Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Szárnyas Vadkan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Hétf. 1 Dec. 2014 - 23:09


Normal people scare me…













Úgy terveztem, hogy előreengedem a lányt, utána pedig én is kilépek a hűvös utcára, elszívni az áhított cigarettát. Azonban hiába tartottam meg az ajtót, valami mérhetetlen erővel kitépte a kezemből, és ugyan nem voltam rossz bőrben, ez ellen nem vehettem fel a versenyt.
A következő percben beigazolódott a sejtésem, hogy ez bizony nem a huzat volt, hanem a halloweeni hangulat része. Micsoda ötlet… Minden fény kialudt a teremben, egyetlen tizedmásodperc alatt vaksötét lett körülöttünk és kitört a pánik. Többen felsikoltottak, az emberek a kezdeti sokk után mocorogni kezdtek, néhányan, a leggyengébb láncszemek automatikusan megindultak a kijárat felé. Csakhogy azzal senki sem számolt, hogy ott már nem juthatnak ki.
Ekkor valaki a karomba kapaszkodott, elsőre nem tudtam eldönteni, hogy félelmében vagy véletlenül. Azonban mikor másodpercek múltán is görcsösen szorongatott, megbizonyosodtam róla, hogy a rettegés késztette erre. A fejemet merte volna tenni rá, hogy az iménti lány az, akit előreengedtem az ajtóban. Először nem foglalkoztam vele, gondoltam, majdcsak elenged, ha már megnyugodott. Azzal viszont nem számoltam, hogy a többi jelenlévő számárra horrorisztikusba csapó hangulatot tovább fokozza majd, hogy nem jutnak ki. Az ajtóhoz tömörülők lökdösődni kezdtek, egymást félretaszítva próbáltak kijutni. Mikor egy alacsonyabb fiú és egy nála is kisebb termetű diáklány nekünk csapódott, átkaroltam az eddig engem szorongató idegent és arrébb húztam, mielőtt felboríthatták volna. Nem nőtt túl nagyra, legalábbis az én mértékemmel biztosan nem, így nem lett volna meglepő, ha két ember súlya a földre löki.
- Vigyázz, mielőtt a földön végzed – taszajtottam egyet vállal egy nekünk sodródó srácon.
Mivel ezután sem vált sokkal biztonságosabbá a teremnek ez a része, inkább kérdés nélkül elvezettem onnan a csajt. Nem tudtam ki ő, és ugyan alapvetően távol állt tőlem mindennemű empátia, de azért mégsem akartam otthagyni, hogy összetapossák szerencsétlent. Én viszont elég hamar utat tudtam törni magunknak.
- Ezek teljesen megőrültek. Egy kis sötétség még nem a világ vége… - ingattam a fejem lesajnálóan. Nem tudtam megérteni, mitől rémültek meg ennyire. – Jól vagy?
Meggyőződtem volna magam is az egészségi állapotáról, de ebben a koromsötétben nem tudtam. Előhúztam a zsebemből a pálcámat, hogy nonverbálisan fényt gyújtsak a hegyén, de nem történt semmi. Újból megpróbáltam. Megint semmi. Körbenéztem, hogy vajon mások is ilyen tanácstalanok-e, és ezt láttam beigazolódni, mikor egyetlen fényfoltot sem bírtam felfedezni a terembe. Ilyenkor átkoztam magam, hogy nem hordtam magamnál öngyújtót vagy gyufát láncdohányos létemre. Túlságosan a mágiára hagyatkoztam, pedig ilyen helyzetekben jól jött volna egy apró kis lángocska…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Kedd 9 Dec. 2014 - 23:04

Evans a parti lelke

A sötétség nem szokott megrémíteni, de be kell vallanom ez a Halloween eléggé félelmetessé alakult. Érzések váltakoznak bennem pillanatok alatt. Hisz elsőnek megrémülök, szorítom a mellkasomhoz a pálcámat, aztán eszembe jut hol is vagyok, és mit is ünneplünk. Kicsit lenyugszom és lejeb eresztem a pálcámat. Akkor oldalra tekintek és annyit látok, hogy mindenki veszedelmesen gyorsan kiakar jutni a kocsmából. Sokan sikoltoznak, ordítanak, és mintha vissza pattannának az ajtóból. A tekintetem ismét aggódóvá válik. Nem merek valamiért megmoccanni a kis "rejtek"helyemről. Keresnék ismerős arcokat, de eléggé sötét van, és nem tudok senki kivenni a nagy őrjöngő tömegből. Azt hiszem jó helyen vagyok, itt kivárhatom a végét, bármi is történik. Egy lány sikolyát hallom nem messze tőlem, oda kapom a tekintetemet. Őrjöngve kapálódzik, mintha valami mászna rajta. Hunyorogva nézem, de sajnos nem tudok még mindig kivenni a sötétben semmit. Felemelem a pálcámat, hogy ez eddig miért nem jutott... meg másnak se az eszébe.
- Lumos - mondom ki határozottan a varázsszót, de semmi nem történik. - Mi a... - mint egy tökkelütött rázom a pálcámat, és újra megpróbálom. Remek, szóval ezért nem világít senki. Mély levegőt veszek. Hirtelen megmozdul alattam a parketta. Kapkodó szívvel letekintek, és minden egyes parketta darab remeg. Kikerekedett szemekkel tekintek rá, majd egyik kicsit távolabb tőlem elsüllyed. Oda kapom a tekintetemet, majd egyre több parketta darab merül a mélybe
- Ne.. ne... - oldalazni akarok, hogy kikerüljem, de akkor a következő, amire rálépnék tűnik el a lábam alól. A szívemet olyan súlyosan elkezd dobogni, mint még soha. Olyan, mintha kiakarna szakadni a helyéről, mikor letekintek a mélybe. A tekintetemet elrántom onnan, de csak a még több eltűnő parketta darabon akad meg a tekintetemet, és egyáltalán nem nyugtat meg közre fogtak, nem tudok menekülni. Egyre gyorsabbak és gyorsabbak, majd csak egyetlen egy padlódarab marad meg, és az amin állok. - Valaki... - nyöszörgöm szinte alig halhatóan. Becsukom a szememet, nem akarom látni azt a mélységet. Majd eltűnik... zuhanok, sikítok. Úgy érzem, hogy a levegő is kiszorul a tüdőmből. Csak a sötét, és a zuhanás maradt, nem kapok levegőt, félek, sikítok nem bírom. Meddig tart ez a mélység? Mikor csapódok bele, és mikor lesz vége??

music: I'd Love To Change The World note: Remélem jó lett Smile





// Az ajtók, és ablakok nem nyílnak ki, mintha láthatatlan erőtér nem engedné, hogy kinyissátok őket. A sötétség továbbra is tombol a helyiségen, a sikolyok tulajdonosai ti magatok vagytok, akik bent ragadtatok. James elsőnek barátja Sirius ordítását hallja, aki épp őt szólítja közbe veszedelmes ordítások után a tömegbe észre veszed, hogy össze esik, rögtön utána Remussal is ugyan ezt látod. Közelítesz de ők csak élettelenül fekszenek, a hangod elakad, pálcája senkinek nem működik. Majd Lily sikolyát hallod, mintha fulladozna, azonnal rohannál a segítségére, de mire oda érsz csak szenvedését látod, ahogy fekszik a földön. Seth Dorcason észre veszed, hogy a testéből apró csótányok bújnak elő, pontosabban a bőre alól és a szemgödréből. A lányt úgy érzed, mintha nem eresztene, így földbegyökeredző lábbal érzed, ahogy a lányból beléd másznak át bogarak. Dorcast eközben, mintha denevérek százai szállnák meg, amik karmolnak, és harapnak. Hiába kapálódzol nem tudod őket elkergetni. Levin arra lesz figyelmes, hogy Alice helyett az apja áll mellette, dühösebb tekintettel, mint ahogy valaha is látja. Olyanokat vág a fejedhez, amit sose akarnál hallani. Alice szintén egy családtagját látja Levin helyett, az anyját sebesülten gyengén, ahogy némán nyúlna a lánya felé, mintha a szája azt tátognál "segíts". Fabianhoz oda lép egy idegen csuklyás férfi, aki szorosan mellette megáll. A hideg futkároz tőle a hátadon. Végig mintha, nem is mellette állna hanem a fejedben. Rémisztően nyugodt hangon a fejedben hallod legféltettebb személyes gondolataidat, elmondja milyen is vagy valójába.
Határidő: december 17. // 
( Átvettem a kalandot. Elnézést kérek mindenkitől a megvárakoztatásért, hogy ennyit csúsztunk. Viszont én fogom tudni követni a határidőt Smile Remélem mindenkinek megfelel, igyekszem Very Happy Viszont arra megkérek mindenkit, ha esetleg nem tudja a megadott határidőn belül megírni az ő részét, az jelezze, hogy ne kelljen várnia mindenkinek. Köszönöm előre is! )

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Pént. 12 Dec. 2014 - 16:47


Maedows a

hiperaktív kalóz


Ez… Ezt el sem hiszem. Komolyan elfogadta, hogy táncol velem? Ezt most jó jelnek vegyem, vagy ne? Nem is érdekel, van nekem kiszemeltem, de akkor is meglepett, hogy elfogadta. Már teljesen felkészültem rá lelkileg, hogy inni fogunk. Erre nem.
Bevallom egy kicsit meg is ijedtem, most hogy tényleg oda jutok, hogy táncolni kell vele, most valahogy már nem tetszik annyira ez az ötlet, de nem szabad hisztiznem, hiszen én akartam. Csak nem mondhatom, hogy hagyjuk a fenébe.
Elkezdtünk táncolni. A rossz érzésem egyre hatalmasabb lesz. Igyekszem nem az előttem álló fiút nézni, de nem nagyon megy. Főleg, hogy akármikor pillantok rá, ő mindig engem néz.
Jól van meguntam, hogy folyton más felé figyeljek, akkor inkább nyelem el, hogy valami nem tetszik nekem ebben a bohócban, de nem fogom kerülgetni a tekintetét. Hajrá Dorcas, most kell erősnek lenni.
Már éppen kezdtem volna megszokni, hogy nem nézek félre, teszem hozzá nem könnyű, mikor minden elsötétült. Először csak megálltunk, kicsit furcsállottam, ha így akarnak ránk ijeszteni az nem…. Sikítanak többen is. Na jó ez már sokkal, de sokkal hatásosabb.
Hirtelen annyira megijedtem, hogy azt se tudtam mit csinálok, csak ösztönösen mozdultam és lehunytam a szemem, majd átöleltem a fiút. Éleztem kezét a vállamon, de én attól még ugyanúgy félek.
Csináljon már valaki valamit. Nem félek én a sötétben, de most ez más helyzet, mintha az egész hely azt akarná, hogy rettegjek tőle. Megijedni akartam, nem rettegni. A rettegés már nem olyan vicces, mint ha csak szimplán megijed az ember. Ez sokkal rosszabb.
Hirtelen mintha valami elrepült volna mellettem. Bejöttek a baglyok, vagy mi van? A bánat ez a valami karmol is. Résnyire nyitom a szememet. A fiú sehol. De van helyette rosszabb. Denevérek! Ne, ne, ne. Nem akarom.
Mind felém repül, sikítani kezdek. Na jó ez lehet nem volt okos ötlet, de nagyon megijedtem. Karmolászni kezdtek, próbáltam valahogy leszedni őket magamról, de nem hatott semmi sem. Fény kellene, ezek nem bírják a fényt.
Már nem sikítok, a fene kockáztatja meg, hogy berepüljön a számba! Pedig, most torkom szakadtából sikítanék. A pálcámért nyúlok, de már könnyezek a fájdalomtól és a félelemtől. Anyut akarom, vagy kikerülni innen.
Próbálok varázsolni, de semmi, mintha nem is működne a pálcám. Most bepánikoltam, nagyon is. Kiesik a kezemből a pálca és térdre rogyok. Fejemet fogom, hogy legalább az arcomat ne érjék azok a dögök. Valaki igazán csinálhatna már valamit.
- Segítség! - Erőszakoltam ki valami hangot a torkomból. De fogalmam sincs, hogy mennyire hallatszott. Nem tudok másra koncentrálni csak arra, hogy ki akarok innen jutni minél hamarabb.

Note: Dorcas beijedt! Music: Hiperaktív kalóz


Vissza az elejére Go down
Fabian Prewett
Varázsló vagyok...
Varázsló vagyok...
avatar

Származás : Aranyvérű vagyok, mert annak születtem.

Lojalitás : Dumbledorehoz, Tesvéreimhez, Prewett családhoz, Barátaimhoz
Családi állapot : Ez privát ügy
Lakhely : London
Foglalkozás : Diák és Gyakornok
Pálca : Eredeti elsőpálcája: Lucfenyő, egyszarvú, 11és 3/4, merev Második pálcája: Ciprus, Griffkarom, 12 hüvelyk, merev
Idézet : "A hatalom (...) szörnyen pusztító dolog (...). Ahhoz, hogy jól tudj vele bánni, ugyanannyira kell gyűlölnöd, mint amennyire szereted."


"Vannak ilyen emberek. Az igazsággal szembe tudnak nézni, akármilyen szörnyű is, mert bátorsággal fogadják az életet, azzal a bátorsággal, ami nélkül az élet nem ér egy fabatkát sem."
Karakterlap : Viam meam persequor ...
Karakterzene : Silent Strom
Fekete Ország
Playby : Benedict Cumberbatch
Kép : Fabian Prewett

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Szomb. 13 Dec. 2014 - 17:35






Hamleti Fabian





Szeretnék segíteni de nem sikerül senkit se nyugalomra intenem. Mi történik velük? Miért sikongatnak. Miért kiabálnak egymással az emberek. Sötét van és senkit nem lát semmit. Pánikban vannak az emberek. Még egy próbát teszek az öngyújtómmal hogy lángot csiholjak a sötétbe. Sikerült egy kis fényt kihúznom még az öngyújtómból. Valami furcsa dolog történt egyszerűen kiráz a hideg valaki rám szegezi a tekintetét a sikolyok is megszűnnek a környezetemben. Megfordulok, hogy lássam ki az teljesen rám van tapadva. Ki lehet? Sötét csuklyás férfi. Úgy néz ki, mint a halál. Borzasztó. A legborzasztóbb, hogy mintha nem is lenne itt, hanem máshol lenne. Bennem van. Elejtettem az öngyújtómat és a láng is kialudt. Egy hang szólt nyugodt és erős orgánumú mélyen csengett és közben a szívemet mardosta az érces hideg hang. Egy férfihang, mely hozzám szólt a fejemben volt az idegen sötét alakos férfi.
Fabian, Fabian, ajjaj. Valami nincs rendben veled. Miért nyomod el azt aki vagy. Te is csak egy figura vagy sakktáblán. Pedig irányíthatnád a figurákat. Mindig is azt akartad. Nem kell be vallanod én tudom. El kellene kezdened hinni hogy te vagy a legfontosabb és nem mások. Meg akarod védeni a családodat, mégis hogyan gondoltad? Ha még Margaret is elveszítetted. Tudod, te is.  Utált téged megutálta, hogy nem vagy sosem otthon. Bizonyos az hogy el akart hagyni. Fáj az hogy elvesztetted. Mit akartál volna mondani? Sajnálod és megváltozol. Nem fogsz mással foglalkozni. Nem fogod a pártodat szervezni. Nevetséges lett volna gondolj bele csak bele. Annyiszor ígérted meg neki ezeket, hogy leállsz mégsem tetted.
-Szeretett engem sosem akart elveszíteni. Hazudsz!- mondom ki hangosan magamat meg erősítve, de meg remegnek a lábaim és térdre rogyok a fejemhez kapok. Valahogy kikel űznöm őt a fejemből. De semelyik végtagom nem mozog legszívesebben lerántanám a köpenyes férfit magam mellé, de nem tudom megtenni. Egyre mélyebbre süllyedek és a feltörő mély emlékek újabb és újabb képek sötét gondolatokat hoznak elő.
Csak egy katona vagy a harc mezőn. Dumbledore egy kis embere. Ez akarsz lenni? Nem hogy elfogadtad volna Voldemort ajánlatát egy évvel ezelőtt várt téged. Megvédhetted volna a családodat, de te önző vagy annyira önző, hogy sosem fog senki a példaképének tekinteni. Ó divatú stílus. Azt mondod hogy a jó oldalon harcolsz, de sosem tudhatod. néz csak a történelemben hány jóból lett rossz. Félsz a hatalomtól? A legnevetségesebb ember az, aki fél tőle. Ismersz majd nem mindenkit. De szerinted ők emlékeznek rád? Senki se tudja hogy ki vagy Fabian Prewett. Miért nem vetted le magad arról a szikláról? Mert félsz a haláltól. Margaret nem félt meg halni te kergetted oda ahol most van, mert nem voltál vele eleget tanultál dolgoztál. Eltűntél napokra. Nem tudod elfogadni a múltat. Nem tudsz tovább lépni. Senkit nem engedsz magadhoz közel, mert félsz újra elveszíteni egy nőt. Oda vagy értük, de mégis bátortalan. Nem ilyen egy volt griffendéles. A munkába a tanulásba menekülsz. Pót cselekvéseket csinálsz csak azért mert nem tudsz tovább lépni.
A fejemet ráztam és egy könnycsepp futott végig az arcomon.
-FEJEZD BE! NEM ILYENEK VAGYUNK. HAGYJ BÉKÉN! KI VAGY TE?- Ordítottam teljes erőmmel. Nem akartam tovább hallgatni a kirázott a hideg ettől a személytől. Rászegeztem a pálcámat, de egy varázslat se jutott eszembe. Mellettem valami kerek alakú dolog helyezkedett el. A koponyám. Mi történik velem...
"Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni - elszunnyadni - semmi több;"

Utálom magam és mégis kihozza azt belőlem, amit nem akarok elfogadni a kételyeimet azt, amit nem tudok és azok közül is a legrosszabbatamit még álmomba se kívánnák senkinek.



|| To:Halloween || Note: A Lelkembe tiprás hamleti Fabian 2.0. || Music: Dies Irae



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Vas. 14 Dec. 2014 - 11:16

Seth, mint őrült bohóc? Izgi!

A táncunkat félbeszakította a sötétség, leállt a zene, sikolyok szelték át a termet. Majd rohanás az ajtók felé, páran pedig a varázslással próbálkoztak, majd valaki a tömeget próbálta nyugtatgatni, kevés sikerrel.  Éreztem, ahogy a táncpartnerem megölel, éreztem a félelmét, a többiekét is, de nem érdekelt, a figyelmem máshol volt. Tenni akartam valamit a sötétség ellen. Ahogy beáll a csend, felfogom ép ésszel, hogy ez a röpke pillanat  életem leghosszabbjai közé vési magát majd az emlékezetemben. Hirtelen a csaj megmozdul, vagyis több mozgást, apróbbakat vélek felfedezni a testén. Megragadom a 2 vállát és eltolom magamtól, csak őt látom, körülöttünk sötétség. Rám néz, egyenesen a szemeimbe.
Nagyot nyelek. Valami mocorogni kezd a lány szemeiben, a tekintete gigúvad és kimászik belőle, egy...csótány? Akartam én ezt látni?
Nem hallok semmi mást, csak a saját, zaklatott lélegzetemet, a perifériámból látom, miként emelkedik és süllyed a mellkasom, pillanatokig csak meg-megrándul néhány arcizmom... A lány bőréből csótányok lépnek elő, feketék és albínók és mind- mind ronda. Néhányan átmásznak rám és hiába söpröm le magamról, miképpen eleresztem a lányt, nem tudom eltüntetni őket magamról... sőt... a lány nem is akar elengedni...megragad... a csótányok pedig egyre csak többen vannak és lesznek....
- Ez csak valami rossz rémálom.... - szaggatottan eresztem ki magamból a levegőt és megcsóválom a fejem, mert tudom, hogy a mesterem most nevetne a gyengeségemen. Meg én is a sajátomén, de pillanatnyilag, azt se tudom, fiú vagyok - e vagy lány. Természetesen tudom, csak éppen nem akarom mindezt látni.
- Mi a fészkes szar folyik itt!!? - üvöltöm a sötétségbe, hátha valaki más is meghallja....



Music:  - Note: - Words:

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Vas. 14 Dec. 2014 - 17:31






Alice színrelép


avagy Ice varázsa




Megfogtam a karját hogy el ne essek, de valahogy mégsem eresztettem el biztonságosabban állt a talajon mint én. Egy kicsit meg ijedtem, hogy többen megrohamozták az ajtót. Ezt a pánik hangulatot nem értettem. Ez a bunkó srác, pedig magához húzott. Engem elég kényelmetlenül érintett ez az egész.  Rájöttem, miért tette, de én tudok magamra vigyázni. Ha fellöknek igaz csúnya dolog, de kigáncsolom utána őt. Nem vagyok egy elveszett kis lány. Aztán a terem ellentétes oldalába húzott. Leráztam volna a kezét az idegen fiúnak, de erősen fogott.  Miért csinálta ezt már nem tudtam fel fogni. Ki akartam menni és ő a másik irányba húz. Hirtelen meg áll. Kevesebben voltak itt valahogy nyugodtabb volt a hangulat is.
-Igen, de eleresztenéd a kezem.- hűvös hangon szólaltam meg. Idegességem takarva, mert elég kényelmetlenül érzem magam. Ekkor egy pillanat alatt meg változott az egész mintha nem is a srác kezét fogtam volna hanem másét és nem a srác szólt vissza, hanem valaki mást Anyát. Egy szerűen kirántom a kezemet a kezéből. Fél homályban látom őt ez anya. Hátra lépek tőle. Nem lehet ő, mert meghalt.
-Nem lehetsz az anyám.- Valaki játszik velem, csak képzelődöm. Megrázom a fejem, mintha vér futna végig az arcán ebben a sötétben nem veszem pontosan ki, hogy vér lenne, de úgy tűnik az piroslik a ruháján. Bajban van. Még egyet hátra lépek, Segítséget olvasom le az ajkairól. Nem akarok közel menni. Könnyek gyűlnek a szemeimbe és a sírás kerülget. Anya rég meghalt, valaki szórakozik velem. Rossz vicc, nagyon gonosz. Nem tudtam segíteni, nem tudtam ott lenni vele, mert engem védet, kis gyerek voltam. Most valaki ezt akarja a szememre vetni nagyon gonosz. Földbe gyökerezett lábbal állok anya képébe meredve. Nem tudok se előre se hátra lépni. Megszólalni se tudok. Csak a könnyek csillannak meg a sötét homályban. Anya pedig segítséget kér sebesülten gyengén.
Nincs semmi baj, Alice.nyugtatom meg hangosan magamnak. A szívem hangosan kalapál. El kellene hinnem, hogy a hallott anyám van előttem. Nem tudok megmozdulni, hogy segítsek. Egy meleg könnycsepp fut végig az arcomon. Lefagytam.




|| Note: Antiszoc kislány zavarban megzavarodva. Remélem megfelel|| Music: The Voice (celtic)





Vissza az elejére Go down
Edward Tonks
„A Hugrabugnak népe, Békés, igazságos. Oda mész, ha türelmes vagy."
„A Hugrabugnak népe, Békés, igazságos. Oda mész, ha türelmes vagy.
avatar

Származás : mugli
Lojalitás :
Családi állapot : kapcsolatban
Lakhely : Roxfort
Foglalkozás : tanuló
Pálca : 14 inch, mogyoró-fa, főnix-toll mag
Karakterlap : Láss bennem mást
Kép : fnsd

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Vas. 14 Dec. 2014 - 19:53


Halloween


Tudom, hogy a fantasztikustól messze állok, a jelmezem nem is elég frappáns, nem is túl részletes, de talán ebben az elnagyoltságában rejlik a tökéletessége? Igazából mindegy, mert ha neki tetszem, már megnyertem az estét.
Ha puncs, akkor puncs, nincs az a lélek, aki vitatkozni merne egy ilyen nővel. Az én tökéletes és gyönyörű barátnőmmel. Hihetetlen ezt így ennyi ember előtt (még ha csak magamban is) megfogalmazni, hiszen nem is nagyon merek így gondolni rá... Ki tudja, hol les éppen egy gondolatolvasó?
- Ránk - mosolygok rá, ahogy koccintunk. Nagyon jól indul ez az este, a szemén látom, hogy neki is tetszik. Csodálatos szemei vannak, le sem veszem róluk a tekintetem... amíg el nem nyeli a sötétség.
Nem értem, mi történik. Nem értem, és ez megijeszt, hiszen (lehetnek akármilyen muglik is) a szüleim világéletemben arra tanítottak, hogy tartsak mindent a kezemben. Tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, hiszen Dromeda mellett az életem már így is eléggé felfordult, de milyen jellemző, hogy az igazi, nyilvános első közös esténk is befuccsol? Vagy csak elmegy az áram.
Reflexszerűen kapok Dromeda karja felé, majd a pálcám után, azonban még mielőtt bármit is tehetnék (a gyorsaság sosem volt előnyöm), többfelől is tehetetlen szitkok szóródnak varázslatok helyett. Érdekes, máskor talán csendben figyelnék csak, most azonban valami biztos pont után tapogatózok, ami biztonságban tarthat minket. Minket. Ez a kulcs.
- Itt vagyok, kedvesem, nincs semmi baj - erőltetek nyugalmat a hangomra, és közelebb húzom magamhoz. Nem tudom, van-e baj, de akkor lesz, ha pánikba esik. Ismerem már eléggé ahhoz, hogy tudjam, ő az egyik legnyugodtabb ember a Roxfortban, akit csak ismerek, én pedig leszek a támasza, ha éppen arra van szükség ennek a megtartásához.
A vendéglő minden szegletéből más és más hangok jutnak a fülünkbe. Mi a fene folyik itt?

words: 290 note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Szer. 17 Dec. 2014 - 23:05


Normal people scare me…













Kivételesen tényleg semmilyen hátsó szándék sem vezérelt, amikor magammal húztam az ismeretlen lányt. Az imént kialakult pánikhelyzetben én sem éreztem motivációt a nők zaklatására, amit különben sem így tettem volna. Ennyi jómodor mégiscsak szorult belém, elvégre arisztokrata családba születtem.
Nem tudtam hova tenni a hűvös és lekezelő válaszát, amikor épp most menekítettem ki a lökdösődő emberek gyűrűjéből, ahol minden bizonnyal felborították és megtaposták volna. Már éppen elengedtem volna a kezét, amikor ő maga tette meg, méghozzá elég nagy hévvel. A következő pillanatban azonban minden ezzel kapcsolatos döbbenetem elszállt, volt helyette más, ami lekötötte a figyelmemet.
Ösztönösen hátráltam egy lépést és meghunyászkodva leszegtem a fejem, mint az a kutya, aki rossz fát tett a tűzre. Nem értettem, semmit sem értettem. Csak tréfát űznek velem, lehetetlen, hogy apám itt legyen… Azonban ez mit sem segített a rajtam eluralkodó rettegésen és szégyenérzeten, ami akkor fogott el, mikor megláttam az indulatot apám tekintetében. Hiába nőttem még nála is nagyobbra – pedig nem volt apró termetű ember - , mégis úgy éreztem, hogy toronyként magasodik fölém.
- Nem csináltam semmit – szólaltam meg oroszul, olyan félelemmel a hangomban, mintha csak kést szegeztek volna a torkomnak. Talán a legszomorúbb az, hogy arra sem reagáltam volna ilyen hevesen. - Esküszöm, hogy nem csináltam semmit…
A magam tizenkilenc évével már felnőtt férfinek éreztem magam, most azonban mégis remegni kezdett a kezem és tehetetlen, gyenge kisfiúnak éreztem magam. Legszívesebben a föld alá süllyedtem volna, ehelyett viszont próbáltam megőrizni a maradék méltóságomat apám előtt. Aki nem volt itt. Mert ez csak egy szánalmas vicc. Nem lehet itt. Akkor mégis miért rettegtem ennyire?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Hétf. 22 Dec. 2014 - 18:31

Evans a parti lelke

Ez a fuldokló érzés borzalmas, nem kapok levegőt, a lábam nem éri a talajt úgy érzem. Még is ez hogy fordulhat elő ebbe a kocsmába ? Csak zuhanni tudok, lenézek nagy nehezen és csak a feketeséget látom. Nincs föld, nincs víz, semmi nincs alattam. Valaminek lennie kell, egyszer véget kell hogy érjen. Majd hirtelen arra leszek figyelmes, mintha ágak állnának ki a falakból, földből ami körülvesz. Pórbálok elkapni egyet, de sokáig sikertelenül. Az egyik végig karcolja a tenyeremet, a fájdalom váratlanul ér, így egy sikolyt megejtek. Lüktet a tenyerem, de még mindig arra koncentrálok, hogy valamit eltudjak kapni. Majd sikerül, egy vastagabb ágat sikerül elkapnom. Mély levegőt veszek, de a lábam még mindig a nagy semmi felett lóg.
Remélten kapkodom a levegőt, de semmilyen kiutat nem látok. Olyan mintha egy mély gödörben lennék, és ezek az ágak valójában egy fa gyökerei lennének. Hol lehetek, nem értem, összeomlott a szárnyas vadkan? De akkor miért csak én zuhanok és senki más nem? Majd egy hideg fuvallat átgázolna a testemen, kirázz a hideg megremegek, és kicsúszik a kezemből a gyökér, zuhanok amitől megint rettegés lesz úrrá rajtam, de a következőt ismét elkapm.
- Segítsen valaki, könyörgöm! - üvöltök a nagy semminek hátha valaki meghall, nem bírom, a szívem majd kiugrik a helyéről, és csak arra tudok gondolni, hogy mi történik velem ha valaha is elérem az alját. Szétloccsanok, mindenem eltörik... nem, nem. Már zokogok a félelem már teljesen lebénít, a pálcám nincs nálam, nem tudok semmit csinálni.
- Kérem... valaki.. - már hisztérikussá vállt a hangom. Önkénytelenül is eszembe jutnak a többiek.. de mindig a félelem lebánítja az agyamat, majd ismét james.. marl... velük.. NEM, nem akarok lezuhanni nem tudok.. lélegezni. Úgy kezdem érezni magamat, mintha a föld alá ástak volna, és tucatnyi földet nyelnék.

music: I'd Love To Change The World note: Remélem jó lett Smile





// A jelenlegi félelmek fokozódnak mindenkiben, elvadulnak amitől megbénulsz. Mindenki érez egy hideg érzést, amit nem tud hova tenni a szenvedései közepette az érzés körülbelül olyan, mintha egy kísértet menne át rajta, és ez mintha fokozná még jobban a félelmedet.
Határidő: január 1.-e addigra remélem mindenki kipiheni magát, és tud írni. ^^ // 
( Akik aktívak azoknak van ez a kör, hogy addig se unatkozzanak, és aki nem írt az is tudja pótolni. )

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Szomb. 27 Dec. 2014 - 11:20






Alice színrelép


avagy Ice varázsa




Jéggé dermedtem a kezeim fagyosak voltak, még az átlagnál is. Zsibbadt a kezem a hideg rázott ki mintha egy szellem ment volna át rajtam. Mi történik?
Ez biztos hogy nem anya, mert hallott. Ö az vagyis az ő képe.  Valaki játszik az elmémmel?
-Segíts, Alice.- hallom a földöntúli sikolyként a hangját, anyám fehér arcát, ahogy szenved, ahogy én szenvedek legbelül miatta, hogy itt hagyott engem és Duncant. Amiatt, hogy nem hagyott meghalni és védett engem.  Furcsa hangok jönnek a távolból.
-Hogggyaan se-gít-se..?- hangom remeg és egyre elhalkul. Kérdésemre nem érkezik válasz.
Nem tudok segíteni. Sosem tudtam segíteni. Mert nem volt rá igazán lehetőségem. Ledermedten álltam és vártam. Lecsuktam szemeimet és nem akartam látni ezt a hamis képet. De ott csak magamat láttam azt aki legszívesebben kitörne belőlem, akit nem engedek szabadon szállni, aki most nem lefagyva sem merre sem mozdulna, hanem meg keresné ki játszik vele, mert ez csúnya dolog.
Újra rápillantottam anyámra. A fehér orcájára és a szemeire a ajkaira, ami még mindig segítségért könyörögtek. Mintha azt az arcot látnám, mint ötévesen a utcán azt a hallott arcot. Fejből vér folyik ott ahol el találta egy átok. Még mindig tudom az átkokat. Feltudom az összeset sorolni, amit hallottam vagy, amit láttam.
Nem ez még mindig nem valóság felakarok ébredni belőle. Nem akarom látni azt ami minden éjjel kísért. Síró görcs fog el. legszívesebben most kimondanám az egyik ilyen átkot, amely anya halálát okozhatta
- Nem vagy itt tudom hogy nem vagy itt. Te máshol vagy és nem itt.
Be kell fejeznem. Valahogy össze kell szednem magam. Anyu mindig át ölelt engem, ha rosszul éreztem magam és én visszaöleltem, aztán apu vette át ez a helyett és átölelt. Mint a halálakor mikor eltűntek a rossz emberek oda futottam és térdre estem anyut ébresztgettem, de nem ébredt pár perc volt. Átöleltem és nem ölelt vissza. Vége volt. Akkor kezdtem el sírni és sírtam, hogy anyu nem szeret és nem ébredt fel. Nem hallott engemet. Egy kis lányérzései voltak azok abban a pillanatban. Most is azok az érzések fogtak el ahogy láttam anyám képét. Lábaim remegtek. Elakartam futni az érzéseim. Melegem volt hirtelen aztán pedig kirázott a hideg. Magamnak bizonygattam.
Ez csak egy rossz kép egy rossz álom és valaki velem szórakozik. Anya hallott és nem itt van. Össze kell szednem magam.
Sötét volt és nem láttam senkit anyán kívül, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel össze voltam zavarodva.
Perceken belül jobbra fog fordulni minden. Próbáltam magam jobb belátásra bírni, de még mindig nem sikerült és egy jobban kezdtem kiakadni.




|| Note: Antiszoc kislány zavarban megzavarodva. Remélem megfelel|| Music: Karácsonyra





Vissza az elejére Go down
James Potter
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : Tekergők
Családi állapot : wut
Lakhely : Roxfort
Foglalkozás : diák és főállású bajkeverő
Pálca : mahagóni, főnixtoll, 11 hüvelyk
Karakterlap :
Playby : Aaron Taylor-Johnson
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Vas. 8 Feb. 2015 - 18:22


Ameglepő buli



Elfog a tehetetlenség, pedig rám nem igazán volt jellemző soha, hogy nem tudom, mitévő legyek, jelen pillanatban mégis ez a helyzet, és olyan, mintha ez kihatna az egész testemre. Vagy legalábbis a testem nem akar úgy engedelmeskedni, ahogyan szokott, és ahogyan én azt most szeretném. Ordítások, sikolyok záporoznak a fülembe, bántóan hatva a dobhártyámra, mégis ez a legkevesebb most. Csak kapkodom a fejemet, pálcám immár a kezemben, és úgy szorítom a fát, hogy szinte elfehérednek tőle az ujjaim, mintha valaki azt mondta volna, minél inkább szorítom, annál inkább leszek képes hatékonyabb működésre bírni, de a jelenlegi helyzetben mégsem fest úgy a dolog, hogy valójában ez a helyzet. A mellkasomban szorító érzést érzem, mind a szám, mind pedig a torkom teljesen kiszárad, és csak forgolódok az érkező hangok irányába, próbálok rájönni, mi is ez az egész, és hogyan lehetnék úrrá a helyzeten, már ha ez lehetséges egyáltalán. Olyan ez, mintha egy rossz vicc lenne, ami itt zajlik. Már pedig én a poénok és csínytevések szakavatott mesterének mondhatom magam, ez már messze túlmutat az ízléses és tűrhető hecceken, sőt, mint szakértő, azt kell mondjam, ha ez tényleg valami rossz poén, ez már egy új szintje alattomosságnak. Még egy mardekáros tanulóból sem néznék ki ilyesmit. Bár az is kétséges, hogy tudnának-e egyáltalán ilyesmit kivitelezni.
~ Mi a fene folyik itt? ~ továbbra is próbálom megőrizni a hidegvéremet, de ez egyre nehezebbnek bizonyul, főleg, hogy most már Sirius és Remus ordítását is hallom. Ez már egyáltalán nem a vicc kategória! Vagy ha mégis, és megtudom, ki az, nagyon megleckéztetem! Úgy látszik ugyanis, hogy tisztában van vele, kiken keresztül árthat nekem. Igyekszem a hangok irányába tartani, egyre szaporábban ver a szívem, mellyel egyenes arányosságban gyorsul fel légzésem is, bármennyire is vagyok minden erőmmel azon, hogy némileg megnyugodjak, hátha hűvös fejjel jobban átlátom majd az egész szituációt, és rájöhetek, mi a jó élet folyik itt. Idegességem azonban nem csökken, és ez a helyzeten sem javít semmit.
- Bárcsak elátkozhatnék most valakit... - mormogom idegesen, inkább csak magamnak, hisz úgyse fűzök hozzá sok reményt, hogy bárki is meghallaná, nemhogy még válaszolna is, ahhoz túlságosan nagy itt most a káosz. De mégis mi okozhatta? Na és miért vagyok képtelen tisztán gondolkodni? Ráadásul a hangom sem a régi, én ezt már komolyan nem értem. De a gondolatok, már ami még megmaradt ebben a helyzetben, mint kósza baglyok, röppennek tova, mikor megpillantom, ahogy Sirius összecsuklik. Fel akarok kiáltani, de a hangom mintha teljesen elment volna, és nem is telik bele sokba, hogy alig pár méterrel odébb a látvány újra lejátszódjon szemem láttára, csak ezúttal Remus-szal a főszerepben.
- Lily... - pillantok azonnal a sikoly irányába, ezzel pedig ereimben teljesen meg is fagy a vér. Egy pillanatig sem kell tűnődnöm azon, ki a hang tulajdonosa, pontosan tudom, éppen ezért kezdek el rögvest rohanni felé. De még így későn érek oda. Ő is a földön fekszik, én pedig próbálok odasietni hozzá, majd amint odaértem, az utolsó métereket csúszva teszem meg, úgy érkezek meg mellé, a földön térdepelve. Megragadom a kezét, hátha attól feleszmél.
- Én vagyok az, segítek, nem lesz semmi baj... - legalább annyira próbálom ezzel nyugtatni magamat, mint őt, mert fogalmam sincs, mi történhetett, de nem hagyom itt. Az szóba sem jöhet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Vas. 8 Feb. 2015 - 23:41


Lily a parti lelke


"a félelmek azért léteznek, hogy legyőzzük őket"


A szívem annyira dobog, hogy majd kiszakad a helyéből. Nem bírom tovább úgy érzem, megfog állni. Kapkodom a levegőt, sikítok, de nem hall senki. Erősen behunyom a szememet, és várom hogy végre legyen.
Majd hirtelen talajt érzek magam alatt. Lassan kinyitom a szememet, és újra Szárnyas vadkanban vagyok. Nem értem mi folyik itt? Látok egy sötét köpenyes férfit kimenni. Elindulnék, de valamibe beleakad a lábam. Lenézek és egy holttest az, arccal lefelé. Körülnézek és mindenütt holttest van. Meghaltak... A könnyek automatikusan hullani kezdenek a szememből, s az imént már kezdett lenyugodni a szívem megint csak szaporábban ver. Nem értek semmit, mi történt itt ? Megtaláltak, biztos a halálfalók, és voldemort... Ne.. Könnyek közt körülnézek és mindenütt a barátaim vannak. Marlene , Remus, Alice, Sirius. Nem bírom elveszem a tekintetemet, igy lefele nézek és látom kibe botlottam bele. A levegő is megáll bennem, nem kapok levegőt. A szívemhez kapok.
- Ne, ne kérlek... . - leguggolok, és lassan, óvatosan megfordítom az illetőt. James üveges tekintettel néz vissza rám, én meg felhördülök. Ilyen hisztérikus hangot még sosem ejtettem ki magamon. Leesek mellé, és csak egy gondolat motoszkál a fejembe: egyedül vagyok. Meghalt mindenki, megöltek mindenkit aki maradt nekem, és fontos. Zokogva fogom meg James kihűlt kezét. Ezt nem fogom tudni feldolgozni. Nem tudok egyedül élni, nem akarok az egyedüli túlélője lenni a háborúnak. A levegő vétel se megy, fáj minden perc amíg létezem. Miért kellett ennek történnie? Közbe remegő kézzel hátra simtom James haját, és lecsukom a szemeit.
- Annyira sajnálom. - csak ennyi telik tőlem, még is még mi mást mondhatnék? Körbenézek, és csak arra tudok gondolni, hogy kell valamink lennie, ami segít véget vetni az életemnek.
De mindig nem értem, miért én? Miért én maradtam életben? Ennek semmi értelme. Egy mocskos sárvérű vagyok velem kellett volna végezniük,és nekik, neki életben maradnia..

_____________________________________________________________
Words: nem számolok ♣ Music: I'd Love To Change The WorldNote: remélem megfelel ♣



Nos egy jó nagy adag szünet után, újra útjára menne a kaland. Remélem végig tudjuk vinni, és csatlakozik mindenki Smile

James végig kell nézned Lily halálát, majd mocorgást hallasz magad mögött. A zajok forrásai nem másak mint Sirius, Remus ahogy közeltenek feléd, mint élőhalottak. Miattad haltak meg, és most neked kellene végezned velük. Fabian a családodat, és szeretteidet látod, amint elkezdik őket a halálfalók elkapni, és te valamiért semmit nem tudsz tenni, mintha lebénítottak volna. Sikoltoznak érted, nem értik miért nem segítesz rajtuk. Levin az apád majdnem neked ront,de már nem is tudod mitől félték, mikor a nagybátyád testét pillantod meg élettelenül. Seth úgy érzed, mintha egyre melegebb volna. Nem érted mi lehet ez a hirtelen hőemelkedés. Egyre forróbbnak érzed a testedet, próbálod lehűteni de hiába, mintha lángra lobbantál volna. Alice kap egy levelet mcgalagonytól, aki iszonyatosan csalódott, és szigorúan lehord, hisz nem kerültél be az auror képzőbe. Nem mentél át a teszteken, valami nem stimmel veled. Dorcas nagy dübörgéseket hallasz, az egész ház beleremeg. Mikor kinézel az ablakon óriásokat látsz akik feléd közelítenek, és már nem tudsz sehova menekülni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Szer. 11 Feb. 2015 - 20:05






Alice színrelép


avagy Ice varázsa




Anyum át változott egy bagollyá. Bagoly? Anyu animágus volt. Sejtettem erről valamit. Mert emlékszem egy madárra aki mindig a kertben volt és figyelt, ránk. De már nem tudom milyen madár volt. Mindig úgy gondoltam, hogy anyué később anyunak gondoltam. De ez a bagoly egy levelet hozott nekem és még belém is csípet, hogy adjak valamit enni. McGonagalltól és egy levél. Remegett az előző dolgok miatt a kezem. Kibontottam a levelet, lassan elkezdetem olvasni.

Tisztelt, Alice ... Griffen!
Sajnálatos módon közölték velem, hogy nem sikerültek a vizsgáid és így nem is tudnak felvenni az aurorképzőbe. Nagyon nagyot csalódtam benned...
...Úgy gondoltam egy ilyen tehetséges diák megérdemli a figyelmemet, de nem. Mindig is  úgy hittem a tehetségedet kamatoztathatod, de ön most nem kamatoztatta. A választod szakmában az éles helyzetekben kell helytállni, de ön nem tudott ebben a kevésbé veszélyes helyzetben sem helyt állni és én bíztam, hogy sikerülni fog. Mit  Tényleg jobb, ha elmegy gyógynövény termesztőnek, mert ott még senki nem hibázta el, de ahogy  nézem azt sikerült elrontani. pályafutásom Legrosszabb, tanulójával, hozott össze a sors...
..Szánjon magára pár percet és gondolkodjon el mihez kezd, mert a mentori pályafutásomat önnel kapcsolatban befejezem.

M. McGonagall


Ahogy olvastam a levelet. Sírhatnékom támadt. A levél közepén már patakokban folyt a könnyem és térdre esve összekuporodtam. Ketté törtek az álmaim. Ez nem lehet igaz. A meleg könnyeim lassan a tenyeremet áztatták. Miért pedig felkészültem rá? Mindent tudok, amit tudnom kell a gyógynövényekről még többet is, mit el várnak és még az sem sikerült. Ez lehetetlen. Nem lehet hogy még az sem sikerült. Féltem attól, hogy apum megjelenik és még Dun is hogy elhordja a fejem a másik pedig semmit mondó arc kifejezéssel Úgy kell neked vág a fejemhez. Fájt, amit a levelében írt McGonagall. Pedig tudja mennyire küzdöttem ebben a két évben, hogy a vizsgán jó jegyeim legyenek. Elszúrtam mindent. Az egész életemet. Mehetek valamelyik irodába és egy asszisztens asszisztense lehetek unalmasan iktatom a mappákat és írom meg a leveleket.
Ez nem én vagyok. Valaki más valaki nagyon is szórakozik velem. Előre hátra ringatózom.
-Fel akarok ébredni ez egy rossz álom.- felvágnám az ereimet most mert elvesztetem mindent. Ez hülyeség idiótaság nem lehettem annyira rossz a vizsgán felkészültem rá. Nem tudom mikor és hogyan, de felkészültem rá. Hányadika van? Tudni akartam hogy sikerült a többieknek. Senki se volt a közelembe.
Mi történik velem? McGonagall pedig kedves velem nem ilyen kegyetlen.
Ahogy rápillantok a levélre újabb síró roham tör ki belőlem. Nem ez nem én vagyok. Ilyen nem történhet meg velem.
Eszembe jutott egy dal, amit ilyenkor szívesen játszok a csellón. Zokogva elkezdetem dúdolni. Emmelinet akartam magam mellett tudni ő mindig ilyenkor segíteni. Féltem a jövőmtől, hogy ez után mihez kezdek. Le kell nyugodnom és újra kell épülnöm.
Dúdolom a dalt és mint a bölcső úgy ringok előre hátra. Semmi baj, ami igazából nem igaz, mert sok bajom lett hirtelen. Biztos Frank volt az oka, hogy vele összejöttem. Biztos emiatt, nem tudtam úgy felkészülni, ahogy kellett volna. Én idióta, miért lettem szerelmes?





|| Note: Alice kislány megzavarodva. Remélem megfelel|| Music: The Voice (celtic)





Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Vas. 15 Feb. 2015 - 20:09


Normal people scare me













Ha azt mondanám, legbensőbb félelmeim elevenedtek most meg, még az sem fejezné ki teljesen azt a pánikot, ami eluralkodott rajtam. Apám haragja úgy csapott át a fejem felett, mint viharban a hullámok, és én épp oly tehetetlen és kiszolgáltatott voltam, mint kisgyermekként. Pedig már nem voltam az, már nagyon régóta nem.
Közeledett felém, de a lábaim mintha földbe gyökereztek volna. Láttam, ahogy emelte a karját, ismerős volt a mozdulat a régi emlékképek sokaságából. Azonban mielőtt az erős és férfias pofon az arcomon csattanhatott volna, az apám eltűnt, mint a kámfor. Hiába kaptam a fejem jobbra, majd balra, majd meg is fordultam, de ő nem volt sehol, csak a sötétség vett körül. Mégis ki játszik velem ilyen kegyetlen játékot? Nem kaptam választ a kérdésemre, csupán egy újabb kérdést. Nyögést hallottam, fájdalmas, mélyről jövő torokhangot. Aki már látott haldokló embert, soha többet nem fogja ezt a hangot összetéveszteni semmi mással.
Tudtam, hogy milyen látvány fog fogadni, mikor a tekintetem a padlóra tévedt. Erre viszont sehogy sem lehetett felkészülni.
Egyre terjedő, mélyvörös vértócsa lepte el a padlót. Elég volt ránéznem, és szinte éreztem a melegét, amely mostanra már oly ismerős érzéssé vált. A tócsa közepén pedig ott feküdt Ő. A teste szétmarcangolva, mintha csak egy felbőszült állat martalékává vált volna, pedig erről szó sem volt. Nem grizzly vagy farkas művelte ezt vele, hanem ember. Az apám. A saját testvérével. A látvány letaglózott, legszívesebben eltakartam volna a szemem, befogtam volna a fülem és bekuporodtam volna egy sarokba, amíg elmúlik a tagjaimat rázó reszketés és az a fájdalmas űr a mellkasomban. Ehelyett csak álltam ott ostobán, amíg elgyengült lábaim fel nem mondták a szolgálatot. Leroskadtam nagybátyám egyre üresebb teste mellé, a vére bélyegként tapadt a ruhámra és a kezeimre. Összehúztam magam és előre-hátra hintáztam, magamban pedig azt hajtogattam, hogy el fog tűnni, ez nem valóság, el fog tűnni, ez nem valóság. De nem tudtam elűzni.
A gyomrom is felfordult, úgy éreztem, soha többet egyetlen falat és egyetlen korty sem fér majd belém, hogy most már így is üres leszek. Pontosan azt éreztem, mint akkor, sok-sok évvel ezelőtt, ötéves ártatlan kisfiúként. Mikor még azt hittem, hogy néhány verésnél és szitokszónál rosszabb sosem érhet, amikor még embernek nevezhettem magam. És aztán mindennek vége szakadt, most pedig itt kuporogtam a földön és a rémképeket és hangokat próbáltam kiűzni a fejemből. Hiába tapasztottam a kezem a fülemre és hiába szorítottam össze a szemem, attól még halottam és láttam. Ennél bármi jobb lett volna. Bármi.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fabian Prewett
Varázsló vagyok...
Varázsló vagyok...
avatar

Származás : Aranyvérű vagyok, mert annak születtem.

Lojalitás : Dumbledorehoz, Tesvéreimhez, Prewett családhoz, Barátaimhoz
Családi állapot : Ez privát ügy
Lakhely : London
Foglalkozás : Diák és Gyakornok
Pálca : Eredeti elsőpálcája: Lucfenyő, egyszarvú, 11és 3/4, merev Második pálcája: Ciprus, Griffkarom, 12 hüvelyk, merev
Idézet : "A hatalom (...) szörnyen pusztító dolog (...). Ahhoz, hogy jól tudj vele bánni, ugyanannyira kell gyűlölnöd, mint amennyire szereted."


"Vannak ilyen emberek. Az igazsággal szembe tudnak nézni, akármilyen szörnyű is, mert bátorsággal fogadják az életet, azzal a bátorsággal, ami nélkül az élet nem ér egy fabatkát sem."
Karakterlap : Viam meam persequor ...
Karakterzene : Silent Strom
Fekete Ország
Playby : Benedict Cumberbatch
Kép : Fabian Prewett

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Hétf. 16 Feb. 2015 - 22:10






Hamleti Fabian





Kezembe a koponya és bele markoltam, hogy ne remegjen a kezem, de így se szorítottam a koponyát pillanatok alatt kieshetett volna. A hang elhalt és egy kicsit lenyugodtam. Térdre rogyva maradtam. Felpillantva megláttam szüleimet és Gideont egy éles ismerős síkitás.
-Molly- Kiálltok fel.  Mintha mocsárba süppedtem volna. Mollyt megakartam menteni. Halálfalóktól, a sötét csuklyás álarcos alakok.Kétségbe esetten nézett felém hogy segítsek, majd anyám hangja ütöttem meg fülem ahogy őt is el fogták. Gid kiáltása és apámat is térdere kényszerítették.
Mocskos árulók.
-Engedjétek el őket, engem akartok.- A pálcámat szorítom a kezembe. Molly össze esik. várják hogy segítsek, de nem tudok. Meg akadályoz valami. A számon van a Curcio és fejemben folyamatosan az átkok mennek keményebbnél keményebbek. Nem kegyelmeznék, de nem tudok varázsolni. Kviblinek érzem magam. Küzdök, de nem tudok a halálfalók éles kacagással kinevetnek engem. Húgom össze esett. Gid és apám szemében ugyanúgy látom a kérő tekintetett, mit Mollyéban láttam. Nem tudok segíteni rajtuk. Anyám a kétségbe esés tükrét látom. Eltűnt a szemeimben a fény, ahogy egy halálos átok találta el anyámat.
Nem tudtam nyitva tartani szemeimet. Automatikusan lecsuktam. Meg kell halnom.
Valaki öljön meg. Apám ordítását hallottam. Gid szenvedését. Fivérem. Remegtek kezeim. Miattam halltak meg miattam vannak ott ahol vannak. Nem tudok rajtuk segíteni. Egy futóhomok mezőben el nyel a homok engem. Összegörnyedve a pálcámat szorongatva próbáltam össze szedni magam de nem ment. Nem akartam látni semmit. Anyám halálát Molly összeesését. Nem akartam hallani, apám és fivérem kínzásait. Szemeim előtt le peregtek sora az események és hallottam a halálfalók rémes kacaját.
Én kellek nekik, nem ők. Rajtam álljanak bosszút engem öljenek meg őket hagyják ki. Mélypontra kerültem, ennél lejjebb nem kerülhettek egy részlet járt a gondolataimba.
"Hajolj, merő térd; és te szív, acél
Idegzeteddel, lágyulj oly puhára,
Mint a ma-szűlt csecsemő inai.
Még minden jóra válhat."

Nem tudom, hogy kúszott be, de ez után csak ordítani akartam, volna. Torkomon gombócok voltak. Nem tudtam már megszólalni sem. Segítenem kellene, de nem tudok.  Fájt a szívemnek, mert az acélt meg karcolta a gyémánt.




|| To:Halloween || Note: A Lelkembe tiprás hamleti Fabian 2.5. || Music: Dies Irae



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   

Vissza az elejére Go down
 
Szárnyas Vadkan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Információk :: Karakterek :: Lezárt Játékok-
Ugrás: