Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Levin és David

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Levin és David   Vas. 11 Jan. 2015 - 12:37


Doley & Dolohov


Voltaképpen fogalmam sem volt, hogy kötöttem ki már megint a házamhoz legközelebb eső kocsmában. Az utolsó emlékképem az, hogy a konyhában ülök, arcomat a kezembe temetem és már megint arra gondolok, mit tettem.
Aztán már itt.
Nem láttam sokat abból, mi van magam körül, nem figyeltem. Még nem is rendeltem semmit, csak ültem a legmesszebbi sarokban lévő asztalnál, a mellkasomon összefont karral és magam elé meredtem.
A rettenetes fájdalom sosem enyhült. Az alvás vagy a részegség néha adott pár megkönnyebbült, tudatlan órát, de utána még rosszabb volt visszatérni a való életbe. Ezért próbáltam egyre kevesebbet aludni, és igyekeztem kevesebbet inni is, bár ez nem mindig jött össze. Néha ölni tudtam volna azért, hogy akár csak egy percre is elfelejthessem azt, ami történt.
Természetesen gondolkodtam a felejtésátkon, de hogy lett volna az megoldás? Elfelejtek írni, olvasni, elfelejtem, ki vagyok… Én ezt nem akartam. És Rose-t sem akartam elfelejteni. Az emlékeim túl összetettek voltak ahhoz, hogy akár egyet is kitöröljek, minden kapcsolódott a másikhoz, és ha a felét eltüntettem, de a másik felét meghagyom, beleőrülnék abba, hogy nem érteném, hogy is történt.
Talán a halál lenne a legegyszerűbb.
De ahhoz sem volt erőm, és valószínűleg elég bátorságom sem.
Ezért csak éltem, egyik napról a másikra, nem törődve semmivel, és valahol mélyen tudtam, hogy ez nem megoldás, de nem akartam visszatérni. Nem akartam összeszedni magam.
Csak ültem a helyemen, és amikor valamelyik alkalmazott odajött hozzám megkérdezni, mit szeretnék inni, egyszerűen elzavartam.
Már azt sem tudtam, minek jöttem ide, amikor egyértelműen sokkal jobb ötlet lett volna otthon maradni, ahol a baglyomon kívül senki nem zaklat.
Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin és David   Vas. 11 Jan. 2015 - 15:19


Doley és Dolohov


Hogy miért én kaptam a feladatot, amikor határozottan gyenge voltam a rögtönzött beszélgetésekben? Elképzelésem sincs. Valaki minden áron keresztbe akart tenni nekem, mikor rám osztotta azt a feladatot, hogy keressek meg egy férfit és próbáljam magunk közé invitálni. Mindezt egyetlen füles miatt, miszerint ez a férfi számunkra hasznos tudás és előélet birtokosa.
Napok óta megfigyeltem David Rhett Doley-t, munka után órákon keresztül követtem, memorizáltam a napirendjét, a helyeket, ahova járni szokott. Vártam a megfelelő pillanatra, mikor beszédbe elegyedhettem vele, hogy aztán előhozakodhassak azzal, amit rám bíztak. Ma is a lakását ellenőriztem, mikor teljesen váratlanul elment otthonról és egy kocsmában kötött ki. Biztonságos távolról követtem, majd pár perccel utána léptem be a pubba. A pultnál foglaltam helyet, rendeltem egy pohár vodkát és egy korsó sört, majd lecsúsztam a magas bárszékről. Vagyis a mások számára magas székről, ugyanis az én termetemhez képest nem volt olyan hatalmas.
Levágódtam Doley-val szemben és elélöktem a sört – természetesen a vodka engem illetett.
- A tiéd, meghívlak egy körre. – Nem fáradtam azzal, hogy magázzam, pedig pár évvel idősebb volt nálam. Nem érdekeltek a formaságok, ugyanis a fejemet mertem volna tenni rá, hogy őt sem foglalkoztatják.
Leraktam a saját poharamat, majd kihúztam a zsebemből egy doboz drága cigarettát. Sosem vettem olcsó dohányt, rangomon alulinak éreztem volna. Kihúztam a dobozból egy szálat, a számba tettem, majd a muglikra való tekintettel nem pálcával, hanem öngyújtóval gyújtottam meg. Mélyen letüdőztem a füstöt, majd lassan kifújtam, figyeltem, ahogy eloszlott a levegőben.
- Cigarettát? – csúsztattam elé a dobozt.
Hogy én mit meg nem tettem a halálfalókért és a Nagyúrért. Bár továbbra sem értettem, miért lenne ennyire szükségünk erre a férfira. Most is úgy nézett ki, mint akinek feldugtak valamit, de legalábbis túladagolta az antidepresszánsát… Nem nyújtott túl energikus és bizalomgerjesztő látványt.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Levin és David   Vas. 11 Jan. 2015 - 16:39


Doley & Dolohov


Döbbenetemben megdermedtem, amikor valaki váratlanul elém lökött egy korsó sört. Nem vettem észre, hogy bárki közeledne, és ebből is tisztán látszott, hogy kritikán aluli szintre süllyedtem. Egyetlen másodpercre pillantottam csak fel csupán, után elbámultam balra, és a falat kezdtem fixírozni, nehogy szemkontaktusba kerüljek a férfival.
Nem igazán voltam képben, mi történik a varázsvilágban mostanában, ezért nem ismertem föl. A pálcám a zsebemben volt ugyan, de hónapok óta nem használtam semmire, csak dísznek tartottam. Egyszer egy roham alkalmával majdnem kettétörtem elkeseredésemben, de azóta nem nyúltam hozzá.
- Nem iszom – mormoltam halkan, és óriási erőfeszítés árán kipréseltem magamból: - De azért köszönöm.
Rekedt volt a hangom, én pedig elgondolkodtam, mikor is beszéltem utoljára rendesen. Jó rég lehetett.
Nem zavart, hogy letegezett, egyébként sem törődtem volna vele különösebben. Láthatóan fiatalabb volt nálam, de attól már nagykorú, én sem vagyok nagyon öreg, nincs jogom elvárni, hogy magázzon.
Arról viszont elképzelésem sem volt, mégis mi a fenét akarhat tőlem. Lehet, hogy gyanakodnom kellett volna, engem viszont teljesen hidegen hagyott, mit akar. Úgyis nemet fogok mondani. Akármiért is van itt, akár már most el is mehet.
Amikor cigarettával kínált, már felé fordítottam a fejem, bár nem rá néztem, hanem az asztalon lévő dobozra. Állkapcsom megfeszült – tudtam, hogy nem kellene elfogadnom, és hogy ezzel saját magamat mérgezem, de végül vonakodva mégis kihúztam egy szálat a dobozból.
- Köszönöm – szűrtem összeszorított fogakkal, és én is öngyújtóval gyújtottam meg. Egyébként sem tudtam, miféle ő, az is lehet, hogy mugli. De hogy van pénze, az biztos – ez nem olcsó dohány.
Én is szívtam egyet a cigarettából, majd lassan kifújtam, és csak azután kérdeztem rá, hogy a füst is eloszlott:
- Mit akarsz?
Nehezemre esett a beszéd, és nagyon rá kellett magam vennem. Legszívesebben csöndben ültem volna, és megvártam volna, amíg ő kezd el beszélni, de miután vett nekem egy sört és még a cigijéből is megkínált, ezt udvariatlanságnak éreztem volna.
Különben sem tűnt olyan embernek, aki szereti, ha szórakoznak vele, és ma egy kocsmai verekedésre volt a legkevésbé szükségem.
A tegnapi is elég volt.
Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin és David   Vas. 11 Jan. 2015 - 22:22


Doley és Dolohov


Percről percre egyre inkább azt éreztem, hogy elfecsérelem az időt, amit vele töltök. Nincs szükségünk erre az emberre, bármilyen előélettel is rendelkezik. Ez csak egy kiégett, búval baszott, motiválatlan félvér, akivel még Dumbledore szánalma szedett-vedett serege sem lenne gazdagabb. De most nem volt helye a személyes véleményemnek, maradéktalanul teljesíteni akartam a rám bízott feladatot. Ez egyelőre lehetetlen vállalkozásnak tűnt, csak akkor pislákolt fel némi reménysugár, mikor elfogadta tőlem a cigarettát. Milyen vicces lenne utólag kifizettetni vele… Elvégre nem volt olcsó. De most nincs itt a helye az anyagiasságnak. Majd máskor.
- Hogy mit akarok, David? Elcsalni téged, bevinni egy sikátorba, megerőszakolni, majd megölni. – Jót nevettem a saját otromba viccemen, majd mielőtt folytattam volna, felhajtottam a maradék vodkámat. Ennyi időt kapott arra, hogy eméssze a hallottakat, aztán már folytattam is. - Nem, természetesen nem ezt akarom. Ne vedd sértésnek, de nem vagy az esetem. Csak csevegni szeretnék. Itt ülsz egy kocsmában, nem iszol, nincs társaságod és még verekedni sem állsz le senkivel? Kész szégyen.
Engem is meglepett, hogy milyen közvetlenül viselkedtem vele, pedig egészen távol állt tőlem ez az extrovertált viselkedés. De utólag úgyis rá fog jönni, hogy nem vagyok egy ideális beszélgetőpartner. Addig pedig hadd higgye azt, hogy jó társaságra akadt.
Nem tudtam megérteni a tekintetéből ordító fájdalmat. Nem ismertem az okát, de ha így lett volna, akkor sem tudtam volna átérezni és komolyan venni. Hiányzott belőlem az empátiának még a szikrája is, ezen túl pedig a saját életem pont kitöltötte azt a helyet, ahova befért volna még mások nyomora. Nem beszéltem arról, amiket átéltem, mások szenvedéseit pedig épp ugyanúgy nem akartam hallani. Úgy éreztem, hogy nem tudtak volna rám licitálni, bármi is történt velük, én kerülnék ki nyertesként ebből a versenyből. Pontosabban vesztesként, mert egy ilyen rangsornál nincs nyertes. Mégis mit kapna az év legnyomorultabb embere? Még egyszer kicsúszna a lába alól a talaj vagy ötcsillagos utazást a poklok poklába? Viccnek is rossz.
Szóval nem ismertem David R. Doley történetét. És nem, a legkevésbé sem érdekelt, mi történt a szánalmas, rongyos kis életében és miért sajnáltatja magát egy ilyen lepukkant porfészekben. Túl kell lépni. Mindenen túl lehet lépni, én is megoldottam. Ha olykor erőt vett rajtam a kétségbeesés, egyszerűen fogtam magam, felvettem egy pulóvert – mert esténként már hideg tud lenni - , leittam magam a sárga földig, aztán vérfürdőt rendeztem. Segített? Kétségkívül. És még csak orvoshoz sem kellett járnom, hogy megtaláljam a gyógymódot. Ezek csak ösztönök, minden emberben benne van. Egyáltalán létezik olyan ember a világon, aki még egyszer sem mondta ki, hogy „megölöm”, „kitekerem a nyakát”, „megfojtom”? Nem hiszem. Ez bennük van. Az ember is csak egy állat. A mesebeli szörnyeket mindig állatvonásokkal ruházzák fel, szőrösek, agyaraik vannak, hatalmas karmaik… Ezzel csak a gyerekeket áltatják. Egyszer úgyis megtanulják, hogy minden szörny ember.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Levin és David   Hétf. 12 Jan. 2015 - 17:32


Doley & Dolohov


Éreztem magamon a tekintetét egész végig, és nagyon nem tetszett nekem. Valami megmagyarázhatatlan ellenszenv sugárzott belőle, csakúgy mint abból a szörnyetegből, aki katonát akart belőlem csinálni. Ugyanaz az aura.
Gyanakodva néztem fel rá, bár a tekintetét kerültem, inkább az arcát térképeztem fel. Semmi különleges nem látszott rajta, még csak a szemében sem csillogott semmi. De valahogy mégis… Meg sem tudtam volna fogalmazni, egyszerűen csak nem tetszett.
Amikor ecsetelni kezdte, mit akar, rezzenéstelen tekintettel bámultam rá, bár mire befejezte, már enyhén felvontam a szemöldököm. Én nem nevettem vele, annak ellenére sem, hogy szinte biztos voltam benne, hogy viccnek szánja.
Bár ilyenekkel nem szokás viccelni. Hacsak nem részeg, az talán még elfogadható magyarázat lenne.
- Ma este nem szándékoztam távozni ebből a kocsmából – közöltem hűvösen, amíg ivott, és ezzel nem csak azt jeleztem, hogy ha kell, megvédem magam, de azt is, hogy akármit akar tőlem valójában, már most feladhatja, mert innen vasvillával se kerget ki.
A második monológja után már sokkal normálisabbnak tűnt, de még mindig tartottam tőle egy kicsit. Másodperceken keresztül vártam, mielőtt válaszoltam volna:
- Tegnap hülyére vertek, az elég volt. Most csak gondolkodni jöttem ide. – Kivételesen tényleg megpróbáltam megvédeni magam, de azzal a kétméteres kigyúrt állattal szemben nem sok esélyem volt. Öt perc sem kellett ahhoz, hogy a földön kössek ki félájultan, pálcát meg a megaláztatás ellenére sem akartam használni. Pedig akkor, abban a pár másodpercben kis híján elvesztettem az irányítást, és majdnem ráküldtem azt az átkot, amit még Egyiptomban tanultam. Szegénynek elég véres és csúnya halála lett volna.
De mikor rádöbbentem, mire készülök, csak megijedtem magamtól, és remegve távoztam a kocsmából, nem törődve azzal, hányan röhögtek ki. Most már vannak érzelmeim, miért kap el még mindig az a gyilkos ösztön néha?!
Ha valaki, hát én pontosan tudtam, hogy ha nem lenne ez a civilizációs hülyeség, az emberek egymást irtanák. Ha eltűnnek az emberbe nevelt erkölcsök, ijesztő, mivé tud válni – és pontosan emlékeztem, mennyire élveztem azt a két hónapot, amíg Egyiptomban kitombolhattam magam. Ez rémített meg a leginkább.
Aztán mint a villámcsapás hasított belém a felismerés – ez az idegen fiú vagy férfi kimondta a nevem. Eddig leszegett fejjel bámultam az asztalt, de most megmerevedtem, és lassan felemeltem a fejem.
- Tudod a nevem. Honnan?
Most már biztos lehettem benne, hogy a találkozás nem véletlen, és hogy akar tőlem valamit. Zsebemben akaratlanul tapintottam ki a pálcát, bár azonnal elkaptam a kezem, nem akartam használni. Annak sosincs jó vége.
Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin és David   Pént. 16 Jan. 2015 - 16:40


Doley és Dolohov


Mindig is hiányzott belőlem annak a képessége, hogy pontosan felmérjem mi humoros és mi nem. Fejlődtem az évek alatt, de ennek ellenére is csapnivaló volt a humorérzékem, a számomra vicces dolgoktól pedig az emberek hátán a hideg futkosott. Talán majd egyszer megtanulom, hogy mivel szabad viccelődni, de ehhez még sokat kéne tanulnom az emberi viselkedésről.
- Egész éjszaka elmélkedni, színjózanon én nem a kocsmában szoktam. És az a nagy igazság, hogy alkoholban úszva támadnak az embernek a legjobb gondolatai. Én a helyedben meginnám azt a sört, David, bár lehet pocsék, nem értek hozzá. Az az igazság, hogy nem igazán ismerem a mugli italokat. Te hogy vagy ezzel, David? – Szándékosan használtam sokszor a nevét, érzékeltetni akartam vele, hány lépéssel járok előtte és mennyire nem ő uralja ezt a helyzetet. Élveztem ezt a gonosz játékot.
Kíváncsi voltam, mi járhat a fejében, ki is vagyok én valójában és mit akarok tőle. Megpróbálkozhattam volna a legilimenciával, de egyrészt még volt mit gyakorolnom rajta, habár elég jól ment, illetve annyira azért nem érdekelt, hogy idáig elmenjek. Úgyis hamarosan megtudom.
- És ha már a verekedésnél tartunk, lényegesen több eséllyel indultál volna a pálcáddal, nem gondolod, David? Tudod, azért születtél varázslónak, hogy használd is, amid van. A mágia hatalom. – Küldtem felé egy halovány, mindentudó mosolyt, majd felhajtottam a poharam maradék tartalmát. Nálam ennyi ideig tartott egy pohár vodka, fogalmazzunk úgy, hogy benne voltam a gyakorlatban. És az oroszok köztudottan jól bírják az italt, én magam pedig tökéletesen alátámasztottam ezt a nem is olyan buta sztereotípiát.
Mikor ráeszmélt, hogy tudom a nevét, igazán mókás volt a döbbenet az arcán. Vártam egy ideig a válasszal, hogy teljes figyelemmel elemezhessem az arcán átfutó érzelmeket és indulatokat. Talán megrémült.
- Nagyon sok mindent tudok rólad, David Rhett Doley. Szeretnéd tudni, hogy mennyi mindent vagy inkább hazamenekülnél? – A végére szánt szándékkal odabiggyesztettem a lakcímét, megtoldva egy ártatlan kis megjegyzéssel azt illetően, hogy szörnyen nyikorog a padló a nappalijában, igazán kezdhetne vele valamit.
Élveztem a bizonytalanságát, bár tisztában voltam vele, hogy hamarosan fel kell fednem előtte a lapjaimat. Legalábbis néhányat mindenképp, ha sikeresen akarom befejezni ezt a feladatot. Ez pedig nem is kérdéses, én mindent sikeresen akarok elvégezni.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Levin és David   Szomb. 17 Jan. 2015 - 19:41


Doley & Dolohov


Nem hagytam, hogy érzelmeim kiüljenek az arcomra – karomat szorosan összefontam a mellkasomon, nem nyúlva a sörért, akárhogy is győzködött. Rettenetesen idegesített, hányszor mondja ki direkt a nevemet, egyértelművé téve, hogy sokkal előrébb van nálam. Gyerekesnek találtam, hogy mennyire próbálja az orrom alá dörgölni.
Elsőre is felfogtam.
Mindenesetre azt azonnal lehoztam, hogy varázsló. A francba. Enyhén elsápadtam, körmeim belevájtak a karomba, és éreztem, ahogy a hányinger kerülget – lehetséges, hogy Cobrának maradtak életben csatlósai? Ő is egy lenne a régiek közül, és most azért jött, hogy megöljön? Esetleg maga mellé állítson, mert kezdődik minden elölről?
Belegondolni is rossz volt. Próbáltam mélyeket lélegezni, hogy megőrizzem a nyugalmamat, és óriási önuralom árán nem hagytam, hogy érzelmeim kiüljenek az arcomra; bár a homlokom gyöngyöző izzadságcseppek elég sokat elárulhattak. Magamban azért fohászkodtam, hogy bármiért is legyen is itt, ne Cobra miatt.
- Azt hiszem, még mindig nem ejted ki tökéletesen a nevemet – közöltem azért hűvös hangon, nem is a kérdésre válaszolva, hanem jelezve, hogy igazán befejezhetné. – Nem vagy anyanyelvi angol, ugye? Da-vid. Az A-ba vigyél egy kis J-t is. Ne lehessen konkrétan hallani, csak azt, hogy más az A.
Vettem egy mély levegőt, és felnéztem, bár nem konkrétan a szemébe.
- Nem használok pálcát – szűrtem a fogaim közt. – A mágia hatalom, a hatalom rossz tanácsadó.
Leszegtem a fejem, jelezve, hogy számomra ez a beszélgetés véget ért, ám mikor meghallottam az utolsó két mondatát, valósággal megdermedtem. A teljes nevem csak kevesek tudták, azt meg már senki, hogy a nappalimban nyikorog a parketta.
Lassan felemeltem a fejem, ezúttal a szemébe nézve. Legszívesebben azonnal elkaptam volna a tekintetem, de úgy döntöttem, ez most nem játék, most meg kell mutatnom, hogy nem vagyok olyan könnyű ellenfél. Nem törődtem azzal, szívverésem mennyire felgyorsult – ez a rohadék kutatott utánam! –, egyszerűen végigmértem a fiút. Vagy férfit. Mindegy.
- A parkettám miatt ne aggódj, meg fogom javíttatni. – Előredőltem. – Most pedig fejezd be a hülye játszadozást, felfogtam, hogy milyen kurvára lépéselőnyben vagy. Mondd, mit akarsz.
Legszívesebben pálcát rántottam volna, de egyrészt undorodtam attól, hogy hozzáérjek, másrészről tudtam, hogy ő sem fogja hagyni magát. A legkevésbé most egy varázspárbajt akartam.
A pánik egyre inkább eluralkodott rajtam, de nem tőle féltem – legalábbis elsősorban nem –, hanem attól, aki küldhette, amiért itt van. A balsejtelem, ami eddig is ott motoszkált bennem, még erősebbé vált.
Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin és David   Pént. 23 Jan. 2015 - 21:57


Doley és Dolohov


Az érzelmek váltakozását figyeltem az arcán, ahogyan a vonásai egyre és egyre rémültebb formát öltöttek. Nem tudtam, pontosan mi válthatta ezt ki belőle, de nem is ez volt a fontos. Csak az, hogy tökéletes fölényben voltam és én uraltam a helyzetet. Jó érzéssel töltött el, hogy a kezemben tarthattam az irányítást.
Azonban amikor a kiejtésemet kezdte kritizálni, másodpercek alatt sikerült az eddig nyugalomban pihenő idegszálaimat pattanásig feszítenie. Nem szégyelltem, hogy nem voltam brit, sőt, határozottan büszkén tekintettem orosz származásomra és az ennek ellenére megszerzett nyelvtudásomra. Ő viszont pont ezt kezdte el kritizálni, és teljesen biztos voltam abban, hogy nem pusztán javítási szándékból tette.
- Köszönöm ezt a felettébb hasznos leckét, mindenképp észben tartom majd. Bár hozzáfűzném, hogy a nevek, kiváltképp egy ilyen gyakori név kiejtése, területenként eltérő. Így elég beszűkült dolog lenne ragaszkodni a szerinted tökéletesen kiejtett A-hoz. – Nehezemre esett, hogy ezen kívül összesen csak három szót fűzzek hozzá. - Igen, orosz vagyok.
A tekintetét kerestem, ő viszont kerülte az enyémet. Bizonytalan, a testbeszéde minden apró kis részlete ezt sugallja. Ó, de még milyen bizonytalan. És ez még csak a kezdet, sokkal kutyábbul fogja érezni magát ennél…
- Rossz a megközelítés. A mágia hatalom, a hatalom pedig nem tanácsadó, hanem cél. A hatalomra nem szabad eszközként tekinteni. – Szívesen belementem volna egy mély okfejtésbe és filozofálásba, de annak nem most volt itt az ideje. És különben sem reménykedtem abban, hogy belemenne egy ilyen jellegű beszélgetésbe, különösen úgy, hogy talán nincs is képben a varázsvilágbeli aktuálpolitikáról és a gyanús eseményekről. Nem úgy nézett ki ez az ember, mint aki foglalkozik olyan jelentéktelen tényezőkkel, mint a külvilág.
Élvezettel néztem, ahogy az eddigi egyszerű félelme átcsap valami sokkal rosszabba. Talán végre realizálta, hogy egy számára nagyon kellemetlen helyzetbe csöppent, ahonnan legfeljebb az én jóindulatom segítheti majd ki. És én abban a helyében nem bíznék…
- Nyugalom, nyugalom, ne szaladjunk így előre, David. Nem szeretem elsietni a dolgokat és nem akarom, hogy ilyen ostobaságra kényszeríts. Természetesen mindent meg fogsz tudni a maga idejében, de egyelőre nem én fogok beszélni, hanem te. És ha kiérdemelted, akkor mindenre magyarázatot fogsz kapni. – Elemeltem az arcomtól a cigarettát, amíg kifújtam a füstöt. Szinte nem is látszott a levegőben, annyian dohányoztak idebent rajtam kívül.


_________________


A hozzászólást Levin Dolohov összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 7 Feb. 2015 - 14:23-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Levin és David   Szomb. 24 Jan. 2015 - 18:07


Doley & Dolohov


Még szép, hogy nem csak javítási szándékból tettem, hiszen Egyiptomban megszoktam, hogy szinte sosem ejtik jól a nevem. Sok volt az orosz a csapatban. Pusztán ki akartam billenteni abból az irritáló, földöntúli nyugalomból, és tudatni akartam vele, hogy amit csinál, az röhejes.
- Emlékeztetnélek, hogy Angliában megszokottan egyféleképpen ejtik, azzal a tökéletes A-val. De ha nem tetszik, mert túl gyakori, nyugodtan hívhatsz Rhettnek is, csak figyelj, hogy ne ejtsd tisztán az R-t. Rhett mutattam be neki ezt is, és közben az arcát figyeltem. Úgy tettem, mint aki nem vette a gúnyt, és teljesen normálisan válaszoltam rá.
Amikor azt mondta, orosz, valószínűleg félreütött a szívem. Cobra is orosz volt, és gyanúsan minden jel arra mutatott, hogy mégis megtaláltak. Ez a fiú akár az öccse is lehet…
Oldalra pillantottam, közben titkon bemértem, milyen messze van az ajtó. Hát, nem volt közel. Nem is beszélve arról, hogy valószínűleg átesnék valakin, ha így elkezdenék kimenekülni. Remek, akármi lesz, harcolnom kell.
- A hatalom rossz – feleltem megacélozva arckifejezésem, de továbbra sem pillantottam rá. Egyre rosszabbul éreztem magam, mentális és fizikai értelemben is. Ez az egész annyira emlékeztetett arra, ahogy Cobra játszott velem, mielőtt beadta volna a bájitalt… Az oroszok meg a hülye játékaik. – Az emberek gyengék, és ha a legkisebb hatalom is a kezükbe kerül, kihasználják. Ezt tökéletesen láthatod abból, hány őrült mágus van, aki azt hiszi, a muglik felett uralkodni kéne.
Jelentőségteljesen rápillantottam. Tulajdonképpen enyhén provokatívnak szántam a kérdést, mert a reakciójából is sok minden kiderülhet.
Elvégre lehet, hogy abból a társaságból való, ahova minden második nap én is csatlakozni akarok. Amikor meg nem, akkor magamat átkozom, hogy juthatott ilyen az eszembe.
Idegesített, hogy úgy beszélt velem, mint egy kisgyerekkel. Arról nem is beszélve, mennyire sugározta azt, hogy ő mindent jobban tud nálam, és ezt ki is használta.
Az utolsó mondatára felvontam a fél szemöldököm.
- Szóval ki kell érdemelnem. Érdekes. Mesélj.
Hátradőltem a széken, és már-már vidám érdeklődéssel figyeltem, ez a helyzet ugyanis röhejes volt. Tényleg közel voltam ahhoz, hogy felnevessek, bár természetesen nem az örömtől.
Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin és David   Szomb. 7 Feb. 2015 - 15:35


Doley és Dolohov


Jó úton járt afelé, hogy valóban felidegesítsen, de ez azért édeskevés volt ahhoz, hogy ténylegesen kibillentsen a felöltött szerepből. Minden előre elterveztem, ahogy azt mindig is tettem. Szerettem, ha a dolgok egy meghatározott mederben folytak és a kezemben tarthattam az irányítást.
- Nem foglak Rhettnek hívni. Határozottan a rat jut róla eszembe, és nyilvánvaló, hogy eszem ágában sincs becsmérelni téged, kedves David. – Újból fölényben éreztem magam és ez visszaadta a nyugalmamat. Máson ugyanis nem sikerült csorbát ejtenie.
Remekül szórakoztam a kis érvelésén arról, hogy a hatalom miért rossz. Mennyire ostoba és korlátolt… És nekem erre az emberre kellett elbasznom az időmet. Erre nem találtam jobb szót. Így nem a jó értelemben mulattatott a monológja, talán inkább helytállóbb lett volna a bosszantott kifejezés.
- Nem minden ember gyenge. Csak az erős emberek kezébe való a hatalom, a többi arra való, hogy szolgálja őket. A muglik pedig kétségkívül gyengék, így az előbbi érvelésed ismételten nem helytálló. – Az igazat megvallva nem voltam kíváncsi a válaszára, a legkevésbé sem. Tisztában voltam vele, hogy a kérdés enyhén provokatív jellegű, de ez cseppet sem izgatott. Sajnos kénytelen voltam valamelyest felfedni előtte magam, ha sikeresen akartam teljesíteni a rám kirótt feladatot. Márpedig úgy akartam.
- Mint azt már említettem, most rajtad a sor. Nem én fogok mesélni, hanem te. David. – Újból odaszúrtam a végére a nevét, és nyilván egy csepp megerőltetést sem tettem azért, hogy a szerinte helyes módon ejtsem ki ezt az idétlen nevet. - Hallgatlak, mondd csak el életed történetét… Igazán érdekelne a kis egyiptomi utad. Kedvelem Egyiptomot, bár az ottani klímát nem az én ízlésemhez igazították. Tehát, mi mondanivalód van számomra?
Halványan elmosolyodtam. Nem fog tudni kitérni a válasz elől, legfeljebb menekülni.



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Levin és David   Vas. 8 Feb. 2015 - 16:55


Doley & Dolohov


Ökölbe szorítottam a kezem, amikor a Rhett-rat közötti hasonlóságot mutatta be, és akkor abban a másodpercben elhatároztam, hogy egyszer nagyon meg fogom ölni. Nem engem becsmérelt vele, hanem az apámat, aki után a második nevemet kaptam, a szüleimre pedig különösen érzékeny voltam, lévén hogy végezték.
Ennek ellenére hamiskásan elmosolyodtam, és rákönyököltem az asztalra. Bár nagyon igyekeztem, hogy véletlenül se látsszon rajtam, hogy egyre idegesebb vagyok, sajnos még én is tudtam, hogy tisztán látszik, ahogy a nyakamon megfeszülnek az izmok.
- Látod, ebből is látszik, hogy nem vagy anyanyelvi angol - mondtam földöntúli nyugalmat erőltetve magamra. - Ha az lennél, eszedbe sem jutna összekeverni a Rhettet a rattal. Rhett. Rat. Érzed a különbséget? Előbbiben nem tiszta az R, a hangsúly az E-n van, míg az utóbbiban az A hang nem E, hanem a kettő közötti, és erősebb az R. Most már érted? - Kedvesen néztem rá, közben azon gondolkodtam, hogy gyilkolhatnám meg anélkül, hogy lecsuknának.
Persze azért be kellett látnom, kifejezetten élvezem ezeket a rögtönzött nyelvórákat.
A következő válaszából tisztán kiderült, hogy lenézi a muglikat, ez pedig adott egy kis - nem sok - kiindulópontot. Arról nem is beszélve, ahogy a hatalomról beszél.
Egész biztosan őrült.
- A legtöbb ember az - helyesbítettem, különösen mert eszembe jutott Dumbledore professzor. - Mint te vagy én. Tudod, az eszmefuttatásod alapján nem olyannak nézel ki, aki soha nem okozott semmilyen szenvedést a mágiával, vagy talán tévedek?
Irritált ez a vita, mert egyértelmű volt, nem fogunk jutni semmire. Szerinte neki van igaza, és ebből nem fog engedni, szerintem meg nekem, és én sem fogok engedni. Megszállott idiótákkal nem vitázunk, ugyebár. Doley-féle alapszabály.
Elhúztam a szám, amikor sokadszorra mondta ki a nevemet, még mindig rossz kiejtéssel, ráadásul láthatóan arra törekedett, hogy egyre rosszabb legyen. Ruszkik. Még egy ok, hogy ne szeressem őket.
Már épp válaszra nyitottam volna a szám, hogy én ugyan nem fogok mesélni, akkor sokáig fogunk még itt ülni, amikor folytatta. Eleinte unottan bámultam rá, de amikor felhozta Egyiptomot, lehullott az érdektelenség álcája, és elkerekedett szemekkel bámultam rá. Fogalmam sem volt, melyik érzés volt erősebb, a "mintha a nyakamba öntöttek volna egy vödör jeges vizet", vagy a "belém csapott volna a villám", bár volt egy olyan sanda gyanúm, hogy egyszerre mindkettő.
Különösen, mert a víz vezeti az áramot.
Szívverésem felgyorsult és elszorult a torkom - ezúttal nem tőle féltem, hanem az emlékektől, amiket az "Egyiptom" szó előhozott. Arra gondolni se akartam - mertem -, honnan tud róla. A tárgyalásom szigorúan titkos volt.
Megremegtem, és már nem törődtem azzal, hogy óriási örömére sikerült megtörnie. Körmeim az arcomba vájtak, és próbáltam mélyeket lélegezni, nem akartam a kocsma közepén rohamot kapni.
- Nincs mondanivalóm - suttogtam rekedten hosszú másodpercek elteltével, és remegő lábakkal felálltam. - Takarodj.
Én sem gondoltam, hogy megteszi, csak azért, mert én azt mondtam. Sőt, azt is tudtam, milyen röhejesen nézhetek ki, vagy milyen röhejesnek hathatott ez a felszólítás.
De nem, már nem érdekelt. Nem érdekelt semmi. El akartam innen menni.


Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin és David   Hétf. 9 Feb. 2015 - 19:47


Doley és Dolohov


Tökéletesen tisztában voltam azzal, mennyire sikerült a lelkébe tipornom. Mindig is remek érzékkel rendelkeztem mások lelki világának felbolygatásához, mostanra pedig sikerült profi szintre fejlesztenem ezt a képességemet. Bárkin átgázoltam mindenfajta bűntudat nélkül, az empátia szikrája is hiányzott belőlem. Én sem kaptam mást az emberektől, így azt láttam logikusnak, ha én sem foglalkozom az ő érzéseikkel. Különösen nem egy ilyen akadékoskodó csődtömegével.
A szavai másodpercről másodpercre tovább feszítették az amúgy elég gyenge idegeimet. Családi örökség, apámnál is mindig elszakadt valami, ha valaki túlfeszítette a húrt. Én tudtam, hogy nem szabad, de sajnos sokan beleestek ebbe a hatalmas hibába. Ahogyan most David Rhett Doley is. Ennek ellenére negédes mosolyt erőltettem az arcomra.
- Hát ez igazán nagyszerű, kedves David. De az a fájó igazság, hogy magasról teszek a nevedre. Felőlem akár Mardekár Malazár is lehetsz, mert teljesen hidegen hagy. Nincs időm a szánalmas kötözködésedre. – Ezzel lezártnak tekintettem a témát, ha folytatni fogja, egészen biztos lehet benne, hogy nemes egyszerűséggel el fogom engedni a fülem mellett a megjegyzéseit. Ezt is mesterfokon űztem.
Nem tetszett, hogy a „legtöbb ember” dobozba akar beleszorítani. Én nem voltam olyan, mint mások, én kitűntem közülük. De ő ezt nem tudhatta, még a nevemet sem sejthette, így hát azt sem, ki is vagyok én valójában. A nevem önmagában különben sem jelentett volna olyan sokat. Aranyvérű. Arisztokrata. Ez azonban korántsem tükrözte a teljes énemet.
- Természetesen nem fogok válaszolni a kérdésedre, már csak azért sem, mert nem tartozik a témához. És különben is, hol maradna az izgalom, ha azonnal így feladnám magam?
Sejtettem, hogy az Egyiptommal kapcsolatos megjegyzésem szíven fogja ütni, de nem számítottam arra, hogy ennyire. Nem kellett se legilimentornak, se jó emberismerőnek lenni ahhoz, hogy lássam i játszódik le benne. Tökéletesen tisztában voltam azzal, milyen érzés, mikor ennyire fájó, mélyre száműzött emlékeket téptek fel. Az elraktározott képek szinte megfojtanak belülről, az elmébe és a mellkas köré csavarodnak és addig nem eresztik az embert, amíg a földön kuporogva, reszketve nem adja át magát nekik. Aztán idővel elmúlik és marad az üresség. Sosem tudtam eldönteni, melyik a jobb. Fájdalmat érezni vagy semmit. És biztosra vettem, hogy Doley-ban is ez játszódott le újra és újra, amíg szinte beleőrült. Szinte. Még nem építette elég mélyre az emléket ahhoz, hogy végleg elveszítse a kontrollt felette. Ne aggódj, David, van még hova süllyedned…
- Szerintem viszont van mondanivalód. – A hatás kedvéért felemelkedtem az asztaltól, ami az én termetemmel már önmagában elég fenyegető jelenség volt. Aztán lassú mozdulattal előhúztam a zsebemből a varázspálcám és Doley-ra szegeztem. Mindketten tudtuk, hogy ez nem holmi játék volt és nem a részeg mugli szemtanúk tartottak volna vissza attól, hogy használjam is a pálcám. - Ülj le.
A mondatot higgadtan és kijelentő hangsúllyal ejtettem ki. Nem volt se kérés, se parancs, se felszólítás. Nem tartottam kérdésesnek, hogy le fog-e ülni.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Levin és David   

Vissza az elejére Go down
 
Levin és David
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» David lakása
» Vicces képek [ARCHÍV]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Információk :: Karakterek :: Lezárt Játékok-
Ugrás: