Jamestől is ez tartott mindezidáig távol. De persze a tini lányoknak inkább az számít, hogy minél menőbb legyen valaki, és jól nézzen ki. Azt el kell ismernem ha Siriussal jönne össze valaki az azonnal beszédtéma lesz. Ugyan ez a helyzet Jamesel is, ezért nem próbálom nagy dobra verni, mert szeretek meglapulni, de persze ez nem sokáig sikerült.. 1-2 napig azt hiszem.
- Engem zavarba ? Igen vannak apró dolgok amivel lehetne, mint minden normális embert.. és az a nemi élet. - nézek rá enyhe szemöldök felemelés közbe. Mintha lenne nekem nemi életem.. jesszusom. Megrázom a fejem. - Najó ez tabu téma, oké ? - a szövegelős részen csak elnevetem ismételten magam. - Igen a narrációd közbe biztos izgalmasabb lehet. - a fenék témánál aggóda nézek rá, majd együttérzően nézek rá. - Félsz, ha meglátják csökken a népszerűséged ? - a rajongói táborosnál elgondolkodom. Nem tudom James mit szólna hozzá, ha egy lány tömeg helyett, csak én jelennék meg. Viszont nagyon szeretném látni az arckifejezését. - Ha megtennéd, azt megköszönném. Meglepem, kíváncsi leszek a reakciójára.
Az hogy Marlene ellen mennyire ellenkezik, csak mindentudó mosolyt csal az arcomra, nekem ezzel teljesen elárulta magát hiába próbálna mentegetőzni. - Oh értem én Black. - megütögetem a hátát. - Nyugi mindig így kezdődik... - nézek közbe Jamesre aki épp pontot szerezz, és elkezd mindenki ujjongani, én is elkezdek tapsolni.
- Na igen pont így képzeltem el az estéteket. És pontosan miket vágtok egymáshoz? Oh James annyira fehérek a fogaid, Oh Sirius a te jólfésült hajadhoz semmi nem fogható? - sikerült komolyan végig mondanom, de persze a végére elnevetem magam. Majd mint ő, én is elkomolyodom a következő mondatára, kérésére. Összehúzom a szemöldököm, és nagyot nyelek. Na ez eléggé váratlan volt... - Nem áll szándékomba, de jobban félek, hogy ő fogja inkább az enyémet... - válaszolom hisz kettőnk közül Ő az aki szeret játszadozni főleg másokkal. Sokáig pont ezért nem is akartam semmit. Félek tőle azaz igazság. De próbálok mindig felkészülni a legrosszabbra, hogy mikor utolér ne fájjon annyira. Tudom, benne van a pakliba, hogy James hirtelen hátat fordít, bár ebben egyre jobban kételkedem.
Próbálok vissza zökkenni, és egy halvány mosolyt sikerül is kicsikarnom az arcomra.
- Ne aggódj Balck biztos lesz olyan aki csak rád lesz kíváncsi. Mindig van olyan, ha nem akkor kerítünk. - figyelmesen hallgatom az okfejtését a szerelemről. - Hát, öhm szerelem kérdésbe biztos nem én vagyok a legjobb. Randiztam James előtt, de senki mellett nem éreztem semmit. De abban biztos vagyok, hogy nem csak másik kezébe adsz a szerelemmel hatalmat, hanem magadnak is. Te is erősebb leszel tőle, lesz miért küzdened. - mosolyodom el magam. James mindig is nagy kérdőjel volt számomra, de akkor lett egyértelmű hogy mit érzek iránta mikor az a Dolohov megtámadott minket. Bármit megtettem volna, hogy ne kínozza, és ez nekem is ugyan úgy fájt. - A lényeg, hogy nem gyengeség, hanem erőt ad... és ne kerüld el ha az utadba kerül. - fura így beszélni Siriussal, és ilyenekről. Kicsit kínos nekem is, hisz én se vagyok nagyon oda az érzelmekért, főleg hogy a legjobb barátja iránti érzéseimről beszélni... jujj.
- Hát én se tervezek fiatalon meghalni, de háború áldozatokkal jár. - megvonom a vállamat, mintha nem is érdekelne, pedig nagyon is. - De legalább olyanért halljak meg akit szeretek... nem? - komolyan Sirius is kezd meglepni, mondjuk épp az ideje hogy némi komolyságot erőltessen ő is magára. - Köszönöm Black, csak remélni tudom nem felesleges ez a sok erőfeszítés.



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér
Lojalitás :
Családi állapot : Bonyolult
Playby : Ben Barnes

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Hétf. 27 Júl. 2015 - 16:24

To: Lily Evans
Persze észreveszem, hogy Lily azért beszélgetés közben gyakran néz a pályára is, amit csak egy rejtett mosollyal nyugtázok, szavakkal nem. Annyira nyilvánvaló, hogy aggódik Jamesért. Persze, egy kviddicsmeccsen gyakran történnek balesetek. Szabálytalanságoknak, vagy véletlenül elszabadult gurkóknak hála, de előfordulnak, így nem meglepő, hogy aggódik.
- Hát az biztos, hogy megérdemelte. Bár nem tudom mit tett ellened, de lényegtelen is, sőt, csak arra bíztatnálak, támadd meg újra, amikor csak alkalmad adódik rá. Remélhetőleg akkor, mikor én is ott vagyok, szeretném látni, ahogy elpáholod. – Vigyorodom el.
- Azt jelenti, amit, mondtam. – Mosolygok.
- Nem, szavakkal nem foglalózunk lányokat, de ismerem már annyira Jamest, hogy ki iránt érdeklődne esetleg komolyabban és ki után nem. Így, amikor pár évvel ezelőtt, döbbenten számolt be arról, hogy milyen szépen kikosaraztad, egyértelmű volt, hogy ez nem lesz olyan, mint a többi. – Vonogatom a vállam.
- Kétlem, hogy neked tetszenék. Nagyon nem vagyok a te típusod, ahogy észrevettem. – Mosolygok megint. Igen, néha még jól is tudom látni a dolgokat.

- Mint már említettem nem is azért kedvelnek, amilyen vagyok. Jól nézek ki, híres vagyok, lázadó szellem, nagyon jó dumával. A többség nem gondol bele abba, hogy igazából lehet bunkó is, vagy bánhatok velük nagyon rosszul, akkor is azt szeretnék, hogy mellettem lehessenek. Mert vágynak a hírnévre, és az elismerésre, hogy lám nekik sikerült megszelídíteni Sirius Blacket, akit eddig még sosem sikerült. – Mondom kissé gúnyosan.
- De ilyen eset még nem történt, és nem is fog. Felesleges közel engednem magamhoz bárkit is, ha nem is érdekli, hogy milyen vagyok. – A népszerűségnek is megvan a maga átka.
- Oké, hanyagolom a témát, nem hozom fel többet. Legalábbis megpróbálom, ez szerintem eléggé ésszerű ajánlat, nem gondolod? – Vigyorgok, hiszen mégis csak rólam van szó.

- Áh, én nem félek semmitől. Már a feltételezés is sértő, Evans. – Vigyorgok rá.
- Igaz, hogy szeretem a népszerűségemet, de kétlem, hogy ezzel sokat csökkentenék vele. Talán csak az lenne vele a bajom, hogy kicsit csökkentené a tökéletes összképet, ami engem jellemez. – Vigyorgok tovább.
- Örömmel. Biztosan jobban fog örülni neked, mint a visítozó rajongóinak. – El is kezdek gondolkozni a megfelelő terven, amivel elterelhetném a lányok figyelmét. Olyan kell, ami biztosan beválik.

- Dehogy kezdődik így! – Tiltakozom újra.
- Még a feltételezés is rémálmokat fog okozni, szóval, kösz, Evans. – Mondom morcosan. Tényleg csak az kéne, hogy kötődjek valakihez olyan szinten… nem, nekem ez nem hiányzik. De amikor a griffendéles tábor ujjongani kezd, akkor én is nekiállok tapsolni. Csak, hogy ne érje szó a ház elejét.
- Igen, valahogy így. – Nevetek fel jóízűen. Aztán viszont sokkal komolyabb lesz a téma, így én is teljesen elkomolyodok.
- Nem fogja. Ha megtenné, még tőlem is kapna egy kis fejmosást. Nem azért hallgattam annyit, hogy Evans így, meg Evans úgy, hogy utána eldobjon. De nem fog. – Mondom teljes meggyőződéssel.

- Valahogy nem tudok hinni neked. – Csóválom meg a fejem.
- Nekem csak az van, amit látok. Én pedig csak azt látom, hogy az összes szerelmes ember bolond. Úgyhogy inkább kerülöm, és jobb lesz úgy mindenkinek. Így is eléggé őrült vagyok, ha szerelmes is lennék, még képes lennék és lerombolnám a sulit. – Mosolyodom el.
- De hagyjuk is a témát, egyikünk sem szeret erről beszélni. – Zárom le, majd inkább a háborúval kezdek el foglalkozni.
- Egyetértek. A barátaimért szívesen meghalnék, ha ők úgy tovább élhetnének. – Bólintok.
- Feleslegesnek, biztos nem felesleges. Legalább is szerintem. – Mosolygok újra.   
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Szer. 29 Júl. 2015 - 10:17



Evans & Black


Griffendél vs. Hollóhát

Nevetek a lelkesedésén, ahogy ennyire tetszik neki hogy verekedtem. Na igen nem vagyok büszke rá, de jól esett azt meg kell hagyni.
- Rosszat mondott, és nem voltam jó állaptban. De remélem azzal tisztában vagy, hogy egy rokonodról van szó. - vigyorodom el, kicsit azért örülök, hogy a mardekárosoktól távol tartja magát, de egyben keserűséggel tölt el, hogy a saját családjához így kell hozzáállnia. Én se vagyok valami jóba Petuniaval, de egyszerűen képtelen vagyok neki rosszat kívánni.
Kicsit meglepve ér a "lányfoglalózás" és kicsit sértőnek is gondolom hirtelen, de persze tudom, vagyis inkább gondolom, hogy nem szó szerint értendő a dolog. - És sok lány volt már aki iránt komolyabban érdeklődött ? - komolyan nem is értem magam, miért kérdezősködöm ennyit? Jó, érdekel a dolog, különben nem kérdezném, csak azért még is a legjobb barátja és vállvonogatva fogja majd elmondani jamesnek. Inkább ezekkel a kérdésekkel magamat akarom megnyugtatni, hisz sok minden nyugtalanít Potterrel kapcsolatban. - Furcsa merre viszi az embert az élet, ha úgy tetszik a sors. Pár éve bejelentettem neki, hogy előbb randiznék a tó polipjával, mint vele egy egoista felfúj hólyaggal. - az emlékre elnevetem magam. Kislány voltam, eredetibb lekoppantós szöveg semmi csokibékáért nem jutott volna eszembe. Így vissza gondolva nagyon cuki.
- Hogy nem lennél a zsánerem? Oh Black, te mindenkinek az vagy. Ki tud ellenállni a cuki fürtjeidnek. - oda nyúlok és ujjam közé csavarok egy tincset és jól meghúzom.
Csak pislogva, meglepődve hallgatom végig a magáról szóló kiselőadást. Mosolyogva nyugtázom, hogy van önkritikája, és tisztában van a dolgokkal, ezzel Black már is szimpatikusabb lett.
- Legalább tisztán látod a dolgokat, ez jó. De ennek örülsz is? Hogy nem a személyiséged varázsáért kellesz a lányoknak, hanem azért mert "nevet" szereztél? Szerintem azért ez valamilyen szemszögből bántó és sértő. - húzom el a számat. Sose értettem, hogy emberek hogy tudnak csak azért összejönni mert ő is meg a másik is jól néz ki, hát akkor két szép ember legyen együtt. Az tök mind1 hogy bánnak egymással, meg egyáltalán van e valami közös bennük. Őszintén szólva, azért is szurkolok neki és Marlene.nak mert van valami közös bennük, valamiért úgy érzem kiegészítenék egymást. Ajkamba harapok, hogy ne kelljen felhoznom ezt a témát, főleg mert egyáltalán nem az én gondom.
- Rendben köszönöm szépen, igazán nagylelkű vagy. - szélesen elvigyorodom hálám jeléül.
- Oh ne aggódj, a tökéletes egy idő után unalmas. Érdekesen hangzik, de van hogy a hibák is közrejátszanak a tökéletesség eléréséhez. - nevetem el magam, bár komolyan gondolom. Nincs, nem létezik tökéletes ember, csak olyan aki tökéletesnek akarja mutatni magát, bár ezt sosem értettem. Szerintem a hibák teszik érdekessé, és egyedivé az embereket. Bár az tény, hogy nem lehet mindenki ezen a szemponton.
- Hát köszönöm, meglátjuk kinek fog örülni jobban. Bár nagyon is ajánlom, hogy nekem. - mosolyodom el halványan. - És hogy fogod csinálni? Lerohansz a pályára, és ledobod a pólódat ? - amilyen idióta lehet ezzel remek ötletet adtam neki, és meg is csinálja. De az biztos, hogy azzal eredményt érnénk el. Marlas részre , csak egy minden sejtő vigyort ejtek meg. Aj de a képükbe fogom vágni miután összejönnek. Ott fogok ugrálni közöttük tapsolva: én megmondtam, én megmondtam!
Elkezd a griffendéles tábor ujjongani, pont a pálya felé néztem, és láttam ahogy James pont pontot szerezz, szélesen elvigyorodom. Olyan fura ez az egész...
- Igen, rögtön gondoltam. Komolyan megnéznék egy ilyen estéteket. - nevetek. Majd a komolyan témára, úgy érzem lesápadok két perc alatt. Jön az amitől a legjobban félek, bár még arra cseppet se gondoltam, hogy egyáltalán bármiféle kárt lehet tenni jamesbe. Attól viszont még jobban tartok, hogy ő annál nagyobb kárt fog tenni bennem. A válaszára viszont csak elvigyorodom.
- Nah ez így tetszik, ha tőled is kap. - nevetek. - Jah képzelem, ezt az " Evans így, Evans úgy" dolgot. " Már megint beszólt, de idegesítő a csaj... " - nevetek, mert én kb csak így beszéltem eddig Jamesről, meg persze, hogy legszívesebben kitekerném a nyakát. Kicsit át kell még szoknom a vele való kedvességhez. Viszont már ő is az velem, így nem esik nehezemre. Komolyan, mintha egyik pillanatról a másikra egy másik világba pottyantam volna. - Hát szavadon foglak. - remélem a határozott kijelentése helyt fog állni, és James is komolyan gondolja a dolgot, és ez nem csak egy összjáték.
Olyan rossz ezt látni Siriusba, ahogy így beszélgetünk kezdek átlátni rajta. Azért csinálja ezt az egész tökéletes csajozógépet, hogy ne kötődjön senkihez, és ne kelljen elgyengülnie. Igazából inkább fél, hogy nem magam miatt kellene bárkinek is. Összeszorúl érte a szívem, de nem akarom ezt elmondani neki, és ezen lelkizni. Ajkamba harapok, majd mély levegőt veszek, mert olyan készülök mondani amit lehet megbánok.
- Nem hiszem hogy minden szerelmes megbolondulna. Nézz rám, én bolondak nézek ki? - kérdezem tőle komolyan. Nagyon téves úton jár, és nem akarom hogy ezen igyekezzen tovább. Más nevében nem tudok beszélni mikor szerelmes, magaméban viszont igen. - Csak erőt érzek magamba, és még több elhatározást a harcra. - vonom meg a vállam, mintha a világ legtermészetesebb dolgát mondanám, bár én úgy érzem, hogy az is.  - Tudom, még nehéz ezt elhinned, de ha ott lesz a lány, akkor nagyon is kézenfekvő lesz. - kacsintok rá.
- Na igen az egyetlen halál ami szerintem ... "Megéri". Nagyon remélem ha meg kell akkor úgy fogok. - egy keserű mosoly ül ki az arcomra.  Nagy kiabálások kezdődnek, majd csak szófoszlányokat hallok a hangosból, hogy Potter és ismét gurkó, ijedten odanézek, de James épp felpattan vissza a seprűre, és megy is tovább. Komolyan ez fog inkább a sírba vinni...




_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér
Lojalitás :
Családi állapot : Bonyolult
Playby : Ben Barnes

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Csüt. 30 Júl. 2015 - 13:57

To: Lily Evans
- Emlékeztetnélek, hogy már nem a rokonom. – Vonom meg megint a vállamat. Narcissát és Bellát valóban képtelen vagyok a rokonaimnak tekinteni, mindig is rosszul jöttem ki velük, és sosem voltam oda a „csodálatos” társaságukért. Ha más miatt nem is, de miattuk biztosan megérte az, hogy hátat fordítottam az egész miskulanciának, és úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó tovább a Black családhoz tartozni. Még azt is sajnálom, hogy egyáltalán ott virít a nevem mellett a Black szó.
Különben pedig, mikor hagyja el a száját valami jó dolog? Én eddig csak végtelen sok szemetet hallottam tőle. – Forgatom a szemeimet.
- Nem, ezt nem mondhatnám. Ha jól emlékszem, csak egy-kettő akadt talán rajtad kívül, de ez régen is volt már, nem igazán emlékszem rá. – Válaszolok őszintén. Felesleges lenne füllenteni, vagy elrejteni előle a dolgokat, főleg akkor nem, ha nem is rossz rá nézve, hanem csakis jó.

- Erre viszont tisztán emlékszem. – Nevetem el magam.
- Azt a fejet, amit James akkor vágott, mikor azt magyarázta, hogy kikosaraztad… hát azt meg kellett volna örökíteni az utókornak, hogy más is ugyanúgy szórakozhasson rajta, mint én. – Nevetek tovább.
- Mai napig felemlegetem neki, és húzom vele az agyát. –Vigyorgok.
- Aminek ő már persze nem annyira örül. – De most már ez úgy látszik, csak egy kacagtató emlék, és végre, végre valahára tényleg összejöttek. Vagy valami olyasmi.
- Igazad van, nekem senki nem tud ellenállni. – Vigyorgok.
- Különben tényleg imádják a hajamat. Szeretnek beletúrni. – Közben hagyom, hogy meghúzza a hajam, és csak hunyorítok rá.
- Nem, nem örülök. De így még mindig jobban járok én is, meg ők is. Ha rájönnek, hogy tényleg az a felszínes bunkó vagyok, ahogy a hírem mondja, minden gond nélkül tudnak pocskondiázni, és így talán nem is fáj nekik annyira, hogy csalódnak, hiszen a lelkük mélyén csak számítanak rá, hogy egy éjszakánál több úgy sem lesz. Tehát végül is, így jó, ahogy van. – Mosolygok halványan.

- Ugye? Látod, milyen tökéletes vagyok? – Vigyorodom el megint, de a hangomba egy is gúnyos felhang is kerül a tökéletes szónál.
- Igen, ez tényleg igaz valamilyen szinten. – Elég csak belegondolni abba is, hogy mennyire baromira élvezem azt, amikor Marl-al vitatkozok, és amikor figyelem, hogyan idegesíti fel magát… De ezt nyilván nem fogom megemlíteni.
- Biztosan neked fog örülni jobban. – Bizonygatom.
- Ezzel most nagyon jó ötletet adtál. Igen, most már biztos, hogy ezt fogom tenni. Arra mindenki felfigyel, ezt el kell ismerned. – Vigyorgok. Már kifejezettem várom a meccs végét, annak ellenére, hogy így valamelyik tanártól ezer százalék, hogy büntetőmunkát fogok kapni. De kit érdekel?
- Hát, ha gondolod, egyszer direkt a te kedvedért tartunk majd egy bemutatót. – Nevetek, bár simán el tudom képzelni, hogy ott hülyéskedjünk előtte, ilyennel.

- Igen, igen, pontosan. – Mondom mosolyogva.
- De azt is hallottam már tőle, hogy „Sirius, nem hiszem el, hogy folyton ő jár a fejemben, meg az a vörös haja és… a szemeit már említettem, ugye?” – Forgatom a szemeimet.
- Tudod, rengetegszer említette. A szemeidet. Már kívülről fújom. Egy idő után ez aztán már tényleg bosszantó. – Belenézek a szemeibe, hosszabban.
- Bár tény, hogy nem hiába van annyira odáig érted. – Vigyorgok. Tényleg szép szemei vannak, teljesen laikusként mondva.
- Most éppen nem, de azért sokszor annak nézel ki, James-el együtt. – Vigyorgok, de aztán elkomolyodva hallgatom azt, amit mond. Nem mondhatnám, hogy igazán sikerült meggyőznie, de azért valamennyire enyhítette a véleményemet erről az egészről.
- Legyen igazad. – Csak ennyit mondok végül, de ezt is igen nehezen sajtolom ki magamból.
A szavaira csak bólintok, majd most már én is a pályán lévő eseményekre kezdek főként figyelni. Mint ahogy várható is volt, jól állunk, és James meg persze a többiek is, szépen szerzik a pontokat. Fél szemmel újra Lilyre sandítok, akin láthatóan az aggodalom jelei mutatkoznak, de ez jó jel. James örülni fog, mikor ezt elmondom majd neki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Pént. 31 Júl. 2015 - 12:21



Evans & Black


Griffendél vs. Hollóhát

Megjegyzésére csak elhúzom a számat. Valójában nem sokat tudok, hogy mi van Sirius és a családja között. Annyit tudok kik a rokonai, és kitagadták. De a vér nem válik vízzé, hiába tagadják ki szóba, attól még egy vér folyik az ereikbe, és rokonok maradnak. De jobb ha ebbe nem mászok bele, hisz pontosan nem tudom ezek hogy zajlanak. Meg amúgy sincs semmi közöm hozzá.
- Hát a többi lány között eléggé nagy szája volt, maradjunk ennyiben. - halványan mosoly még azért kiül az arcomra, együttérzésként.
- Rajtam kívül ? - nevetem el magam. - Azt ne mond hogy komolyan még egy lánnyal se tudtál elbeszélgetni. - kicsit bizarrnak hangzik, mondjuk én lányokkal is és fiúkkal is remekül megtalálom a hangot. Egyszerűen velem lehet beszélgetni, meghallgatom a másikat, és próbálok tanácsot adni. Akár jót akár rosszat. Vannak olyanok is akik csak azért jönnek oda hozzám, eléggé lelkiszemetesládának érzem magam, de sosem zavart. Szeretem ha úgy érzik az emberek, hogy megbízhatnak bennem.
A Jameses dolognál felnevetek, ahogy Sirius vissza emlékszik rá. Nekem nehéz elképzelnem, hogy ilyen reakciót váltok ki belőle, de akaratlanul is megjelenik előttem egy döbbent James arckifejezés.
- Hát most nagy csalódást érzek, hogy nem láthattam. - nevetek még mindig. - Mikor megmondtam neki, csak nézett rám bambán, aztán hátat fordítottam és elmentem a lányokkal. - mert igen nem voltam ám egyedül. Ezzel is azt bizonyította, hogy nagyon is biztos a dolgában, hogy igen fogok mondani.
- Hát nem arra a válaszra számított amit adtam neki. - vigyorgok még mindig. Egy pillanatra lelkiismeret furdalásom lesz, de aztán eszembe jut, hogy akkoriban igenis megérdemelte, meg hát gyerekek voltunk... - Szerencsétlenre ennyire ráragadt, hogy valaki nemet mondott neki ? -  nézek rá mosolyogva, biztos nem sűrűn fordult meg vele.
- Ez a hajtúrás is valami beteges közös vonás Potterrel? Mert komolyan néha nála aggódok, hogy korán fog megkopaszodni. - jamesnek eléggé szokása, régen dühített, most már nem igazán tudom. Ezzel is szereti felhívni a figyelmet magára. - Neked inkább csavargatnod kéne az ujjaid között amilyen hosszú. - vigyorgok továbbra is. Elkomolyodok, nem igazán tetszik hogy Sirius saját magáról ilyen véleménnyel van, és hogy egyszerűen beletörődik, nem érdekli, sőt még ad rá egy lapáttal.
- Nem gondolod, ha önmagadat adnád, és nem mindig a megjátszott felszínes, öntelt bunkót, akkor talán a lányok is komolyabban vennének? - nézek rá komolyan. Ugyanis James miatt tudom ezt a legjobban. Ahogy kicsit megkomolyodott rögtön én is más szemmel tekintek rá. Siriusnak is lehet itt lenne az ideje ha megemberelné magát. Főleg mert már nem 13 éves akinél még cukinak tűnik. - Nem sokára vége az iskolának, és az iskolán kívül amúgy se fogsz sokra menni ezzel a stílussal. - vonom meg a vállam, és együtt érzően nézek rá. Nem megsérteni akarom, és nem is bunkóságból mondom ezeket. Csak őszinte vagyok.
Csak forgatom a szemem. - Igen Black ha valamiben 100%ig biztos vagyok az csak is a te tökéletességed, ne aggódj. - mosolygok, kicsit furcsán érzem magam, már nagyon rég nem beszélgettem ennyit senkivel. Jó érzés, eltereli a gondolataimat. Lehet már nem ártana visszarázódnom. Kikerekedett szemekkel nézek rá, mikor az ötletemre kapvakap. Csak vicceltem, de meg kéne szoknom, hogy velük ilyennel nem szabadna.
- Most komolyan ezt akarod bejátszani? Levetkőzöl a pályán ? - a komolyságomból egy pillanat alatt széles vigyor lesz. - Hát az biztos, hogy vicces lesz. A lányok majd szívrohamot fognak inkább kapni. - nevetek. De ha megtudom ezzel lepni Jamest nem érdekel.
- Oh rendben, ezért majd időpontot egyeztetünk, mert tényleg érdekel. - nevetek.
A következőkre csak azt veszem észre, hogy a szívem hevesebben kezd dobogni, és görcsbe rándul a gyomrom. Meg persze lemerném fogadni, hogy az arcom színe is pirosabb lett a kelleténél. Most ezzel eléggé zavarba hozott.
- Most ezeket csak azért mondod...? - kicsit nehezemre esik elhinni. Miután kikosaraztam csak szívtuk egymás vérét, és kb úgy néztünk ki mint két halálos ellenség. - James örül hogy ezeket elárulod ? - egy eléggé zavart mosoly ül ki az arcomra, mindig eléggé zavarban vagyok, és nem tudok normálisan reagálni ezekre a sokkoló infókra. Majd ahogy a szemeimbe néz , nem olyan nagy hévvel de lesütöm a szemeimet, nem nagyon szeretem a szemkontaktust nekem mindig is intim volt. - Hát öhm köszönöm... egyetlen dolog amit szeretek magamba... a szemeim. - nevetek zavaromba. Ezt a bókot többször hallottam már, és valóban ez tetszik magamba a legjobban, na meg marl odáig van a hajamért...
Sértődötten nézek rá. - Bolondnak nézek ki néha ? - próbálok komolyan sértődött maradni. - James még oké, ő mindig annak néz ki, de hogy én... - végén nem bírom és csak elmosolyodom.
- Figyeld meg igazam lesz. - megbököm a vállát, mert teljesen biztos vagyok benne.
Aztán a meccsen megint eltalálják Jamest a szívem majd kiugrik a helyéről, de láthatólag csak súrolta, semmi komoly mert pillanatok alatt visszaül a seprűre és folytatja a játékot. Komolyan most már mindig ez lesz ? Kifog készíteni ez a játék...




_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér
Lojalitás :
Családi állapot : Bonyolult
Playby : Ben Barnes

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Pént. 7 Aug. 2015 - 15:55

To: Lily Evans
A család nálam eléggé érzékeny egy téma. Hiszen, még ha nem is bánom, hogy lyukat égettek a falikárpitba, mutatva ezzel, hogy már nem tartozom a Black családhoz, a bűntudat még mindig ott van mélyen eltemetve bennem, amiért Regulust képes voltam ott hagyni. De ezt a dolgot még Jamesnek sem mondtam el. Ő is azt hiszi, mint mindenki más, hogy Regulust ugyanannyira utálom, mint a családom többi tagját, és nem is sietek megcáfolni ezeket a tényeket. Most már túl későnek érzem beleavatkozni a dolgokba… ha pedig kiderülne, hogy igazából még mindig egész jóban vagyunk, az hamar a szüleink fülébe jutna, azt pedig egyszerűen nem engedhetem meg. Az öcsém hiányzik. A többi nem, hiszen nekem már van új családom, az pedig Jamesből, Remusból és Peterből áll. Na és persze nagyon úgy tűnik, hogy most már Lily is ebbe a csapatba tartozik.
- Igen, ez logikusan hangzik. Narcissa sosem tudta igazán befogni a száját, csak akkor, ha a szülei megkívánták ezt tőle. – Forgatom a szemeimet. Inkább nem is megyek bele jobban a témába, mert csak felbosszant.

- De, tudtam. Csak elég kevéssel. Három fajta csoportba tudom osztani a lányokat. Az elsőben, amiben a legtöbben vannak, azok, akik odavannak értem, és legszívesebben mindenhova követnének, a közelembe akarnak férkőzni, és velem akarnak lenni, még akár annak ellenére is, hogy már lefeküdtem velük, de a rajongásuk cseppet sem enyhült az irányomban, és még mindig reménykednek abban, hogy meg tudnak hódítani. A második csoportban azok vannak szintén szép számmal, akikkel már együtt voltam, de ők az ellenkező véglet az első csoporthoz képest: ők azok, akik meggyűlöltek, mert sokkal többet várnak tőlem, mint amit tudtam volna nekik adni, és ezért azon vannak, hogy megkeserítsék az életem minden egyes apró örömét. Szintén ebbe a csoportba tartoznak azok, akik azért gyűlölnek, amiért ilyen szoknyavadász vagyok, nem régen, még te is ebbe a csoportba tartoztál. Végezetül, a harmadik csoportban van az az elenyésző kisebbség, akikkel normálisan, minden előítélet nélkül tudok beszélgetni, akiknek a társaságában jól érzem magam, és akikkel eszem ágában sincs lefeküdni, nehogy elrontsam ezt az egész jó kapcsolatot. Na, most ebben vagy benne te, és még… nem sokan. Itt vannak a legkevesebben. – Magyarázom, bár elég fura lehet, de tényleg így tudom felosztani magamban az összes roxfortos lányt. Bár arról mélyen hallgatok, hogy Marlt egyik csoportba sem tudom beosztani. Mondanám hogy esetleg a harmadikba, de ezt több minden is megakadályozza. Első körben az, hogy vele szeretnék lefeküdni. Ó, nagyon is. Másodszor pedig, egyáltalán nem tudok vele rendesen beszélgetni, de valahogy a veszekedéseink mégsem indokolják azt, hogy a második csoportba tegyem… Úgyhogy ezzel gondban vagyok.

- Jobb lett volna, ha egy kicsit még ott maradsz, mert akkor talán láthattad volna, hogy döbben meg még jobban a bravúros kis távozásod után. – Vigyorgok.
- Jamesnek ez volt élete egyik első csalódása, és bár sajnáltam, de mégsem bírtam megállni röhögés nélkül. Szerintem senki más sem tudta volna kibírni, látva azt az arcot, és hallva azt a magyarázást. De már akkor is láttam rajta, hogy igazából tetszik neki, hogy végre van valaki aki miatt akár érdemes is lehetne küzdeni. – Mondom ezt egy szelídebb mosollyal.
- Szóval igen, eléggé ráragadt. De most már befogom, mert ha több dolgot mondok el róla, a végén még megfojt álmomban. – Vigyorodok megint el.
- Nem, én nem szoktam túrni a hajam. Az James szokása. Én inkább hagyom, hogy a lányok csinálják helyettem. – A vigyor továbbra is ott virít az arcomon.
- Ha pedig tekergetni kezdeném a hajamat, akkor már nem csak a lányok lennének oda értem, hanem a ferdehajlamú fiúk is, úgyhogy inkább ezt a tevékenységet hanyagolnám. Nem hiányzik nekem egy fiú horda is. – Nevetek fel.

Az újabb komolyabb témára, megint kicsit elkomorulok, és a mosoly is eltűnik az arcomról.
- Tudom, hogy igazad van. A látszat ellenére ostoba sem vagyok, csak egyszerűen lusta. Több indokom is van, hogy miért ne adjam igazán önmagam, de az első és legfontosabb azaz, hogy: addig használom ki az úgynevezett gyerekkort, amíg lehet. Nemsokára végzünk az iskolában, aurornak készülünk, komolyabban kell venni mindent. Már csak egy évem van arra, hogy úgy viselkedjek, mint egy nagyra nőtt gyerek. Késleltetem egy kicsit a felnövést, hiszen… ez csak egy szakasza az életünknek. Utána életünk végéig robotolni fogunk, munkába járni, komolykodni, de csak most van még lehetőségünk úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Amikor még kevésbé kell törődnünk a következményekkel. – Mondom halkan.
- Ezért viselkedek olyan felelőtlenül. Mert még megtehetem. Amint kilépünk a kastély kapuján frissen végzett ifjakként, vége lesz a gyerekkornak, vége lesz a roxforti éveinknek, a csínyeknek, amikkel annyi örömet és büntetőmunkát okoztunk, az unalmas tanóráknak, és rengeteg olyan embernek is búcsút kell inteni, akikkel mindennap együtt voltunk. Nem érdemes kihasználni a megmaradt időt? – Kérdezem, továbbra is halkan. Talán nem is hallotta meg a nagy zajban, hiszen a meccs továbbra is folytatódik, a pontok pedig gyűlnek és gyűlnek.

- Komolyan ezt akarom bejátszani. – Bólintok mosolyogva.
- Ezzel mindenki figyelmét magamra vonom, úgyhogy lesz időtök egy kicsit kettesben lenni, ha mindenki velem lesz elfoglalva. – Vigyorgok. Biztos vagyok benne, hogy ennek James is nagyon örülne, meg hát én mindig benne vagyok mindenféle őrültségben, ez pedig igazán annak tűnik. Valószínűleg büntetőmunka lesz a vége, de kit érdekel?
- Nálad jobban már csak McKinnont szeretem zavarba hozni. – Nevetek fel, látva a reakcióját az információözönre.
- James nem hiszem, hogy örülne annak, hogy ezeket elmondtam. De foghatom arra, hogy túl sok fájdalomcsillapító és egyéb bájitalt nyomtak le a torkomon, azért vagyok ennyire beszédes. Bár erre sincs szükség, ha ez az egész a mi kis titkunk marad. – Kacsintok rá.

- Mindenki bolondnak néz ki néha. De amikor ti egymást kerülgettétek… hát esküszöm, öröm volt nézni. – Vigyorgok.
- Ha pedig nem lenne igazad, életed végéig az orrod alá fogom dörgölni. Remélem felkészültél rá. – Nevetek, majd a figyelmem megint kicsit a kviddicsre irányul, ami ahogy látom lassan a végéhez közeledik. Mintha a hollóhát fogója pont észrevette volna a cikeszt, és egyből irányba is áll… de végül a mi fogónk sikeresen megakadályozza a manőverben, a cikesz pedig addigra már messze jár, így újra keresgélniük kell. Eddig természetesen a pontok alapján mi állunk nyerésre, bár elég szoros az állás. Remélem a fogó minél hamarabb megtalálja a cikeszt, nem lenne jó, ha végül a hollóhátiak megelőznének minket, még akkor is, ha úgy is miénk lenne a győzelem. Valahogy jobb a tudat, ha úgy nyerünk alapból, hogy mi vezetünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Szomb. 8 Aug. 2015 - 19:24



Evans & Black


Griffendél vs. Hollóhát

Annyira még nem ismerem Siriust, de egy valamit biztosan tudok róla, mégpedig azt, hogy a családját témának nem nagyon szereti. Meg is tudom érteni, manapság én se nagyon szeretek beszélni a családomról. Várom azt az időt, mikor annyira túl leszek rajta, hogy kellemes emlékeket feltudjam minden szomorúság nélkül idézni, és mosolyogva beszéljek róluk mondjuk Jamesel. Azt hiszem ezzel még egy ideig várni kell, még túl friss, és nyílt a seb. Nagyon hiányoznak, és sose gondoltam volna, hogy a saját nővéremhez negatív érzelmek fognak kötni. Furcsa fordulatokat vesz az élet, csak még mindig nem értem ehhez a szüleimet miért kellett elvennie? Csak most veszem észre, hogy a gondolatra ökölbe szorult a kezem, annyira hogy az ujjaim bevörösödtek és elfehéredtek. Gyorsan engedek rajta mielőtt Sirius észre veszi.
- Összes Mardekárosnak nagy a szája, ebbe sok meglepő dolog nincs. Inkább az én reakcióm volt az, még számomra is. - megvonom a vállamat. - Egy rossz nap.
Figyelmesen végig hallgatom a lányok csoportra osztását. Már annyira komolyan veszi, és én is, mintha egy tananyagot vennénk át éppen, és most nekem magyarázzák el az új dolgokat, amit mindenképp megakarok érteni. Csak bólintok egyes részeknél, vagy összehúzom a szemöldökömet.
- Hm, értem, hát ez érdekes. Sosem gondolkodtam még így a fiúkról. - gondolkodóba esem, nálam voltak a bunkók, és a nem bunkók, körülbelül ennyire jutottam. Persze Sirius a bunkók csoportjába tartozott szorosan James mellett, de már rájöttem hogy nem minden fekete és fehér. - Ahogy látom, te eléggé sokat gondolkodsz a lányokról. - megejtek egy cinkos mosolyt. - Mármint így komolyabban ... nem néztem volna ki belőled. Látod, néha megéri beszélgetni. - elvigyorodom magam, majd össze szedem a gondolataimat a komoly válaszadásra. - Lehet van egy negyedik csoport is. Az olyan lányok, akik látnak benned mást is, és nem mernek megközelíteni téged. Úgy tesznek mintha a barátaid lennének, így ismernek már, viszont látják, hogy téged pont az  ilyen lányok nem érdekelnek, csak azok akik a szenzációt akarják maguk köré. - tudooom enyhe célzás Marl-ra, de lehet Balcknak le se fog esni, hogy rá gondolok. Meg kicsit magamról is szólt, ahogy én álltam Jameshez, már azért bevallom magamnak, is hogy ez is bonyolultabb volt annál, hogy nem kedvelem és ennyi. - Szerintem ha komolyabb kapcsolatra vágysz mindenképp kicsit változtatnod kell, vagy legalábbis csak a kiszemelted felé.
- fura ez a része teljesen olyan mint a mi esetünk. Kicsit furcsán érzem magam erről magyarázkodni. - Persze nem okoskodni akarok, csak ez a véleményem, természetesen azt csinálsz amit akarsz.
Komolyan kicsit sajnálom Jamest ahogy Sirius meséli. Én álmomba sem gondoltam volna, hogy ennyire letaglóztam azzal, hogy vissza utasítottam. Azt tudtam, hogy teljesen biztos volt abba, hogy igent mondok neki, de gondoltam egy gyors csalódás, aztán megy a következőhöz. Őszintén, én egy percig se gondoltam komolyan.
- Ha jól emlékszem elmondtam neki a magamét, karba fogtam az egyik barátnőmet, és mentem is tovább. - nevetem el magamat, pár éve volt, még is nagyon messzinek és gyerekesnek tűnik. - Lehet jót tettem neki ezzel a csalódással, nem ? Bár a magaslóról azután se szált le, ami azt illeti még rosszabb lett. Hát az biztos, hogy én nehéz esett vagyok, nem adom könnyen magam.. ezt már volt aki meg is unta.. - gondolkodóba esem, és próbálom felidézni azokat az időket. Komolyan csak 3-4 éve volt ?  Utolsókat kicsit halkabban jegyzem meg, csak Marl tud a Gale incidensről, és nem akarom hogy más is tudomást szerezzen róla. Pláne nem James, és ha Siriusnak kikotyogom biztosra veszem, hogy az lesz az első mikor beszélnek hogy elmondja neki. Van egy érzésem akkor nem úszná meg szárazon, még ha poénból is de valamit tuti tervelnének ellene, aztán Gale pedig rám szállna. Nem, nem ezt vissza kell fojtanom magamba, és nem elszólni magamat, pedig az előbb majdnem sikerült.
- Oh, én hallgatnálak tovább, nyugi tőlem nem tudja meg. - kacsintok, hisz Jamesről még nem sokat tudok, oké sok mindent tőle szeretnék megtudni, vagy megtapasztalni, de legalább nem a nulláról indulnék. Olyan mintha 6 és fél év "ismeretségünk" semmit nem ért volna, és újra meg kéne ismernem őt. Legalábbis a "kedvesebb, gyengédebb" énjét.
- Igen, és már előre látom, hogy korán fog kopaszodni. - nevetek. - Oh ha gondolod be is fonhatjuk. Az kitudja milyen természeti csapáshoz jutna. Na még, ha kis színes tincs is lenne benne... - vigyorgok, főleg mert elképzeltem fonott, és színes hajjal
Majd ismét komoly téma érkezik, kicsit közelebb hajolok hozzá,mert a zsivaj egyre hatalmasabb, és alig hallom amit mond. Komolyan figyelek minden szavára, és meglepődve hallom az értelmes érveléseket, és azt is, hogy sok mindenben egyet is értek vele.
- Természetesen értelek, tulajdonképpen én is erre jutottam. Az utolsó évünk, és mint látod, azért én is elengedtem magamat. Főleg mert amúgy is úgy érzem teljesíteni tudom a RAVASZ-t úgy is, ha nem gebedek bele a tanulásba. Látod, a 6 évem alatt nem szegtem meg annyiszor a szabályt, mint ebben a félévben. Kicsit félek is a nagyvilágtól, azért akartam ezt a szakkört, de úgy érzem már most is komolyodnunk kell, mert nagyon mély vízbe fogunk belecsobbanni. Szóval én úgy gondolom, már most fel kell valamennyire készülnünk. Nem lehetsz ilyen az utolsó napodig, aztán megkomolyodni fél nap alatt. - próbálom a hangzavarhoz képest halkan mondani ezeket, de azért Sirius is értse. Fura, hogy más is így gondolja a dolgokat, és még is kicsit máshogy. Az tény, hogy ez az utolsó évünk gyerekként, de annyira félek mi vár rám miután elhagyom a kastély falait, hogy ez arra sarkal minél jobban készüljek már most fel.
- James is azért megkomolyodott, tudom ám, hogy már kevesebb csínyben van benne, és hát már lassan engem is lefog körözni, ha a jegyeket nézzük... - igen ezt kihívásnak tekintem. - Szóval csak össze lehet hozni a gyerekes dolgokat a komolysággal. Ez a válaszom. - mosolygok barátian, mert tényleg megértem. Fura dolog 17 éveseknek így gondolkodnia, hogy ki kell élvezniük az iskolai idejüket,mert aztán mennek a háborúba. Szörnyű.
- Abban semmi kétség, hogy mindenki rád fog figyelni. És legalább ez neked is tetszeni fog, szóval nem köszönöm meg, mert nem értünk teszed. - nevetem el magam, de persze nem gondoltam komolyan. - Na jó, most komolyan... köszönöm, hogy feláldozod felsőtested. De remélem nem rég gyantáztad. Mondjuk egyes lányok szeretik a göndörödő mellfürtöket. - mosolygok, de a gondolatra kicsit feszült leszek... kettesbe. Még nem nagyon volt időnk kettesben lenni... vagyis hát egyszer tovább maradtunk fent, de akkor is a szakkört próbáltuk összehozni. Jesszusom, szedd már össze magad..
Majd szóba hozza Marlt és egy pillanat alatt olyan mosoly kerekedik el az arcomon, ami körülbelül egyenlő lehet cheshire macskáéval a kedvenc mesémből. - Na igen, pedig őt aztán nehéz zavarba hozni, úgy hiszem.. és ezt ne mond el neki... ezzel sikerülni fog. Csak kár, hogy nem láthatom.
Csak mosolygok tovább. - James lehet nem fog örülni, de én annál jobban. - nevetek. - Valamit valamiért. Oh nyugi tőlem nem tudja meg, jól tudok titkot tartani. - na majd egyszer ha házasok leszünk, vagyis soha.
Kerülgettük egymást, hát ez kicsit viccesen hangzik, bár igaz. Picit megsértődök, mert ez azért nekem mélyebb dolog volt, és rosszul esik, hogy más meg jót mulatott ezen. Bár ne legyek képmutató, én ugyan ezt teszem velük ha jobban belegondolok.
- Te csak ne beszélj, te is kergetsz valakit még ha te nem is veszed észre. - forgatom a szememet, persze csak áll sértődéssel, ezen nem fogok hisztizni. - Black, ezt minden ego nélkül mondom, nekem mindig igazam van, és ha barátok leszünk jobb lesz ha hozzászoksz. - persze elnevetem magam. A tekintetünk szinte egyszerre vándorol a meccsre, hisz alig figyeltük, csak fél szemmel. Mi állunk nyerésre, de a cikkesz mindig kicselezi a fogókat. A pontjaink csak gyűlnek, de valamiért nem izgulok,mert tudom, hogy úgy is mi nyerünk. Ahogy ez a gondolat megfogalmazódik bennem, James bedobja a kvaffot, én pedig... fütyülök...???



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér
Lojalitás :
Családi állapot : Bonyolult
Playby : Ben Barnes

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Szomb. 15 Aug. 2015 - 17:42

To: Lily Evans
Úgy érzem, még mindig jobb, hogy az én feltételezett családomról esik szó, mintha Lily családja kerülne szóba. Nem, ennyire tuskó még én sem vagyok, pedig tényleg ismeretes rólam, hogy kifejezett tehetséggel vagyok képes beletaposni az emberek érzékeny pontjaiba, teljesen akaratlanul. A legfőbb probléma az, hogy túlságosan komolytalan vagyok ezekhez a dolgokhoz, bár ez azért van így, mert én így próbálom feldolgozni a dolgokat. Ha a Black család szóba kerül, akkor biztosak lehetnek benne, hogy nem szomorkodni fogok, hanem viccel elütöm a dolgot, teszek róluk valami humoros megjegyzést, és csak utána hagyom a témát. Ez az én stratégiám arra, hogy ne foglalkozzak a szomorú, elkeserítő tényekkel. Az már más kérdés, hogy mit teszek akkor, ha egyedül vagyok, mert ahhoz senkinek semmi köze. Igen, még a tekergőknek sincs.
- Tudod, Evans, gyakrabban lehetne rossz napod. Lehetőleg olyankor, mikor én is a közelben vagyok, és akkor láthatom, hogy intézed el. Még fogadást is kötnék rád. Egy csomó gallleont nyerhetnék vele. – Mondom vigyorogva, főleg mivel elképzelem a jelenetet, ahogy körbeálljuk a két lányt, és mindenki szurkol valamelyiknek. Na, jó, ez már tényleg az eszementség csúcsa.

- Igazából nekem így egyszerűbb. Tudod, a női lélek rejtelmei egészen titkosak előttünk. Ha csoportokra osztom fel őket, akkor tudom, melyikkel, hogyan bánjak. – Bár előfordult már, hogy alaposan elrontottam a dolgokat, de ez kinél nincs így? Jó… el kell ismernem, nálam elég gyakran történik ilyesmi. Pedig én előre leszögezem, hogy mit lehet tőlem elvárni, és mit nem. Komoly kapcsolatról pedig szó sem lehet egyik nőszeméllyel sem. Még akkor sem, ha talán a lelkem mélyén, egy nagyon picit – egészen picikét -, vágyom is rá.
- Most komolyan, melyik fiú nem gondolkozik a lányokról, akik már kinőttek abból a korból, amire az jellemző, hogy „utáljuk a másik nemet”? – Kérdezem mosolyogva.
- Igen, tény, hogy mindenki azt képzeli, a lányoknak jár folyton az eszük ezeken a dolgokon. Mármint a kapcsolatokon, meg ilyenek. De attól még mi is gondolkozunk rajta. Csak egyszerűen nem teregetjük ki a lapjainkat. Még sokszor a legjobb barátainknak sem. – Egy újabb apró kis információ. Az a méreg komolyan megárthatott abban, hogy tartani tudjam a számat.
- Lehet, hogy megéri ilyenekről beszélgetni… De később biztosan letagadom, hogy bármi ilyet is mondtam volna. – Remélem ezt eddig is tudta.

- Ha létezne negyedik csoport, és ha oda valóban bekerülne bárki is, akkor igazán rosszul látná a dolgokat. Sosem érdekeltek igazán azok a lányok, akik csak a szenzációt akarják maguk köré. Sőt, igazából megvetem őket, és csak arra jók, hogy az unalmamat enyhítsék. Nincs bennük semmi, amiért küzdeni volna érdemes. Ha találnék valakit… aki valóban azért szeretne meg, úgy ahogy vagyok, érte megérné küzdeni. De mivel nincs ilyen, így nem is érdemes. – Vonom meg a vállamat. Van egy olyan érzésem, hogy Marlra céloz, de érteném miért, mikor tudom, hogy igazából ki nem állhat. Bár neki sem igen mutattam még meg azt, hogy valójában milyen vagyok, mert egyszerűen nem éreztem úgy, hogy eljött volna az ideje. Inkább nem is gondolkozom ezen.
- Azt, hogy másképp viselkedjek valakivel, azt ki kell érdemelni. – Mondom halkan, majd inkább lezártnak is tekintem a témát. Ebben úgysem tudunk zöldágra vergődni.

- Igen… valamilyen szinten jót tettél vele. Legalábbis megkapta az első lökést egy bizonyos irányba. És persze, hogy rosszabb lett. Fel akarta kelteni a figyelmedet. Meg akarta mutatni, hogy egy cseppet sem bánja azt, hogy visszautasítottad, még ha valóban így is történt. Gyengeségnek fogta volna fel bárki is a dolgot, azt pedig egy férfi nem engedheti meg magának. – Mondom mosolyogva.
- Tudod, a róla kialakult képet meg kellett őriznie valahogy, és ez volt az egyik módja. – Persze, nem kerüli el a figyelmem az a bizonyos mondat, és rögtön kíváncsian lecsapok rá.
- Ki unta meg? Különben pedig az a jó, ha nem adod könnyen magad. Úgy az izgalmas. – Mosolygok továbbra is.
- Remélem is. De majd ő úgyis el fogja mondani a dolgokat. Bár ugye én kicsit más szemmel tudom nézni Jamest, mint ő saját magát. Úgyhogy, ha valamit nagyon nem értesz, akkor fordulj hozzám bizalommal. – Talán így a félreértések is elkerülhetőek lehetnek.

- Na az látod, lehet. – Nevetek fel.
- Ami pedig ezt a hajbefonós, színes izét illeti, felejtsd el. Max akkor, ha elvesztek egy fogadást. De akkor alaposan rá is fogok játszani. – Vigyorgok.
- Különben gondolkozom azon, hogy levágom. – Fogok egy tincset a két ujjam közé.
- Szerintem jól állna és az arcom is komolyabb lenne tőle. Valahol pedig el kell kezdeni a komolyodást, még akkor is, ha nem is akarom. – Igazából, csak azért növesztettem a hajam, mert ezzel is bosszanthattam anyámat. De most, hogy már nincs okom erre, végül is semmi sem akadályozna meg abban, hogy levágjam. Hiszen már független vagyok, és nem a Black családhoz tartozom.

- Persze, tudom, hogy komolyodnunk is kell. Azt is teszem, csak a külvilág felé nem mutatom. Most őszintén, Evans, egy évvel ezelőtt még biztos nem tudtam volna veled ilyen dolgokról beszélgetni. Most meg nézz ránk. Itt ülünk, olyan gondolatokat is megosztok veled, amit eddig csak a nagyon közeli barátaimmal osztottam meg. Sőt még pár hónapja is elég lehetetlennek tűnt a dolog, hogy végül ennyire jól ki fogunk jönni egymással, nem? – Kérdezem egy apró mosollyal.
- Amúgy azzal, hogy én vagyok az iskola egyik bohóca, nem csak magamat szórakoztatom, hanem másokat is. Azért sikerült jó pár csínyt úgy elkövetni, hogy mindenki azon kacagott, ezt el kell ismerned. – Vigyorodok el újra.
- A zsenialitás azért az befigyel. – Ezt nem tudtam kihagyni. Nem is én lennék.
- Tanulni, pedig én is tanulok. Csak nem látja senki. – Teszem hozzá.

- Ó, igen, imádom, ha az emberek rám figyelnek. – Vigyorgok.
- Ami pedig a felsőtestemet illeti: tökéletes, mint mindig. Jó lesz mindenkinek ránéznie, és szerintem egyből a fél iskola újra belém szeret, vagy ha nem tették volna meg eddig, akkor most biztosan isteníteni fognak. – Nevetek.
- Hm. Jól hangzik. Ezzel most pedig minden elszántságom egy célra fog irányulni: Hogy McKinnont zavarba hozzam. – Már alig várom. Szeretem elnézegetni, ahogy vörösödik.
- Remélem is, különben be kell szüntetnem a titkos infók áramoltatását. – Mondom mosolyogva.
- Én?? – Kérdezem elképedve.
- Én biztos nem kergetek senkit. Teljes tévedésben vagy. – Rázom a fejem.
- Ezzel pedig, hogy kinek van igaza, úgy érzem, gondok lesznek. – De megint elnevetem magam. Utána pedig vissza is térek a meccs figyelésére. Amikor pedig James újabb pontot szerez a Griffendélnek… elképedten nézek Lilyre, aki tényleg fütyül! Ezt is megértem!
- Wow. – Csak ennyit fűzök a dologhoz, úgyis fogja érteni. Én sajnos most nem tudok olyan erőbedobással szurkolni, mint ahogy szoktam, de remélem ez nem is tűnik fel senkinek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Kedd 18 Aug. 2015 - 10:40



Evans & Black


Griffendél vs. Hollóhát

A szélsőséges késő őszi időjárás miatt pillanatok alatt beborul az ég. Én szigorúan tekintek fel, mintha szemmel tudnám verni az időt, hogy legalább addig bírja ki, amíg vége a meccsnek. Nem lehet minden meccsen vihar... Életveszélyes, és amilyen kitartóak nem szokták holmi vihar miatt lefújni a mérkőzést. Remélhetőleg most kivár, megköszönném.
Ismét fél figyelmem Siriusé, a másik természetesen végig a meccset figyeli. Örülök, hogy tudok több helyre is koncentrálni egyszerre. Mindannyiunknak érzékeny pontja a család témája, így nem is szúrok hozzá egyéb gondolatokat, csak hagyom kiélje magát a gondolatra, hogy verekszem az egyik rokonával.
- Az a helyzet, hogy döntetlen lenne, ahogy észre vettem egyforma erősek vagyunk. Mind a kettőnknek lett monoklia. - ami hála merlinnek már elmúlt rajtam, mert nem akartam a gyengélkedőre menni. A kis gyógyító bűbájom pedig csak liláról, zöldre festette. Persze Narcissa rögtön rohant, mert másnap már nem láttam rajta semmit.
- Úgy beszélsz, mintha nekünk nyitott könyvek lennétek. Hidd el, számunkra ugyan olyan rejtélyesek vagytok, mint mi nektek. Eleve úgy mutatjátok ki a szimpátiátokat egy lány felé, ha kötözködtök vele. Ebből mi honnan tudjuk, hogy valójában tetszünk nektek ? Inkább az ellenkezője jön ki, és valakiből inkább ellenszenvet kelt. - csak vigyorodom rá. Várom mikor hallom, a fejébe a tányércsörömpölést, mikor leesik neki mit mondok. Ez mind igaz rám és Jamesre és tagadhatatlanul rá és Marl-ra. Mindig is tetszettünk egymásnak, csak ahelyett hogy kedveskednénk, szívtuk egymás vérét, és kötözködtünk. Ki érti, hogy ez miért így működik...
A következőkre csak felnevetek.
- Hidd el, aki még abba a korba van, hogy " utáljuk a másik nemet " is, valóban kedveli. Csak még túl gyerek, hogy bevallja még önmagának is. Ez valamiért így megy, fura. - csak mosolyogva nézek rá, ahogy felfedi a lapjait, amin a pasi gondolkodás van. Fura dolog ebbe belemerülni, és rájönni, hogyan is gondolkodnak. Jó, hogy Black be van gyógyszerezve, így sok mindent megtudhatok. Mondhatni szerencsés vagyok.
- Igen valahogy vicces, de valóban nem tudom elképzelni, hogy Jamesel ültök az ágyon és a lányokról, meg a kapcsolatokról beszélgettek. Az olyan bizzarúl hangzik. - vigyorodom el magam. - De félre értés ne essék, a lányok se szokták, mármint nem mindegyik erről beszélgetni. Én például... valamiért nem tudok az érzelmeimről beszélgetni. - megvonom a vállamat. - Mi se vagyunk egyformák. - sose beszéltem senkiről Jamesel való érzéseimről, ezeket mind magamba tartottam, és próbáltam magamba tisztázni. Egyszerűen magamnak se volt tiszta a dolog, nem is tudtam volna miről beszélni. Zavaros volt még nekem is, és ha hangosan kimondom még valóságosabb lesz, és csak még jobban összezavar. Azóta beszélek róla, de akkor is csak Marlnak meg most Siriusnak mióta tudom mit érzek, és mi is tisztáztuk Jamesel.
- Nyugi, én is. Én se fogom reklámozni, hogy lelkiztünk. - nyugtatom meg. Persze ezzel magamat is.
- Hát igen ebben van valami. Mármint, azoknak nem is kell többet adni, akik nem vágynak többre a " szenzációnál ". Ebből is látszik, hogy mennyi fajta ember vagy , mennyi vággyal. - az utolsó részre, csak beleharapok az ajkamba. Annyira vissza kell fognom magam, hogy Marlért érdemes lenne, mert neki tényleg Sirius tetszik, régen csak ezt hallgattam. Csak a felsőbbrendű stílusa miatt Marlt kezdi ilyen téren ellökni, és nem közelítene hozzá. Legalábbis nekem így jön le. - Honnan tudod, hogy nincs ilyen aki a valódi éned miatt szeretne, mikor elnyomod? Eleve az igazi valódat csak az fogja megismerni, aki sokat van veled, és néha elengeded magad mellette. Biztos van ilyen. - oké célozgatás, célozgatás hátán... de nem mondhatom ki, hogy basszus Marlnak te tetszel, és küzdj már érte! Nem az én dolgom, csak ezt már rossz nézni. Főleg, mert látom Siriuson, hiába is takargatja, hogy igenis vágyik a szeretetre. Nevetek azon, amit még hozzáfűz.
- Igen, csak hogy érdemelje ki, mikor nemtudja mi várna rá ? - nézek rá jelentőségteljesen.
Nagyon fura ilyeneket megtudni Jamesről. Mintha egy világ dőlt volna össze bennem, és egy másik venné át a helyet, amiben James teljesen más, mint amilyennek eddig hittem. És, hogy őszinte legyek ez sokkal jobban tetszik. Hízelgő, hogy ekkora hatással voltam rá, és most kicsit lelkiismeret furdalásom van, viszont akkor is ugyan ezt tenném ha vissza mennék az időbe. Én teljesen úgy voltam vele, hogy csak egy vagyok a tömegből akit megkérdezett, aztán ment tovább. A vigyort nem lehet levakarni az arcomról, hiába igyekszem.
- Igen azt észre vettem, hogy fontos neki, milyen képet festett magáról. De mint a te helyzetedben is, őt se értem. Bár Ő már megtette az első lépést. - nézek rá, azzal hogy a nézésemmel: tudod mire célzok. - Viszont őszinte leszek, hogy örülök már akkor is ilyen hatással voltam rá. Köszönöm, hogy elmondtad, mert teljesen más szemmel nézek már rá. - valóban más, és egyszerűen alig várom, hogy meccs utána lemenjek hozzá. Természetesen vissza fogom fogni magamat, és egy szót se fogok szólni erről a kis beszélgetésről. De sokat lökött a róla alkotott képen, és már a bizalmam is kezd szilárdulni.
Aztán természetesen elszólom magam. Csak elhessegetem a kérdését.
- Áh volt, akivel randiztam, nem érdekes. - ez az egy dolog, amit valóban csak Marlene tud. Nem is tervezem, hogy erről bárkinek is beszélni fogok. Főleg nem Siriusnak, mert tuti az lenne az első, hogy elmondja Jamesnél, és már csak poénból is, de valamit tuti fog csinálni Gale-el. Ennyire más ismerem a fiúkat. - Én tudom, hogy az a jó. A pasit lehet vele tesztelni, de például ő elbukott, csúfosan. Meg persze magamnak is jó, hisz nem dobom oda magamat egykönnyen. - megvonom a vállam. - Én azok közé tartozom, akik szeretik ha küzdenek értük. Szerintem onnan lehet megtudni, hogy ha valaki komolyan gondolja. - csak nevetek a felajánlásán, és azért a szemem is felcsillan. Szóval kaptam egy James értelmezőszótárt. Hát ez aranyat ér. - Oh, rendben. De vigyázz mert szavadon foglak, és foglak használni. Ugyanis James rejtély számomra, és ez bosszantó, mert általában mindenkin átlátok. Ő meg folyton megtud lepni. Mondjuk így nem is rossz , mert nem unalmas... - gyorsan befogom, túlságosan is kezdek belejönni a lelkizésbe, és túl sokat mondok el magamról, és érzéseimről, amit nem szeretek.
Csak felnevetek.
- Rendben, az első adandó alkalmat meg fogom ragadni, amikor fogadni lehet. Mert muszáj lesz befonni, és beszínezni a hajadat. Ezt most kihívásnak tekintem, főleg mert nem akarod. És az ritka, amiben nem vagy benne. - csak meglepődve nézek rá, miszerint leakarja vágatni a haját.
- Hm, lehet kicsit férfiasodnál. - vigyorgok. Az tény, hogy komolyodva vele, így eléggé gyereknek néz ki. Főleg mert mióta ismerem, mindig is ilyen haja volt, és valóban ha ránéz az ember, ugyan azt a 11 éves kisfiút látja. Akaratlanul is eszembe jut James haja, neki rövidebb, de állandóan kócos, és össze vissza göndörödik. Mint egy egyfolytában rosszban sántikáló kisfiúé. Akaratlanul is elvigyorodom a gondolatra, neki nem akarnám hogy rövidebb legyen... Felébredek az ábrándozásomból. - Szóval, szerintem is jobban állna a rövidebb, ha már ilyen komolyan elbeszélgetünk, és őszintén. - nézek rá mindig vigyorogva.
- Hát igen, az tény, hogy sokat változik a világ, és mi is. Az tagadhatatlan, hogy egy év alatt sokat komolyodtunk, de az tény, hogy sokat segít az benne, ami kint történik. - nagyot nyelek, na meg az, hogy meghaltak a szüleim. A gondolatra ismét ökölbe szorul a kezem. Nagyon sok minden történt, és ez minket is megváltoztat. - Na igen ez a legmeglepőbb az egészbe, hogy ennyire jóba lettünk. Én se hittem volna, hogy pont veled fogok ilyenekről beszélgetni. Olyan abszurdnak tűnik még most is. De ne szokj hozzá, nem mindig van ilyen jó kedvem. - mosolyodom el magam. Szerintem Black gyógyszerezésének is köze van hozzá, hogy ő is ilyen kis közlékeny ma. Nem hiszem, hogy minden délutánunk így fog eltelni.
- Igen az tagadhatatlan. Valamelyik még engem is megmosolyogtatott, és nem megbotránkoztatott. - nevetek. Tényleg valamin fel voltam háborodva, valamelyiken pedig jót mulattam a többiekkel együtt. Az az egy fajta csínyük nem tetszett soha, mikor más diákon szórakoztak, főleg Pitonon. Nem volt a kedvencem... - Igen azt gondolom, olyankor bemászol a szekrénybe egy könyvvel, hogy még véletlenül se bukjál le. - az a helyzet, hogy ezt teljesen eltudom képzelni róla.
- Na igen erre magamtól is rájöttem, hogy oda vagy a figyelemért. - forgatom a szeme, de persze közbe mosolygok. Az egoja pedig elképesztő, csak nevetni tudok róla. - Ha nem gond, inkább nem képzelem a tökéletes felső testedet, mert a végén még én is beléd zúgok, és semmi pénzért nem akarnám a barátságodat Jamesel szétrobbantani. - próbálok minél több szarkazmust, és gúnyt beleszúrni a mondatomba, és a hanglejtésembe. - De azért köszönöm, hogy ezt az áldozatot megteszed értünk! - komolyan nézek rá, és megveregetem a vállát, aztán ismét elmosolyodom. Arra, hogy Marl lesz a célpont, hogy ezt sikerült elérnem, legszívesebben lepacsiznék saját magammal. Szép volt Evans!
- Jajj, azt ne! Szükségem van a titkos infóidra. - mondom szomorú tekintettel. De viccen kívül, van egy érzésem, hogy ez még jól fog jönni.
- Persze, te semmit. Igen abban igazad van. Jesszusom, mi is mennyit tudnánk vitatkozni...- nevetek. Tényleg pár napig itt ülnénk.
A meccs persze folyamatosan megy tovább, James pedig pont mikor felnézünk egy szép dobással épp pontot szerez. Annyira ujjong mindenki, és annyira... büszke vagyok, hogy észre se veszem, de már is talpon vagyok a többiekkel, és fütyülök. Sirius Wow-jára ránézek. - Egy szót se senkinek... - nézek rá komolyan, majd elnevetem magam



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér
Lojalitás :
Családi állapot : Bonyolult
Playby : Ben Barnes

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Pént. 21 Aug. 2015 - 15:37

To: Lily Evans
Én is bizalmatlanul méregetem az eget, mikor látom, hogy kezd beborulni, ugyanis nem biztos, hogy az nagyon jó lenne, ha félmeztelenül, a hideg esőben rohangálnék, hogy mindenki figyelmét eltereljem Jamesről. Bár amilyen szerencsém van, biztos nem fog esni. A gyengélkedőről is sikerült meglógnom, szóval ez amolyan szerencsenap. Legalábbis nagyon bízok ebben a teóriában.
- Lehet, hogy nagyjából egyforma erősek vagytok, de hogy neked több eszed van, abban egészen biztos vagyok. Bár Narcissa attól lesz nehezebb ellenfél, hogy ő meg mardekáros, szóval biztosan lehet tőle számítani valami aljas csaló húzásra. Ez elkerülhetetlen. – Mondom sóhajtva. Hogy én, hogy rühellem a mardekárosokat!
- Kár, hogy azt a monoklit, én Narcissán nem láttam. Pedig még megörökítettem volna az utókor számára is, hogy mindenki lássa: tökéletes kisasszony egyszer mégsem nézett ki olyan tökéletesen. – Vigyorgok. A szülei sem örültek volna egy ilyen képnek, azt lefogadom.

- Na jó, de nektek azért egyszerűbb dolgotok van, mint nekünk. – Bizonygatom.
- Mi, ha valamit mondunk, azt általában úgy is gondoljuk. Például én jártam már úgy, hogy megkérdezte tőlem az egyik lány, hogy jól áll-e neki ez a ruha, mondtam neki, hogy persze, mire ki tudja milyen logika alapján megsértődött, és közölte, hogy biztos hazudok, mert ez a ruha borzalmasan áll rajta. – Értetlenül széttárom a karomat.
- Evans, mond meg nekem, hogy ennek mi értelme? Miért kérdezik meg, ha a mi véleményünkre nem is kíváncsiak, csak a magukéra? Áhh… nők. – Csóválom meg a fejem.
- Kötözködni pedig jó dolog. Akárhogyan is nézzük. – Marllal is imádok veszekedni, de ez nem jelenti azt, hogy kedvelem. De nem ám. Soha.

- Hmm. Amikor én abban a korban voltam, én tényleg utáltam a másik nemet. Tudom, nehéz elhinni, főleg mivel most meg igazán nagy rajongója vagyok a nőknek. – Vigyorgok szélesen.
- De volt egy időszak, mikor nagyon nem szerettem volna velük még csak egy légtérben sem lenni, annyira nem bírtam elviselni a hülyeségeit. Mondjuk ez a mai napig nehezen megy, de most már vannak pozitívumok is. – Mosolygok továbbra is töretlenül.
- Igazából nekünk nem is kell nagyon megbeszélni a dolgokat. Valahogy megérezzük, hogy melyik téanmákat kell kerülni, vagy melyikről beszélhetünk nyíltan. Bár szerintem ez minden szoros baráti kapcsolatnál így van. – Milyen bölcs vagyok ma, őrület.
- Még McKinnonnal sem beszéled meg ezeket a dolgokat? Pedig azt hittem, vele igen. – Tényleg ebben a tudatban voltam, így ez most meglepetésként ért.
- Különben is, addig jó, amíg nem teregeted ki az összes lapodat. Vannak olyan dolgok, amiket jobb, ha magadban tartasz. Nem is értem azokat, akik minden egyes apró dolgot képesek elmondani egy másik embernek. Valahogy az olyan… furcsa. – Mintha teljesen lemeztelenedne az ember, és egyáltalán nem jó értelemben. Még James sem tud rólam teljesen mindent, pedig ő aztán tényleg nagyon közel áll hozzám.
- Szuper, megnyugodtam. McKinnonnak se mond el. – Ezt muszáj volt hozzátennem.

- De, ha mindenkinek megmutatnám, milyen vagyok, az sem lenne túl jó. – Rázom meg a fejem. Akkor valóban eléggé sérülékennyé válnék, ami egyáltalán nem tenne jót nekem. Így sem vagyok igazán mostanában a csúcson, főleg Regulus miatt őrlődök, amiről senki nem tud semmit… ha még bejönne egy igazi szerelem is, akkor nem tudom mennyire lenne rosszabb, de szerintem biztos sokkal inkább az lenne. Lily célozgatását pedig inkább elengedem a fülem mellett. Jobban járunk.
- Pedig amúgy elég egyértelmű mi várna arra a bizonyos személyre. – Mosolyodom el újra.
- Nem vagyok valami tökéletes a romantikázásban, de azért igyekeznék a kedvében járni. – És most sürgősen, de tényleg sürgősen be kell fognom a számat. Hirtelen tényleg nagyon el is hallgatok egy ideig. Túl sokat mondok. Ez így nem lesz jó.

- Örülök, hogy nem hiába osztottam meg veled ezt a rengeteg infót. – Vigyorgok elégedetten. Habár James erről nem fog tudni – legalábbis remélem -, azért elégedettséggel tölt el a tudat, hogy sikerült még jobb képet adnom róla Lilynek. Így legalább ő is látja, hogy James igazából sosem volt annyira bunkó, mint amennyire mutatta magát. Így kell ezt csinálni.
- Oké, oké, nem firtatom. – Bár igen csak kíváncsivá tett, hogy mégis kivel randizott. Lehet később James kiszedi belőle. Majd kiderül.
- Különben pedig szerintem a normálisabb emberek így vannak vele. Hogy mindenki szereti, ha küzd valaki értük, legyen az bármilyen kapcsolat okán is. Egyszerűen csak jó érzés. – Itt megint elfog a bűntudat, hiszen az öcsémért sokkal többet küzdhettem volna, mint ahogy végül tettem. Ezt sosem fogom megbocsátani magamnak. Soha.
- Ó, igen. Azaz egy biztos, hogy James mellett sosem fogsz unatkozni. – Nevetek.

- Hiába kötsz velem fogadást, mert úgyis én fogok nyerni. – Mosolygok magabiztosan, a tökéletességem teljes tudatában.
- Eddig a fogadások kilencvenkilenc százalékát én nyertem, úgy vigyázz. – Kacsintok rá, és ez valóban így van. Szeretek fogadni, de olyan ostoba nem vagyok, hogy lehetetlen fogadásokba megyek bele, amikor szinte esélyem sincs a győzelemre. Szeretek győzni.
- Úgy gondolod? Hm. Akkor rendben. Az lesz az első dolgom, ha visszamentünk, és vége a győzelmi bulinak, hogy lenyisszantom a hajamat. De legyen ez mindenki számára meglepetés. – Vigyorgok.
- Sajnos így van, és ez még csak a kezdet. – Sóhajtok szomorúan. Hányan fognak még meghalni azok közül, akiket szeretünk? Inkább nem is akarok belegondolni. Túl komor, túl szomorú ez a téma, még akkor is, ha szükséges erről beszélni.

- Pedig amúgy én nem bánnám, ha gyakrabban beszélgetnénk így. – Vallom be. Komolyan nem bánnám, bár valószínűleg akkor megint szükségem lesz pár gyógyító bájitalra, hogy ennyire közlékeny legyek, de akkor is. Most olyan jó beszélgetni vele. Meg tudnám szokni a dolgot.
- Na látod. – Vigyorgok rá újra. Ezt tényleg nehezen tagadhatta volna le, mert voltak kifejezetten jó ötleteink is, ha már a csínyekről van szó.
- Áhh, a szekrény az túl kényelmetlen. – Nevetek.
- De megvannak a módszereim. – De ezt persze eszemben sincs elárulni.

- Hát igen. Ha te is belém szeretnél, ott már gondok lennének. – Vigyorgok.
- A titkod nálam biztonságban lesz. – Nevetek vissza rá, a fütyülésre értve, majd pedig egy emberként drukkolok a csapatunknak, amikor a fogónk végre rábukkan az aranycikeszre és éppen hajszába kezd a hollóhátas fogóval a kis golyóért… majd pedig vigyorogva ugrok fel, mikor végül nem meglepő módon valóban a mi házunk nyer. Most is. A nagy örömben még Lilyt is megölelgetem, bár ezt tényleg csak a győzelem számlájára írom. Meg arra, hogy ez a felugrás nem tett jót a szédelgő fejemnek, de erről mélyen hallgatok.
- Most pedig következik az attrakció. – Vigyorodom el a lehető legszélesebben, mikor látom, hogy a rajongók már le is tódultak a pályára, hogy közrefogják Jamest. Habozás nélkül lekapom a pólómat és én is lerohanok – na jó, nem túl gyorsan, mert még mindig elég pocsékul vagyok -, a pályára. Amivel remélhetőleg tényleg sikerül mindenki figyelmét elterelnem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   Vas. 23 Aug. 2015 - 10:14



Evans & Black


Griffendél vs. Hollóhát

A fekete felhők elkezdenek morogni, én pedig egyre szigorúbb tekintettel méregetem őket. Nagyon remélem a meccs végéig kibírja, nem bírom nézni ahogy viharban is szenvednek. Egyszer állítólag valakibe bele is csapott a villám, még jó hogy nem láttam. Múltkor meg James esett le majdnem ... na jó,nem fog esni.
Nevetek, ahogy Sirius a rokonáról beszél, olyan fura mikor ennyire nem bírják egymást, mikor egy vérből valóak. Ekkor eszembe jut ismételten a nővérem. Úgy látszik egy gyakoribb, mint ahogy gondolná az ember.
- Hát köszönöm a belém vetett bizalmadat, jól esik. Akkor egy kérdezz-feleleken tuti legyőzném. - vigyorgok legalább egy valamiben jó vagyok. - Hát szerintem az volt az első, amint adódott rá, hogy gyengélkedőre ment, hogy helyre hozza. - amit én nem tettem meg, mert nem akartam, hogy bárki megtudja, vagy meglásson ott, James is akkor volt pont a gyengélkedőn.
- Az lehet hogy ti ilyen téren " őszintébbek " vagytok, de azért meg is tudjátok a lányokat ezzel rendesen sérteni. - az biztos, hogy ők nem köntörfalaznak, de van mikor nem szívesen hallod az őszinte válaszokat. Mi inkább megcsavarjuk, kiszépítjük. Már aki. Általában én őszintén kedves vagyok. Legalábbis próbálkozom. - Vedd figyelembe, hogy azért mint ti is mi is különbözünk, én például sosem kérdezném meg tőled, hogy jól áll e rajtam bármilyen ruha. - nézek rá komolyan, majd elmosolyodom. - De viccen kívül, az egy eléggé szűk réteg. Meg lehet akkor más baja is volt. - na igen havibajnál én is idióta vagyok azt meg kell hagyni. Akkor tudok a legjobbakat veszekedni Potterrel. És érdekes módon le is nyugtatott. - Én is így gondolom, a kötözködés olyan felszabadító érzés, nem ? - nevetek, nekem is már lételememmé vállt, nem is tudom meglennék e ha egy nap nem tudnék Jamesbe belekötni... kizárt. Nekem arra szükségem van.
A következőknél hangosabban felnevetek. Na igen nehéz elhinni, hogy Sirius Black nő ellenes lenne. De mondjuk a kisrácok és a kislányok ilyenek, csak akkor is abszurd ebbe belegondolni. - Valóban lehetetlennek tűnik. Nem is értem... akkor még nem bontakozott ki a valódi éned. - próbálok vissza emlékezni milyen volt akkor Sirius, de nem megy, csak a szemüveges James mellett látom, ahogy az egyik sarokban állnak a folyosón, méregetik a többieket közbe néha egy robbanóst dobnak a többiek elé. Én akkor felfújtam magam, és emlékszem megfogtam az egyik könyvet és tarkón vertem vele Pottert. És ezt másodikos korunkba. Szélesen elvigyorodom az emlékre, tényleg egy örökkévalóságnak tűnik a civakodásunk. - Arra nem emlékszem, hogy menekültél volna a lányok elől, de másra igen. Nagyon rosszak voltatok, de akkor nyíltan. - na igen mára már ügyesebben csinálják, mára már csak találgatások vannak, hogy vajon ők voltak e ha valami történik. De persze egyértelmű, hogy ők voltak. - A pozitív dolgokban, pedig nem kételkedek. - az tuti, hogy megtalálta a lányok mire jók még, ebben semmi kétségem,bár kicsit sértő.
- Igen azért ez a szűrő nálunk is működik, szóval tudom miről lehet beszélgetnél Marlal, Aliceal és miről nem, és ez fordítva is igaz. Természetesen ez azoknál működik akik ismerik a másikat, tudják mi a tabu téma. - kicsit zavarba jövök, nem nem szoktam mindent kiadni magamból. Úgy látszik ez valóban fura dolog lehet. Csak zavartan előre nézek, és megvonom a vállamat. - Nem érzem szükségét annak, hogy tudja az összes bajomat. Neki is van elég problémája, miért zargassam az enyéimmel is. - megvonom a vállamat. Egyszerűen olyan dolgokat nem szeretek kiadni magamból, hogy mit érzek James iránt, azt hogy aggódom mi lesz velem az iskola után... se családom, se pénzem fogalmam sincs mihez kezdjek. Na meg a szüleim haláláról. Arról is annyit beszéltem, mikor kiderült a pletyka mi szerint láttak a baleset helyszínén egy óriást. Erről kérdeztem ki pár ember véleményét, és ennyi volt. Egyszerűen úgy érzem ezeket magamnak kell feldolgozni, és nem akarom ezekkel zaklatni más embert, hisz kit érdekelne...  Az tény, hogy a sok gondolattól, igyekszem felrobbanni, és hát az álmatlanságomhoz is ez vezetett, ami miatt bájitalt kell innom. De háború van, talán másnak nagyobb gondja van mint nekem, minek fárasszak bárkit ? - Szóval én ilyen magambafordulós vagyok, azt hittem ez tudott. - nevetek, bár ez inkább keserű nevetés, mint vidám. - Igen abban nincs hiány, mármint nem teregetek ki mindent, az biztos. Amit fontosnak érzek, hogy más is tudjon azt úgy is elmondom. - Marlos beszólásán, csak elmosolyodom már vidámabb mosolyommal. Most hogy beszélgetünk egyértelmű számomra, hogy tetszik neki a barátnőm, csak ezt nagyon elakarja nyomni, már túlzottan is. - Igenis, egy szót sem. - már alig várom, hogy összejöjjenek, ha nekem és jamesnek ez sikerült , nem értem nekik miért ne.
- Nem kell mindenkinek, csak annak a szűk rétegnek, akikre úgy gondolod " megérdemlik ". Ahogy látom én megérdemlem, mert velem önmagad vagy most. Ezt mással is megteheted, akire úgy érzed jó hatással lenne. - fejtem ki a véleményem, már-már szájbarágva. Következőkre felcsillan a szemem, egyszerűen nem bírok magammal. Nem hittem volna más szerelmi élete villanyozna fel, de aj annyira megnézném Marlt és Siriust együtt, ahogy Sirius kedveskedik Marlene-nak és ahogy végre Marl is átadja magát ennek. Komolyan szerintem mind a ketten megérdemelnék ezt, és úgy érzem egymást. Ez nem az én dolgom , bár ha rajtam múlna én tuti addig nem hagynám békén őket, amíg nem beszélnek. Viszont nem akarom ezt az egészet rájuk erőszakolni, szerintem nem is lehetne. Viszont ez az őrlődés... Vajon mi is így nézhettünk ki Jamesel külső szemmel? Így csak mindensejtő mosolyt öltök fel. - Hát akkor igazán szerencsés lesz az a lány, akinek megmutatod, milyen vagy ha előtör a romantikus éned. - akaratlanul is, de komolyan pont véletlenül Marl felé nézek, aki lent ugrabugrál egy másik lánnyal, már csak a pompomok hiányoznak a kezéből, úgy szurkolnak. Ezért nem akartam oda menni, ahhoz hogy Marlal nézzek végig egy meccset, igencsak hangulat kell. Nekem ma nem volt az. Különben is, jobb hogy így döntöttem, jó ennyit beszélgetni Siriussal , és nagyon sok mindent megtudok ma.
- Nem hiába osztottad meg vele, és tényleg köszönöm. Ezekre magamtól úgy se jöttem volna rá, és nem hiszem hogy James ilyenekről fog sztorizni. Egy valamit biztosan tudok róla, hogy nem szereti a gyengeségét kimutatni. - és lám, egy közös vonás bennünk, és ez is mindig tetszett benne. Miket vallok be még magamnak is... Hálás vagyok, hogy az "exem" témát nem firtatja tovább, bár azért csodálkozom, hogy nem tudnak róla kivel randizgattam. Azt hittem a Roxfort forródrót mindig érvénybe van, és az is olyan dolog,amiről mindenki tud, csak olyan unalmas, hogy senki nem beszél róla. Bár persze, azt a dolgot, csak én és Marl tudjuk, na meg Gale. Bezzeg ha az kiszivárgott volna, arról tudnának a fiúk is. - Az biztos, de én hajlamos vagyok túlzásokba esni ilyen téren. Erre mondta nekem egyszer Marl, hogy minden pasit így elfogok üldözni. - kicsit zavarba jövök a témától. Főleg hogy a barátom legjobb barátjának mondom el. Jajj de fura Jamest a pasimnak tekinteni. - Na igen abban sosem kételkedtem, hogy James mellett unalmas lenne az élet. - nevetek, az a durva alig vagyunk együtt pár napja, de már érzem ezt. Egyszerűen minden pillanatomban ott van, ha nincs is fizikai valójában velem, akkor a gondolataim forognak körülötte, tényleg olyan mintha mindig velem lenne, és szeretem ezt az érzést. Furcsa fordulatot tud venni a világ, nem ?
- Hát Black ki kell hogy ábrándítsalak, mert én ha fogadok 100%os. Szóval van egy sejtésem, hogy most emberedre találtál. - nevetem el magam. Persze csak azért nyerek ritka alkalmakkor, mikor fogadásokba megyek bele, mikor teljesen biztos vagyok a dolgomba. Így pedig nem nehéz nyerni.
- Huh Black, tedd meg, még több női szívet fogsz összetörni rövid hajjal. - nevetek fel. - De komolyra fordítva a szót, tényleg jobban állna, komolyabb leszel tőle. - na meg egyszer Marl is megemlítette, hogy jobban nézne ki rövidebb hajjal, de ezt persze nem mondom ki hangosan. Ha ennyivel is rájuk segítek, ám legyen. - Nyugi nem lövöm le a nap poénját. - cinkos kacsintás.
Ez csak a kezdet, na igen. Sok pletykát lehet már most hallani hány diáknak tűnt el, vagy halt meg valakije. Borzalmas, és az is hogy én is közéjük tartozom, bár hivatalosan az én szüleim nem háborús áldozatok...
Csak elmosolyodom. - Én se bár, őszintén szólva nekem még mindig fura, hogy pont mi ketten nyílunk meg egymásnak. Nem hittem volna. - valóban Sirius lett volna az utolsó tippem akivel lelkiznék. De Marlnak vannak dolgok amiket nem szeretnék elmondani, mert legjobb barátnőmet nem akarom lefárasztani. Jamesel pedig még bontogatjuk a szárnyainkat, még tanulmányozom a kapcsolatot. Nem rohanhatom le a lelki dolgaimmal, pedig őszintén szólva annyira elmondanék neki mindent... még amit nem terveztem senkinek elmondani. Valamiért úgy érzem, hogy segítene.
- Módszereid a titkos tanulásra? Na lám, elérted... felkeltetted az érdeklődésemet, ezt kevesen tudják elérni. - nevetem el magam. - Oh pedig szívesen megnéztelek volna,ahogy egy könyvvel kuporogsz a szekrényben. - csalódott arcomat ragasztom fel, de még is csak elmosolyodom.
- Igen, én is ettől tartok, nem akarnám a barátságotokat szétrobbantani Jamesel, úgyhogy oda se nézek, mikor téped le magadról a felsődet. - csalódottan végig mérem, persze nem gondolom komolyan. Nem tagadom, észre vettem hogy Sirius jól néz ki, nem vagyok vak. De úgy sosem fantáziáltam róla, mint a többiek. Mindig James volt az aki elvonta a figyelmemet, már ezért ezt könnyebb bevallanom magamnak. Ismét egy emlék ugrik be, mikor álltunk szünetben a folyosón Marlal. James épp tette a szépet a többi lánynak, és beletúrt a hajába. Én persze forgattam a szememet, de Marl mintha a gondolataimban olvasott volna, és csak annyit kérdezett: " Beletúrnál, mi ? ". Én sértődötten tovább álltam, de valójában az bosszantott fel, hogy tényleg arra gondoltam, és hogy látszott rajtam. Már csak nevetek ezen is.
Majd a meccs lázba  hozz, mikor elkapom azt a pillanatot, ahogy James látványosan bedobja a gvaffot az középső körbe ( vagy mi a neve, szurkolok, de a labdák nevein kívül sokat nem tudok) . Fütyülök, tapsolok, a tapsolást eddig is csináltam, a fütyülés új, főleg mikor James csinál valamit. Ezt persze Sirius azonnal kiszúrta. - Örök hálám. - nevetek. És a cikeszt elkapják, nyerünk. Annyira örülünk, hogy még egy gyors ölelést is adunk egymásnak Blackkel, mintha mi nyertük volna meg a meccset. Komolyan néha még magamat is megtudom lepni. Majd Sirius határozott mozdulattal elindul, és bejelenti, hogy következik a attrakció. Hát ez tényleg megcsinálja. A tömeg elsodorja tőlem, ő azért nagyobb darab, és hát siet le. Látom körülöttem az emberek, főleg a lányok elindulnak le a pályára. Na igen az a szokásos látvány. Én ilyenkor megvárom, amíg mindenki távozik, majd fogom magam, és elindulok a kastély felé. Most is megvárom, amíg a nagyja elindul, majd én is neki indulok. És most nem a kastély felé, hanem le a pályához. Ahogy sétálok le a lépcsőn, látom, hogy Sirius valóban lekapja a pólóját. A lány tömeg komótosan irányt vált, már nem James felé veszik az irányt, hanem Siriushoz mennek. Tekintetemmel keresem Marlt, mert égek a vágytól, hogy meglássam az arcát, mit reagál, de nem találom. Majd meglátom Jamest, és elindulok felé. Hát remélem nekem jobban örül, mint a lány tömegnek.



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Evans & Black   

Vissza az elejére Go down
 
Evans & Black
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Szépségverseny [Event]
» Black Iron Castle
» Képek
» Hayden G. Evans
» Trish Lilith Evans - Boszorkány

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Információk :: Karakterek :: Lezárt Játékok-
Ugrás: