Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Fabian & Oriana

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Fabian & Oriana   Szer. 18 Márc. 2015 - 7:40


Fabian Prewett



Az Abszol útból nagyon sokan csak a színes forgatagot látják, az első pálcájukat vásárló diákokat, a mosolygó, vásárlástól kipirult arcokat. A nyüzsgésből félrenyíló kis utcák azonban mocskos, sötét titkokat rejtegetnek és annak ellenére, hogy ez egy köztudott tény mindenki hallgat és némán figyel. Az aurorok évtizedek óta tartják a szemüket a kétes üzletek nyíló-záródó ajtaján pontos nyílvántartást vezetve, hogy ki jött ki és ki ment be. Nem sürgetnek közbeavatkozást, hiszen aki fekete mágiához nyúl nem feltétlen fordul a varázsvilág ellen. Sokuk csak személyes bosszúra áhítozik nem kínhalálra. Kitörni vágyó feleségek, bosszúszomjas férjek, akik a törvényesség keretei között nem találnak megoldást.
Hosszú fekete köpenyem burokként öleli körbe a testemet, arcomat csuklya takarja. Nem néznek rám és én sem nézek senkire még csak különösebben tudomást sem veszünk egymás létezéséről. Az ilyen helyeken nincs nagyobb erény a diszkréciónál. Közülük valónak néznek.. egy árnyéknak a sötétből, akinek éppen annyi rejtegetni valója van, mint az itt elhaladóknak. Súlyos tévedés.
Nyílik egy ajtó, két alak lép ki. Súlyos léptekkel sétálnak tovább a mocskos macskakövön. Egy alak suhan át a Zsebpiszok köz koszos szürke utcáin utánuk. Fekete göndör tincsek, sápadt bőr. Az ismerősség csalfa érzetét kelti bennem mégse mozdulok utána. Nem ezért küldtek engem ide. A másodpercmutató az órán kétszer is körbeér, mire átvillan a név az agyamon. Egy név, amit nagyon régen hallottam már, de nem annyira, hogy el is felejtsem. Ellököm a testemet a vörös tégláktól és abba az irányba mozdulok, amerre néhány perce még eltűnni láttam őket. Gyors léptekkel suhanok végig a mogorva képű eladók és a kolduló öregasszonyok között. Egy sikatórba kilépek, hogy egy kis csendre leljek. Lehet, hogy csak káprázat volt és nem Fabian Prewett? Mi dolga lenne egy olyan embernek mint ő az Abszol út veszélyesebbik felében.
Aztán megüti a fülemet egy hang, amit még álmomban is felismernék. Halk, sercenő hangot ad ki a pálca, amikor varázsolnak vele. Várok még egy pillanatot, hogy még egyszer halljam és megbizonyosodjak róla, hogy nem csak az elmém játszik velem kétes játékokat. De megint hallom és futni kezdek végig a vékony sikátoron. Mielőtt kiérnék a kis gangra megtorpanok, hiszen alig egy lépés hiányzott, hogy beleszaladjak egy láthatóan célt tévesztett átokba. Kilesek a fal mögül, de így is észrevétlen maradok. Mostmár biztosan tudom, hogy aki alig pár lépésnyire kűzd az Fabian. Köpenyem alatt gyorsan előrántom pálcámat készen, hogy közbeavatkozzak, amikor kijutok egykori iskolatársamhoz.


Vissza az elejére Go down
Fabian Prewett
Varázsló vagyok...
Varázsló vagyok...
avatar

Származás : Aranyvérű vagyok, mert annak születtem.

Lojalitás : Dumbledorehoz, Tesvéreimhez, Prewett családhoz, Barátaimhoz
Családi állapot : Ez privát ügy
Lakhely : London
Foglalkozás : Diák és Gyakornok
Pálca : Eredeti elsőpálcája: Lucfenyő, egyszarvú, 11és 3/4, merev Második pálcája: Ciprus, Griffkarom, 12 hüvelyk, merev
Idézet : "A hatalom (...) szörnyen pusztító dolog (...). Ahhoz, hogy jól tudj vele bánni, ugyanannyira kell gyűlölnöd, mint amennyire szereted."


"Vannak ilyen emberek. Az igazsággal szembe tudnak nézni, akármilyen szörnyű is, mert bátorsággal fogadják az életet, azzal a bátorsággal, ami nélkül az élet nem ér egy fabatkát sem."
Karakterlap : Viam meam persequor ...
Karakterzene : Silent Strom
Fekete Ország
Playby : Benedict Cumberbatch
Kép : Fabian Prewett

TémanyitásTárgy: Re: Fabian & Oriana   Vas. 22 Márc. 2015 - 12:13

To; Oriana
"Engedd el magad, Fabian, mert ha nem teszed fel emészt az egész."- Benjy tegnapi szavai jártak a fejembe. Persze ezek után úgy folytatódott a mondat -"Gyere velem bulizni" Amire persze azt válaszoltam nagy komolysággal, hogy nem.
A mai napom teljességgel sikeresnek mondható volt az akadémián. Az előadások és a szemináriumok anyagai emészthetőek voltak. A minisztériumba ezen a napon nem kell be mennem. Az ottani káosz talán túl sok lett volna nekem.
Anyámmal újabban nem beszélek, mert állandóan a újra házasodás témát feszegeti. Nem közösek az érdekeink és emiatt rideg hangulat van kettőnk között. Mégis hol találjak egy Margarethez hasonló nőt? Csak úgy nem futnak az ölembe kifinomult, eszes, vicceimet értékelő, hegedű játékomat szerető nő. Bosszant az egész. Én még mindig Őt szeretem.
Ma az Abszol Út egy mocskos utcáját választottam ki sétám helyszínéül. Nem volt tudatos választás csak egyszerűen erre vetett a sors. Arra a helyszínre igyekeztem, ahol megölték a családomat. Ott tudok erőt meríteni a harchoz, amit Dumbledore mellett állva vívok. Miért öltek meg egy aranyvérű nőt ily nagy kegyetlenséggel? Mert nem hódoltam be annak a sötét alaknak. Az én hibám, az én vétkem. Rajtam szárad a halálának oka, ha nem is közvetlenül, de közvetve egy elutasítás miatt, én öltem meg őt, én sodortam veszélybe és a leendő gyermekünket, akiről semmit sem tudtam. Emlékszem arra a napra. Este időben haza kell érnem, mert valamit ünnepelni fogunk.
Sétám közbe egy utcán előttem pár méterrel kilépet egy boltból két alak. Nem szeretem az ilyen embereket rögtön lerí róluk, hogy rossz és sötét fekete mágiában gondolkodnak. A boltról pedig tudom, hogy alvilági körökben az hírlik a legveszélyesebb mérgeket keverik ki itt. Nem vagyok alvilági ember, de ismerek olyan varázslókat, akik ezekről a helyekről tudnak. Sietve követem őket. Nem lépnek meg, előlem, mi van akkor, ha valaki olyanon használják, akik nem érdemelnék meg ártatlanok életét nem szabad kiontani és jobb ezt megelőzni ezt.
- Uraim, hová igyekeznek?- Mély hangszínemen és komolyan szólok feléjük. Egy apró mosoly kerül a szám szélére. Nem szokásom hátba támadni az ellenfeleimet. Hátam mögött a kezembe tartottam a pálcámat. Mely sosem hagyott cserben. Kettő az egy ellen, igen felelőtlen vállalkozásom volt, de meg volt az esélyem hogy  nyerjek ellenük. Hisz elég gyakorlott párbajozó vagyok.  Másfél év alatt többet harcoltam, mint egy velem egy idős átlag varászló vagy boszorkány
Mikor megfordultak, az egyiket felismertem a másik arcot nem. Az akit felismertem rögtön rám támadott. Chris volt az, egy volt mardekáros két évvel idősebb  férfi, sosem beszéltem vele, de játszottam ellene a kviddics csapatommal. Nem sokszor kezdek támadást, általában kiprovokálom a támadást, de most még erre sem volt szükség. A támadását rögtön hárítottam. Majd a két átkot szórtam feléjük. Nem akartam megölni őket. Pedig bennem volt a gyilkos ösztön, de  tudni akartam kiölte meg feleségemet és ha valamelyikük is halálfaló akkor szükségem van rájuk. Némaságba burkolóztam varázslataimat meg tanultam nem kiejtve használni, félre léptem az egyik varázslat elől. A másikat pedig egy pajzsbűbájjal hárítottam és így az az egyik ház falat találta el.  Ketten egyszerre közel szinkronba támadnak. Ebből, hogy fogok kikecmeregni azt még nem tudom. És mint ahogy egy görög drámához is kell meg érkezik a deus ex machina mellettem egy csuklyás köpenyes alak képében. Mégis ki ő? Rögtön leszűröm, hogy egy harmadik fél, de kihez csatlakozik azt nem tudom, az ellenfeleim is meglepődtek rajta így a védekezés után a meglepettségük miatt támadást indíthatok feléjük.

Zene: || Megjegyzés: Bocsi a késésért.|| ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Fabian & Oriana   Szer. 25 Márc. 2015 - 7:14


Fabian Prewett



Arcok lebegtek a szemem előtt, arcok amiket már soha többé ne fogok látni, mert lemondtak rólam amiatt, ami vagyok. Anyám lemondott az erejéről és örökségem miatt elengedett engem is. Sosem hibáztattam azért, mert a másik világhoz akart tartozni, még akkor sem, amikor emiatt eldobott magától. Sosem fogom elfelejteni édesapám szemeiben kihúnyó fényt, amikor anyám utolsó varázslatáal elvette az emlékeit rólam. Kegyetlen kegyesség… áldás vagy átok a tudás?
Nem hagyhattam elterelődni a gondolataimat. Az egyetlen, ami igazán számított az a jelen és, hogy van egy valóság, amibe foggal, körömmel kapaszkodnom kell. Nehezen húztam vissza magam a jelen kopár, nedves síkjára, ahol nem várt rám semmi más, mint türelmes várakozás. Egy varázsló nagy erénye a várakozás készsége és az, hogy egy szó nélkül tűrje. Ez is egyfajta teszt, ha úgy tetszik. Parancsot kaptam és nem bukhatok el az egyén gyengeségei miatt. Felelősség és kötelesség már kéz a kézben járnak egymással.
A felismerés érzése úgy járta át a testemet mint egy gyengéd tavaszi szellő, ami a meleg ígéretével kecsegtet, de valami ennél sokkal nagyobb horderejűt hordoz magában. Az adrenalin, ami szétárad az ereimben enyhe gyomorgörcsöt idéz elő a félelemtől, hogy elkéshetek. Életek vannak a kezemben. Lépteim gyorsak és ruganyosak azonban nesztelenek. Nem kívánom senki figyelmét sem magamra vonni idő előtt.
Az eszmélés miszerint még jókor érkezem egy kis endorfin termelést vált ki az agyban. A nők legtöbbször kedvelik a stílusos belépőt, így én is kivárom a megfelő alkalmat még akkor is ha tudom, hogy egy leendő auror megtámadása komoly következményekkel járna számukra a minisztérium szemében. Nem bízhatom a dolgot a véletlenre. Akkor lépek ki a sikátor védelméből, amikor már nem forog az életem konkrét veszélyben.
Csak egy pillanatra találkozom az ismerős kék szempárral mielőtt ismét a támadói felé fordulna, de nem látom a szemében azt az apró csillanást, ami felismerésem jelezné. Nem tudja, hogy ki vagyok. Nem is baj.. nem kifejezetten csevegni jöttem.
Nem használhatok olyan varázslatokat, amik életveszélyes sebet ejtenének az ellenfeleinken, így egyenlőre a lefegyverzés a célom nem pedig az, hogy konkrétan kárt tegyek a két idegenben még akkor sem ha láthatóan nem barátságosak a szándékaik.
Leoldom magamról köpenyem és hagyom, hogy hátamon végig szánkázva a földre csússzon, hiszen igencsak gátolt mind a mozgásban, mind a látásban. Nem hagyhattam vakfoltokat.
Az elhárított átkok aránylag hangosan csattannak a vörös téglafalakon. Az iskolában nem szerettem a párbajozást, mert a sok figyelő szempár miatt gyakran tévesztettem el a varázsigéket és nem akartam sérülést okozni.
Néhány perc sziszifuszi kűzdelem után azonban végre sikerült az egyikőjüket eltalálnom. A Levicorpus egy nagyon hasznos bűbáj tud lenni. Nem okoz sérülést csak a célszemélyt a bokájánál fogva a levegőbe rántja. Az egyetlen, ami hibádzott az az volt, hogy a pálcáját nem ejtette el hanem kűzdött vele tovább.


Vissza az elejére Go down
Fabian Prewett
Varázsló vagyok...
Varázsló vagyok...
avatar

Származás : Aranyvérű vagyok, mert annak születtem.

Lojalitás : Dumbledorehoz, Tesvéreimhez, Prewett családhoz, Barátaimhoz
Családi állapot : Ez privát ügy
Lakhely : London
Foglalkozás : Diák és Gyakornok
Pálca : Eredeti elsőpálcája: Lucfenyő, egyszarvú, 11és 3/4, merev Második pálcája: Ciprus, Griffkarom, 12 hüvelyk, merev
Idézet : "A hatalom (...) szörnyen pusztító dolog (...). Ahhoz, hogy jól tudj vele bánni, ugyanannyira kell gyűlölnöd, mint amennyire szereted."


"Vannak ilyen emberek. Az igazsággal szembe tudnak nézni, akármilyen szörnyű is, mert bátorsággal fogadják az életet, azzal a bátorsággal, ami nélkül az élet nem ér egy fabatkát sem."
Karakterlap : Viam meam persequor ...
Karakterzene : Silent Strom
Fekete Ország
Playby : Benedict Cumberbatch
Kép : Fabian Prewett

TémanyitásTárgy: Re: Fabian & Oriana   Kedd 7 Ápr. 2015 - 16:30

To; Oriana
Mikor teljesen biztossá vált, hogy mellettem áll az idegen. Egy kis időre megnyugodtam. Fel fedte arcát a köpenyes alak, amely egy fiatal nőt rejtett. Ismerős volt az arca. De nem volt időm gondolkodóba esni, hogy ki is ő. A csata szorossá vált és kiegyenlítetté. A lány csak egyszerű bűbájokat használt. Nem sok része volt ezek szerint a keményebb harcokban. Bár egész pontosan védet és és célzott, mint aki sokat gyakorolta a steril környezetbe a párbajozási szokásokat.
Nem szokásom a halálos átkokat küldeni az ellenfelemre, de a komolyabb súlyosabb ártásokkal szeretem meggyengíteni a támadóimat. Az egyiket sikerült is eltalálnom ezzel percre visszavonulót fújva. Ezzel majdhogynem egyszerre A másik lábbal felfelé lógott a levegőben. Merlinre! A pálcával hadonászott kétségbe esésében és a kétségbe esett támadó a legveszélyesebb támadó. Én is voltam kétségbe esett támadó tudom mire képes ez az erő, a félelem ereje. Hogy elfogták és nem szabadulhat meg ebből a megbéklyózott helyzetből. Valahogy felosztottuk a egymás között az embereket. Nem akartam beleszólni hogy a lány a másik támadóval, hogy bánik el, de megcéloztam egy lefegyverző bűbájjal a másik ellenfelet elég gyatrán sikerült nem a célzás volt  a lényeg hanem hogy magamra tereljem a figyelmet. Majd ezek után visszatértem az ellenfelemhez és mögé hopponáltam. Nem azt az igazi látványos hopponálás végeztem, amit olyankor szoktam csinálni mikor Benjyvel együtt gyűrünk le egy halálfalót és az elterelés módszerét alkalmazva. Füst és igazi nagy belépő. Másodperceket nyertem hisz meglepődött ezen hely változáson és még a tüdejében a légszomj okozta fájdalom még mindig nem múlt el.  Arcomra mosoly került, mert fölényben voltam. A kezéből kikaptam a pálcáját.  Egyszerűen pofon vágtam és egy sóbálvány varázslattal. Elintéztem az egyiket. Nem kellett sok idő nekem hogy a karjait végig nézzem a jel után kutatva.
Miért kutatom a halálfalókat? Elkeseredettségemben ezzel múlatom időmet, hogy Ivanhoe és Margaret és a magzat halálát bosszulom meg. Nem önző bosszúvágy vezérel azt nem hagyná nekem se Albus se Alastor. Talán az utóbbi az Azkabanba is záratna. Az én hibám volt, elhitette velem hogy az én hibámból történt. Mi lett volna, ha el fogadom és beállok a szolgái közé vagy csak egyszerűen nem köpök bele a levesébe. De nekem elveim vannak és abban nem szerepelt sohasem a muglik kínzása vagy a sárvérűek kiközösítése. Itt már az a cél hogy ne történjen olyan meg  több ezer másik emberrel az, amit velem tettek. Már ketté törték az életemet egy gyógyítatlan seb tátong lelkemen amely a vak sötétség szorongat. Hiába mondom magamnak, hogy nem fáj, de még mindig szorongat az érzés legbelül.
A mozdulatlan ellenfélről felpillantok a hirtelen mellém szegődött barátra. Ki lehet ez az idegen hölgy? És mint a villám úgy fut keresztül a megdöbbenés, hogy ez Oriana Fawke a volt háztársam és hát most rosszul éreztem hogy nem ismertem fel rögtön. Rég nem találkoztam vele fölöttem járt egy évvel. Annyit tudtam róla, hogy aurornak ment, de sosem hallottam a hírét többé az iskolában. Én fogadni mertem rá, hogy ő felismert engem, mert ki ne ismerné fel a Fabian Prewettet, aki a kviddics kapitány volt éveken keresztül és az iskola egyik legismertebb diákja volt. Nekem is fel kellett volna őt ismernem hisz hat éven keresztül együtt éltünk az iskola falain belül. Talán öregszem és már régi az arc és név memóriám. Vagy meg ártott az a cigaretta, amit elszívtam a délelőtt folyamán. Nem tudom, de még mindig talpon volt a másik ellen fél, aki percekkel ezelőtt fellógatva kétségbe esetten próbált kiszabadulni szorult helyzetéből.
Zene: || Megjegyzés: Ha szörnyű lenne szóljál rám.|| ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Fabian & Oriana   

Vissza az elejére Go down
 
Fabian & Oriana
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Trey&Oriana

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Információk :: Karakterek :: Lezárt Játékok-
Ugrás: