Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Szárnyas Vadkan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Szárnyas Vadkan   Hétf. 3 Nov. 2014 - 22:26

„ A Szárnyas Vadkan nevű vendéglő sokkal szokatlanabb és privátabb vendégkörrel rendelkezik, mint például a Három Seprű, és azok az alakok többsége, aki ide téved, szereti inkognitóban tartani magát, ezért sokszor elrejtik arcukat. A fogadó céhtábláján egy levágott vadkanfej látható, melyből vér folyik a fehér rongyra, amely körülveszi azt. A pub maga kissé piszkos, a padlót több réteg kosz fedi, és az ablakok annyira koszosak, hogy alig szűrődik be némi fény a helyiségbe. Az alsó szinten csak egy egyágyas szoba található, de fogadó lévén a fölső emeleten további hálókra bukkanhatunk. ”

Bár November 6-tól veszi hivatalosan is kezdetét a kaland, mától egészen jövőhét hétfőig várjuk a kezdő hozzászólásokat. Akinek kérdése van, bátran keresse fel Lilyt vagy engem. (:
Az első körben nincs semmi extra: a Szárnyas Vadkanban igazi halloween-i hangulat uralkodik, kifaragott dísztökök, félhomály, zene, vajsör és puncs. Mindenki az előtérben várja, hogy igazán elinduljon a buli. Ne felejtsétek a jelmezeiteket!
Vissza az elejére Go down
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Kedd 4 Nov. 2014 - 21:46

Evans a parti lelke

Mély levegő Lily. Ezt mondogatom magamba, miközben topogok Roxmorts utcáin a sötétben. Még jó hogy hoztam váltó cipőt, gondoltam hogy a magassarkú nem az én világom, de Marlene erősködött. Igaz, ami igaz a jelmezemhez ez illik. De inkább kényelmesen jól érezném magamat. Sóhajtok, összehúzom magam ahogy jeges fuvallat megtámad. Nagy kabát van rajtam, de a sálamat a hálókörletben hagytam, és ennyit számít. Most megfagyok. Mindannyian külön érkezünk a partira, gondoltuk úgy poénosabb ha nem tudjuk egymásról ki minek öltözik, de én természetesen ezt Marl elől nem tudtam eltitkolni. Cseppet elhagytam a személyiségemet a ruhával kapcsolatban. Pont ez volt a célom, így nehezen felismerhető leszek. A fekete arcmaszkomat kicsit feljebb csúsztatom az orromon, hogy rendesebben kilássak belőle. Az egész kis falut feldíszítették az alkalomra, mindenhol szellemek, pókok, csontvázak, és töklámpások világítják be az utat. Már csak pár lépés. Nem öltöztem fel elég jól a jelmezem fölé, ezt határozottan érzem. Már látom páran meg is érkeztek a Szárnyas Vadkan nevű kis kocsmába. Még mindig nem értem, miért nem lehet a buli a kastélyban, a melegben. Mindenki izgult, hogy mennyivel borultabb lesz így a halloween, és ijesztőbb ha ebbe az elhagyatott kocsmába tartjuk. Hát én maradtam volna a kastély nagyterem mellett, ha megszavaztuk volna. Ahogy megérkezem a kocsmához, azt látom hogy a fények nem hogy erősödnének, hanem egyre sötétebb van. Nah igen sikerült eléggé hátborzongatóvá tenni a helyet, ehhez kétség sem fér. Szó szerint a pihék is felállnak a hátamon a helytől. Kicsit izgulok, és görcsben áll a gyomrom. Tényleg nagy dobás volt tőlem ez a jelmez. Félek ha lelepleznek, ki is gúnyolnak. A stréber Evans ilyen ruhában? Ugyan.... hallom is a gúnyolódó hangokat. Ezt főleg a mardekárosoktól várom. Így is van az ottani lányokkal elég nézeteltérésem, hogy elrontsák az estémet. Remélem megmaradok titokban az est végééig, hisz a maszkom ezt a célt szolgálja. Mély levegőt veszek, és belököm a poros, nyikorgó ajtót. Elsőnek kiakad a szemem, mert azt hiszem, hogy kiesik a helyéről az ajtó.
- Szép Rémisztő éjszakát kívánok!!! hááááááh - a mellkasomhoz kapok ijedtembe. Jobb oldalt ugyanis az ajtóba lógó aszott fej szólított meg. Igen a rémisztő az stimmel.
- Kösz, azt hiszem ebben már segítettél. - nézek rá szikrázó szemekkel, tényleg vicces ha az embert szívrohamot kap halloween éjszakáján. Az ajtóban áll még egy azt hiszem harmadikos fiú, aki a kabátomat kéri el. Kicsit még toporgok még az ajtóban. Igen félek levenni. Megküzdök bárkivel, csak a kabátot ne kelljen levennem. Jól van Evans ha elkezdted fejezd is be. Leveszem a kabátot, majd kedves mosoly kíséretében átadom a fiúnak.
- Köszönöm. - ő csak biccent. Majd beljebb topogok a kellemetlen cipővel, amit azt hiszem az egyik lépcső fordulóban fogok felrobbantani takarodó után. Körbe nézek, de lemerem esküdni, hogy ez a hely minden dekoráció nélkül is így néz ki. Mikor mellettem a falnál egy igazi pók mászik el, úgy vélem egy kicsit beljebb kell mennem.
A gyomrom olyan, mintha egy láthatatlan kéz csavargatná, teljesen összerándult az idegességtől. Oda megyek a pulthoz, és rendelek egy vajsört. Egy páran megfordulnak utánam. Igen a maszk, báli ruha magassarkú hármas sejtésünk volt, hogy ütni fog. De nem érdekel ki néz, mert csak egy valakit keres csak a tekintetem, akit eléggé nehéz lesz amúgy is felismerni ezen az éjszakán. Valahogy úgy érzem ez az este még sok mindent fog tartogatni. Remélem több jót, mint rosszat.

music: Sweet Dreams note: Remélem megfelel mindenkinek Smile



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fabian Prewett
Varázsló vagyok...
Varázsló vagyok...
avatar

Származás : Aranyvérű vagyok, mert annak születtem.

Lojalitás : Dumbledorehoz, Tesvéreimhez, Prewett családhoz, Barátaimhoz
Családi állapot : Ez privát ügy
Lakhely : London
Foglalkozás : Diák és Gyakornok
Pálca : Eredeti elsőpálcája: Lucfenyő, egyszarvú, 11és 3/4, merev Második pálcája: Ciprus, Griffkarom, 12 hüvelyk, merev
Idézet : "A hatalom (...) szörnyen pusztító dolog (...). Ahhoz, hogy jól tudj vele bánni, ugyanannyira kell gyűlölnöd, mint amennyire szereted."


"Vannak ilyen emberek. Az igazsággal szembe tudnak nézni, akármilyen szörnyű is, mert bátorsággal fogadják az életet, azzal a bátorsággal, ami nélkül az élet nem ér egy fabatkát sem."
Karakterlap : Viam meam persequor ...
Karakterzene : Silent Strom
Fekete Ország
Playby : Benedict Cumberbatch
Kép : Fabian Prewett

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Szer. 5 Nov. 2014 - 21:03






Hamleti Fabian





Az ötlet szuper volt és könnyen rá is beszélt Benjy, hogy jöjjünk el ebbe a buliba. Hadd lássák azt, hogy a volt roxforti diáktársaink sorsa még mindig érdekel minket, ami igaz is volt. Híres öregdiákok vagyunk. Benjyvel megbeszéltünk pár dolgot, először is a végzős évfolyam, ami célközönségünk és megtaláljuk a megfelelő embereket számunkra és a pártunkba. Dumbledore támogatott minket. Ajánlott már jó pár nevet eddig és most is kaptunk pár nevet. Mikor Benjy megemlítette, hogy jelmezben kell megjelenni a Vadkanban.
"NEM. Én nem megyek."- jelentetem ki Benjynek. Végül beadtam nagy nehezen a derekamat. Felajánlotta, hogy segít jelmezt szerezni nekem, de én "nagylelkűen" elutasítottam.
Gondolkoztam rajta minek kellene beöltözni Halloweenre. Mik jutnak az eszébe ilyenkor az embernek? Halál. Szellemek. Hallottak. Vámpírok. Ijesztő lények...
Halloween napján a hallottak tisztelete és a gonosz démonok elűzése volt a cél, a félelmek legyőzése.  A halál téma. Milyen sokan gondolkodtak el ezen.  Minden emberből egyszer por és hamu lesz, mert senki nem él örök időkig. Senki se halhatatlan. Minden ember elporlad. Létezik aztán meg elhalálozik és nem létezik tovább. Örök kérdések. A szellemek világa. Talányokat és sok kérdés rejt.
Margeret kedvence angol drámája a Hamlet volt. Az örök kételkedőt hozza elénk azt, aki hat embert ölt. Egyszerre a színész, aki örültet játssza meg és filozofál a léten. Harmadik felvonás első színe felteszi a  nagy döntő kérdést a halálról.
"Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni - elszunnyadni - semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni - elszunnyadni - és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:..."

Én is felteszem és mindenki fel teheti és a válasz ott rejtezik a sorok között.
Bárhogy is élünk az életünk végén sorsunk a halál. Mégsem mindegy, hogy éljük le életünk. Boldogan vagy keseregve? Bátran vagy gyáván?
Hamlet a dán királyfi vagyok "a kételkedő". Jelmezem egy fajta halloweeni filozófia megszemélyesítése lett a halálról.
Mikor beléptem az ajtón levettem a kabátom. Körbe néztem, Szememmel kerestem, de hirtelen gyorsasággal elém is ugrik Benjy.
-Huhú, itt vagyok és te is itt vagy, Fab. Örülök neked.- Vigyorog rám a barátom. Végig néz rajtam és elkomorodik. Tudom mire gondol.
-Ez most komoly? Hamlet?-
- Akkor ezek szerint felismerhető vagyok.- Jelentem ki neki és magam számára is.
-Na, gyere van pár Hollóhátas itt, akit ismerek.- Így vele megyek egy asztalhoz és csapat hollóhátassal töltöm az időt, aki meghívtak egy italra is.
Ahogy körbenézek láttok pár undorító pókot mászkálni a plafonon és a falakon. Kiráz a hideg is tőlük. A díszítés egész halloweeni hangulatos és olyan Szárnyas Vadkanos. Vagyis egyszerűen bizarr a kettő együtt. Az asztaltéma valami hollóhátas volt így nem sokat szólaltam meg. Inkább csak azzal a Fabian Prewettes mosollyal mosolyogtam rájuk. Benjy pedig nagyon aktívan beszélgetett velük.
Az asztalon előttem volt a koponyám és rátekintettem, fejemen egy hercegi korona és övemre csatolva egy "véres" kard, amivel jelképeztem Hamlet nem volt ártatlan. Nálam volt a zsebórám is, amelyet nadrágom zsebébe mélyesztettem. Nem lettem szerintem rémítő személy, hanem egy kissé furcsa középkori herceg.



|| To:Halloween || Note: Egy Fabian kezdő hszt olvashattatok || Music: Dies Irae



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Szer. 5 Nov. 2014 - 22:12


Maedows a

hiperaktív kalóz


~Halloween, Halloween, de szeretem a Halloweent! Azt hiszem megint bepörögtem. Alapból szeret a mókát. Erre pedig keresve se lehetne jobb napot találni, mint a Halloween.
Le merem fogadni, hogy a ma estéről hetekig fog mindenki beszélni. Nekem legalábbis jó sokáig lesz alap a kis történeteimhez. Nem cikizek ki sose senkit, csak egyszerűen már magáról a készülődésről annyit lehet beszélni, hogy csoda.
Idén ráadásul változtattunk is a helyszínen. Nem a kastélyban lesz idén a buli, hanem a Szárnyas Vadkanban! Én repestem az örömtől, mikor megszavaztuk. Valahogy én úgy vagyok vele, hogy Halloweenkor még félni is jó!
Én is már hetek óta lázban égek, hiszen egy héttel ezelőztig halvány lila gőzöm sem volt róka, hogy minek is öltözzek be. Nem akartam nagyon átlagosat se, de nagyon ünnepit se. Szóval semmi se tetszett.
Aztán csak rájöttem mi legyek. Igaz még életemben nem nyomtam magamra ennyi sminket mint ma. Hiszen az én jelmezemhez kicsit nehéz lenne álarcot venni. Pedig az lesz a buli lényege, hogy senki se fogja tudni, hogy ki kicsoda.
De mit ne mondjak a mama adott pár ötletez, így a teljsen feketére festett szemhély és szempillaspirál, vörös rúzs, pár szépenegformált heg és két hatalmas karika fülbevaló és íme máris egy idegen néz a tükörbe.
Azt hiszem a mama szívbajt kapott, mikor elkértem tőle a magassarkú csizmát, de nem hetettem mást ez illett a ruhámhoz. Még a nagyapa zsebóráját is lenyúltam. Nem mondhatja senki, hogy nem ügyelek a részletekre.
Fekete hosszú kabátban indultam le Roxmortsba. Magamban dúdoltam, s azon gondolkodtam vajon ki minek fog öltözni. Már alig várom, hogy lássam a sok különféle jelmezt. Most valahogy rámjött, hogy félni akarok!
Kicsit hűvös van idekint, de ettől csak még izgalmasabb lesz minden. Belelehelek az éjszakába. Hmm… annyira még nincs hideg, hogy a lehellett látszódjon! Kuncogva haladok a kivilágított Roxmortsban.
Nagyon jó lett! Szerintem igazán házborzongatót kinézetet adnak a töklámpások a falunak. Komolyan, ha kijönne ide egy két szellem és erre járna egy mugli az visítva menekülne haza a félelemtől.
Miért van olyan érzésem, hogy nekem lesz a legbénább jelmezem? Na mindegy, akkor legalább nevetnek rajtam egy sort. Úgyis szeretem megnevettetni az embereket. Én pedig tökéletesen jól érzem magam ebben a ruhában.
Tehát a mai rémekkel teli estémet senki, de tényleg senki sem fogja elrontani! Jól fogom magam érezni és annyiszor ijedek majd meg, amennyiszer csak tudok. Tényleg túlpörögtem, a szokásosnál is szeleburdibb vagyok!
A fogadóhoz érve mosolyogva vettem tudomásul, hogy a hely dekorációja kifejezetten rémesre és hátborzongatóra sikeredett. Alig van bent fény. De jó buli lesz! Ha már a hely így néz ki, akkor az este sokkal ijesztőbb lesz.
Ahogy benyitok az ajtón a nyikorogva enged. ~Azta paszta! Ez de királyul lett megoldva. Még egy kicsit akad is! Pont mint a nagyapáknál az ajtó! ~ Mondom mosolyogva. S szinte csillog a zöldes szemem az izgalomtól.
- Vááá huuu!!! Rémisztő estét kívánok hölgyem! - Egy pillanatra megdermedtem. Majd lassan a hang irányába néztem. Egy kampóra akasztott fej volt az, ami köszöntött. Meg kell hagyni ez hatásos. Elnevettem magam.
- Maga aztán ért hozzá hogyan hozza rá a frászt a gyanútlan emberekre! Gratulálok! További jó ijesztgetést! - Mondom kuncogva, majd beljebb lépnék, de az egyik harmadikos fiú feltart.
- Oh, igazán köszönöm! De várj még egy percet! - Kihúzok a zsebemből egy rémcsokit az unokaöcsém adta, de én nem szeretem. A kabátommal együtt nyújtom neki oda. Majd odasúgom neki.
- A csokit tedd el! Hosszú még az este! Neked is kell valamit nassolni! Ha kell még a jobb zsebében van. Akár az összeset elviheted, nem a kedvencem! - Amint befejeztem, mosolyogva indulok beljebb.
A hely nagyon pazar. Csupa Halloweeni dísz mindenűtt. Nagyon jó! Körbenézek ki van itt. Nem is rossz társaság! De még közel sem a legjobb, na majd idővel mindenki itt lesz, aki érdekessé teszi a partit. Remélem legalábbis! Addig is ki kellene nézni valami jó helyet. Áhá, meg is van. Szemben ott a gerenda mellett tökéletes lesz.
Kicsit lejebb nyomom a kalapot a fejemen, majd dübörgő léptekkel megyek el a kiszemelt helyre. Nekidőlök a gerendának. Bal lábaman keresztbe vetem a jobb előtt. A kalapot kicsit az arcomba húzom. Karok összefonva magam előtt. S íme Dorcas Maedows a Héttenger Ördöge!



Note:Hello! Dorcas megérkezett! Music: A  hiperaktív kalóz
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Csüt. 6 Nov. 2014 - 18:58

Seth, mint őrült bohóc? Izgi!

S ikátor. Sikolyok, amik átszelik az éjszakát. Igen, túlórázom, mint általában mindig. A munka az munka, amit én élvezettel csinálok végig. Mondanom se kell szívrohamot kapott az illető, mikor egy Cruciót alkalmaztam rajta. A ruhája furcsa volt, mintha most szökött volna meg, holmi elmegyógyintézetből. Kíváncsiságból azért is átkutatom zsebeit. Lám lám egy levél.…Halloween-i ruha…parti… Szárnyas vadkan…ijesztgetés… - ezek voltak a leg lényegre törőbbek számomra jelenleg. Egy gonosz félmosoly húzódott arcomra, majd összegyűrtem a levelet ls eldobtam. Ahol félelem van, ott lapulok én is, vadászként és az áldozatra várva. Mindre. De kell egy ruha… rápillantok a halottra és annak ruhájára. Néhány pillanattal később egy fintorral szemléltem magamon a ruhát..ha a mester meglát ebben…nem fog meglátni… csak éljem túl…röhögés nélkül. Nevetés. Ezekre a hangokra léptem ki a sikátor sötétjéből. Rengeteg maskarába öltözött egyén rohangált egy bizonyos irányba. Mintha épp lekésnének valamit. Vagy valamiről…Komótos léptekkel indulok meg a zűrzavarirányába. A maszkot is magamra kötöm. Az eredeti ruháim a sikátorban hagytam elrejtve.  Néhány perccel később elértem egy helyet, mely távol esett majdnem mindentől. Itt több maskarás ficsúr fordult meg. Tagadhatatlan…élvezem a helyzetet. Néha összefolynak a napok, mint most is, szóval fogalmam sincs mi lelte a helyieket. Vagy nagy szarba tenyereltem, vagy ez lesz életem legmókásabb napja. A díszkivilágítás nem nyerte el tetszésem, míg sok minden más sem, na de belépve egy gyerek állta utamat, de kissé meghökkent és félre állt. Beljebb vonultam. Hogy én milyen régóta vártam erre.

Music:  - Note: Seth megérkezett Words:

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Csüt. 6 Nov. 2014 - 22:25






Alice színrelép


avagy Ice varázsa




Otthonról jöttem.  A birtokról kilépve haza hopponáltam és otthon készültem el. Hát sokáig tartott elkészülni ez tény.
- Gyönyörű vagy lányom!- mondta apu nekem mikor látott a jelmezben. Szerintem meg is hatódott és könnyeket véltem felfedezni az arcán.
A szülőknek nem lehet hinni, mert nagyon szubjektíven látják a dolgokat. Aggódtam egy kicsit a jelmezem miatt…
Roxmorts utcáit járom már egy ideje. ~Miért megyek a buliba?  Nem tudom. Inkább nem is megyek. Nagyon gáz a jelmezem. Biztos, hogy az. ~  Visszafordulok  és meg látom Emmelinet egy hatodikos fiú mellett , aki a partiba kíséri . Ahogy a fejét rázza, rájövök mire gondol.  „Meg ne próbálj el menni” arckifejezés ül ki Emmelinera.  Elhalad mellettem és hozzám szól. Egyedül Line tudta minek öltözök be.
- Nagyon jól nézel ki, irigyellek az ötletességedért. – Ezeken a biztató szavakon elmosolyodom, de nem szólalok meg.  Nem mondok semmit se Linenak.  Először is nem akartam jönni, de Marl, Doe, Line és Frank meg talán Lily is erősködött, hogy itt kell lennem.  Már nem emlékszem pontosan, hogy történt, de a csajok valahogy rá vettek engem. Aztán meg kitalálták, hogy külön jöjjünk el a partiba.  Féltem belépni a Vadkanba.  Húsz- harminc méterre voltam a Vadkantól. Kint ácsorogtam az utca sarkán és néztem a Halloweeni fényekben úszó Roxmortsot. ~Be kell mennem.~
Nem fáztam. De összehúztam magamon a csuklyás fekete köpenyt.
Honnan jött az ötlet? Hogy pattant ki az agyamból? Hát Halloweeni jelmez kell vagyis rémisztőnek és ijesztőnek kell lenni.  Jó olvastam, és pont Róla olvastam, Ranwe Druidáról. Az ő története fogott meg. Mindenki ismeri a néma druida történetét.  Hát őt formálná meg a jelmezem is.
Sosem szólalt meg  a királyi vérből származó nő.  A legveszélyesebbek közé sorolják őt mind közül, mert sosem ismerte őt ki senki. Egyedül élte az életét. Fagyos tekintet, csodaszép külsője. Vadonban élt, a természetet nagyon szerette.  Soha nem hagyta volna semmiért ott a ligetét vagyis az erdejét.  Egy napon egy herceg beleszeretett Ranwebe, aki nem tudta elfogadni azt hogy a druidanő jobban szereti a fákat és a mágikus világot, mint őt. Ezért elfogatta a gyönyörű nőt és a szeme láttára égette fel a kedvenc erdejét. Ranwe ezek után, dühében véres pusztítással megölte a környezetében lévő katonákat. Vakon berohant az égő erdejébe, amelyet meg akart menteni.
„Égőáldozat lesz belőle. Ha nem lehet az enyém, akkor senkié se legyen” mondta a herceg a maradék katonáinak is. Újra el fogták a druidát, aki elkeseredettségében a hamuvá porladt fák között sírata a a helyet. Ott találtak rá a katonák és a herceg.  Nagy máglyát raktak a megmaradt fákból, hogy elégessék, őt. A herceg emberei táplálták az erdő megmaradt fáival a máglyát. Éget lobogott a tűz, de nem akart elégni a druidanő. Fájt és perzselte őt a mardosó lángok. Végül kilépett belőle és füstbe burkolózva elment.  A herceg katonáit pedig lenyelték a füstöt melybe bele haltak mind.  A herceg maga is feldühödött és maga akart csellel végezni Ranwevel. Volt egy különös tőre mely halálos méreggel volt átitatva. E tőrrel ölte meg Ranwét a herceg. És a herceg, akkor hallotta Ranwe első és utolsó szavait: „Miért tetted?”  A lány porrá vált.
Ez a hang melyet hallott felemésztette a herceget és magába döfte azt a kést, amelyet az elérhetetlen nőbe is beleszúrt. A herceg hosszú kínok közt halt meg. A szemei kifolytak, orrán és száján folyt a vér.
Ranwe meghalt vagy nem azt ma napig nem tudják. De az erdejében soha nem nőt növény és a mai napig is sűrű hamufelhő és füst van. Még mindig ott ég a tűz melyet a herceg gyújtott.

Végülis Ranwe a druida jó választás tud lenni. Meg egyébként is a Halloween egy druida ünnep. Elment mellettem egy csapat srác, aki a fogadó felé tartottak. Valamit suttogtak.  Mikor a Szárnyas Vadkan felé fordultam láttam, hogy visszafordították fejüket és engem néznek. Ennyire gáz lennék?
Megint eltűnt a bátorságom, hogy bemenjek közéjük ebben a ruhában.  Aztán pár női alak is megjelent. A másik irányból közelítették meg a fogadót, nem onnan ahol én voltam mikor beléptek az ajtón hangosan felsikoltottak.
~Mi lehet ennyire ijesztő a fogadóban?~ Tettem fel a kérdést magamnak. Kíváncsi lettem. Lassan lépkedtem az ajtó felé. ~Már csak tíz méter és lassan nem fordulhatsz vissza, Alice. Mi van ha az egész rosszul fog elsülni? Nem, most jól fogom érezni magam.~ Össze szedtem a bátorságomat. Megfogtam a kilincset.
Fekete köpenyem csuklyája elfedte szemeimet, amely kétoldalú volt, de én a fekete színét használtam és nem a pirosat. Köpenyem alól a húsz-huszonöt centiméter magasságig szagtalan füstbe kavargott körülöttem. Ez egy egész praktikus varázslatom volt. Ezzel nagyon sejtelmessé váltam szerintem.
Lenyomtam a kilincset.
Kelta növény motívum és mintákkal volt tele díszítve karjaim és kezeim és a bal vállam. Még arcomra is került egy ezek közül. Hófehér bőröm volt.
Az ajtó hangosan nyikorgott. Beléptem a Szárnyas Vadkan fogadóba.
-Vááá. Ouoh, de jó rémisztően szép éjszakát. Hihi, ijesztően jó a jelmezed hihi!- kiáltott fel köszönt és nevetett a kis koponya. Bizarrabb nem is lehetett volna ennél a belépésem. Emlékeztetett a régi házunkba is volt egy és ilyen tájban Halloweenkor mindig került az ajtóra. Bátyám nagyon szeretett vele ijesztgetni.
A csuklyát lehajtottam a fejemről megjelent a hosszú hullámos hajkoronám tollak, őszi virágok, falevelek és néhány gyöngy, féldrágakő volt bele fűzve a hajamba.  Eltartott pár percbe, jó egy órába, hogy ilyen hosszú hajam legyen. Mire nem képes egy jó kis haj nővesztő bűbáj. Fejemen díszelgett egy korona is.
Arcomra álarcot festettem zöld strassz köveket ragasztottam fel gyönyörű levelek díszítik szemöldökömet és homlokom alsó részét, amely bele torkollik az arany és ezüstszínű fém fejdíszbe. Egy mély bordó lassan inkább fekete rúzs volt a számon. Felismerhetetlen voltam.
Köpenyem mit rejtett ez a többiek számára is rejtély maradt.
Egy kelta mintázatú dísztőrt. Kezemen egy aranyszínű növény motívumokkal és kis virágokkal berakott gyűrű volt. Ruhám maga fekete volt, de a szoknya rész szürke füstöt volt, ahogy lent lábaim közt kavargó füst. Olyan illúziót kellett, mintha engem nyelne el az egész.  Nyakamba egy ezüst nyakék díszelgett. Lapos sarkú cipót húztam fel lábamra, mert abban biztosan mozgok, mint egy magas sarkúba bár ezt senki nem látja. De ezt nem látták még a többiek ezt csak a köpenybe burkolózó fehér arcú jeges tekintetű koronás lányt és füstöt, ami majdnem térdig eltakarja lábaimat.
Nem tudom milyen látványt nyújthattam külső szemlélőknek, de sokan felfigyeltek az érkezésemre.
Egy harmadikos hugrás fiú jön oda, hogy elvegye köpenyemet. Ismerem őt.
- Elvehetem a köpenyedet?- Ránézek és egy fejintéssel jelzem neki, hogy rajtam marad a köpeny. Egy kicsit meglepődik aztán ott hagy.
~Az utolsók közt érkeztem?~ A hely már úgy, ahogy tele volt emberekkel. ~Hogy fogom megtalálni  a barátnőimet?~ Szemeimmel fürkészem az egész teret. Most lenne jó, hogy minek is öltöztek a többiek.  Ahogy keresem a többieket a díszítésre is felfigyelek. Hát nem egy roxforti nagyterem díszítésű, szerintem kissé hánya vetett is olyan Vadkanos maradt az egész nekem.
- Meghívhatlak egy italra?- jön oda hozzám egy szőke hajú srác. Megrázom a fejemet és tovább állok. ~Ennyire ugye nem lehetek, és nem vagyok kihívó ezzel a hajjal. Vagy csak a varázslatom jön be nekik. Ez a kis illúzió.~ Tudom nagyon bele éltem a készítésébe magamat, de nem gondoltam volna, hogy feltűnő látvány leszek. Megálmodtam a jelmezt és megcsináltam. Tovább keresem a többieket. Elmegyek a bárpult mellett is.
~Nem kellett volna az utolsók közt érkeznem. Áh, talán, Doet meg is találtam, de Lily és Marl hol vannak? Majd megtaláljuk egymást. Alice, te pedig érezd jól magad.~ mondtam magamnak biztatóan. Mivel feszültnek éreztem magam a sok jelmezes között.




|| Note: Ne aggódjatok ennél hosszabb nem lesz már. Csendes lány visszatért. Az utolsók közt érkezik meg.|| Music: The Voice (celtic)





Vissza az elejére Go down
James Potter
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : Tekergők
Családi állapot : wut
Lakhely : Roxfort
Foglalkozás : diák és főállású bajkeverő
Pálca : mahagóni, főnixtoll, 11 hüvelyk
Karakterlap :
Playby : Aaron Taylor-Johnson
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Pént. 7 Nov. 2014 - 15:09

heads will roll


halloween-party

Az utolsó Halloween-bulim a Roxfortban.
Erre akkor döbbentem rá, amikor meghallottam néhány évfolyamtársam izgatott sutyorgását mágiatörténeten, ahol én kivételesen vért izzadtam, hogy most az egyszer ne egy nagy T díszelegjen a dolgozatomon. Hiába, a mágiatörténet rohadtul nem tartozik a kedvenc tantárgyaim közé, és az, hogy még utolsó évben is ezzel kell elszúrnom az értékes időmet, nagyon bosszantó. Nem is lehet csodálkozni, hogy még a dolgozat közben is képes az agyam bármi másra figyelni, csak a hamvában halt szellemtörvények időpontjaira nem. Az a néhány ember meg, aki már végzett a dolgozatával, lelkesen suttogott, hogy milyen nagy dobást kéne majd bevetni, hiszen utoljára lesz alkalmuk a Roxfort színeiben megjelenni. Akkor gondoltam ebbe bele, és egy kicsit el is szomorodtam, ahogy tudatosult bennem, hogy ha vége az évnek, többé nem jövök vissza, legfeljebb látogatóba. Többet nem alszom itt, nem szegem meg a házirendet, nem szököm ki a szellemszállásba, nem nyerek a csapatomnak kviddicsmeccset, nem megyek a mardekárosok agyára... És akkor esett le az is, hogy ötletem sincs, hogy miként kéne megjelenni a bulin. Ez mondjuk szeptember végén volt, de akkor is kisebbfajta pánikot kaptam, amiért nem gondoltam erre eddig. A legrosszabb az volt, hogy sem Remus, sem Peter, sem Sirius nem járt előrébb, mert akkor mondták volna. Rémisztő volt rájönni, hogy a Roxfort rosszfiúinak ötlete sincs arra, hogyan legyenek a legijesztőbbek Halloween estéjén. Szégyen és gyalázat. Ez volt az a pillanat, amikor életemben először hasznát vettem a mágiatörténet órának, az orrom előtt, a pergamenen ugyanis ott hevert egy rakás példa a jó jelmezre.
A szellemhistóriák klasszikusak, tökéletesek egy ilyen alkalomra. Végigböngésztem hát a dolgozatomat ötletek után kutatva, de a saját válaszaimban nem találtam semmi értelmeset. A kérdések hasznosabbak voltak. Az egyik felkeltette a figyelmem: Mondja el, melyik évben tiltották meg Russel Dalahan úrnak és fej nélküli bandájának, Írország dullahan-ek néven elhíresült szellemcsoportjának, hogy muglik előtt is megjelenjenek, és mondja el, ma melyik közösség őrzi a csoport szellemiségének emlékét! A fej nélküli lovasok. Reméltem, hogy Félig Fej Nélküli Nick nem fogja magára venni.

***

- AKKOR MENJETEK!
Ez kicsit hangos lett. És kicsit hisztis, de ha nem tudnak várni, amíg a művér elég élethű nem lesz a nyakamon és a kesztyűmön, akkor menjenek nélkülem, odatalálok egyedül is. Utálom, ha sürgetnek.
Néha rám sütik, hogy önimádó vagyok. Baromság. Ha az ember szeret biztosra menni a megjelenését illetően, akkor egyből nárcisztikus seggfej lesz? Ugyan már. Elismerem, ma este lehet, hogy kicsit túl sok időt töltöttem a tükör előtt, ami pláne fura, mivel a fejemet egy bűbáj segítségével áttetszővé változtattam, tehát az nem is látszik, egy tököt meg saját fejem hasonmásává varázsoltam. Egészen élethű. A szeme és a szája úgy mozog, mint az enyém, de a mimikát már nem volt időm rendesen kidolgozni, és a tekintete is elég üres...
Mindegy. Megfelelően morbidnak találtam, ráadásul így ma este tényleg tökfej vagyok. Ezzel akár fegyvert is tehetek minden ellenségem kezébe, de ez az éjszaka a szórakozásról szól, úgyhogy ha kell, én leszek az, aki szétrúgom a saját tökömet, csak hogy mindenki jót röhögjön. Mármint ezt itt, ami úgy néz ki, mint a fejem, és nem valamilyen másikat.
Mikor végre elég jól csillog a kezemben tartott mugli fegyveren a vér (valami favágó eszköz, ha jól tudom, de elég durván néz ki), és a köpenyem nyakát meg a fekete, fodros, molyrágta mellényemet is kellően átitatta a vörös, nyálkás folyadék, elindulok. Sajnos thesztrált nem tudtam szerezni, bárhogy könyörögtem, pedig azzal lett volna teljes az egész, de szerintem így sem rossz az összhatás.
Fél óra múlva belépek a hangulatossá varázsolt Vadkanba, de mielőtt elkezdhetnék sütkérezni a figyelemben, kis híján leejtem ijedtemben a hónom alatt szorongatott véres műfejemet, és a másik kezemben tartott balta is majdnem kicsúszik.
-HUHÚÚÚ, fiatalúr, neked nem is kellene rémisztő estét kívánnom, elég ijesztő vagy te magad is!
Számíthattam volna erre... Elfintorodva biccentek a kis koponya felé, de eszembe jut, hogy nem láthatja, hiszen a fejem helyén nem látszik semmi, ezért kihúzom magam, és úgy mondok köszönetet. Körülnézek, hogy hová kéne leülnöm, hol vannak a többiek, közben pedig felmérem a jelmezeket. Köpenyek, csuklyák, fekete, vörös, zöld, sárga foltok kavalkádja fogad, már majdnem mindenki itt van, de senki másnak nem hiányzik a nyakáról a feje. Nagyon helyes.
Elindulok beljebb, közben pedig magasra tartom a fejemet, hogy úgy tűnjön, azzal nézegetek körbe, közben a baltáról pedig csöpög a vér. Ennek a padlónak már úgyis mindegy, nem aggódom, hogy nagy kárt teszek benne.


   
   
   


A hozzászólást James Potter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 7 Nov. 2014 - 20:06-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Pént. 7 Nov. 2014 - 17:54


Normal people scare me…













Nem mondanám, hogy a társaság vagy a halloween fergeteges hangulata vonzott ide. Sokkal inkább az alkohol és annak a lehetősége, hogy nem egyedül megyek haza. Sosem voltam híve a beöltözős-gyerekes buliknak, de ezúttal kénytelen voltam kivételt tenni, ha be akartam jutni a Szárnyas Vadkanba. Elnézve az eddig összegyűlt társaságot, nem igazán tettem ki magamért, már ami a „jelmezt” illeti. Mondhatni a mindennapokban is viselt ruháimat vettem fel, a „Normal people scare me” feliratú vérfoltos pólót és az arcomra festett részletes és anatómiailag is szinte tökéletes koponyát leszámítva. Egyik sem volt olyan feltűnő a sötétben, és tudtam, hogy az első adandó alkalommal, egyetlen pálcaintéssel le fogom törölni az egészet a fejemről, otthon pedig a pólót is át fogom cserélni, de egyelőre tűrnöm kellett. Az eredetileg fehér, azonban most már félig vörös póló felé egy fekete sportzakót vettem, elvégre nem volt már meleg, másrészt pedig kellemetlenül éreztem volna magam a szokásos hanyag elegancia hiányában. Inkább az ingeket preferáltam, nyakkendővel, a lehető leghivatalosabban. Most viszont túl kellett lépnem ezen.
A pult melletti bárszékek egyikén ültem egy pohár vodka társaságában, egyelőre egyedül. Az esetek többségében nem zavart a magány, azonban most nem akartam egyedül lerészegedni. Rodolphus, kedvenc ivócimborám nem volt itt, így kénytelen voltam mással múlatni az időt, pedig nála jobb társat aligha fogok találni. Ennek ellenére az összegyűlteket pásztáztam, ismerős arc vagy szimpatikus nő után kutatva. Utóbbiak szinte mind csoportban mozogtak, ami valljuk be, sokban megnehezíti egy férfi dolgát, bár kétségkívül kellemes élmény pár órácskát eltölteni egy falkányi jó nővel, természetesen úgy, hogy mindenki lássa ezt a hatalmas dicsőséget.
Kis vörös, elég merész fekete ruhában. Nem rossz, nem rossz, de szemmel láthatóan keres valakit. Majd talán később.
Kalóznak öltözött diáklány. Hm. Megfontolandó, de még jobb várni, semmit sem szabad elhamarkodni. Belekortyoltam az italomba és tovább kerestem az emberek sokaságában.
Akadnak még szellemek, vámpírok, inferusok és hasonlóan sablonos jelmezekbe bújt lányok is, néhányuk nos… inkább a kirívó, mint az ijesztő felé hajló öltözékkel. Bár meg kell hagyni, ők sem szorultak ki a képzeletbeli listáról.
A mai célom összesen annyi volt, hogy a sárga földig igyam magam és felszedjek valakit, legyen az akár roxfortos, akár hozzám hasonló külsős. Előbbi garantált volt, az alkalmi partner pedig pusztán a teremben fellelhető szingliken vagy csapodár nőkön múlt. Illetve talán rajtam is, hogy mennyire tudom ma levetkőzni a hűvös és távolságtartó stílusomat, és közvetlennek, mi több, szimpatikusnak feltűntetni magam. Ez pedig egyenes arányosságban áll az elfogyasztott alkohol és miegymás mennyiségével. Tehát hosszú este elé néztem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Tonks
„A Hugrabugnak népe, Békés, igazságos. Oda mész, ha türelmes vagy."
„A Hugrabugnak népe, Békés, igazságos. Oda mész, ha türelmes vagy.
avatar

Származás : mugli
Lojalitás :
Családi állapot : kapcsolatban
Lakhely : Roxfort
Foglalkozás : tanuló
Pálca : 14 inch, mogyoró-fa, főnix-toll mag
Karakterlap : Láss bennem mást
Kép : fnsd

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Vas. 9 Nov. 2014 - 16:31

Halloween, jövök


Nem vagyok oda az ilyen magamutogató eseményekért, de emlékszem, milyen volt kisgyerekként  a "Csokit vagy csínyt" estéje. Igen, azt csinálja minden aranyos mugli gyerek, én pedig még szerettem is. Szinte mindig mindenki a csokit választotta, vagy csak nem nyitott ajtót, így az egész november habzsidőzsivel telt. Aztán megkaptam a Roxfort levelét, és kötelezően itt töltöm az ünnepet - ami ha nem lett volna az életem velős része már a kezdetektől, biztosan és nemes egyszerűséggel kihagynám, hiszen azon kívül, hogy minden diák piába fojthatja a sulis feszkót, túl sok értelme nincs.
Az utóbbi években kezdett eldurvulni a dolog, de eddig mindig a kastélyban volt valami kis rendezvény a kíváncsiaknak, de idén (véleményem szerint) nagyon bátran, a Szárnyas Vadkanba helyezték át az eseményt. Nem kifejezetten értem, az igazgató hogyan adhatott erre engedélyt, de mivel így is épp elégszer fordulok meg az irodájában, nem volt kedvem ezen is pattogni.
Csak eljöttem.
Tudom, hogy Dromeda eljön, a fél sulival egyetemben, tudom, hogy tömeg lesz, és mindenki beöltözik. Mint minden évben. Biztosan idén is még hónapokig erről lesz szó, és unalomig fogjuk hallgatni a hugrás lányok élménybeszámolóit a klubhelyiségben éjszakánként... Nem, már nem szeretem ezt az időszakot.
De, mint említettem, Dromeda ott lesz. Tavaly is ott volt, gyönyörű volt, de akkor még... Fogalmazzunk úgy, hogy azt gondoltam, ugyanolyan sznob (ez volt akkoriban a legkedvesebb jelzőjük), mint a testvérei, így nem is gondoltam rá, hogy legközelebb a páromként jöhetne el velem.
Mondjuk idén sem úgy jön. De ezúttal már odamehetek hozzá. Még ha óvatosan is, de beszélhetünk. Folyamatosan, már-már betegesen félek, hogy kiderül a titkunk, ezért egy csodálatos jelmezötlettel kellett előállnom. Lényegében egyetlen ötletem volt, hogy mennyire csodálatos, az más kérdés. De! Nemrég kaptam kölcsön a lánytól egy könyvet, olyasmit, amit szeret, és be kell valljam, tényleg jó volt. A címszereplő pedig mindig mindenhol maszkban tűnik fel, így fantom válva az én arcom sem ismerheti majd fel senki - főleg a fűszerezésként hozzáadott széles karimájú kalap miatt. Emellé csak a szokásos csuklyás kabátom és fekete farmer - nem vagyok már 8 éves, hogy túl komolyan vegyem a dolgot. Még ha mindenki más ki lesz nyalva, nekem ennyi bőven elég, a célnak megfelel.
Jóval a kezdésnek kikiáltott időpont után érkezem, hogy elegen legyenek, és szépen be tudjak szivárogni nagyobb feltűnés nélkül. Nem hiányzik nekem, hogy mindenki végigbámuljon, és még hamarabb bukjon el az ötletem, mint ahogy terveztem, felismerjen valaki. Egyszer én is kirúghatok a hámból, főleg, ha ezzel sztereotípiákat török össze! Így legyen.

words: 552 note: Az operaház fantomja
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Hétf. 10 Nov. 2014 - 22:09


This is Halloween



Általában keserű szájízzel térek be a Szárnyas Vadkanba, hisz Black lányként nem az ilyesféle lebujokhoz vagyok szokva, most mégis magával ragad a többiek lelkesedése. Nem mellesleg - valljuk be - ennél hangulatosabb hely különben sem akadt volna a halloween-i bulihoz. Ezért már megérte azt hazudni, hogy máshol töltöm a ma éjszakát, na meg titokban bajlódni a készülődéssel. Persze, azóta kísért a bűntudat, mióta végleg emellett döntöttem, de egyenlőre sokkalta jobban lefoglal a kockázatvállalás és a sikerélmény. Ráadásul...
Épphogy feldereng bennem Ted arca, ajkaim máris széles mosolyra húzódnak. Végre nyilvánosan is megfoghatom a kezét, csókolhatom ahányszor szeretném, anélkül, hogy egy percig is tartanom kéne a többiektől. Miénk a rég vágyott szabadság. Elvégre ha fel is ismernének, ki hisz majd nekik? Nem; ami itt történik, itt is marad a vendéglő poros falai között.
Pontosan mostantól.
Nagy levegőt veszek, majd egy úri hölgy kecsességével megemelem a szoknyám alját, és átlépem a küszöböt. Mintha egy új világba csöppennék. Teszek pár lépést előre, igyekezve halkan visszacsukni az ajtót, a hangos nyikorgás azonban még a hangos zene mellett is kivehető. Néhányan felém is pillantanak, ám én csak egyetlen ismerőst szúrok ki a tömegből. Ki mást, mint a fantomomat? Lehet hogy kis híján tökéletes az álcája, de az Operaház fantomja is a titkainkhoz tartozik, ezért biztosan tudom, ő az. Tipikus, hogy nagyobb köztünk az együtt értés, ha nem beszélünk meg előre semmit.
A szívem őrült tempóban kezd verni. Kell pár pillanat, hogy összeszedjem magam és magabiztosan induljak tovább, egyenesen hozzá. Anélkül hogy észrevenném, olyan keményen markolászom az álarcomat, hogy belefehérednek az ujjaim.
- Ted - mosolygok rá kedvesen.
Oké, rengetegen végigmértek, mialatt idejöttem, tehát jól nézek ki. De vajon neki is tetszek? Csak mert én képtelen vagyok levenni róla a szemem.
Végül, ha már túlestünk a kellemesen kínos első perceken, gyengéden belekarolok és a puncs felé húzom. Elvégre felvezetésre mindig szükség van.

words: 305 music: - costume: Christine Daaé



// Még egy szimpla kör, aztán kezdődnek az izgalmak. (;
J.hét hétfőig jöhetnek a reagok, a sorrend egyenlőre lényegtelen.

Vissza az elejére Go down
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Kedd 11 Nov. 2014 - 23:51

Evans a parti lelke

Zavarban vagyok, hisz sok fiú engem bámul. Ezek szerint remek az álcám, mert nem tudják, hogy én vagyok Evans. Ha tudnák, nem hiszem, hogy ennyire legeltetnék rajtam a szemüket. Igen kitettem magamért a jelmezzel, sosem hittem volna, hogy ilyen hacukában, pláne ilyen cipőben fogok parádézni. Próbálok is csak egy helyben topogni, hosszabb túrákat nem megtenni vele. Szerintem igenis Marlene ez túl sok. Sóhajtok, miközben belekortyolok a már kikért vajsörömbe. Eléggé nevetséges ok amiatt ezzel a jelmezzel kikeltem saját magamból. Bosszú. Jamesel nevetségesen félre sikerült a randink. Az én hibám volt a nagyja, viszont Ő is állhatott volna máshogy a dologhoz, megértőbben és... mély levegő. Még ha eszembe is jut agyvérzést kapok. Nem vagyok az a nagy pasizós fajta, így nem is nagyon tudom kezelni a helyzeteket, ezért pont Marltól kértem segítséget. Aki arra esküszik hogy féltékennyé kell tennem, ezzel jobban nem tudnám büntetni. De miért akarom büntetni? Ez nem az én stílusom. Arról nem is beszélve, hogy nevetségesen nézek ki. Körülnézek, de senkit nem látok akihez oda mennék, sokan eléggé jól álcázták magukat. Majd oda lép hozzám egy srác, aki hercegnek öltözött. Azonnal felismerem maszk hiányába, Gale az. Az a hollóhátas srác, akivel tavaly randiztam, de aztán elkezdtem kerülni, amiért durván letámadott. Csak szorongatom a vajsörös korsót, és kérdően tekintek rá.
- Evans, nem rossz. - vigyorog rám.
- Ennyit az álcáról. - jó nagyot kortyolok, aminek a vége az lesz, hogy a korsó üres fenekét nézem.
- Ezt a gyönyörű hajat nem tudod elrejteni. - még hogy james a legegoistább, azt hiszem ő legyőzné ebbe a címbe. - Látom azt szerencsésen kivégezted,mit szólnál akkor már egy tánchoz? - mintha elbájolta volna a gramofont és lassú zene kezd el szólni. Kényelmetlenül körbe nézek, és próbálnám james-et kivenni, de gondolom úgy is olyan jelmeze van ami jól tükrözi a személyiségét, viszont nagyon jól eltud tűnni. Komolyan ezt csinálom?
- Na jó , de semmi taperolás. Múltkor megmondta, hogy akkor a kezedtől elbúcsúzhatsz. - fenyegetem, de ezzel csak annyit érek el, hogy még szélesebbé válik a mosolya. Megragadja a karomat, majd középre húz ahol a párok táncolnak, vagyis inkább dőlnek jobbra balra. Összeszorul a gyomrom miközben körnézek a sok szerelmes között, én meg ezzel a hangyással dőlöngök. Ez így nem helyes, nem ismerek magamra. Komolyan ennyire féltékennyé akarom tenni Potter-t, hogy még ezt is megteszem? Ebbe a cipőbe csak valóban jobbra, balra dőlök. Ő jól közel húzott magához, és a derekamra tekeri a karjait. Hát nem esik jól, nem ilyennek képzeltem az első táncomat. Végig ideges vagyok, még jó hogy a maszkom ezt jól takarja. Nem is hallom milyen zene szól, csak arra tudok gondolni, hogy legyen már vége, viszont ahogy észre vettem ez egy végtelen szám. Közbe kipillantok az emberekre, még mindig azon vagyok hogy felismerjek valakit, akihez ezután tudok menekülni, meg Pottert. Kezd megfordulni a fejembe, hogy itt sincs. Majd meglátom Marl, épp intenék neki, mikor ez a .... lesmárol. Csak kipattan a szemem, és hirtelen nem is tudom mit csináljak. Nem hiszem el, hogy ezt megteszi. Én nem viszonzom, ahogy magamhoz térek el is húzódom.
Nagyon dühös leszek, viszont nem fogom megalázni azzal, hogy itt mindenki előtt felpofozom, és lekiabálom a fejét. Oh nem kell aggódni, hisz ez meg fog történni. Helyette mély levegőt veszek, mint amekkorát soha, és neki indulok le a tánctérről. A maszkom meglazul, lecsúszik a szememre, majd neki is megyek valakinek, és persze leesik rólam a maszk is, miközben majdnem elesek. Felnézek, de fejet nem látok az illető nyakán. Épp bocsánatot akartam kérni, de kitől?

music: Sweet Dreams note: Remélem megfelel mindenkinek Smile



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Csüt. 13 Nov. 2014 - 21:49






Alice színrelép


avagy Ice varázsa




Doe felé igyekeztem, ha legalább őt megtaláltam. Akkor, oda megyek hozzá. Ahogy oda érek rájövök nem is Dorcas. A lány egy kicsit ijedten néz rám. Mit akarhatok tőle? Tovább megyek a többieket keresni. Újra egy fiú állja el az utamat.
-Engem keresel ugye?- mondta a srác nekem. Ránézek és egy nemleges fejintéssel válaszoltam neki, hogy hagyjon békén. Elfordulok. Megint elém ugrik.
-Tudom, hogy engem kerestél. Meghívlak egy italra Szépségem.- Megfogja a kezemet és elkezd húzni a bárpult felé kitépem a kezei közül kezemet és ott hagyom. Nem tudom ki az nem is ismerős a hangja. Még, ha Frank lenne lehet, hogy vele maradnék vagy valamelyik barátom, de nem Frank és nem a barátaim. ~Miért akar mindenki meghívni egy italra? Miért akarnak leitatni? Ez így rossz. Marl minek is öltözött?~ Olyan sápadt volt. Lehet, hogy szellem akart lenni vagy valami infernus. Nem semmi kedvem, itt lenni. Sokan vannak és idegenek is vannak, ezért kellett volna a kastélyban tartani, akkor csak az iskolából jöttek volna.  Fullasztó meleg érzésem volt. Úgy éreztem magam mintha mindenki engem figyelt volna. Körbe fordultam és voltak olyanok, aki stíröltek. Bezzeg mikor az iskolában vagyunk nem is néznek rám így ahogy most. Frusztrált az hogy rám szegeződött pár tekintett.
Az ajtó felé fordulok. ~Most ki megyek egyet levegőzni nem bírom tovább.~
Elindulok azzal egyenes háttal előszegezett komoly tekintettel az ajtó felé. Pár embert kikerülve haladok a kijárat felé. Másfél méter volt már csak hátra és a szabadban lettem volna, ha meg nem szólal a hátam mögött egy ismerős lány hangja, így megtorpanok.
- Hová sietsz Durida?- kérdezte Line felelősségre vonó hangnemébe. Most ha meg szólalok csak rosszabb lesz és elkezdek magyarázkodni. Megfordulok és rá mosolygok. Line, ez a vészmadár jelmeze elég jóra sikerült, bár tudom nem volt meg elégedve ezzel a jelmezzel.
- Komolyan rád küldök két srácot és mindegyiket lepattintod. Ne mond, hogy nem voltak helyesek. Igazán nem értelek néha. Tudom, hogy milyen srácok tetszenek neked és én összeszedem neked te pedig otthagyod őket. Ha velük nem ittál, akkor velem igyál valamit a pultnál. Ugye milyen jó a buli? Igaz csak most kezd beindulni. Egyébként hol maradtál ilyen sokáig? Pedig még találkoztunk is az úton. Ja lehetséges, hogy majd még egy srác fog zaklatni téged. Remélem nem fogod őt is otthagyni. Ha ő sem akkor is szerzünk neked valakit ma estére. Mert nem akarom azt látni, hogy senkivel se táncoltál a partin- Ahogy elhadarta a kis monológját. Hát a felére se emlékeztem. Gondolhattam volna, ez a "Emmelineos" cselvetés avagy Icenak barátot akciója, mintha csak erről szólna az élet. Megfogta a kezemet és a legnagyobb forgatagon keresztül vezetett a pulthoz. Egy utolsó pillantást vettem a  kijárat felé. ~Viszlát szabadság és friss levegő.~ Majd körbe néztem. ~Jé egy James fej. Mekkora már a fej nélküli ötlet.~
Ez meg mosolyogtat. Line a pulthoz vonszolva a sok diák között beférkőzik a diáksokaságba és rendel két italt.
-Na szóval a hajad rendben, smink tökéletes ez a kavargó füst csodás megoldás. Miért nem veszed le ezt a köpenyedet? Félsz valamitől? Talán nagyon rossz a ruhád? Szóval vedd már le hadd lássam milyen ruhát vettél fel ne félj az enyémnél biztos jobb. Meg vannak gázosabb jelmezek is az enyémnél. Ne burkolózz a köpenyed alá vagy én vegyem le.- Mosolyogtam Line megjegyzésein. Nem tudom hogy lett ő a legjobb barátnőm. Kihozták az italokat. Töklevet kért mindkettőnknek nem valami rossz minőségű alkoholos italt. Mert itt bizony rossz az ital és egyébként se sűrűn iszok alkoholt. A barátnőm kérésére szét nyitottam a köpenyemet.
- Merlinre, de jók ezek a motívumok a karodon. Ezt ne rejtegesd téged látnia kellene mindenkinek. Egy ilyen lányt el halasztani kár bárkinek is. A ruhád is fantasztikus.-
Ennyi bókot egy fiútól se kaptam, mint most a legkedvesebb barátnőmtől. Nem voltam igazán rá hangolódva. Beszélt, beszélt és beszélt. Én pedig nem figyeltem rá. Valahol máshol jártam. Semmi hangulatom nem volt a bulihoz, nem ragadt rám az a lelkesedés, Line-on volt. Mit lehet ilyenkor tenni? Egy ügyes pillanatban felszívódni. Most volt itt az a pillanat valakivel el kezdett beszélgetni. Meg lesz lepve mikor nem talál maga mellett. Most ki mehetek levegőzni. Elindultam kifelé.
Kissé ideges vagyok és kezembe szorongatom a pálcámat.~Nem bírom tovább ezt a tömeget. Levegő kell!~




|| Note: Csendes lány visszatért. Antiszoc kislány|| Music: The Voice (celtic)






Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Pént. 14 Nov. 2014 - 15:15


Normal people scare me…













A zene mintha a halántékomban lüktetett volna, bent az agyamban, attól féltem, hogy szét akarja cincálni a homloklebenyemet és a hipotalamuszomat. Gondolatban leképződött előttem az emberi agy pontos, részletes ábrája. Nem, ez anatómiailag kétségkívül lehetetlen. Ez a gondolat kissé megnyugtatta alkoholtól ködös, torz lelkivilágomat. Rendkívül filozofikus gondolataim tudnak támadni a második pohár kiürítése után... Erre gyorsan ittam is egyet, olyan gépiesen, hogy szinte el sem jutott a tudatomig.
Az orrom megtelt a cigarettafüst kedvelt, ismerős illatával, már a sokadik szálat szívtam el eddig az este folyamán. Mikor újat akartam meggyújtani, a pult másik végéből felbukkanó csapos nyomatékosan felszólított, hogy legyek oly kedves és menjek ki, mert itt nem lehet dohányozni. Gúnyosan felhorkantam, de eleget tettem a kérésének. Odalöktem elé a kiürült poharamat, majd az eddig mellettem pihenő üveget a kezembe kaptam és lendületesen megindultam a kijárat felé.
Kikerültem a rengeteg embert, néhányukat vállal félrelöktem, ha éppen nagyon útban voltak. Nem szerettem túl közelről érintkezni másokkal, mindig elfogott egyfajta frusztráció, ha erre került sor. Mintha egy részük rajtam maradt volna, mint valami undok, levakarhatatlan kosz… Persze voltak ez alól kivételes helyzetek, de valljuk be, minden férfi másként viseltet a gyengébbik nem iránt, mint a sajátja iránt…
Az ajtóban majdnem nekirohantam egy díszes ruhába öltözött lányba, sűrű szabadkozások közepette léptem hátra, igazi arisztokrata módjára előreengedve az ajtóban. Nem ébresztett bennem bűntudatot, hogy majdnem felborítottam, de ezt diktálta az illem. Másrészt pedig ő volt az eddigi este folyamán az egyetlen cseppet is kellemes külsejű lány, akit egyedül láttam. És nagyon úgy tűnik, hogy egy irányba tartunk. Mármint térben, nem átvitt értelemben, mielőtt valaki tovább gondolná… Feltehetően ő is kifelé igyekszik, akárcsak én, bár erősen kételkedtem benne, hogy ugyanazon okból. Különben sem tartottam túl csábítónak, ha egy nő dohányzott. Nekik nem áll jól.
- Menj csak előre – udvariaskodtam, kitámasztva az ajtót.
Ez a három szó pont remek alkalmat kínált arra, hogy alaposabban szemügyre vegyem. Csak úgy férfiasan, szolidan és cseppet sem tolakodóan. Legalábbis ez volt a cél, de hogy enyhén becsípve, alapvetően kevés gátlással ez mennyire sikerült, az már egy egészen másik kérdés.
Küldtem felé egy halovány félmosolyt, igazi mosollyal inkább nem is próbálkoztam, az már túlzottan erőltetett lett volna. Az én arcizmaim nem ilyesmire voltak ütemezve, az esetek többségében csak egy bizonytalan fintorra futja. Na, nem mintha túl sokszor éreznék kényszert a bárgyún vigyorgásra…
Gyors, természetesnek álcázott mozdulattal igazítottam egyet a zakómon, csak hogy megbizonyosodhassak róla, tökéletesen áll rajtam. Még ilyenkor is szörnyen érzékeny tudtam lenni a saját rendezettségemre, pedig nagy valószínűséggel senkinek sem tűnt volna fel az az apró gyűrődés a ruhám hátulján. Én viszont anélkül is tudtam, hogy odanéztem volna…
Még egyszer körülnéztem, hogy biztos egyedül van-e, de nem láttam senkit, aki hozzá tartozott volna. Talán ő is épp olyan egyedül jött, mint én… Ez a feltevés, ha csak pár másodpercre is, de határozottan feldobott. Talán mások is vannak, akik nem a hatalmas baráti társaságuk és a bálványozott párjuk társaságában töltik majd ezt az estét. Persze, én is találtam volna ismerős arcokat. Aranyvérűek, halálfalók kölykei, halálfalók, és – ugyan ő az első két kategóriába is beleillet – akár a jegyesemet is meglelhettem volna valahol. Bár nem voltam benne egészen biztos, hogy ő eljönne egy ilyen helyre, abban pedig még kevésbé, hogy érdemben szóba állnánk egymással. Elég sok esélyt láttam arra, hogy halálra rémült volna, ha összefutottunk volna, és hiába invitálnám meg egy italra, úgysem fogadná el. A fejemet tettem volna rá, hogy nem iszik. Pedig egy kis alkoholtól még nem áll meg az élet…
Így kénytelen voltam levetkőzni a szociális gátlásaimat és fenntartásaimat, hogy partnert keressek magamnak ma estére. A partner jellege pedig majd idővel eldől…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Szomb. 15 Nov. 2014 - 1:12


Maedows a

hiperaktív kalóz


Azt hiszem sikerült kifognom a legjobb megfigyelő helyet. Magamban már dörzsölöm a tenyerem, hogy milyen történeteket fogok én ma itt összeszedni! Ez egy nagyon jó este lesz. Már most látom. Bár milyen is lehetne, hiszen én mindig pozitív vagyok.
Most úgy festhetek, mintha elalidtam volna. Pedig csak a kalap alól leselkedek. Nem kell engem mindenkinek látnia. Én akarok látni mindenkit! Minden egyes történést. Minden eseményt, hátha lesz itt valami izgalom is.
Egy cseppet elkeseredek. Mert egyelőre még nagyon tartalékon megy a buli. Ez nem jó, valami ijesztőt, vagy legalább vicceset kellene találni. Na jó elég csak rám nézni és máris röhögő görcsöt kap az illető.
Végül egy nagy levegővétel kíséretében odamentem a pulthoz. Rendeltem egy pohár töklevet. Még nem kellene berúgni! Azzal még ráérek egy kicsit. Mikor megkaptam mosolyogva köszöntem meg.
A tömeg felé fordulva kezdtem el iszogatni. Tekintetem közben figyelmesen haladt a jelmezes alakok közt. Áh, Potter megvan! Ki más is lehetne a fejnélküli lovag! Fabian is itt van, Hamletként!
Lenni vagy nem lenni? Tényleg rendesen lesujtotta Margaret halála. Ahogy elnézem a vajsör most is jóbarátja. Na igen az alkohol mindig segít, nem igaz? Namá, hogy igaz! Leteszem a poharam majd tovább figyelem a tömeget.
A legtöbben társaságban vannak. Vagy barátokkal vagyok a párjukkal. Lehet, hogy meg kellene keresnem Remust. Egyáltalán eljött? Nem emlékszem, hogy Potter említette volna. Bár nem utalt valami egyértelműen a dologra.
Ezen a gondolaton elmosolyodom és megrázom a fejem. Na igen sose számíts pontos utalásra Jamestől. Apropó Jame, hol van a mi kis Lilynk? Marlene valami olyat kotyogott, hogy olyan ruhája lesz, amire senki se fog számítani.
Nem látom! S mivel egy érdekes alak leköti a figyelmem, így hamar meg is feledkezem Evansról. Az egyik sarokban áll valaki. Mint én előbb. Olyan, mintha megfigyelné a terepet. Biztosan a lányokat bámulja.
Arcomra széles mosoly szökik. Ellököm magam a pulttól. Dorcas újra akcióban. Úgyis akartam táncolni! Most pedig meg is van a kiszemelt áldozat a táncra. Ha másnem egy vajsörre csak találok már benne partnert. A vajsörre nem szoktak nemet mondani.
Felemelt fejjel és kecses járással indulok meg a bohóc felé! Engem vonzanak a furcsaságok. Mi lehetne furcsább egy kalóz-bohóc párosnál? Semmi. A fenébe is utálom a magassarkút, de a hatás kedvéért muszáj volt.
Na nagy nehezen eljutottam eddig is. Végre itt vagyok már majdnem odaértem. A végén megtanulom hogyan kell kezelni a magassarkú cipőt. Azért ne túlozzunk ez merész kijelentés volt.
- Ahoy, bohócom! Nem illik egyedül vizslatni a terepet! Gyere táncolj velem! Vagy legalább egy italt fogadj el! - Mondom nevetve, s felé nyújtva a kezemet. Megint hozom a formám! Nem tehetek róla, Dorcas vagyok!


Note: Maedows akcióban! Music:Hiperaktív kalóz
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Szomb. 15 Nov. 2014 - 19:50

Seth, mint őrült bohóc? Izgi!

A
z egyik legnemesebb Aranyvérű család leszármazottja vagyok, de mégse az én világom ez a sok csicsa és giccs, de azért itt vagyok, így hát az egyik félreeső sarokban iszogatok - errefelé ez sem az igazi, de jobb híján megszoktam már - figyelve a sok kikent csajt, meg a férfiaknak titulált majmokat. Van itt minden, majdnem minden. Fej nélküli… tudja ki, kalóz, maszkírozott ipse és a többi . A zene se az én világom, főleg nem ez az egész. Hogy akkor mit keresek itt? Imádom az extra munkákat. A magam szórakoztatására…amely nem abból ered, hogy üvöltsem túl a zenét, vagy táncoljak. Ezt  a szart is úgy szedtem le valakiről, miután megöltem. Leiszom magam, aztán kiélvezem a félelmeket, amit én fogok generálni és táplálkozom egy sort. A legvégén pedig megkapom a büntetésem. A dalválasztásra kissé felszaladt a szemöldököm…  Milyen romantikus… még a tarkómon is égnek állt a szőr, ahogy végig kellett néznem az enyelgést, amit előttem  leműveltek páran. Szorít az idő. Nem engem… őket. Türelem játék mindez…egészen addig…amíg egy…kalóz? Fel nem tűnik a színen és halad felém furcsa járással. Hogy esnél össze. Ez tényleg az, aminek látszik?? Megáll előttem, pia, vagy tánc. Ha lehet választani, akkor mindkettő. Nem ismerem fel, pedig ismernem kéne és leszarom, de felé nyújtom a kezem és elkapom az ő karját.
- Táncoljunk hölgyem. Inni később is ráérünk. – menten elhányom magam, de csak nyugi Seth, nem ettől fogsz szörnyet halni, ezt még kibírom.  Ugyan táncolni még csajjal nem volt alkalmam, csak a bátyámmal volt alkalmam gyakorolni…igen, vele! A Whitford családi partira gyakoroltunk…még jó hogy nem látta senki se… a lányt a táncparkett felé invitálom, még jó hogy nem látja a démoni mosolyom….Ujjai közé fonom ujjaim és derekára siklik a kezem és kissé közelebb húzom magamhoz. A franc se tudja milyen tánccal kellene kezdeni, de táncot akart…megkapja a kalóz néni. Közel hajolva a füléhez közlök vele egy apró fontos tényt.
- Nem  tudom ki vagy, de piszok jól nézel ki. - búgom bele halkan fülébe.... chh a hazug mindenemet, a tekintetem a többieket fürkészte, bármilyen apró rezdüléseiket, bármit, amely felhívja a figyelmem... Ez az éjszaka ha így folytatódik akkor inkább leiszom magam. Nem fogok bohócként viselkedni, a nagy szart!


Music:  Táncolj.... Note: Seth megérkezett Words:

Vissza az elejére Go down
Edward Tonks
„A Hugrabugnak népe, Békés, igazságos. Oda mész, ha türelmes vagy."
„A Hugrabugnak népe, Békés, igazságos. Oda mész, ha türelmes vagy.
avatar

Származás : mugli
Lojalitás :
Családi állapot : kapcsolatban
Lakhely : Roxfort
Foglalkozás : tanuló
Pálca : 14 inch, mogyoró-fa, főnix-toll mag
Karakterlap : Láss bennem mást
Kép : fnsd

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Vas. 16 Nov. 2014 - 12:46


Határozottan egy helyre gubózom be magam, onnan figyelem a történéseket. Lassan mindenki részéről megindul a buli, valaki már hangosan mulatva táncikál, de a többség még inkább visszafogottan ácsorog valami itallal a kezében. Minden évben álszenteskedéssel kezdődik a dolog, másnapra pedig senki sem emlékszik semmire. Azt mondják, a muglik mennyivel alantasabbak náluknál, közben éppen ugyanolyanok. Sosem fogom ezt megérteni, de nem is akarok több összetűzést, mint az elkerülhetetlen. Békés ember vagyok.
Békésen figyelem is az ajtót, talán egy kis idegességgel a gyomromban, hiszen, nagyon várok valakit. De még mennyire, hogy várok! Hiszen, ma végre teljes nyilvánosság előtt húzhatom magamhoz, mégsem tudja meg senki. Mindenki látni fog, de senki sem szólhat egy rossz szót sem, hiszen nem ismernek fel... Ez az egyetlen, aminek ma működnie kell, hiszen amíg nem ismer meg senki, tökéletes lesz az esténk.
Legalább annyira, mint ő.
Ahogy belép az ajtón, mintha mindenki csak őt nézné hosszú percekig, de ez minden bizonnyal csak az én fantáziám, ha már nem is akarom levenni róla a szemem. Egyenesen felém tart, ezek szerint ő is észrevett. Észveszejtően néz ki. Minden nap csodálatos, de ez nem egy hétköznapi szerelés rajta... A ruha tökéletesen illik rá, olyan haloványnak tűnik benne, mégis erőteljes, a kisugárzása a legegyedibb, amit valaha bárkitől is tapasztaltam, na meg a szemei... Hatalmas, kék és csillogó szempár, amitől az ember soha nem akar elszakadni. Nem is értem, miért nem mindenki utána csorgatja a nyálát, igazán megérdemelné.
- Andromeda! - jutok végre szóhoz. Még egy ámulásnyi idő alatt végigpillantok rajta, majd óvatosan az álarcot markolászó kezéhez érek. Lazítson. Nincs semmi baj, hiszen... - Gyönyörű vagy - mosolygok rá, és finoman végigsimítok a kezén. Nagyszerű esténk lesz, lazuljon el ő is. Nekem is ezt kell tennem.
Punccsal induló esténk. Ahogy odahúz, máris teszem úri dolgom és először a party legszebb lányának, majd magamnak is töltök egy pohárral. Alapozásképpen.

words: 413 note: costume; rövidke
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fabian Prewett
Varázsló vagyok...
Varázsló vagyok...
avatar

Származás : Aranyvérű vagyok, mert annak születtem.

Lojalitás : Dumbledorehoz, Tesvéreimhez, Prewett családhoz, Barátaimhoz
Családi állapot : Ez privát ügy
Lakhely : London
Foglalkozás : Diák és Gyakornok
Pálca : Eredeti elsőpálcája: Lucfenyő, egyszarvú, 11és 3/4, merev Második pálcája: Ciprus, Griffkarom, 12 hüvelyk, merev
Idézet : "A hatalom (...) szörnyen pusztító dolog (...). Ahhoz, hogy jól tudj vele bánni, ugyanannyira kell gyűlölnöd, mint amennyire szereted."


"Vannak ilyen emberek. Az igazsággal szembe tudnak nézni, akármilyen szörnyű is, mert bátorsággal fogadják az életet, azzal a bátorsággal, ami nélkül az élet nem ér egy fabatkát sem."
Karakterlap : Viam meam persequor ...
Karakterzene : Silent Strom
Fekete Ország
Playby : Benedict Cumberbatch
Kép : Fabian Prewett

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Vas. 16 Nov. 2014 - 21:18






Hamleti Fabian





Az asztaltársaságom untat. Reméltem, jönni fog öcsém is de még nem érkezett meg. Aggódtam érte. Bár igen tud vigyázni magára. Talán még dolgozik ezt is eltudtam róla képzelni. Gid, és a munka. Nem volt semmihez kedvem. Az asztaltéma még mindig hollóhátas volt, amihez hozzá se lehet szólni csak szépen lehet mosolyogni valamilyen hollóhátas sztorizgatások is mennek közben. Magom hoz vettem a koponyát és elkezdtem a kezeim között forgatni és nézni.
Senki se figyel rám. Benjy el van a volt háztársaival én pedig itt ülök egy kívülállóként. Lehet, hogy táncolni kéne? Rég táncoltam és utoljára Margarettel. Nem ez nem jó ötlet. Innom kéne? Lehet, de a részegség sosem megoldás semmire és milyen példát mutatnék a fiatalabb korosztálynak. Még mindig prefektusként nézek rájuk. Egyrészt jó egy másik részből pedig rossz is.
Elkezdtem a koponyát fel fel dobálni játékból. El-el mosolyodok. A koponya maga a halált jelenti. Én pedig ezzel játszok. Egy-két ember rám figyelt, de nem tudom miért. Játszani a halállal erről szól sokak élete. Hogyan kerüljék ki a halált? Hogyan éljenek minél tovább? Mint a három testvér meséje. Nem akarok én sem meg halni az emberek, előbb ismerjék meg a nevemet és utána a megérkezhet a halál is. Szeretnék nagy lenni mint az őseim. Igen az akarok. Egy olyan ember, akire büszkén feltekinthetnek a Griffendélesek és a Prewett család következő nemzedékei. Néha belegondolok hogy tanárnak kellett volna mennem. Ez az ötlet mindig hatalmas ijesztően furcsa vigyorokat szül. Tanár? Viccnek is rossz. Molly kacagna először ezen az ötleten. Gid, pedig hát Gid lenne. Nem sosem lennék jó tanár. Hiába nem hagynám érvényesülni a diákokat.
Felnézek a plafonra egy kisebb tenyérnyi nagyságú pók mászik felettem.
- Merlinre. Miért?- teszem fel a kérdésem, amit úgysem fogok meg válaszolni.
Unatkozom és most kell fel állnom míg azelőtt, hogy a fejemre esne az pók. Benjyre tekintettem, de nem figyelt rám Felálltam és itt a fogadóban körútra indultam valami vele le kell foglalnom magam. Sokan voltak. Kerestem az ismerős arcokat. Kihez menjek oda. Hát igazából senkihez sem volt kedvem. Csak köröztem és gondolkodtam. Néha a tánctérre pillantottam és közben unatkoztam.



|| To:Halloween || Note: Unatkozó Prewett  Játssz a halállal || Music: Dies Irae



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James Potter
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : Tekergők
Családi állapot : wut
Lakhely : Roxfort
Foglalkozás : diák és főállású bajkeverő
Pálca : mahagóni, főnixtoll, 11 hüvelyk
Karakterlap :
Playby : Aaron Taylor-Johnson
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Hétf. 17 Nov. 2014 - 23:55

heads will roll


halloween-party


Fejetlenség. Ha akarnék, sem szerénykedhetnék azzal, hogy nem illik a szerep hozzám. Évek óta mindenki úgy ismer, mint a káosz ügynökét, akinek a nyomában gyakran zűrzavar jár. A ma este azonban különleges, több szempontból is.
Lássuk csak... Kezdjük azzal, hogy jól érzem magam. Ez olyan plusz dolog, amiről csak én tudok, meg legfeljebb a srácok sejtik, de előttük sem mondtam ki hangosan, hogy miféle balhé tört ki köztem és Lilyvel nem is olyan rég, és azt sem, hogy ez mennyire rányomta a bélyegét a kedélyállapotomra. Nem mondtam nekik sem, de tudom, hogy ők valahogy mégis érzik és értik, ezért nem lógnak ma este rajtam. Vagy egyszerűen csak kinövünk abból, hogy szinte egymás kezét fogva bandázzunk, mint kis taknyos korunkban. Az este azért is különleges még, mert ez az utolsó Halloweenem a Roxfortban. Bár ez így nem is igaz, hiszen nem vagyok az iskolában, roxfortos diákként viszont mindenképp búcsúzhatok az ilyen buliktól, ha meg nem húznak. Az kizárt. Lehet, hogy voltak balhéim, de hülye nem vagyok.
Növekvő jókedvvel menetelek a tömegben, odaköszönök azoknak, akiket felismerek, váltok egy-két szót olyanokkal is, akikről fogalmam sincs, kicsodák, és élvezem az egészet. Nem ülök le sokáig egy helyre, inkább átadom magam a lassan kialakuló pörgésnek, és máris azon kattog az agyam, hogyan lehetne még egy kis életet vinni az estébe. Az övembe tűzöm a fejszét, és sétálgatni kezdek, hónom alatt a fejemmel. Megdicsérek pár tényleg ötletes jelmezt, néhány lány arcára pírt csalok a bókjaimmal. Vannak, akik tényleg nagyon jól néznek ki, Alice-t például felismerem, de csak mert hallom, ahogy egy másik lány rámorran. Különösen hangulatos cuccban jelent meg, de egy tömeg választ el tőle, és nem tudom a véleményem a tudtára adni, utána pedig szem elől tévesztem, úgyhogy megyek tovább. Franc gondolta, hogy ez a hely ilyen nagy.
Iszom a puncsból, hagyom, hogy meghívjanak egy vajsörre, amiből egy keveset látványosan a műfejemre is öntök, meg a nyakamba, nagy nevetést robbantva ki a környezetemből. Műsorozom, mint általában, de később egy hűvös limonádét is lehajtok, amit egy lány nyom a szabad kezembe, amikor a párjával nevetve elsiet mellettem, hogy az épp felhangzó lassú számra édelegjenek. A savanyú ital éppen passzol a megváltozott hangulatomhoz. Akaratlanul is eszembe jut Lily, és a lehetőség, hogy most akár vele is ácsoroghatnék itt...
Egy ideig bámulom a táncparkett nyálas társaságát, ölelkező-smároló párocskákat, amikor egy két éve végzett ismerősöm lép be a képbe, és meghív egy lángnyelvre. Elutasítom az ajánlatát, és inkább felajánlom, hogy majd én hozok valami jobbat magunknak, aztán - elég bunkó módon, tudom - a kezébe nyomom a megörökölt és kiürült limonádés poharat. Ellépek mellette sietve, amikor nekem jön valaki. Kedvem lenne felmorranni, de emlékeztetem magam, hogy már nem vagyok gyerek, ezért nem is kellene úgy viselkednem. Egy fintort megeresztek, mivel úgysem látják az igazi arcom, és a megbillent lány felé nyúlok, hogy ne essen el. Felismerem ezt a ruhát: a csaj az előbb épp össze volt tapadva egy sráccal arctájékon. Jóval kisebb lány, mint én, így talán fel is borulna, ha nem fognám meg a karját, és be kell látnom, hogy nagyon dögös cuccban van... És mikor felnéz, látom, hogy Lily arca van a fején.
Nem sokon múlik, hogy úgy felhördüljek, mint egy sebzett vadkan. Pár másodpercig csak bámulok rá, aztán szó nélkül tovább indulok, mint aki alvajár.
A gyomromban az italok jéggé fagytak.


   
   
   
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Hétf. 24 Nov. 2014 - 12:11


This is Halloween



Amint belépek és megpillantom Tedet, minden más (szinte) megszűnik létezni. Sosem voltam még ennyire izgatott, rám az ilyesmi egyáltalán nem jellemző, most mégis alig bírok nyugalmat erőltetni magamra. Viszont továbbra is itt rejtőzik az a bizonyos, zárójeles szinte, ami a helyzetünket tekintve az indokolatlan nyugtalanságot jelenti. Ha feltűnő vagyok, hamarabb észrevesznek. Ha pedig hamarabb észrevesznek...
Nem számít, ez az este csak a miénk, nem veheti el tőlünk senki. Főleg, hogy már azzal is tisztában vagyok: a jelmezem tökéletesen betalált. Ha a szavai nem is, az arckifejezése mindenképp meggyőzne efelől. Belepirulok.
- Köszönöm - mosolygok rá. - Te is fantasztikusan nézel ki.
Csak akkor veszem észre hogy milyen görcsösen tartom az álarcomat, mikor Ted végigsimít a kezemen, akkor viszont azonnal lazítok kicsit a szorításon. Még egy dolog, ami korántsem vall rám. Általában képes vagyok elrejteni az érzelmeimet, bármilyen erősnek is bizonyuljanak, de jelenleg mondhatni lehetetlennek tűnik. Tényleg rám férne egy pohár puncs. Egy, kettő, esetleg három... Meglátjuk, mennyit bírok, vagy hogy Edward mennyit enged. Bár van egy olyan érzésem, hogy nem fog annyira sürgetni a táncolással.
- Hát akkor igyunk a ma estére. Ránk.
Lassan felpillantok rá, és amíg bele nem kortyolok az italomba, le se veszem róla a szemeimet. Utána végre engedélyezem magunknak a buli első csókját, mert nem, képtelenség megállnom, hogy ne kapjam le. Borzasztóan hiányzott.
Épphogy emelném a merőkanalat a második körre, mikor a töklámpások fénye pislákolni kezd, majd váratlanul minden sötétségbe borul. A vidám, halloweeni zene elhallgat, helyette velőtrázó sikoly töri meg a csendet. A feszültség szinte tapintható, csakhogy hiába a bénult várakozás, a következő percekben nem történik semmi más. Veszek egy nagy levegőt és előhúzom a pálcámat, próbálnék fényt gyújtani, de egy varázslat sem működik.
- Edward, ugye itt vagy még? - suttogom magam elé.

words: 289 music: - costume: Christine Daaé



// A következő határidő december 1.

Vissza az elejére Go down
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Hétf. 24 Nov. 2014 - 20:16

Evans a parti lelke

Tudtam, hisz a megérzéseim sosem csapnak be, és még is eljöttem. Tudtam előre, hogy ez az este nem az én estém lesz, hogy felesleges eljönnöm. Miért nem lehetett az idén halloween is a kastélyban, csupa falánksággal megtömni magunkat? Helyette itt parádézok egy nevetséges ruhában, nevetségesen magas cipőben. Ahogy neki megyek az illetőnek, leesik a maszkom, az az első hogy lehajolok, de nem a maszkért, hanem hogy lekapjam gyorsan a magassarkúmat. Közbe megbillenek, és az illető megfog.- Köszi. - motyogom, mire felnézek, csak egy fej nélküli embert látok magam előtt. Furcsán nézek rá, hisz eléggé nem mindennapi. Mire mondanám, hogy nem rossz elindul ballagva, mint egy zombi. Hát jó.
A hisztimet lenyelve újra lehajolok, hogy most a maszkomat vegyem fel, de valaki szinte félre lök, de mivel nem vagyok a tűsarkúba megtántorodok, és megtalálom az egyensúlyomat. Viszont a recsegő hang azt jelezte, hogy a maszkomnak annyi. Vagyis már nem tudok elrejtőzni. Nem, nem fogok sírni. Mély levegőt veszek, majd elindulok keresni egy kihalt részt, ahol kicsit lenyugodhatok. Próbálok nem nézelődni, hogy ne lásson meg senki. Viszont ez nem sikerül. Vagy részeg külsősök fütyülését hallom, és a kis vörös megszólítást, vagy a mardekáros lányok (kik mások lehetnek?) gúnyos megjegyzését, hogy "Evans, ez komoly?", " Nevetségesen néz ki". Végre találok egy kis üres helyett, neki dőlök a falnak, és mély levegőket veszek. Lecsúszok a földre. Miközben potyognak a könnyeim, amiket próbálok vissza fogni belenyúlok a kis tágító bűbájjal ellátott táskámba, és kiveszem belőle a sport cipőmet. Nem érdekel, úgy se látja senki a szoknya miatt. Meg amúgy is megmondták: Nevetségesen nézek ki. Akkor már nem mindegy? Megtörlöm a szememet. Megkötöm a cipőfűzőt, majd hátra dőlök a falnak, és ismét légzőgyakorlatokat végzek.
- Maradj a könyveidnél Evans. - mondom magamnak. Nem való nekem a csábítás, se a féltékennyé tevés. Nagy hűhó a nagy semmiért, hisz James gondolom amúgy se látta. Azt hiszem, hogy megnyugszom, ráteszek egy zacskót a fejemre, és vissza megyek a kastélyba. Majd egyszer csak a lámpások, a fáklyák pislákolni kezdenek. A zene elhallgat, és sikolyok veszik át a helyét. A mellkasomhoz kapok, és lassan vissza csúszok két lábra szorosan a fal mellett. Kapkodom a levegőt, hisz az utóbbi időkben történtek után amúgy is paranoiásabb vagyok.  Remegő kézzel kiveszem a kis táskámból a pálcámat, és szorosan a falhoz lapulva minden erőmmel szorítom. Közbe remélem, hogy vissza gyúlnak a fáklyák, és a lámpások.

music: I'd Love To Change The World note: Remélem megfelel mindenkinek Smile



_________________


A hozzászólást Lily Evans összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 24 Nov. 2014 - 22:37-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Hétf. 24 Nov. 2014 - 21:03


Maedows a

hiperaktív kalóz


Annak ellenére, hogy nem valami izgalmasan kezdődött a buli nekem nagyon tetszik már most is. Előre érzem, hogy mennyire jól fogom én érezni magamat, ha eljön az ideje. Mert csak lesz már valami nagyobb hangja is a bulinak.
Természetesen megint magamat adtam. Hiszen miközben éppen a töklevemet ittam és figyeltem a tömeget, megpillantottam egy igen különös embert. Rögtön felfigyeltem rá, ahogy megláttam, hogy ott áll és néz.
Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az, de tudtam, hogy tökéletes partner lesz. Mivel én vagyok Dorcas Maedows, aki mindig a legfurcsább emberekkel van. Márpedig annál a bohócnál nem láttam ma még furábbat.
Odamentem hozzá, egyenesen elé álltam és a szokásos széles mosolyommal megszólaltam. A kezemet felé nyújtottam, arra számítottam, hogy majd azt mondja, hogy igyunk valamit.
- Akkor táncoljunk. - Mondtam kicsit zavarba jőve. Hiszen erre komolyan nem számítottam. A karomnál fogva ragadott meg és a táncparkett felé vezetett.
Amint beértünk maga elé fordított. Az ujjait az enyém közé fonta, egy pillanatra megremegtem, ahogy összeért a kezünk. Viszont, mikor a másik a keze a derekamra csúszott elállt a lélegzetem is.
A szabad kezem a vállára helyezte, pusztán reflexből. Közelebb húzott magához, én pedig nem ellenkeztem. Végül is én akartam táncolni. Most megkapom. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy ki is lehet ez a fiú?
- Nagyon köszönöm. - Ajj-ajj oda lett a szófosás. Ez nagyon nem jó jel. Jobb lesz, ha inkább valami másra figyelek és nem rá. Majd csak követem... Nem megy folyamatosan benne van a képben.
Egy ideig csak csendben táncoltunk, mikor hirtelen elkezdtek pislákolni a fények. Majd minden elsötétült és sikolyok törték meg a csendet. Hirtelen annyira megijedtem, hogy levegőt se kaptam.
Gondolkodás nélkül hunytam le a szemem és öleltem át a fiú derekát. Azt hiszem most komolyan megrémültem. Legyen megint fény, kérlek, kérlek, kérlek. Nem félek a sötétben, de a sikolyok nagyon megijesztettek.

Note: Táncolunk, táncolunk. Music: Hiperaktív kalóz


Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Szer. 26 Nov. 2014 - 19:07






Alice színrelép


avagy Ice varázsa




Köpenyem alatt kezemben a pálcát szorongatom. Ki kell jutnom a levegőre, de úgy néz ki másnak is nem csak nekem. Majd nem bele ütközök egy furcsa jelmezbe bújt srácba. Illedelmesen előre engedett. Egy mosollyal köszöntem meg ezt udvariasságát.
Egyet léptem az ajtó irányában mikor elhallgatott a zene hirtelen. Előttem pedig becsapódok az ajtó. ~Mi történt?~ Rápillantottam mogorva tekintettel a srácra is, akiről azt hittem ez egy hülye poénja akar lenni, hogy mégse enged ki. Másodpercek alatt sötétség lett.  Megállt a buli egy pillanatra csend szállt a tömegre. Aztán egy éles sikolyt hallatott valaki. Általános pánikot keltve a sokakban. Ezek után még jó néhány sikoly követte ezeket a terem más-más részeiből. ~Most ez komoly ugyan ezt meg csinálták három éve is. Nem tudnak jobbat kitalálni.~ Mégis úgy érzem az első sikoly nagyon hatásosra sikerült. Az első sikoly irányába fordulok. Lehet, hogy valami tényleg történt. ~Nem ez ugyan az ijesztgetős dolog ami volt három éve is a kastélyba, ami most hatásosabbnak tűnik itt a Vadkanban.~ Oszlatom el magamba azt, hogy valami komolyabb történt. A hátam mögött néhányan majdnem sikeresen fellöknek, mert az ajtó felé igyekeznek. Én pedig a sötétben valakinek rá lépek a lábára és az egyik kezemmel a karját markolom meg erősen, hogy tényleg nehogy orra esek.  Amint vissza tér az egyensúly érzetem rögtön el is engedem és egy fél lépést el is hátrálok tőle. Nem tudom ki volt. Talán annak a lábára léptem rá, aki udvariasan előre engedett aztán durván becsapta az ajtót. Kis szenya mardekáros srácnak tűnt. Az is lehet, hogy a húzat tépte ki a kezéből az ajtót, amit nem tartok annyira való színűnek, mint hogy a srác gorombáskodni akart velem.
-Bocsánat.- vakon kérek elnézést azt se tudom kitől, ami engem nyugtalanít. Sosem kérnék bocsánatot egy halálfalótól sem meg egy bunkó sráctól sem, aki azt hiszi felsőbb rendűbb mindenkinél.
Fogadni merek valaki nagyon viccesnek találja a sötétben való járkálást a tömegben és mindenki a fellökését. Vagy meg ijedtek azok néhányan és azt a taktikát követik, hogy kívül tágasabb és világosabb és hidegebb van, mint itt.
~Merlinre! Hisz Halloween van, ami azt jelenti ilyenkor szálltak szembe az emberek a gonosz szellemekkel és a hallottakkal és a félelmeikkel.~ Egésznek az a lényege az ijesztgetés és furcsaságok. Nem kell meg ijedni ezt csak egy buli. Valaki viccesnek találta a világítást és a zenét lekapcsolni ezzel egy pánik hangulatot keltve a Fogadóban.




|| Note: Csendes lány visszatért. Antiszoc kislány|| Music: The Voice (celtic)






Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Szomb. 29 Nov. 2014 - 21:24

Seth, mint őrült bohóc? Izgi!

M ég szép, hogy táncolok, hiszen ha innék, abban mi lenne a móka. Éreztem a lány meglepettségét, mely kissé félelemé alakult. Ez csak nekem kedvez. Táncolni akart, én meg a szórakozás miatt vagyok itt, vagy csak pusztán a véletlen műve. Mindegy. Csak nem jön rá senki ki van a maszk alatt, kicsit sem kapnék idegbajt...kevésbé erélyem a türelem, s most is is csupán azért, mert bizonyos "álarcok" viseléséhez elengedhetetlen....de a holnappal már nem itt szándékozom randevúzni, az kurvabiztos.
Végül végre nekiugrottunk a táncnak is, én őt néztem, ő meg kerülte a tekintetemet. Hirtelen a zene elnémult, amire felkaptam a fejem és megálltam. Abban a pillanatban sötétült el minden és sikolyok törték meg a hangulatot. A lány hirtelen átölelt. Nem foglalkoztam vele, levettem róla a kezem. De bal kezem a vállán landolt, jelezve, nyugi van.
Nincs értelme játszani, ezúttal nem. Előrántom a pálcám és fényt csinálok, illetve csak szeretnék, mivel nem történik semmi. Az ég világon semmi. Mindenki suttog...
- Hát ez... baromi jó!


Music:  - Note: Nem mondod Doe? XD Kicsit rövid lett, bocsi mindenkitől Words:

Vissza az elejére Go down
Fabian Prewett
Varázsló vagyok...
Varázsló vagyok...
avatar

Származás : Aranyvérű vagyok, mert annak születtem.

Lojalitás : Dumbledorehoz, Tesvéreimhez, Prewett családhoz, Barátaimhoz
Családi állapot : Ez privát ügy
Lakhely : London
Foglalkozás : Diák és Gyakornok
Pálca : Eredeti elsőpálcája: Lucfenyő, egyszarvú, 11és 3/4, merev Második pálcája: Ciprus, Griffkarom, 12 hüvelyk, merev
Idézet : "A hatalom (...) szörnyen pusztító dolog (...). Ahhoz, hogy jól tudj vele bánni, ugyanannyira kell gyűlölnöd, mint amennyire szereted."


"Vannak ilyen emberek. Az igazsággal szembe tudnak nézni, akármilyen szörnyű is, mert bátorsággal fogadják az életet, azzal a bátorsággal, ami nélkül az élet nem ér egy fabatkát sem."
Karakterlap : Viam meam persequor ...
Karakterzene : Silent Strom
Fekete Ország
Playby : Benedict Cumberbatch
Kép : Fabian Prewett

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Hétf. 1 Dec. 2014 - 20:30






Hamleti Fabian





Unatkozom a fogadóban körútra indultok valamivel le kell foglalnom magam. Rengetegen voltak ismerős és felismerhetetlen alakok. Mindig vannak hozzák a jól megszokott Halloweeni jelmezeket a szellemeket és a vérnyuszik, inferusok avagy zombik. Ahogy néztem láttam különleges össze öltözött párok az elvetemült bohóc jelmeztől kezdve a csinosan és néha kirívóan öltözött hölgyekig mindent láttam ez aztán a jelmez kavalkád. Sétám közben fel-fel dobtam a koponyámat. Koponyám? Milyen vicces szó. Mintha az agyamat dobálnám fel.Morbid egy gondolat az hogy a saját agyam fejemet dobálom fel. Ahogy el pillantok ide és oda. Keresem azt akivel letudom foglalni magam. Néha a tánctérre pillantok és nézem, kik táncolnak. Eszembe jutott itt lehet a húgicám is, de ha kiszúrt engem akkor rég a terem másik oldalán van a barátjával, hogy ne is találkozzon velem. A zene elhallgatott. Nem értettem miért talán valaki szórakozik a táncoló párokkal. Hát ha én táncolnék valakivel biztos balhéznék az illető személlyel. Jó lehet, kapna tőlem pár piros ütést az arcára, hogy képzeli ezt. Pislákolnak a fények a fogadóban ekkor dobom fel az én játékszeremet a magasba majd minden elsötétül. Így el se kapom a koponyám le esik a földre és elgurul.
- A fenébe.- Egy gyors invito varázslattal próbálkozok hogy vissza szerezzem a hamleti kellékem, ami sajnálatos módon nem működött. Egy sikolyt hallok meg egy utána pár másikat.
-Na jól meg csináltad Prewett, megijesztettél pár embert az elgurult fejeddel.- bosszankodok hangosan magamnak. Elment a világítás. Aztán még varázsolni se tudok. A jól be vállt mugli módszerhez folyamodom világítás gyanánt az öngyújtómhoz. Dohányzom néha és a muglik közt ez is el kellhet az ilyen eszköz és után töltős szerkezet. Praktikus náluk ez a szerkentyű. Nem sokat használom a kabát zsebembe van mindig mint az zsebórám egy dísztárgy már lassan nálam ez a gyújtó. Na ezzel fogok fényt csikarni a világosságba. Kattogtatom párszor és egy gyenge láng megjelenik aztán vége is.
-Pont most kell kifogynia.- jegyzem meg magamnak. Peches vagyok most. Pálcám az egyik kezembe a másikban pedig a kifogyott vagy éppen nem működő gyújtóm. Körülöttem opedig van pár ember, akin érezem az idegességet. Szegények. Én legszívesebben megnyugtattám az egész termet annyit mondok a körülöttem lévőknek.
-Nyugalom emberek. Ne féljetek!-
Nem tudom merre induljak ebben a sötétben hogy meg oldjam a problémát. Mert most mint egy vak bot nélkül tehetetlennek érzem magam. Na igen nincs fény már rögtön vakok lettünk mind. Milyen rossz, ha az ember nem előre látó és csak az orráig lát. Most én még az orrom hegyét se látom. Olyan ez mikor elveszted a célt az életed értelmét át vitt értelembe nézve és beszűkül a látásod. Van egy idő mikor csak saját gondjaiddal foglalkozol és a többiekkel nem. Nem érdekelnek ők csak saját magad. Én most kinyitottam a szemem ebben a sötét és próbáltam mások gondjára összpontosítani, másokat megnyugtatni.
- Minden meg fog oldódni nincs ok a félelemre.- Valaki halkan zokogott. A gyújtott el tettem és a hang irányába fordultam. Nyugtatgattam a síró hangot. Halk nyüzsgés, pánikszerű feszültség telepedet rá a fogadóra. Ez nem valami vicces, aki csinálta be is fejezhetné ezt.



|| To:Halloween || Note: Hamleti Fabian. || Music: Dies Irae



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James Potter
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : Tekergők
Családi állapot : wut
Lakhely : Roxfort
Foglalkozás : diák és főállású bajkeverő
Pálca : mahagóni, főnixtoll, 11 hüvelyk
Karakterlap :
Playby : Aaron Taylor-Johnson
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   Hétf. 1 Dec. 2014 - 22:28

heads will roll


halloween-party


Ennyit arról, hogy ma este jól fogom érezni magam. Azok után, hogy sikerült végignéznem, ahogy Lily Evans smárol valami bájgúnárral, az élettől is elment a kedvem. A hónom alatt szorongatott tök akár tényleg lehetne a fejem is, ugyanis lényegében semmi más nem jár benne, mint az önsajnálat ismétlődő sziszegése, mint egy lufi, amelyik ereszt, de nem tudni, hol. Alvajáróként vergődöm el a puncsostálig, amit eltökéltem, hogy kiürítek, és megfeledkezem Evansről az este hátralévő részében.
Végül sikerül úgy eljutnom a terem másik végébe, hogy ne legyen feltűnő a savanyúságom (főleg azért, mert az igazi arcom nem is látszik), és minél erősebben koncentrálok arra, hogy elfelejtsem az egész csókos jelenetet, annál nehezebben megy, ezért inkább nem foglalkozom vele, és a környezetemnek szentelem a figyelmem, de ez sem alakul tökéletesen. Amit eddig vidám és élettelteli zsibongásnak láttam, most inkább üresnek és mesterkéltnek tűnik, ürügyre az olyan helyzetek teremtéséhez, mint az iménti.
Azért sikerül megközelítenem a célt, az áhított feledés italát mindenféle incidens nélkül, és a műfejet az asztalra téve mohón nyúlok egy pohár felé, aztán le is hajtom azonnal. Ezt követően újratöltöm, és megfordulok. Tíz másodperc alatt semmi hatása, meg aztán ez elég gyér üdítő, nem valószínű, hogy két literes fogyasztás alatt bármiféle eredményt elérnék vele, de azért egy próbát megér. Láthatatlan szemeimmel pásztázom a tömeget, egyik kezemben az ital, másik a tökfejen nyugszik, ujjaimmal dobolok, mint aki vár valamire, és iszogatok. Most vagyok csak olyan lelki állapotban, hogy anélkül tudjam felmérni a helyet, hogy elkapna a "vessük bele magunkat a közepébe" vágy, mint az este elején. Látok olyanokat, akiket felismerek, Remust például, akinek oda is intek, de sokan teljesen eltűnnek az álcájuk alatt. Eltöprengek, vajon miféle népek rejtőzhetnek most itt köztünk, de a gondolat nem olyan hatással van rám, mint amilyennel szokott. A kellemes izgatottság helyett furcsa feszültség gyűlik fel bennem, ahogy a számtalan maszk, ködgomolyag és álarc tengerét bámulom, és rájövök, hogy bárki itt lehet most köztünk. Akárki.
Leteszem a poharat, magam sem tudom, miért, hiszen még félig tele van. Már nem kívánom. Az önfeledt szórakozást megmérgezi számomra nem csak Evans csókja, de ez az idegesítő aggodalom is. Nem vall ez rám... Kit érdekel, ki van itt? - nyugtatom magam. Máskor még örülnék is, hogy ismerkedhetek, sőt, biztos. Máskor. De nem most, amikor mindenféle pletyka kering Voldemortról, eltűnésekről, támadásokról... És mi ez, ha nem tökéletes alkalom az ilyenek számára?
Mintha csak a gondolataimban olvasna valaki, a zene egyből elhallgat. Kiráz a hideg, és összerezzenek, majd mielőtt bármit tehetnék, észreveszem Lilyt, olyan helyen és olyan helyzetben, amire nem számítottam az este eddigi eseményei után. A helyiség másik végében kucorog, és abszolút nem az a kecses csábító, aki pár perce volt, sőt. Mintha sírna... De az kizárt, elvégre úgy tűnt, nagyon is jól szórakozik. Ekkor viszont elsötétül a terem, én pedig leverem a fejemet, ami nagyot koppanva gurul el valamerre, ezután pedig mindössze néhány másodperc alatt ezernyi dolog történik.
Valaki felsikít. Rálépnek a lábamra. Megszorítják a karom, beleütköznek a vállamba. A pálcámért nyúlok, de megint elkaszál valaki, beljebb löknek, a táncparkett felé. Lily felé. Újabb sikolyok, nevetés is hallatszik, de nem túl meggyőző. Talán ha nem olyan borús és aggasztó gondolatok kavarogtak volna az előbb a fejemben, most én is röhögcsélnék azon, milyen hatásos, bár kissé elcsépelt poén a halloweeni ijesztegetés. Így azonban felgyorsul a pulzusom, és megkeményednek az izmaim, ahogy eltartom magamtól a többieket, és a megragadom a pálcám. Nem messze tőlem kis lángnyelv kezd pislákolni - valaki meggyújtott valamit, de nem pálcát. Furcsa. Aztán meghallom a Prewett srác megnyugtatásul szolgáló utasításait is, de nem nagyon hat az emberekre. Pár másodperc után viszont rájövök, miért nem varázslattal csinálta a tüzet: a pálca nem működik. Életemben először a mahagóni pálca olyan élettelen a kezemben, mint egy átlagos darab fa.
Végigfut a hátamon a hideg, a pánik pedig kezd eluralkodni az embereken. Lökdösődni kezdenek, a suttogások egyre ingerültebbek, a vaksötétben mindenki el van veszve. Én is. Az ajtó felé indulnának, de alig moccan a tömeg.
- Hé, emberek, nyugi! - próbálok én is valami rendfélét teremteni, vagy legalább helyet csinálni magam körül, hogy megmozdulhassak, de nehezebb, mint gondoltam. Ráadásul megint mintha sikított volna valaki. Bárki is csinálja ezt, én most nem igazán élvezem ezt a poént. A pálcát közben biztonságos helyre próbálom tenni, ahonnan nem eshet ki, utána pedig reflexszerűen teszem rá a kezem arra, ami egy ilyen helyzetben használhatónak, bár kétségkívül kissé túlzásnak tűnik: a fejsze nyelére az övemen.


   
   
   
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Szárnyas Vadkan   

Vissza az elejére Go down
 
Szárnyas Vadkan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Információk :: Karakterek :: Lezárt Játékok-
Ugrás: