Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Sirius & Marl

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Marlene McKinnon
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér

Lojalitás : Dumbledore, barátok, család
Családi állapot : Nem publikus (szingli)
Lakhely : Roxfort, Griffendél torony
Foglalkozás : Diák, kviddics játékos
Pálca : Tíz és fél hüvelyk mahagóni egyszarvúszőr-maggal
Idézet :

"Marching, marching onward
Searching out the light of truth
I did not start the war
But it's a battle I can't lose
Faith will be my armor
And love my sword and shield
I must defeat the enemy
I will, I will, I will"

Karakterlap :
Playby : Freya Mavor
Kép :

TémanyitásTárgy: Sirius & Marl   Hétf. 19 Jan. 2015 - 17:05

Sirius & Marlene
this is the night of troublemaking
Az utóbbi napokban felháborítóan jól viselkedtem. Komolyan! Rendesen készültem a R.A.V.A.Sz.-aimra, Lilyvel és Remussal még átváltozástanra is gyakoroltam és a nemlétező papagájom életére esküszöm hogy azon a kristálypoháron már kevesebb szőr volt és a farka sem volt akkora mint eddig! Szóval igen, én voltam a jó kislányok mintaképe, még csak a konyhába sem szöktem ki. Rosszul vagyok magamtól és főleg rosszul vagyok a tömegtől ami hirtelenségében körbevett mindenhol. Általában nincsen bajom a nyüzsgéssel, de ma valamiért úgy éreztem mintha egy gonosz kobold a nyakamba ült volna és a torkomat szorongatta, míg egy másik a mellkasomon ült és kipréselte belőlem az utolsó csepp értékes levegőt is. Amerre csak fordultam tömeg volt, vibrált minden és nem csak a vidámságtól. Az egyre fokozódó lappangó nyugtalanság az én idegeimet is kikezdte. Bájitaltanra álltunk sorba, amikor elhatároztam, hogy éjszaka kiszökök a kastélyból és járok egyet a birtokon. Nem csak Potter és Black képes szabályt szegni, de nem ám! Na nem mintha ez verseny lenne, de akkor is. Régen csináltam valami izgalmasat és ez hiányzik.
Az elhatározásom után, mintha ólom lábakon járt volna az idő. Minél inkább az éjszakai csatangolás után vágytam, annál inkább nem akart véget érni a nap. A tanáraim mintha a szokásosnál is unalmasabbak lettek volna, az estéről nem is beszélve. Lassacskán éjfélre járt az idő, mire Lily is eloltotta a pálcáját és lefeküdt aludni. Szeretem a legjobb barátnőmet, de ez az örökös könyvbújás kikészít. Én is szeretem a könyveket, sokat olvasok, de azért a tankönyveket nem csípem ennyire, sőt néha inkább taszítanak! Mindenesetre mire a kisvörös ágya felől egyenletes lélegzeteket hallottam lerúgtam magamról a takarót. Utcai "mugli" ruhában voltam, a kedvenc farmerom és egy fekete hosszú ujjú volt rajtam bakanccsal. Amilyen halkan csak tudtam felvettem a pálcámat az éjjeliszekrényről, magamra kanyarítottam a taláromat és a sálamat és már ott sem voltam. Óvatosan settenkedtem végig a folyósókón, és mikor végre kiértem a kastélyból felszabadultan lélegeztem fel. A tüdőmet megtöltöttem a csípős éjszakai levegővel és gondolataimat békesség szállta meg. Régen nem volt már ilyen tiszta, nyugodt pillanatom. Egyenesen a Fúriafűz felé vettem az irányt. Persze, a szabályok világosan kimondták, hogy nem tanácsos a fa közelébe menni, ugyanis elég morcos ha valaki a területére lép, de ez engem egy cseppet sem zavart. Amikor elég közel értem hozzá, a fűz már recsegve-ropogva hajlott hogy leüssön a lábamról és agyoncsapjon, de én csak magabiztosan emeltem fel a pálcámat.
- Immobilus! - suttogtam, mire a fa megdermedt. Sok előnye van ha egy éltanuló a legjobb barátnőd...
.



A hozzászólást Marlene McKinnon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 25 Jan. 2015 - 19:38-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Sirius & Marl   Csüt. 22 Jan. 2015 - 2:48


Minyonom & Sirius


A legjobb dolog abban, ha az ember fia animágusként alakot tud váltani, hogy bármilyen körülmények között eltűnhet szinte bárhonnan. Mondjuk ritka az a pillanat, hogy olyan egyedül vagyok mint most, ebben az esetben azonban mégis előfordult. Ráadásul már reggel óta. James mostanság ideje nagy részét Lilyvel tölti, utána azonban büntetőmunkára kell jelentkeznie Peterrel együtt, mert sütit loptak a konyháról, és elszórták a folyosón, azonban a jó öreg Argusunk elkapta őket. Remus pedig készül a vizsgáira, így még a szokásosnál is zárkózottabb lett. Ráadásul az esti sétákat is ellenzi, mondván, hogy túl veszélyes mert ha valaki elkap minket, akkor nem tudjuk befejezni az iskolát, pedig már az utolsó évünkben járunk, és kár lenne ha a felesbe veszne az a sokévnyi munka amit beleöltünk. Ami engem illet, nos különösebben nem igazán érdekel a dolog. A szüleimtől való távoztomkor egy rakat pénzt hoztam magammal, így bőven meg fogok élni akkor is, ha nem lesz éppen munkám, illetve aranyvérű mivoltom miatt bármikor beházasodhatok egy gazdag családba, megteremtve ezzel a mindennapi kényelmes élet feltételeit. Vagy kitervelem hogyan rabolhatnám ki a Gringottsot, hiszen azt még senki se tette meg, szóval biztosan híres lennék tőle. Legrosszabb esetben maximum bezárnak az Azkabanba. Azért tanulok én persze sokat, de mégsem annyit mint kedves véresfarkas barátom, és már elegem van az egész vizsgadrukkból, meg arról, hogy minden hetedéves csak a vizsgákról beszél, úgy tesznek mintha a  Ravaszon kívül nem lenne élet. Pedig van, jó sok. Éppen ezért már harmadik este szökök ki egyedül, hogy animágus alakomba és járom be a vidéket, egy nagy fekete kutyaként. Valamelyik nap sikerült megszöknöm a birtokról is, azonban úgy döntök, hogy ma este elég ha csak a rengetegig megyek, illetve annak egy még felfedezetlen részét járom be. A kentaurok, és egyéb értelmes teremtményei mostanság nagyon aktívak, biztos, hogy Hagrid okozott szokás szerint valami zűrt, szóval őket jobb elkerülni. Érdekes módon az állatok tudják, hogy nem tartozom közéjük, ezért eleinte idegenkedve fogadnak, azonban sikerül megbarátkoznom velük bemutatva, hogy nem fogom bántani őket, úgyhogy hagyják, hogy velük nyargalva barangoljam be a területet. Cserébe elűzöm a kisebb ragadozókat, melyek ugyan nagy kárt nem tudnának tenni bennük, azonban eléggé kellemetlen jelenséget jelentenek. Kutyaként azonban nem nagyon tudnak velem versenyezni, és bizony hamar menekülőre kell fogják a dolgot. Az egyikük azonban addig menekült, míg végül kikerültem a rengetegből, s a fúriafűz közelében sikeresen elvesztettem az üldözöttem. Nem tudok azonban bosszankodni, mert helyette egy másik préda vonja magára figyelmem. Egy szőkeség burkolózik az éjszakába, s pálcájának intésével fagyasztja meg a fúriafüzet, mielőtt az szépen fejbekólinthatná. Hangjáról ismerem fel, hogy az illető bizony nem más, mint a kedves Marlene McKinnon az, a Griffendél nemes házának képviselője, nem mellesleg a legjobb barátom leendő barátnőjének legjobb barátnője. Bonyolult dolog ez, azonban az még bonyolultabb, hogy esélye van felfedezni a titkos bejáratot a Remusszálláshoz vezető úttal együtt, éppen ezért cselekednem kell. Szerencsére nem vett észre, és az ötlet ami a fejemben formálódni kezd nos elég őrült, bár nem is Sirius lennék, ha nem csinálnám végig. Ügetésbe kezdek, és hátulról a hátára ugrok, leterítve ezzel a földre, majd tovább robogok, és a fa mögött elbújva felveszem a saját alakom. Állati üvöltést hallatok, miközben előkapom a pálcám, és elkiáltom magam - Takarodusz Maximusz- Kiáltom jó hangosan, majd előlépve a fa mögül felsegítem a földön fekvő Marlt. - Talán óvatosabbnak kellene lenned, ha az éjszaka közepén erre jársz, mert mindenféle veszélyes lény birtokolja ilyenkor a birtokot.- Nézek rá, s közben olyan irányba fordítom magunkat, hogy még véletlenül se tudja észrevenni a lyukat a fa tövében.

Vissza az elejére Go down
Marlene McKinnon
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér

Lojalitás : Dumbledore, barátok, család
Családi állapot : Nem publikus (szingli)
Lakhely : Roxfort, Griffendél torony
Foglalkozás : Diák, kviddics játékos
Pálca : Tíz és fél hüvelyk mahagóni egyszarvúszőr-maggal
Idézet :

"Marching, marching onward
Searching out the light of truth
I did not start the war
But it's a battle I can't lose
Faith will be my armor
And love my sword and shield
I must defeat the enemy
I will, I will, I will"

Karakterlap :
Playby : Freya Mavor
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Sirius & Marl   Csüt. 22 Jan. 2015 - 13:45

Sirius & Marlene
this is the night of troublemaking
Ha elhatároztam valamit, azt mindig meg is tettem. Sose zavartattam magam, hogy mi az ár vagy milyen utat kell választanom hozzá Ki akartam szabadulni és most íme, kint vagyok. A fúriafűz engedelmeskedik az akaratomnak, éppen időben mielőtt még alaposan fejbe kólintott volna az egyik gumós, karra emlékeztető vaskos ágával. Arcomon elégedett, nyugodt mosoly játszik, gondolataimban is viszonylagos béke honol. Nem tudom miért pont ide vágytam ki. Na jó, ez hazugság és a világ legnagyobb gyengeségei közé tartozik ha az ember önmagának hazudik. Csak egy hülye elcsípett beszélgetés foszlány miatt kötöttem a helyet Siriushoz, hallottam egyszer bájitaltanon amikor a fáról szólt a pusmogás, de semmi lényegeset nem hallottam és esküszöm nem hallgatóztam. Nem akaratlagosan hallom meg az ilyeneket, egyszerűen csak figyelek. Saját magam és a szeretteim védelmére valamiért van bennem egy ilyen kialakított rendszer, ahova információkat tárolok és úgy gyűjtöm oda a pletykákat és minden egyéb adatmorzsákat, hiszen minden jó lesz majd valamire, csak a kellő időben kell felhasználni őket.  
Szánalmasnak éreztem magam, hogy itt voltam. Ez csak egy fa volt semmi több, mégis valamiért nyugodtabban éreztem magam a közelében, hamar Blackel valahogy sose jutottunk egyről a kettőre. Olyan tipikus, egyet előre hármat hátra huzavona, igazi kínzóeszköz. Na nem mintha a nap huszonnégy órájában ezen rugóznék, csak azért mégis rossz és pont ezért érzem át teljesen Lily helyzetét Jamessel, bár az ő ügyük már sinen van, hála a jó égnek. James végre összeszedte a bátorságát - igaz némi gyógyszeres befolyásoltság alatt - de megtette.
Na de visszatérve, kicsit közelebb mentem a törzshöz, a pálcát még mindig a  kezemben tartottam, sose lehet tudni mikor kellhet. Ekkor ért az ütközés. Valami négylábú valami a hátamra ugrott, amitől sikkantva terültem el a földön, mint a gyalog béka. A szívem egyből megugrott, főleg amikor éreztem, hogy a pálca kicsúszik az ujjaim közül és elrepül valahova a fűz tövébe.
- A francba - csúszik ki a számon, ám ekkor egy ismerős kiáltás a torkomra forrasztja a cifrább káromkodásokat, elfintorodva a fűbe simítom az arcomat - Nem, ez kizárt, ez csak valami rémálom... Rossz vicc... - motyogom, miközben Sirius hangja egyszerre nyugtat meg és megy az idegeimre. Ilyen nincs, hogy mindig felbukkan amikor valami bajba keveredek, a történelem ismétli önmagát, de már nem másodikos kis csitri vagyok könyörgöm. Ha bajba keveredek, magam is ki tudok mászni belőle, nincs szükségem a páncélos lovagra...
Ekkor éreztem meg magamon a karjait, ahogy igyekszik felkanalazni a földről. Észbe kapva feltápászkodom a karjaira támaszkodva, miközben összeszűkült szemekkel tanulmányozom az arcát. Még véletlenül sem akarom mutatni, hogy örülök a felbukkanásának vagy annak hogy hozzámér,  így is pont eleget tud, francnak kell hogy összetörjön.
- Kösz, de ez nem is volt igazi varázsige... - mondom gyanakodva, majd amikor kioktat durcásan lököm arrébb a kezét - Mondja ezt a címeres bajkeverő, aki mindig a katasztrófák sűrűjében áll! Tudok magamra vigyázni! - teszem hozzá büszke hangon, amiből csöpög az önérzet és a méltóság. Annak ellenére, hogy belül tényleg nagyon is örülök a felbukkanásának és a naiv romantikus oldalam, mindenféle elképzel álomképet próbál a tudatom felszínére küldeni. Nem engedem, én ennél erősebb vagyok. Bizony! Ellépek tőle, és kicsit tanácstalanul kutatom a földet a varázspálcám után. Hol lehet... Hol lehet?
- Lumos! - motyogom, mire pár lépésre tőlem felvillan a pálcám vége én meg elégedett mosollyal az arcomon kapom fel a földről. - Mellesleg mit keresel te itt? Jameséket hol hagytad?
.



A hozzászólást Marlene McKinnon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 25 Jan. 2015 - 19:41-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Sirius & Marl   Vas. 25 Jan. 2015 - 19:18


Minyonom & Sirius


Még jó, hogy tudja, nem igazi varázsigét használtam. Miért is használtam volna igazi varázsigét, mikor nem volt semmi amit el kellene kergetnem? A végén még valami kárt okozok benne egy igazi bűbájjal, aztán vihetem fel a gyengélkedőre, és magyarázkodhatok mindenkinek, hogy mit kerestem éjszaka másodmagammal a fúriafűznél, ami amúgy is tiltott terület éjszaka a diákoknak, ráadásul az éjszaka maga alapból egy tiltott terület. Meg az éjszakai hálókörleten kívül való tartózkodás is rátesz egy lapáttal. Kinek van kedve háromszoros büntetőmunkát végezni, ráadásul úgy, hogy egyetlen jófej cimborája sem vesz részt a műveletben, akivel elüthetné az időt. - Honnan tudod, hogy nem volt igazi varázsige? Azt hiszed, hogy te mindent tudsz, csak mert mindent láttál? Nos elárulhatom neked, hogy ez egy igazi varázsige volt - Ami végülis igaz, hiszen eltűntettem a "szörnyet" ami "megtámadta" még ha nem is éppen úgy, ahogy egy varázsigével el kellene tűnnie. - Ha pedig nem hiszed el kérdezd csak meg bármelyik okos barátomat, vagy Lupint, aki szintén okos, vagy Jamest bár neki tuti nem fogsz hinni, de ha úgy van akkor akár a Hollóhátasokat is megkérdezheted, ők is azt fogják mondani, hogy ez bizony létezik.- Hangom lekezelően cseng, ahogy előveszem a tipikus aranyvérű vagyok és én mindent jobban tudok nálad te tudatlan némber stílusomat, melyet direkt a kellemetlen szituációknál szoktam alkalmazni. Attól meg nem félek, hogy ha megkérdez egy Hollóhátast akkor az le fog buktatni, ugyanis a zsebemben vannak szinte mind. Olyan dolgokat tudok megszerezni nekik, amikhez ők nem jutnak hozzá, nem számít a fene nagy tudásuk sem, ezért én mint a mondhatni dílerük simán elrendezek ilyen dolgokat is nekik. - Nem, nem tudsz magadra vigyázni, mert te csak egy lány vagy. Mondja ezt az a bajkeverő, aki ugyan mindenféle ilyen dologban benne van, mégis kimászik, sőt eléri, hogy maximálisan büntetőmunkával tudják megbüntetni a tetteiért, az pedig nevetségesen semmissé teszi az egészet ahhoz képest, hogy mennyivel keményebben lehetne büntetni.- Lehetetlen nem kiérezni a büszkeséget ahogy ezeket a szavakat kiejtem a számon, és tényleg így van, büszkének érzem magam, hogy ilyen nemes profizmussal képes vagyok bajba keveredni, aztán pedig kimászni belőle. Ahogy felsegítem ellép tőlem, én pedig hagyom, nem is lenne értelme, most mást csinálni, bár tény, hogy egy csókkal teljes mértékben el tudná terelni minden figyelmét a fáról. A nők már csak ilyenek. Szavai nyomán világosság támad pálcájának végén, én pedig elrejtem az enyémet, mert már nincs szükségem rá. - Nem az  a kérdés igazából, hogy én mit keresek itt, hanem, hogy te. Nekem prefektusként jogom van itt lenni, ellentétben veled, amiért akár büntetőmunkára is ítélhetlek.- Tudom, hogy tudja, hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy igazából nem is vagyok prefektus, de hát ez egy ilyen éjszaka. Azt hazudhatunk, amit akarunk.

Vissza az elejére Go down
Marlene McKinnon
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Aranyvér

Lojalitás : Dumbledore, barátok, család
Családi állapot : Nem publikus (szingli)
Lakhely : Roxfort, Griffendél torony
Foglalkozás : Diák, kviddics játékos
Pálca : Tíz és fél hüvelyk mahagóni egyszarvúszőr-maggal
Idézet :

"Marching, marching onward
Searching out the light of truth
I did not start the war
But it's a battle I can't lose
Faith will be my armor
And love my sword and shield
I must defeat the enemy
I will, I will, I will"

Karakterlap :
Playby : Freya Mavor
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Sirius & Marl   Vas. 25 Jan. 2015 - 23:03

Sirius & Marlene
this is the night of troublemaking
Sirius. Black. Az első és utolsó ember akit ebben a pillanatban látni akartam, főleg mivel éppen a földön hasalok, totálisan kiterülve mint egy gyalogbéka. Pontosan annyira éreztem csodálatosnak, hogy feltűnt mint páncélos lovag mint amennyire a pokolba kívánom az egész helyzetet. De nem tehetek semmit, itt van és elkerülhetlen hogy felkanalazzon a fűből. Sértetten lépek el tőle, miközben gyanakodva figyelem az arcát.
- Hogy honnan? Lily mellett azért elég sokat tanul az ember - vetem oda magyarázatnak, majd széttárom a karomat és kihívóan nézek rá. - De tessék, tisztacélpont! Olvasd rám és kiderül, nincs szükség se Lupinra se a Hollóhátas kis barátnőidre... - mondom epésen, miközben a dühtől is remegni kezdek. Undorodom ettől a lekezelő "mindenkinél-jobb-vagyok" aranyvérű felsőbbrendűség. Sose kezeltem ezt jól nála, főleg mivel félvér voltam és ilyen viselkesést csak a Mardekáros kis seggfejek tanúsítottak eddig. De nem tettem szóvá, csak nyeltem, egészen a következő megszólalásáig, de akkor robbantam.  Szinte öntudatlanul mozdultam és egy jó nagyot könyököltem az oldalába. Majd a mellkasának szegeztem az egyik ujjamat. A pálcámmal igaz hatásosabb lett volna, de ami késik nem múlik, arra is sor kerülhet.
- Hogy te milyen érzéketlen seggfej vagy, Black! - rivallok rá sértetten, miközben durván megbököm a mellkasát - Csak azért mert valami himbálózik a lábad között többnek képzeled magad? Vagy amiért aranyvérű vagy?! Vagyok legalább olyan jó mint te vagy Potter, és ezt te is nagyon jól tudod, szóval másnak add elő magad, aki vevő erre a beképzelt ficsúr szarságra!
Arcom kipirult a dühtől, a szám dacosan biggyedt le. Ez a hangnem és amit mondott jobban fáj, mintha egyenesen hasba rúgott volna, aztán pedig még jól fel is pofozott volna. Hirtelen fordulok el és felszedem végül a pálcámat, de már nem érzem azt a tomboló dühöt, inkább fáradtságot. A percekkel ezelőtti nyugalmamat mintha tornádó fújta volna el, de kívülről nem mutatom az elgyengülést. Egyenes háttal, emelt fővel nézek újra a szemébe, miközben a pálcámat mégiscsak a farzsebembe dugom.
- Ne tegyél úgy, mint akit érdekel - forgatom meg a szemeimet. Gyenge poénkodás, nagyon gyenge - És mellesleg, mit fogsz tenni? Kiszabsz pár sorocskát, hát emiatt tényleg mindjárt elkezd remegni kezem lábam, csak figyelmeztess mikor kezdjem - mondom gúnyosan szemem dacosan csillog - Nem teszel te semmit, nem félek tőled... - kihívó, provokatív mosoly terül el az arcomon. elvégre nem csak a nyugalomért szöktem ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Sirius & Marl   

Vissza az elejére Go down
 
Sirius & Marl
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Birtok-
Ugrás: