Mrs. Potter vs. Mr. Malfoy

Mrs.Potter&Malfoy

Elvesztettem, pedig mellettem volt. A mellkasomból majd kiugrik a szívem. Mindig erős vagyok, annak mutatom magam, de senki nem tudja elképzelni, hogy legbelül mit élek át nap mint nap. Na jó, ez erős volt egy háború kellős közepén vagyunk, biztos érzi más is azt amit én. Katona vagyok, egy auror aki ellenük küzd, a halálfalók és a Sötét Nagyúr ellen. Ez a lehető legnagyobb veszéllyel jár. De ha a szerelmed mellett, a férjed mellett harcolsz, nem tudsz másra gondolni, csak rá, hogy hol van, nem esett e baja. Hiába kéne kiküszöbölni ezt az érzést, nem tudod, én nem tudom. Jamest nem tudom figyelmen kívül hagyni, nélküle senkim és semmim nincs. Fülest kaptunk, hogy a halálfalók kiszemeltek valakit, egy mugli családot. Hogy miért pont őket nem jöttünk rá. Viszont elkaptuk őket, pont időben. A bökkenő ott volt, hogy ők is vártak minket. Csak az átkokra emlékszem, és arra, hogy célszemélyem Bellatrix volt, aki épp Jamest akarta bombázni kétszer is a halálos átokkal. Erre a pumpa felment az agyamba. Valamelyik halálfaló kiáltott valamit, nem emlékszem mit, gondolom valami jelszó volt, mert többen is hopponáltak. James eltűnt a szemem elől, majd Malfoy szőke haja villant be pár mosod percre előttem. Hopponált velem, nem tudom hol vagyok, csak erősen eltaszított magától és arrébb csúsztam. Nem tudom, hogy hol vagyok, de egyedül vagyok és biztos itt van valahol Malfoy is. Érzem hogy ott lapul valahol a porréteg és a sötétség mögött. Felállok, majd határozottan arra nézek ahol a szuszogást hallom.
- Lucius. Látom sikerült munkát találnod. - Lucius Malfoyra sosem tudtuk rábizonyítani hogy halálfaló. Vagyis senki nem akarta észre venni. Eléggé befolyásos ember volt eddig is, de az évek folyamán még több befolyással bír. Még kevés csatában voltunk, nem rég végeztük el az auror képzőt, de a háborút tekintve rögtön beledobtak minket a mély vízbe. Kevés ember van, és minden újoncot, akik kitűnőre végezték el a képzést, rögtön be dobtak katonának. - Jól kifizetődő a halálfaló munka ? - kérdezem tőle eléggé cinikusan ahogy tőlem telik, és gúnyosan. Szememmel körbe pillantok, valahol a távolból még hallok hangokat, de hogy ki lehet és egyáltalán ember, nem egy eltévedt patkány fogalmam sincs. A pálcámat nagy erővel szorongatom. A roxfortba még ő volt erősebb, tudott fenyegetni, terrorizálni, de jóval felülmúltam magamat is, már nem tud olyan könnyen megrémíteni. Pláne nem legyőzni. Nem tudom mire számítsak, mi lesz ennek a találkozónak a végkifejlete. Ha minimum letudom buktatni, és végre a nyilvánosság is megtudja, hogy Lucius Malfoy valóban halálfaló, már megérte. - Hol vagyunk? Hol vannak a többiek? - hol van james.. ha Bellatrix elkapta...

Lily & Lucius

Mrs.Potter&Malfoy

Kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a cél az volt hogy elszakítsanak minket egymástól. És be kell látnom, hogy ez igazán okos taktika. Még nem igazán dolgoztam egyedül, és ez kicsit természetesen megijeszt. Még ne készültem fel rá, hogy egyedül harcoljak, így most úgy érzem, hogy beledobtak a mély vízbe. Hiába tanították azt, hogy valódi küzdelmekkor bármi előfordulhat, nem minden mehet terv szerint. A tervet megváltoztathatják. Nem ez volt a terv, a terv az volt, hogy végig együtt kell maradnunk, mert nem tudtuk hány halálfaló lesz jelen, egy ártatlan mugli család lemészárolásában. A terv jól működni látszott, amíg el nem szakítottak minket. Csak az jár a fejembe,hogy tudták, tudták hogy jövünk, hisz ők is kész tervvel támadtak meg minket. Nem hiszem hogy telepatikusan beszélhették meg, hogy szakítsanak szét minket. Mérgesen, dühösen, csalódottan és cseppnyi félelemmel nézek szembe Lucius Malfoyal. Úgy érzem magam, mintha ismét a Roxfort falain belül lennénk. Alig változott, és külsőre szerintem én se alakultam át. Erősebb lettem csupán.
- Auror vagyok Lucius, pont jó dologba ütöm az orromat. Még is mit tettek azok az emberek, hogy lesből támadást indítottatok ellenük? Elég gyáva húzás fegyvertelent támadni. - a pálcámat erősen szorítom, még a körmömet is érzem, ahogy beleválik a tenyerembe. Tekintetemmel nem eresztem el, készen állok a támadására. Közbe természetesen a környezetemet is próbálom megfigyelni. Mintha valami elhagyatott házban lennénk, de sok mindent nem látok, csupán a holdfénye add némi világosságot, ami félig megvilágítja mind a kettőnket. A következő megjegyzésén kínomba elnevetem magamat.
- Óvodában? Megfogsz még lepődni ha valóban így gondolod. - cseppnyit sem változott, minden félelem nélkül, és bátorsággal áll előttem, készen arra hogy cselekedjen. DE egy valami változott, már én is készen állok arra, hogy cselekedjek, és minden szükséges mágiát bevessek. A háború nem kímél senkit, a halálfalók valóban erősek, így a auroroknak megengedett lett a három főben járó átkok, természetesen csak vészhelyzetben. Én amúgy se nagyon szeretném őket alkalmazni, eddig nem igen kellett. Jamesnek kellett, és ha nem is mondja, és próbálja nem kimutatni, de megviselte a dolog. AZ hogy megfogok halni, nem nagyon lepedt meg, vagyis maga a kijelentés. Halálfalók mintha más kijelentést nem is tudnának kimondani. Így ez a mondat csak ellebeg a fejem fölött. A pálcámat mindig nem szegezem rá, csak figyelem.
- Narcissa hogy van? Ő is benne van? Vagy nem is tud a hobbidról? - oldalra billentett fejjel tekintek rá, mintha valóban érdekelne. - De tud róla, sőt mi több... ő is csatlakozott volna. - mosolyodom el halványan, úgy teszek mintha belelátnék a fejébe. Ez többnyire még a jó embereket is szokta dühíteni, de egy rossz embert ? Egy rossz ember nem viseli valami jól ha más belelát a fejébe. Magunkból kiindulva indulok el természetesen. Nekünk is voltak ebben a témába nem kis vitáink...

Lily & Lucius

Mrs.Potter&Malfoy

A sértése természetesen lepereg rólam, mint mindig. Ebben nagyon edzett vagyok már. A "fajtámat" amúgy is nagyon szereti a primitívebb varázslótársadalom egy része gúnytárgyává tenni. Már ott tartanak, hogy egyenesen vadásznak ránk. Viszont hallottam pletykákat, hogy kivívtam valamifajta tiszteletet a sötét nagyúr köreiben, így nem vagyok a legnagyobb célpontok között. Komolyan, meghatott. Dumbledore egyenesen már arra tippelt, hogy vigyázzunk, ugyanis sejtése van, hogy engem és Jamest az ő oldalára akar majd valamiképpen állítani. Már kezdő auroroként is kiválóan teljesítettünk, James pedig egy ősi aranyvérű család tagja, így természetes, hogy a nagyúr megakarja kapni magának. Én mugli vagyok, viszont minden ego nélkül mondhatom hogy kimagasló tehetségű. Viszont ha bele is halunk, se fogunk soha átállni. Ezt sose kellett hangosan kimondanunk, hisz egyértelmű.
- Tudom Lucius, sokkal izgalmasabb lenne, ha mindenki aranyvérű lenne. - összeráncolom a szemöldökömet, hisz egy valamit sosem értettem. Most lenne vajon a legjobb időpont feltennem ezt a kérdésemet?  - Abba nem gondoltatok sose bele, hogy ... hogyan is fogalmazzak finoman, vérfertőzés lenne belőle? - nézek rá megjátszott aggódó tekintettel. Így is sokan úgy születtek ha úgy vesszük, hisz sok törzsgyökeres aranyvérű már nem létezik. Szerintem már alig vannak, inkább félvérek , negyedvérűek vannak többen. Így nekem ez sosem volt, és sokan másoknak sem hihető indok eltiporni minket. Sőt mag a nagyúr is félvér, dumbledore mindent amit tudott megosztott velünk. Ezért semmi szavahihetősége nincs, ezért is tartom bolondnak mindegyiket aki követi, hisz saját eszméjüket hazudtolják meg.
- Remek, remélem nem fog a háború áldozatává válni. - hiába hangozhat úgy, de ez egyáltalán nem fenyegetés volt. Narcissa csak belefolyt ebbe. Ha Lucius átállna a mi oldalunkra, ő is jönne. Ott van ahol ő ez egyértelmű. Ezen kicsit elmélázok egy röpke pillanatra, hisz tétetelezzük fel hogy James átállna, én követném? A szívem össze szorul...
- Ha a forrásaim helyesek nem ölhettek meg minket. - gúnyos mosolyt ejtek, viszont tapasztalataim szerint mindegyik halálfaló instabil, sosem lehet tudni előre a lépésüket. Lehet tényleg nem ölhetne meg, és beletrafáltam, viszont megkínozhatnak, és sokkal rosszabb dolgok is vannak a halálnál. Aggódom Jamesért talán jobban is mint magamért, Bellatrix kegyetlenem mindegyiküknél, ez tény... remélem nem nála van, és rosszul láttam az eseményeket. Még erősebben szorítom a pálcámat, érzem ahogy a folyadék folyik végig a kézfejemen, a vér ami a tenyeremből folyik...
Közbe a háttérbe mindig hallom a csörömpölést, és a hangokat. Távol van, így nem tudom kivenni mi lehet vagy ki lehet.

Lily & Lucius

Mrs.Potter&Malfoy

Kezd elegem lenni ebből a macska egér harcból. Látni akarom James-et minél előbb, hogy jól van e. Ebben sem változott Lucius, hisz a szavaim elreppennek mellette. Próbáltam húzni az időt, kiakartam találni mit csináljak, kicsit reménykedtem hogy James hangját is meghallom. Valaki, valami mocorog a háttérben, ebben biztos vagyok. A pálcámat egyre jobban szorongatom, tudom hogy nem ölhet meg, de mást még csinálhat. Még nem éreztem a crucio átkot, és nem is szeretném, elég volt látni, egyszer mikor James-en alkalmazta az egyik lelkes halálfaló. Az átoknak csupán egy töredéke érte de, már a látványtól is rosszul voltam. Ha rágondolok mindig összerándul a gyomrom. Annyit csodálkozok csak Lucius-on, hogy kevesebbet beszél. Az iskolába nem érdekelte, és kitudtam belőle húzni egy két információt. Ahogy látom főállású halálfalóként ilyeneket már nem tehet meg. Bizonyára a nagyúr árulásért saját maga végezne vele. Találkoztunk már nem egy csatlóssal, halálfalóval akik félelemből csatlakoztak. Gyávák... én annak tartom őket. Félnek, és azt hiszik,hogy a győztes oldalra állnak. Én előbb halnék meg. A megjegyzésére csak egy félmosolyt ejtek meg. Majd felém lép, és a pálcáját leereszti, én is így teszek, így versenyszerű. Gyors vagyok, attól nem félek.
- Ez a személyiség varázsa Lucius, maradunk akik vagyunk. Nem vesztem el önmagamat, mert ha elvesztem már is nyert a "sötét oldal" - mindig is így voltam a háborúval. Ha együtt vagyunk, és nem veszítjük el egymást, és önmagunkat, addig nem győzhetnek. Nem fognak megtörni, kiállunk ellenük. Hisz kiért miért harcolnánk, ha nem egymásért.
- És te ezzel hogy állsz? Lestrapáltnak nézel ki, ha nem sértelek meg vele. Ahogy látom te már vesztettél önmagadból. Gondolod ezzel jó úton jársz? - hogy mit akarok elérni ezzel? Még én magam sem tudom. Valamiért szeretném megérteni. Hogy tudnék e rajta segíteni? Nem, mert ő nem akarná. Valamiért csak szeretném tudatni vele, hogy nem csak az az oldal van ahol ő most van. Bizonyára már érzi, a háború kellős közepén, hogy nem éppen kedvez neki a helyzet. Akikkel találkoztunk eddig halálfalók, mind vagy megvoltak tébolyulva, bolondok voltak, vagy csak zavartak és féltek. Lucius nincs meg bolondulva, ezt látom rajta.
- Remélem tudod hogy soha sem késő... - tudom, hogy a levegőnek beszélek, de egy próbát megér. Ha felingerlem , hát legyen, de legalább magamat nyugtathatom vele, hogy meg próbáltam.