Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Aiden és Seth

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden és Seth    Kedd 27 Jan. 2015 - 0:29

Apa fia kapcsolat, átdolgozva 1979

Seth & Aiden

Sokban hasonlítunk a kölökkel ám egy lényeges különbség van. Bennem megvan a nyugodt realitás, ami belőle hiányzik. Mikor ideges vagyok nem lehet velem beszélni, s olyat is kimondok, amit semmilyen egyéb körülmények közt nem mondanék ki.
Végig a földet bámulta rám sem nézett. Tudja, hogy jobb, ha csendben marad. Viszont utolsó szavaimra felkapta a fejét. Zavart, nem tudja eldönteni mi van. Tisztán látom rajta, s alap esetben segítenék elmulasztani ezt az érzést, de most nem segítek.
Sose mondtam még el neki, hogy milyen fontos szerepe van az életemben, de most megkapta. Hátrálni kezdett, mintha félne, tekintete szomorú és keserű lett. Hajába túrt, majd felszaladt a lépcsőn, s csattant a szobaajtó. Nyugalom kell neki.
A gyerek a gyengepontom! Büszke vagyok rá, s ez tette gyengeponttá. Ha kellene meghalnék, hogy őt megmentsem. Azt tudom, hogy ezt ő is megtenné, de én még soha életemben nem mondtam ezt ki. Most meg egyenesen az arcába ordítottam. Nagy sokk lehetett.
Megint szikrázni kezdett a kezem. Tombolnom kell, most! Kirohantam a kastélyból, s hopponáltam. Teljes sötét puszta. Nem sokáig lesz az! A Noir tűz megint kicsapott, s most hagytam, hogy szabadon tegye amit akar.
Az erőm vörösen cikázott az éjszakában, hamarosan már irányítani is tudtam. Ölni kell ez volt az első gondolatom. A legközelebbi települést ritkítottam meg, hajnalban, mikor könnyen megláthatnak. De engem nem érdekelt, hogy ki lát. Csak a gyilkolás.
Mikor végre lenyugodtam, s kitomboltam az összes felesleges erőmet, úgy döntöttem ideje haza menni. Nem siettem el a dolgot, még sétáltam pár kört a művemben, s csak azután hopponáltam vissza a birtokra. Ott is szépen lassan mentem be a kastélyba.
Amint beléptem nem az a tipikus Seth fogadott aki szokott. Ilyenkor a jó tanonc szokott megjelenni, most nem láttam ezt benne. Közelebb jött hozzám, majd hirtelen megölelt. Először azt se tudtam mit csináljak, majd elmosolyodtam és én is átöleltem. Hát csak a fiam lett.
Csendben hallgattam, amit mondd. Csak eljutott az agyáig valami. Sírni akar látom rajta. - Lehetsz! Add ki magadból Seth! Könnyebb lesz! Megbocsájtok, megbocsájtok mindent. Egyikünk sincs kőből néha ki kell adni a felgyülemlett érzéseket! - Mondtam, egy tőlem igen furcsa mosolyt mutatva.
note: Hát ez váratlan volt! XD || To: Seth
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden és Seth    Szer. 28 Jan. 2015 - 18:53


1979
 
Aiden & Seth


Apa hazaért. Kitombolta magát, még ha az egész éjjel is tartott. Épen és egészségesen tért haza. Ez a lényeg. Ez számított. Semmi más. Ahogy belépett, felálltam és egy öleléssel, bocsánatkéréssel üdvözöltem haza tértét. Ő pedig? Visszaölelt és mint mindig, most sem hagyhatta ki, hogy az elmémbe kutakodjon. Mindig ezt teszi. Már hozzászoktam, hogy a ki nem mondott kérdéseimre válaszol. Ez olyan nálunk, mint a levegő. Kell. Mert enélkül nem tudja a lépéseimet. Ha meg válaszol rá, akkor tudom, az helyes vagy sem.
Néhány másodperc múlva tudtam csak válaszolni, mikor felfogtam egyáltalán mit is mondott. Ő. Aiden Noir. Egy rövid nevetés féle tört ki belőlem, majd elengedtem, de addigra már a könnyeim folytak. Egy apró fejingatás, majd gyorsan letöröltem a sós cseppeket.
- Persze, hogy a fejemhez vágd, gyenge vagyok!? - tudom, hogy látta őket, megadtam neki ezt az örömet, hogy lásson még egyszer sírni. Hogy utoljára-e? Lehet. Újra a hajamba túrtam, miközben rá pillantottam.
- Egy italt? - mosolyodtam el gúnyosan, beindulva a nappaliba, majd a pohárba, mely az asztalon volt, alkoholt öntöttem és felé nyújtottam. El kell mondanom. Nem titkolhatok előle el ilyet. Az én érdekem is. Próbálok minden áron egy második lehetőségre is összpontosítani, mert az első sokkal nehezebb lenne mindenki számára, de mégis ott motoszkál a fejemben a titkolózás, és nem tudok nem figyelni rá. Bosszant, és csak értetlenkedve tudok szembenézni a problémával, de közben próbálom a nyugodtság látszatát kelteni. A zavaros érzések és gondolatok egy nagy maszlaggá állnak össze, amik elárasszák az elmém, és lehetetlenné teszik, hogy úgy igazán át tudjam gondolni mindezt. Gondolataim száguldoznak a fejemben, neki-nekiütődnek koponyámnak, mintha apró kis kövek volnának, és elhatározták volna, hogy megállás nélkül ostromolni fognak. Nem tudom, mennyi időbe telik elterelnem a figyelmem a gondolataimról, és a most lezajló jelenetre koncentrálni.
- Azt hiszem, ezt látnod kell. Nem tudom...- elhallgattam, amint kibújtam a pulcsimból, azt ledobva fotelembe folytattam.
- ...hogy ez mit jelent. - húztam fel jobb karomon pólómat, ahol lilásfekete elszíneződés volt látható a csatolt kartól a vállamig, de tovább terjedt. Miért van ez? Mert pihennem kellett volna?

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:  Music:  Csak ? Note:      
 
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden és Seth    Csüt. 29 Jan. 2015 - 23:13

Apa fia kapcsolat, átdolgozva 1979

Seth & Aiden

Hazaértem. Kitomboltam magamat, ez kellett nekem kicsit levezetni a feszültséget, ami felhalmozódott bennem. Megtettem, most már sokkal nyugodtabb vagyok. Amint beléptem az ajtón fiam egy bocsánatkéréssel és egy öleléssel fogadott. Visszaöleltem, de nem hagyhattam ki a kupászkodást.
Megszokta már, mindig a fejébe kutatok. Jobban szeretem tudni, hogy mit gondol. Válaszoltam fel nem tett kérdésére, ő viszont nem felelt rögtön. Beletelt pár percbe mire felfogta mit mondok. Bár nem hiszem, hogy elhiszi. Elnevette magát, majd elengedett. Már sírt, csak kedvesen mosolyogtam rá, ahogy megrázta a fejét és letörölte a könnyeit.
- Dehogy vágom! Itthon lehetsz gyengébb! Akkor ne legyél gyenge, ha mások látnak! De a kastély falain belül nyugodtan! - Nevettem el magamat. Majd figyeltem, ahogy Seth a hajába túr. Nem sokkal ezelőtt még én álltam ott, ugyanolyan zavart állapotban, mint őt. Furcsa, most a másik oldalon állni.
- Jöhet! - Mondtam vidáman, ahogy Seth megindult a nappali felé. Utána mentem figyeltem, ahogy önt italt, majd elvettem, mikor felém nyújtotta. Ideges! Mi baja lehet? Tudja, hogy nekem elmondhatja! Nem bántom.
Fogtam magam és leültem a fotelbe. Ekkor szólalt meg. Csendben vártam, hogy mi lesz. Levette a pulcsiját. Nem tudja mi az? Mi? Merlinre? Mondd, hogy nem a karja! De a karja! Hogy felhúzta a ruhaujját lilás kékes elszíneződést pillantottam meg. Résnyire nyitottam a szám, s fogaim közt egy szisszenést szűrtem ki.
Felpattantam és rögtön mellé léptem. Arcomon tisztán látszott, hogy aggódok. Nem jó jel, kicsit sem jó jel. Megragadtam a karját és felemeltem megforgattam. Óvatosan megérintettem a lila részt is. Megráztam a fejem. Pár pillanatig néma csendben álltam.
- Nem fog tetszeni a mágiádnak, de muszáj! A másik túl kockázatos, mind kettőnknek. Próbáld meg elnyomni a jeget! Teljesen, nem szabad egy pillanatra sem feltörnie! A Noir tűz maradhat! - Néztem komolyan a szemeibe. Mikor megtette, megfogtam a vállát.
- Lássuk a medvét! - Elfeketedett a szemem, látnom kell az erőinket. Seth most jóval kisebb, de nem is csoda. Most az én erőm kell bele. Gyors voltam, ahogy az erőm nagyja egyetlen ponton hatolt bele testébe a Noir tűz, most tombolni fog. A folt mágia, védekezik az új kar, de a Noir erővel szemben védtelennek kellene lennie.
Hagytam egy kicsit tombolni az erőm benne, majd visszarántottam. S visszaváltozott a szemem színe. Halványult. Még mindig aggódtam. - Nem volt elég! A bánatba is! Csak meg kell csinálni a másikat is!
Most még idegesebb lettem, mint voltam. Majd megvillant a szemem. Geer, nem is rossz ötlet! Az jobban fáj! Elmosolyodtam, majd a démonra néztem. Nyugodtan fekündt és csak figyelt minket. Ugyrasztani kell. Most.
- Kutyuli! Nem bánod, ha végzek vele? - Emeltem fel vörösen izzó tenyeremet fiam torka felé. A démon hamarabb ugrott, minthogy Seth megállíthatta volna. Elfeketedett a szemem, eloltódott a kezem. Felordítottam, ahogy a démon letámadott. Megragadtam fiam vállát és a mágiára koncentráltam.
Amilyen gyorsan csak tudtam megszabadítottam fiam az ártalmas mágiától elengedtem, majd fejemet fogva rogytam térdre. - Még ne hagyd abba! - Ordítottam a démonra, ahogy gyengített a támadáson. Megint elordítottam magam, de inkább ezzel a fájdalommal foglalkozom.
A Noir tűz teljesen felemésztette az ártalmas mágiát, így mutattam egy OK jelet a démon felé, majd nagyokat fújva dőltem ki a padlón! - Ezért mondtam, hogy pihenned kell! Ha hallgatsz rám, most nem így néznék ki! - Nevetem el magam keserűen.
note: || To: Seth
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden és Seth    Vas. 1 Feb. 2015 - 10:38


1979
 
Aiden & Seth


Egyszer már elbuktam. De most nem fogok. Pompás. Mire nekem sikerül összekanalaznom a tudatomat, és viszonylagos rendet tenni az érzéseim és gondolataim közt, addigra Aiden jut el arra a pontra, ahonnan én elindultam.
Az elmúlt időszakra, amin átestem, senki sem készített fel. Senki. Még Apa se, még a társak, a Pokol démonai, vagy a franc tudja, kicsodák lepik el a világ bugyrait, azok sem készíthettek fel arra a csapásra, arra az egész sületlen históriára, ami történt.
Másra már nem tudok gondolni, csak arra, hogy azért történt mindez, hogy ne adjak mindenkinek egy új esélyt, és hogy kiálljam a próbát, amit egyszer már elbuktam. Pihenek egy keveset itt a Noir Kastélyban. Micsoda groteszk poénja ez a világ mocskának. Olyan kegyetlenül egyszerű, és mégis...
Kénytelen voltam szembe nézni minduntalan a tényekkel, hogy nem szabadulhatok olyan könnyen. Sem tőle, sem ettől a helyzettől. Túl sok minden kavarog bennem, hogy biztos legyek bármiben is. Sosem éreztem még ezt, talán csak akkor, mikor apám belépett az életembe. Az italt apa kezébe adom, ő pedig érdeklődve figyel, tudni akarja, mi is zavar ennyire. Az összezavart elme, a megbéklyózott tanácstalanság. Rühellem. Utálom. Nem bírom elviselni. Tenni akarok ez ellen valamit, bármit. Levetkőzöm és megmutatom a karom, a lila elszíneződés elterjedt. Ami most nyomaszt, az idővel hatalmasra fog duzzadni, és félek, hogy nem leszek elég erős ahhoz, hogy kezelni tudjam. Ő se tud majd segíteni, magamnak kell majd eldöntenem. Megragadta karom és megfigyelte a területet. Hát benned is van félsz. Ez valahol eltölt némi elégedettséggel, ugyanakkor valamiért rosszul is esik. Ott a Semmi, zavaros, fullasztóan szürke és végtelen, és nincs más benne, csak hamis remény, bánat és tehetetlenség. Csak egy pillanatnak tűnt az a 17 év, mégis olyan örök, mintha még mindig nem léptem volna ki belőle. Újra magával ragad a lendület, hiszem, hogy ez majd mindent meg fog oldani, de valójában hamis ígéretek magamnak, tudom. Vannak dolgok, amik elől nem menekülhetünk, akkor sem, ha ideig-óráig fel tudjuk húzni magunk mögött azt a bizonyost. A falat. Szavai pengeként hasítják át a tudatom, valahogy nem is cselekedtem rögtön, majd ha felfogom egyáltalán a szavai jelentését. Mágia. Jég. Tűz. A tekintetét az enyémbe fúrta, várt arra, hogy cselekedjek. Beletelt egy teljes percbe, mire felfogtam, mire is gondolt, ekkor bólintottam. Aztán cselekedtem, egy helyre fókuszáltam a jégmágiát és összepréseltem olyannyira, hogy még csak véletlenül se törjön fel. Rendben! Kezedbe adok mindent, mindent, hogy rendbe hozd, amit elkövettem. Amit elhibáztam. Aiden szemei sötétséget tükröztek, a kettőnk erőit figyelte. Majd mágiát juttatott át testembe, hogy kiegyenlítődjön a sajátom. Néma pánik. Hogy fulladjak bele a sötétségbe, ami lassanként elnyeli a lényem, az ürességbe, ami felzabált engem! Hogy hiába üvöltök, senki se hallja majd. Senki, a világon... Szavai kalapács súlyként ütődnek lelkem pallosán. Nem sikerült, amit akart, egy kicsit ideges volt, meg aggódott is. A következő szavakra rémület költözik belém. Mard Geer, apa keze a torkom felé közelít...tűz...A pokol kutyája megmozdult, mire kinyitottam volna a szám, hogy megáljt parancsoljak neki....nem jött ki semmi a számon. Apa tekintete ismét sötétbe burkolózott, kezeit megéreztem a vállaimon. Lüktet az elmém, s a testem. Mindenem fáj. A karjaim zsibbadnak. Üvöltenék, de nem megy. Lelassuló idő szemcsék gomolyognak köztünk. Az életem olyan volt, amilyenné én tettem. Amilyenné én akartam. De tényleg én akartam? Ki más? Én tettem ilyenné. Én kovácsoltam ilyenné. Én... én... én... Egyedül én.
Akitől a segítséget vártam, a támogatást, az hátat fordított nekem. Nem bírom elviselni a fájdalmat, amit okoznak azzal, hogy látom őket. Egy hazug, ábránd képet, a régi életemből. Ami ha megmaradt volna, akkor nem egy ilyen élet úttal büszkélkednék. Nem lennék se Halálfaló. Se a legerősebb sötét mágus. Se Noir. Apa fájdalom ordítása ránt ki az emlékeim zuhatagából, rémülten meredek rá, próbálom felfogni, pillanatnyilag, mit is tesz értem, Mard Geer pedig őt ostorozza. Minden olyan gyorsan történik. Végül már csak azt látom, apu elvágódik a padlón, a támadás abbamarad, én meg csak meredek magam elé. Aiden szavai eljutnak hozzám, pár pillanat után pillantok le rá, majd rogyok mellé.
- Egy bazi nagy idióta vagy Aiden! - szidom le magát a halálfalót, nem az apámat, nem is a mestert, hanem a lételemét. Figyelem, ahogy levegőért kapkod, nem akarok kárt tenni benne, nem tudom mit művelt ezzel így magával. Csak nézem. Az arcát. A mellkasát. A karját. Az ujjait. A lábait. Majd kezdve elölről. Végül a vállamra pillantok, a lila folt eltűnt, csak a vörös csík maradt, a kapcsolat a régi és új karomhoz.
- Mi a fenét műveltél!? - tudni akarom mit tett magával, hogy engem megóvjon az ártó dologtól...

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:  Music:  Csak ? Note:    Bocsi a késésért  
 
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Aiden és Seth    

Vissza az elejére Go down
 
Aiden és Seth
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Aiden & Alicia

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Információk :: Karakterek :: Lezárt Játékok-
Ugrás: