Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Aiden & Lily & Seth

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Aiden & Lily & Seth   Szomb. 25 Okt. 2014 - 21:53


Aiden & Lily & Seth


Mióta rájöttem miben is sátikának a jóság szentéjének buzgó diákjai. Valahogy sokkal izgalmasabbnak tartom a gondolataik fürkészését. Minél többet akarok megtuni a kis magán óráikról. S ahogy nézem Evans kisasszony az értelmi szerző.
Ezzel csak az a baj, hogy legutóbb sikerült túllépnem a célon és kicsit ráijesztenem. Nehéz visszafogni a benne tomboló feketemágiát, ha egy ilyen ellenszenves teremtés van a közelemben. A Noir vér mindig bizonyítani akar, hogy milyen gonosz is tud lenni.
Nem mellesleg Evans kisasszony egy különös jelenség. Mivel személyesen érdekelt vagyok benne, hogy a határokon belül maradjon. Nem akarom, hogy miatta valami olyat csinájon a fiam, amit megbán utólag.
Hiába kotorásztam már egy sort az emlékeiben azért még mindig nem vagyok elégedett. Mindent tudni akarok. Mi fogta meg a fiamat ebben a lányban? Mi lehet, amit nem vettem észre? Valamit figyelmen kívül hagytam ez biztos!
Ezért is találtam ki egy nagyon okos dolgot. Minek vagyok tanár, ha nem használom ki? Mivel Sethet elküldtem feladatot teljesíteni. Kell neki egy kis gyilkolás és Liverpoolban van egy kis csapat, akit szét kell verni.
Így úgy döntöttem megsétáltatom Evans kisasszonyt és megmutatom neki, a közeli romot, amit találtam, mikor unalmamban gyalogoltam egyet a rengetegben. Na igen a diákoknak tilos bemenni, de nem nekem.
Az öregtől külön engedélyt kértem a romok megvizsgálásához. Azt persze már nem mondtam, hogy feketemágiával is megvizsgálom. Nem kell neki mindent tudnia. Viszont jó tanárnak kellet lennem és engedélyt muszáj volt kérnem.
Éppen a romok felé haladtam. Közben persze szememmel kerestem a lányt. Nem is kellett sokat kutatnom. Az udvaron meg is találtam. Éppen írkált valamit. Na ez az ami engem nem érdekel. Most nekem fogntosabb, hogy velem jöjjön.
- Evans kisasszony! Meghívhatom egy tanulmányi kirándulásra? Tudom mennyire érdekli a történelem. Ha jól hallottam ért a kódokhoz is, meg a szimbólumokhoz. Nekem pont egy maga fajta segédre lenne szükségem.
Mondom a lehető legkedvesebb mosolyommal. Utálok kedveskedni. Viszont ha jobban belegondolok ezért tuti nem fog csak úgy velem jönni, be kell dobnom valami nagyobbat. A fenébe adakozó tanárt fogok játszani. Csak nehogy kitudódjon.
- Mivel ez egy olyan tanulmányi jellegű kutatás ezért felajálok a házának húsz pontot, ha hasznos lesz a segítség. Sőt akár a rúnaismeret tanárral is elbeszélgetek, hogy esetleg konzultájon a kisasszonnyal. De most kérem jöjjön!
Ennyinek már elégnek kell lennie! Többet nem tudok felajánlani. Így egy viszonylag kedves mosolyt megvillantva indultam el a rengeteg felé. Nem néztem, hogy követ-e a lány, de hamarosan mellettem volt úgyhogy tudtam, hogy megoftam.
Amint beértünk a rengetegbe hangosan füttyentettem. Sokkal jobb itt a levegő. Arcomra őszinte mosoly kúszott. Kimért léptekkel haladtam egyre beljebb. Gondolom Evans kisasszony most kap idegbajt, hogy szabályt szegek.
- Még mielőtt aggódni kezd! Van engedélyem az erdőben kutatni és vigyázni fogok a maga épségére. Áh itt is vagyunk! Na hogy tetszik? - Kérdeztem a tisztásra érve, ahol körben falmaradványok voltak láthatók, rajtuk mindenféle rúnával!

Note: Na gyerekek remélem megfelel!


Vissza az elejére Go down
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Vas. 26 Okt. 2014 - 18:54

Lily & Aiden & Seth

Nem mondhatom az utolsó évemet a Roxfortban túlságosan is unalmasnak, ami azt illeti épp az ellenkezője. Nagyon sok dolog történik ebben az utolsó évben, épp annyi jó, mint amennyi rossz. A  fejem majd felrobban a sok gondolattól, hogy helyre tudjak mindent tenni magamban. Nem mondom, tetszik ez az elfoglaltság, mert eltereli a gondolataimat. Aludni épp annyira nem alszom, mint eddig. Eléggé kezdek a fáradság kritikus fokára lépni. Szünet van, az óráknak vége, kellemesen süt a nap. Így az egyik kis udvar egyik padján ülök, és befejezem a rúnaismeret házimat. Körülöttem mindenki zajong, hisz a jó időt kihasználva senki nincs a kastély falaink belül. Viszont a koncentrálásomban nagyon is zavarnak. Két Hollóhátas, szerintem 4. évfolyamos lány épp kuncognak, csak szavakat hallok meg. Egyszer a ruhákról, egyszer valamilyen fiúról duruzsolnak. Legszívesebben rájuk ordítanék, hogy vinnyogni pár paddal odébb is lehetne. Mikor elegem lesz, becsapom a könyvemet valaki megáll előttem, majd megszólít. Aiden professzor az. Valamiért megint kirázz a hideg tőle.
- Jó napot tanár úr. - kicsit távolságtartóbb lettem tőle a nemrégiben tett beszélgetésünk óta. Van ebbe a tanárban valami, amitől a hideg futkos a hátamon. Végig hallgatom az ajánlatát, és meglepetten pislogok rá. Most próbálom másodpercek alatt össze szedni a gondolataimat. Fényes nappal van, tanár, mindenki látja az udvaron hogy beszéltünk. Azt hiszem nagy gond nem lehet belőle. Főleg mert egy busás házpontot ígért.
- Hogy mondhatnék nemet. - mosolygok rá. - A tudásomat mindig jó fejleszteni. - mondom áll lelkesedéssel. Ez félig igaz is, mert csak azért nem lelkesedem hogy ezt a tanulmányi kirándulást vele kell megtennem. De eléggé érdekes dolgot találhat ha kódfejtésre is szüksége van. Márpedig ez engem nagyon is izgat. A könyvemet másodpercek alatt bevágom a táskámba, és felpattanok.
Miközben haladunk a rengeteg felé, ellenőrzöm, hogy a pálcám valóban nálam van e. Mindig nálam van, de mostanában arra kényszerülök, hogy a paranoia lécet magasra állítsam. Inkább leszek felkészülve, mint sehogy.
- Köszönöm, de én is tudok magamra vigyázni. - jegyzem meg automatikusan. Valamiért nem szeretem ha gyengének tűnök, annak ellenére hogy az is vagyok. Viszont pálcával a kezembe kevésbé vagyok védtelen mint gondolják az emberek.
Oda sétálok lassan a romhoz, és valóban eléggé réginek tűnik. A szemem csak csillogni tud, és nézelődöm.
- Hol látott rúnákat? - kérdezem tőle, miközben beljebb haladunk.

©



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Vas. 26 Okt. 2014 - 20:15


Aiden & Lily & Seth


Egy régi mondás szerint minden embernek három arca van: Az egyiket én magam alkotom magamról, a másik olyan, amilyennek mások látnak, a harmadik pedig az, amilyen valójában vagyok. Mesterem elküldött, illetve parancsot adott egy bizonyos célszemély és annak négytagú csapatának likvidálására. A csávót, név szerint   Frederick Thomsen-t, meg ezeket az ütődött társait Liverpoolban, Anglia észak-nyugati részénél találtam meg, bár Aiden is mondta, hogy merre keresem. Még jó hogy nem városnéző kiruccanásra jöttem ide. Azt a négy sötét parasztot hamarabb levadásztam, mint azt gondoltam. Már vagy három teljes órája gyűrjük egymást. Szórakozik... Kurva jó! Én is szórakoznék, de a saját játékomban, nem az övében, amibe magával rángat akaratom ellenére. Szar ügy, de nem ettől fog a világ megállni. El kellene küldenem melegebb éghajlatra, hátha az ottaniak némi értelmet is vernek abba a csökött agyába.
Szid, anyáz, pocskondiáz, inzultálja a mesterem és elküld a picsába.  Nem igazán foglalkozom vele, a tekintetem állatias fénnyel villan, ahogy egy ajtó fáját markolva hajolok kissé felé, megemelve hangomat. Arcom blazírt, energiáimból viszont süt a váddal keveredő erőteljes tikkelés a helyzetet illetően. Mostanáig nem értem, mégis hogy gondolta az egészet! Jobb dolgot is el tudnék képzelni a délelőtti órákban. Legalább egy kis alkoholt hozzám vághatna valaki, de igazán! Akár megtorpan, akár elhasal a betonon, némi elégedettség ül ki képemre, hogy lám, mégiscsak tudunk viselkedni! A közeledő léptekre újfent "irányba" kaptam a tekintetemet, várva, ki lesz a szerencsés, aki a megmentőmként mehet a túlvilágra.
Meg fogsz dögleni, Seth, vessél szépen keresztet... csak a nyűg jár vele. Az oldalam szinte ragacsos a tulajdon véremtől. Kicsit kaptam, csak egy másodpercre nem figyeltem, na... és hiányzik onnan egy 3- 4 cm-es darab, ami még jobban dühít. Nem először fordul elő ilyesmi, viszont az adrenalint már a vésztartalékaim pumpálja, az pedig véges, szóval jó lenne iparkodni. A faszt!
 
Begyűjtök még pár hozzá hasonló balekot, aztán összeeresztem őket.  Életre-halálra. Mert az kurvára mókás, főleg nekem, amelyik pedig túléli az egészet, azt talán még meg is eszem. Talán.  Na ja, nem bízok a véletlenre én se semmit. Eszembe jut, hogy mi van, ha tényleg elpatkolok. De úgy marhára véglegesen. Nem kelt bennem félelmet a gondolat, csak előbb még túlélem ezt.
Miért is vagyok itt? Ja tényleg… Ha Aiden mester azt mondja, menni kell, hát menni kell, főleg, ha nem akarod, hogy a f...ülednél fogva cibáljon el.  Hülye lennék egyedül maradni otthon, a Noir kastélyban. Nem kell ahhoz sebésznek se lenni, hogy gesztusokból olvasson az ember, esetemben egy Tökéletes Halálfaló, főleg, ha világ életében azokat tanulmányozta, utánozta... Na meg ott van az is, hogy az a bizonyos csaj még nem igazán rohant a karjaim közé, sőt! Félsódéros vigyor szalad a képemre azon kijelentésére, hogy rendes voltam szerinte. Meg azon is, hogy ezt így közli egy másik jött menttel. Tessék kérem, hallhattátok. Én egy RENDES ember vagyok. Aha, az ég meg zöld. Alig három lépésnyi a távolság közöttünk. A megszólalásom meg mellé... Nobel-díj járna érte, komolyan. Aha, persze. Én, mint az önzetlenség szobra! Jó vicc. A pillanat szülte reakció ez, valahol a játékos és az erőszakos, határozott között, bár inkább az első felé hajlik a dolog. Ejj, ezt a fene nagy óvatos pillantást, hát nem eszek én embert! Hja, hogy mégis? Ezt rója csak rám a teremtő, az isten a többi bűnöm helyett és mosolyogva megyek a Mennyországba. De most komolyan!  
- Mit kérdeztél az előbb?
- Kérdezte a halál unokája! Azt hiszed, hogy csak úgy bárkivel szóba állok? – A mondat szépen és közérthetően tükrözi a mögöttes egó-növelő tartalmat. Szusszanok, teljes közönnyel, mégis valahol adva a gondolkozó, tétova gyilkost.
- A győztes oldalon meg mégiscsak szebb az élet, nem? - tekintek le a fickóra, mintha csak tőle várnám a megváltást. Haha. Viccnek is rossz, hogy én egy ilyen pincsire legyek utalva. Villan kígyó-mosoly a képemen, épp csak a fogaimat nem villantom ki felé jelzés értékűen. Nem baj az, ha tudja, merre hány óra... szívem szerint még azt is hozzá toldanám, hogy ismerek egy remek temetkezési vállalkozást a környéken, akik gyorsan és diszkréten le is bonyolítanák a végtisztelet-adást a számára. Már... annak, ami maradna belőle. Tekintek rá pofátlan nyugalommal. Gyors vagyok és hatékony, mint az algopiryn. Tekintetemből pontosan leolvasható ezúttal: még nem döntöttem. Hogy mivel kapcsolatban... nos nem lehet nehéz kitalálni. Senki sem szereti a birtokháborítókat, de egyelőre kivárok.
Micsoda színjáték, komolyan mondom... menten sírva fakadok! De nem is várhatnék magamtól mást, hiszen mindig is ezt csináltam: egyik álarc le, másik fel, egyik szerepet félredobva a másikba ugrani. Színpad a világ és színház az élet, vagy mi a rákot szoktak mondani.  A kaszás sem megrendelésre megy házhoz, nem igaz?
Megvető szavaira kedvem lett volna felkacagni, ám mindezt leredukáltam egy fél vigyorral megspékelt ciccentésre.  Nem nagy cucc, végül is a drága jó Halál van, volt és lesz, egyidős az idővel... már a dínók is ölték egymást és lemerem fogadni, a csillagok is háborúznak majd a távoli jövőben. Egy nagyon távoli messzi galaxisban. Pontosan.
Ez is egy meló, amit valakinek el kell végeznie, rendben van, hogy a világon nekem aztán a Jóisten se parancsol, azért vannak dolgok, amikre elemi erővel képes vagyok hallgatni. Ide tartozik a boldog békeidőkben az apám, na inkább a mester, ha valami nem szuperál, összenőttünk. Előtte nincsenek titkaim, előle nem tudom elrejteni a gondolataimat vagy az érzéseimet. Kettévágom az ipse testét, vagy letépem a fejét, nem tudom, majd kialakul időközben. Ha viszi a lendület a helyzetet, nem igazán lehet előre tervezni, hogy most fejletépés vagy test...
Elég nehezen bírják az idegeim ezt a szaros fogd meg, üldözd helyzetet, mert valljuk be, kicsit feszült vagyok. Nem lesz hosszú, gyanítom, hogy nagyjából fél perc sem kell,  pattanásig feszült vagyok már így, hogy vérben és húscafatokban tocsogva tárult elém az ipse korábbi ötödik csapattársa. Én szedtem szét őket….  Oly ritka manapság az ilyen élmény, ki kell élvezni minden pillanatát.
- Ha ordítasz az agyad csak szatyorban viszed haza. - Morgom a súgásnál pár tónussal erősebb hangon, közel hajolva a férfi fejéhez, megragadva a vállát és a homlokához érintve pálcámat, hogy egy Confringo- val az öreg kaszás ölébe hajítsam.
Nem fogom visszafogni magam, mit ahogy ezt tőle is reméltem. Egy párbajt a düh és a nyerni akarás tesz élvezhetővé. Mondogatják, hogy a részvétel a fontos... ez a vesztesek mottója. Hiába veszel részt valamin, csak a győzelem számít.    Épp mondanám ki kedvenc szavaimat, mikor elmosódik minden, majd megszűnik a talaj a lábam alatt és a világ is körülöttem. Néhány másodperc múlva kb 3 méter magasból esek a földre, odébb gurulok érkezésemet követően és a utánam következő férfi felé szegezem a pálcám.
- CONFRINGO! – azzal pedig egy robbanás jött elő és fej nélkül csapódik be elém, lassan felállok, csuklyám már nincs rajtam, az még amott lecsúszott rólam, és lenéző pillantást vetettem rá.
- Rohadj meg! Képzeld! A tudás hatalom. A hatalom erő. Az erő pedig engem szolgál. -  rúgtam bele a testbe.
Hirtelen felkaptam a fejem, érzem hogy valaki figyel. Lassan megfordultam és lám – lám mit látnak szemeim. Mit is? Falmaradványok és 2 épp nem várt személlyel. A távolság nincs 3 - 4 méter…A mesterem inkognitóban és a lány, akit felakarok használni egy bizonyos cél érdekében. De ők miért is vannak itt kint kettesben? Hol is vagyok? Ahogy megakartam fordulni, ráléptem egy faágra ami nagyot reccsent, nem tulajdonítottam semmi figyelmet rá, tudni akartam hol a picsben vagyok. Fa, rémségek, árnyékok, hangok, amiket a szél hordoz…ugye nem? A tiltott rengeteg? Mégis minek hozott ez ide?




••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:  Music:    Hangulat   Note: Ez tényleg véletlen volt XD  

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Vas. 26 Okt. 2014 - 21:45


Aiden & Lily & Seth


Na milyen vagyok? Én vagyok a leggonoszabb, legaljasabb halálfaló, akit a hátán hordott a föld. Úgy tudom palástolni a saját önös céljaim, mintha világ életemben ezt csinátam volna. Várjunk… Hiszen én ezt csináltam.
Hát igen mit ne mondjak én vagyok a legnagyobb és a világon. Ma például a kis Evanst fogom megkörnyékezni, hogy megtudjak még több titkot róla. Tudni akarom miért kell a lány a  fiamnak.
Szerencsém van, hogy a Noir vérem történész része messziről megérezte a tiltott rengetegben lévő romokat. Mivel pedig az inkognitómban jó tanárt játszom, így kértem engedélyt az igazgató úrtól felfedezésre.
Márcsak azt kellett megoldanom, hogy magammal vigyem ma Evans kisasszonyt is a rengetegbe. A jó időre való tekintettel gondoltam, hogy valamelyik udvaron lesz. Nem is kellett csalódnom. Pont azon az udvaron találtam, amelyiken keresztül vezetett az utam.
A lehető legudvariasabban köszöntöttem a kisasszonyt,  mintha csak véletlen futottam volna bele, mikor éppen úton voltam valahová. Hát igen ebben annyi igaz, hogy útban voltam valahova. De nem véletlen futottam bele a hölgybe.
Még mindig tart tőlem. Helyes, nagyon helyes! Reméltem is, hogy mély benyomást fogok tenni benne. Hmm… Gyorsan tudja fontolóra venni a dolgokat. Oh de ostobának néz engem, hogy bántok egy diákot.
Na persze oda lenne az inkognitóm! Egy ujjal se fogok hozzányúlni. Pedig úgy sokkal egyszerűbb lenne megtudni, amire kíváncsi vagyok, mint így, hogy a gondolatait kell fürkésznem, mert csak nem kérdezhetek rá egyenesen.
Természetes az extra pontokra mind ugrik. Ráadásul elég nagyot ajánlottam. Ezek mind egyformák. Folyon arra utaznak, hogy minél több pontot szedjenek össze. Ha a válaszokat is ilyen könnyen ki tudnám belőle szedni a Grifendél nyerne évvégén.
- Ennek felettébb örülök! - Vetem oda félvállról. S már el is indulok a rengeteg felé. Nem kell sokat várnom, csak annyit, hogy eltegye a könyvét máris követ egyenesen az erdőbe.
Fél szemmel látom, hogy a pálcáját keresi. Okos lány ezt már tudom. De ellenem nem használna semmit az a pálca. Akármilyen nagy varázslatokat is használ. A Noir igékhez képest azok semmik. Nyert ügyem lenne.
- Ebben nem kételkedtem, de az én felelősségem, hogy egyben érjen vissza az iskolába! Ki tudja mi van az erdőben. - Mondom egy sejtelmes mosolyt megvillantva.
- Ott a bal oldali falon láttam! De lehet, hogy közelebb kell menni, hogy rendesen lássa! - Válaszoltam, ahogy kiértünk a tisztásra, ahol a romok voltak. Most már csak beszégetést kell kezdenem.
Már éppen megszólaltam volna mikor hirtelen fuvallatot éreztem. Előkaptam a pácám és Evans elé állt, majd fagyos hangon szólaltam meg. - Ne mozdulj! Valaki hopponál! Pillanatokon belül itt lesz!
A fenéket érdekli ilyenkor, hogy magázza a gyereket. Nem tévedtem ahogy kimondtam a szavakat meg is jelent két alak. Az egyik tőlünk három négy méterre a másik messzebb volt egy kicsit.
Amint meghallom a hangot megfagy bennem a vér és a düh felhalmozódik. ~Nyugalom Aiden inkognitóban vagy!~ Intem magam nyugalomra. Nem szabad, hogy Evans rájöjjön arra ki is vagyok én.
Bumm... Az egyik célszemélyem feje szétrobban. Legalább megcsinálta, amit mondtam neki. Fiam felállt és a testbe belerúgva hordta le. Kicsit elfordult, arra próbál rájönni hol van. Már autómatikusan rákapcsolódok a gondolataira.
- Remélem tudja az úr, hogy ezt jelentenünk kell a Mágiaügyi Minisztériumnak! Megkérném, hogy kövessen engem a kastélyba. A további eljárásokig ott kell maradnia. Esetleg megtudhatnám a nevét és hogy mit ártott a halott úr magának?
Azt hiszem egy rendes tanár valami ilyennel állt volna elő. Addig nem szabad erőszakot használni, amíg meg nem támad. Azért remélem Evans befogja a száját. Gondolatban szóltam most fiamhoz, s remélem, hogy hangszínemet is jól kiveszi.
~Seth Whitford! Hányszor kell neked elmondani, hogy ne hagyd, hogy hopponáljanak veled! Te elmebeteg, idióta! Sose habozz!~Ordítottam magamban. Viszont arcomon a megjátszott feszült idegesség volt csak látható.
A pálcám magam előtt jobb kezemben fogtam. Bal kezemmel magam mögött tartottam a boszorkányt. Jobb ha nem látja az arcom, mert le merem fogadni, hogy a szemem szikrákat szór. Az én Merlin szégyene fiam kockáztatja itt az inkognitómat.


Vissza az elejére Go down
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Hétf. 27 Okt. 2014 - 18:12

Lily & Aiden & Seth

Oda araszolok, ahol valóban látok a falban mélyedéseket. Izgatottan oda sietek, majd tanárom elém ugrik, és figyelmeztet, hogy valaki hopponált a helyiségben. Kérdezném tőle, hogy ez hogy lehetséges de sajnos volt szerencsém megtudni, hogy a Roxfort és a birtok még sem annyira biztonságos, mint amivel hitetnek minket. Majd megjelenik két alak. A következő történések, gyorsan történnek. Szó szerint a látványtól még lélegezni is elfelejtek. Az egyik alak a másikat.... vagyis ... szétrobbantja a fejét. Egy halk sikoly hagyja el a torkomat, és próbálom megállni, hogy ne hányjam el magamat most azonnal. A látvány sokkolt. Nem tudnék megszólalni, és a nevemet se tudnám ha most megkérdeznék.
Majd Aiden megszólítására az illető megfordul. A szemem még jobban kipattan. Valamit mond neki a tanárom, de nem hallom csak halk nesznek tűnik, mintha kilométerekről beszélne. Nem, ha akarnám se tudnám felfogni. A pálcám a levegőbe emelkedik. Az első varázslat, amit kiakarok mondani... az miatt ki is csaphatnak, és az azkabanba is kerülhetek miatta. De elborúlt az agyam, sokkos állapotba kerültem. Seth az aki megakart ölni, aki több embert megölt már. Az hogy megúsztam nem tudom valójában minek köszönhetem, de most megint itt van. Megesküdtem ha még egyszer meglátom, elkapom. Szívem szerint ha lenne annyi erőm, puszta kézzel verném szét, és ölném meg. A jó szívem ide kevés, és azt hiszem kezd az a részem háttérbe szorulni. Igen minden emberbe meglátom a jót, de Seth-be már csak magát az ördögöt látom. Itt van a tanárom is, és ezt most nem fogja megúszni. Miért nem támad Aiden ???
- Capitulatus!!!!! - kiáltom minden dühömet beleadva. Annyira erős lett, hogy nem csak a pálca repül ki a kezéből, hanem Seth is repül pár métert. A sok egyértelműen elmúlt, csak a vak düh maradt meg helyette. Kikerülöm Aident, és ismét Seth-re szegezem a pálcámat. - Locomotor mortis - a lába össze bilincselődik, a pálcáját pedig felveszem. Nem követek el több hibát. - Itt most, ennek vége... szörnyeteg. - köpöm felé a szavakat, a düh eléggé harcossá tett, sosem hittem volna, hogy lesz valaha is ekkora bátorságom erre. De jó tudni, főleg hogy auror akarok lenni. Persze az a tudat is erősít, hogy mögöttem van az erősítés. Nagyon remélem, hogy a tanárom már riasztott valakit.
- Tanár úr, ez egy veszélyes ember. Veszélyesebb annál mint amit itt látott tőle. - lenem veszem a szememet róla. - Azonnal hívja az aurorokat. Addig nem szabad szemelő vesztenünk. - oké, teljesen átvettem a vezetést, remélem nem érzi megalázva magát Aiden. Nem szóltam senkinek, arról amire megesketett. Nem mondtam el, hogy akkor este Ő volt az aki megtámadott. Aggódtam a tizenhárom diák élete miatt. De ez az idióta megint itt van, megint nálam jelent meg. Nem érdekel nem hagyhatom, milyen ember lennék ha megint futni hagynám?

©



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Hétf. 27 Okt. 2014 - 20:34


Aiden & Lily & Seth


Egy kis életet csempésztem az unalmas várakozásomban, Aiden parancsára eltettem láb alól pár idétlen barmot. Az utóbbival meggyűlt rendesen a bajom, még el is hopponált minket, mielőtt végső kenetet adhattam volna neki. Hogy hova vitt? A franc se tudja, érkezésemkor lerobbantottam a fejét neki. Aiden és Lily a közelben voltak, nagyon közel, alig 3- 4 méterre. A mester felismert és a gondolataimban matatott, viszont nem mondtam vissza semmit neki. Felszólított amolyan jófiú módra. Köpök én az ilyesmire.
- Hányszor hallottam én ezt már?! Nektek Roxfortiaknak folyton ugyanarról csorog a nyálatok. Csak a szátok jár! Mit tudtok tenni ellenem? Szart se! - Nem vagyok én egy büdös paraszt, jobb napjaimon még a csillagokat is szívesen lehozom bárkinek, és képes vagyok előadni a tökéletes úriembert  egy szem öltönyben, de eme cselekedet viszonylag nagyon ritkán kísért meg. Nem volt különösebben hangulatom ahhoz, hogy olyan cizelláltan fogalmazzak, amit az emberi fül is képes befogadni, így sokkal egyszerűbb és érthetőbb, nem merülnek fel olyan pontok, hogy esetleg nem fogalmaztam elég világosan. Azt kapom, amit hallani szeretnék és ezzel Aiden is nyilván tisztában van. Jogi személlyel az Ördög se kezd szópárbajba, mert ők bizony úgy tudják forgatni a szavakat, ahogy csak szeretnék. Vagy ahogy a világ szeretné. Ahogy ÉN AKAROM!
Figyelem, hogy Aiden maga mögé húzza Lilyt, a lány fél tőlem, de mégis veszi a bátorságot és pálcát emel, rám! Hirtelen a lány hangja csendül a füleben, a pálcám a földön köt ki, én pedig hátra csúsztam 1 – 2 métert biztosan. A büszkeségem keveredik értetlenséggel és finoman sértett daccal.
- Mégis mit művelsz!? - szavaim hűvösségében mégis van valami árnyaltan támadó él a "szeretett" nő felé. A kérdésem súlya, a ki nem mondott mögöttes tartalom mázsás valóságként zuhan közénk, miközben tekintetem egy pillanatra sem tágít a lányról. Hogy tartok-e az egésztől? Nem mondanám. A rám jellemző, szinte már kiakasztó higgadtsággal várom ki. Üvöltenék? A világgal. Roxforttal, mely elszakított Aarontól,  és ezzel ebbe a helyzetbe sodort. Amit soha nem is bántam meg! Szólott a morcos leány, én pedig nem tudom a szavai hergelnek-e, vagy én lovalom bele magamat az egészbe, s keresek kétségbeesetten kapaszkodókat, mint a fuldokló, aki már pusztán a gondolattól is pánikol, hogy a feje felett vajh mely pillanatban fognak összecsapni a hullámok. Önző módon ragaszkodom hozzá, vagy inkább az emlékéhez? Hirtelen egy bilincs kapja el a lábaimat, lepillantok, szavai, melyek olyan édesek, csupán csak torz, őrült vigyor szalad „fájdalomtól” ittas arcomra. Hát gúnyt űz még most, ilyen helyzetben is belőlem ez a bolond lány?! Hihetetlen, hogy még mindig ilyen vak és idealista ez a nőszemély. Semmit nem tanult az évek alatt és nyilván a társai sem... nyugodt szívvel rántom hát a Pokolba mindannyiukat magammal. A mesteremre nézek, játssza még a jóságos tanár kapcsolatot a kislánnyal, megoldom a dolgot.
 
- Szörnyeteg?! Ez minden? És? Mi lenne, ha ezt a szót, fokoznád?! Nah, az lennék ÉN! - Hangomból maró, megvető gúny tükröződik. A mágia ami általam felszabadul, halálfagyasztó, kínzó és félelmetes egyszerre.  Nem kell pálca se hogy ez feltőrjön belőlem! Most komolyan... ez a legnagyobb problémája? Hogy veszélyes vagyok? Mert nekem marhára nem. A büntetés nem is lenne büntetés, ha nem érezné az ember a súlyát, nem igaz?  Nem fogok meghátrálni, ha neki ez kell, megkaphatja!
- Meggondoltad a cselekedeteidet kislány? - hangomba némi szórakozottan gunyoros él vegyül, pedig rohadtul nem élvezem az egész helyzetet. De ha Evans kiabálni akar, hát kiabáljon. Megütni? Csak tessék! Szidni a felmenőimet? Megteheti, bár a helyzeten ez aligha változtat, azt hiszem. Ó, ezt a filozófiát, beszarok... Keresztbe le kéne szarnom mindezt, és hogy miért nem teszem?
- Lidérce vagyok az álmaidnak!! Lidérce vagyok az életednek!!!  - hangom nyugodt volt, mégis pár fokkal hangosabban dörrent rá, mint az átlag hangszínem. Csak azért, hogy rettegjen! Párat fordítok a nyakamon amit hangos ropogás követ és talán üzemkész is lennék. Nincs "ugyan már", ha ki akarok bukni, akkor kibukok, méghozzá pontosan itt és most. Egy-két napja már nem alszom olyan sokat, kezdek visszatérni a saját ritmusomba, bár még azért odébb vagyok tőle. Hát én menten magam alá szarok! Nyuszi! Baszki, Jó tudni, hogy csak okkal szívat. Csak mert előzőleg majdnem kinyírtam, meg a 13 kölyökkel fenyegettem, tuti ezért van kiakadva. Most meg mutatja hogy nagy menők közé tartozik. Ezt jó tudni. Nem, nem jó tudni, mert kurvára semmin nem változtat, ennél a mellbősége is hasznosabb infó lenne, tudnám, mit vegyek neki karácsonyra! Azt pedig bőségesen volt időm megtanulni, hogy az életben semmi sincs ingyen, nekünk pedig dönteni kell, megfizetjük-e valaminek az árát, vagy kidobjuk a picsába. Annyira fair tudok lenni néha, hogy magamra se ismerek! De most egy embernek már legyen annyi előnye, hogy tudja, mire számítson, ha valami hülyeséget tervez ellenem. Sajnos nem arról vagyok híres, hogy újabb meg újabb esélyeket adok a másiknak az életben maradásra, így is kapott egyet, vagy él vele, vagy nem, de ha az utóbbit választja, akkor ennyi volt. Aidenre  mutatok, ravasz és sunyi mosoly ömlik szét a képemen.
- Én vagyok az, aki a napot a pokolba süllyeszti, és új világot épít. Mindenki megismeri a félelmet. Tudni fogják, hogy ki vagyok, kinek a nevében járom a földeket. Ismerni fogják minden lépésem…és messzire elkerülik őket. Kegyetlen leszek azokkal, akik megkérdőjelezik küldetésem sikerét. Végzek azokkal, akik az utamban állnak. -  sehol se lenne a világ, ha csupa engedelmes pincsi lakná. Olyanok is kellenek, igaz, de ha már van választási lehetőség, miért ne válasszuk azt, ami buli? Az élet arra való, hogy elégjünk benne, és ha már égés, hát tegyük a legnagyobb lángon. Nem igaz?
- A sötétség fog uralkodni a földön, az új világ magvai lassan kinyílnak, kiteljesedésekkor pedig behálózza és eltörli mindazt, ami a régi világ mocskából maradt. Nem marad semmi, ami tönkretette a világot, megrontva az embereket és korcsokká süllyesztette őket. Korcsokká, amelyeknek egyetlen céljuk a túlélés. Mint a patkányok a léket kapott hajón, úgy kaparják magukat a lehető legmagasabbra, ám végül... - pillantok élesen a lányra, hogy érezze a legnagyobb poklot a szavaimból áradni. - ...őket is eléri a víz, a pusztító áradat.





••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:  Music:    Hangulat   Note: Tisztára mint egy agymosott XD  

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Hétf. 27 Okt. 2014 - 21:39


Aiden & Lily & Seth


Mondhatom profi vagyok egy pillanat alatt megéreztem, hogy valami baj van. Éreztem, hogy valaki hopponált. De miért hopponálna valaki, pont a jóság szentéjébe? Ki lehet ilyen ostoba? De komolyan semmi haszon sincs abban, ha ide jön.
Egy mozdulattal magam mögé toltam Evans kisasszonyt. Onnantól kezdve pedig figyeltem a körülöttem történő dolgokat. Mivel a lány itt van fokozottan óvatosnak kell lennem, nehogy olyan varázslatot használjak, amit nem kellene.
Mikor megpillantottam a fiam azt hittem ott helyben fogom megfojtani. Viszont inkább csak szolidan hordtam le gondolatban miután szétloccsantotta az utolsó ember fejét, akit ki kellet iktatnia.
Ekkor azonban olyan dolog történt amire nem számítottam. Evans kisasszony beindult. Elém állt és szó szerint letámadta a fiamat. Persze ezt Seth nem bírta szónélkül és muszá volt neki odaszólnia a lánynak.
Most fogok megőrülni ez még mindig szereti a lányt. Nem igaz. Nem elég bonyolult már így is a helyzet? Nem Sethnek kell még rá tennie egy lapáttal. Gratulálok most aztán minden simán fog menni. Na meg ahogy az a mesékben van.
Ajj-ajj Seth nem kellene itt erőt demostrálni. Tudom én, hogy milyen erős vagy a lánynak meg nem kellene tudnia, hogy mit rejtesz magadban. De persze beszélhetek én egy szerelmesnek. Körülbelül ugyanott tartok, mintha a falnak mondanám.
Kicsit visszás a dolog, ahogy itt ijedt arccal némán állva figyelem a két gyerek vitatkozását. Közben pedig dagadok a büszkeségtől és élvezem ahogy ezek egymást nyúzzák. Ha már meg kell játszanom a jófiút, akkor legalább had élvezzem egy kicsit.
Ugye nem gondolta komolyan Evans kisasszony, hogy én fel fogom adni a fiam az auroroknak? Ostoba kis liba. Attól eltekintve, hogy kitűnő az átlaga olyan hülye, mint a sajtkukac. Még Rex is ezerszer többet tud nála az életről.
Bármennyire is élvezem a műsort és hallgatnám még ahogy a fiam konzultál Evans kisasszonnyal itt az ideje jó tanár módjára véget vetni a beszélgetésnek. Elvégre egy jó tanár nem hagyná, hogy egy kislány szembeszálljon egy ilyen gyilkossal, mint a fiam.
- Ugye nem meg akar ijeszteni az úr? Mert az nem fog menni! Nem félek egy gyerektől. Magának segítségre van szüksége. Senki sem tesz ilyet, akinek ép az elmélye! Ha abbahagyja az ellenkezést talán még segíteni is tudunk magán.
Ezt komolyan én mondtam? Hányingerem lesz magamtól. Nem sokáig fogom ezt kibírni. Utálok jófiú lenni. Most is túlbuzog bennem a Noir vér. Uralkodni akar és rossz lenni. Mondjul megkínozni picit a mi kis sárvérűnket.
~Nem Aiden most jó gyereket kell játszani. Nem szabad bántani Evanst hiába akarod annyira.~ Korholom magamat. Igyekszem minél jobban visszafogni az indulataimat. A lánynak nem szabad semmit sem észrevenni.- Na most már elég volt ebből az ostoba játékból! Evans kisasszony tegye le az urat és gondoskodom róla, hogy ne tudjon elmenni. De ha itt valaki segítséget hív az maga lesz. Nem hagyhatom egyedül egy ilyen veszélyes személlyel. Én megtudom magam védeni, de maga még nem elég felkészült. Úgyhogy tessék hátrébb lépni!
Vártam pár pillanatot. Hátha lesz olyan okos, hogy magától elengedi Sethet. Na igen álmaimban talán lesz a jóság palántáknak esze. De nem itt. Alig észrevehetően ráztam meg a fejemet. Majd gyorsan a fiamra emletem a pálcám.
- Accipite uxores! Silencio! Maga csendben marad! Evans kisasszony maga pedig hozzon segítséget. Vagy akár megvárhatja, amíg én elintézem az úr szeszéjeit és együtt megyünk vissza a kastélyba.
Miért merem lefogadni, hogy az utóbbit választja. Egy néma átokkal a romok falához szögeztem Sethet. Hiába nem akarom bántani az inkognitót meg kell tartani. Na jó ezt már elrontottam, mert ha rendesen akartam volna csinálni, már vagy tíz auror lenne a nyakunkon!
Most viszont úgy csinálom, hogy ne lehessen azt mondami, hogy rossz vagyok. Viszont eszem ágában sincs bevinni Sethet a kastélyba. Akkor inkább itt kiütön vagy csinálok valami balhét, hogy el tudjon lógni Evanst meg majd elintézem utána.
Vissza az elejére Go down
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Kedd 28 Okt. 2014 - 11:00

Lily & Aiden & Seth

A köd ami teljesen ellepte az elmémet szép lassan kezd kitisztulni. Talán azért, mert Seth-et sikerült a dühtől ködös fejemmel a sarokba szorítani. Nem is értem hogy sikerült, hogy lett ekkora bátorságom ezt megtenni. Tényleg a düh sok mindenre képes az emberrel, most már én magam is tapasztalhattam, pedig sosem tudtam elképzelni hogy ilyenre képes. Ahogy a köd elhagyja a fejemet, a látásom vissza tér, minden kitisztulni látszik a környezetembe. Ismét tudom, hogy hol vagyok, a romoknál ahova Aiden tanár úr hozott. Tudom, hogy ott van a földön megkötözve Seth, akit vagy megkínozni, vagy megölni akartam hirtelen haragomba. Az utóbbi találkozásunk után megfogadtam, ha vissza meri tolni a képét a birtokra, és megint én találom meg, nem fogja megúszni. Az már túl sok lenne. És lám megint itt van. Meg amit csinált ... jesszusom, Lily ne néz oda. Próbálom a tekintetemet csak Seth-en tartani, már a biztos kezem remeg, úgy tartom felé a pálcámat. Nem mondom, hogy nem félek, mert rettegek. A kezemen is látszik, és az arcomon legördülő könnycseppeken. Seth megint csak mint legutóbb köpi ki a szavakat felém. Már kínomba elnevetem magamat.
- Múltkor se hatottak meg ezek a beszólások,most se fog. És jó lenne ha nem verses köteteket reggeliznél. - a hangom épp úgy remek, mint a pálca a kezembe. A múltkor után még jobban félek tőle, de itt van Aiden nem kell félnem. Elkaptuk, most szépen kivárjuk az aurorokat. Kipattan a szemem, ahogy meghallom a tanár utasítását.
- Tegyem le??? Nem látta az imént mit művelt ??? Ott a földön !!! Egy ártatlan ember, szétrobbant fejjel !!!! - nem éreztem, de hallom ahogy üvöltök, hisztérikusan, és teli pánikkal. A tekintetem végig Sethen van, Merlinért se venném le róla a szememet. Valamiért úgy érzem, ahogy elnézek ő köddé válik. Erre is képes lenne, nem? Miért én menjek a kastélyba segítségért ! Elvileg tudnak a felnőttek valahogy üzenni a minisztériumba, riasztani! Hallottam ezt egy patrónussal is simán megtudnák csinálni. Én nem tudok még tökéletes, fejlett patrónust létrehozni, de szerintem a tanár úr akarna. Azt hiszem csak elakar küldeni a helyszínről, és a jelenlegi állapotomat figyelve, lehet kicsit jó ötlet lenne. A bal karommal letörlöm a könny cseppeket a szememről, hogy ne akadályozzanak meg a látásban.
- Bemegyek a kastélyba, hívom Dumbledore Professzort, ő hívja az aurorokat. - mondom nyomatékosan, minden szót jól megnyomva Seth felé, hogy tudja nagy bajban van, és hiába köpi ki a szavakat egy verses könyvből, attól még nem lesz nagyobb ember. Tényleg mennék, rohannék a kastélyba, de a lábam szó szerint gyökeret eresztett. Mély levegőt veszek, szinte fújtatok mint egy bika. Leeresztem a pálcámat, majd nagy nehezen a tanárom felé fordulok.
- Sietek vissza, de tényleg ne becsülje le. Volt már vele szerencsém találkozni, erős és eléggé kegyetlen. Bármit megtesz. Könyörgöm vigyázzon. - EVAND NE! MARADJ!

©



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Kedd 28 Okt. 2014 - 18:53


Aiden & Lily & Seth


Mondjuk megnézném, arra mit reagálna, ha tényleg sikerülne valami csoda folytán összetörnie rothadt kis szívem és könnyekre fakasztani. Szerintem mi az életben nem leszünk egy hangulati hullámhosszon egymás társaságában, inkább egymás ellentétes tükrei. A lányt nem úgy szeretem, mint legtöbben azt vallják. Én birtokolni akarom őt. Rongyként, bábuként, melyet oda pakolok ahová akarom. Birtoklási vágyam pedig egyre erősödik, de lehet ez csak a fájdalom az oldalamban. Lily lebilincselte a lábam, elvette a pálcám, Aiden mester pedig lekötött és a falnál ücsörgök a földön. Micsoda páros, te atya ég. Az fix, ha nem tetszik neki, akkor meghal, ennyire egyszerű. Könnyek gördülnek le arcán.
Ez is addig okés, amíg én szórakozom, Aiden zabos. Fordítva nagyon nem buli.
Evans szavaira kedvem lett volna szkeptikusan felvonni a szemöldököm, de nem tettem, mert ha valamit, azt bizony faszán megtanultam, hogy mindig van rosszabb. Nem csak szerzet, hanem helyzet is. A kérdés, hogy tud-e még bármelyik újat mutatni - a halálon kívül. Az erős győz, a gyenge meg , ha nem tud gondolkodni és belátni,amit kell, elhull. Tiszta sor, én pedig szeretem az ilyen tiszta ügyeket, nem kell agyonbonyolítani mindent. Van sokkal rosszabb?
Lily Aiden felé tett kérdésre ravasz és sunyi mosoly ömlött szét a képemen, szinte láttam, ahogy magában reménykedik, hogy csak pár napos kis vendég legyek itt, akivel utána a büdös életben nem fut össze. Hát, most már mérget vehet rá, hogy csak azért is belém botlik még, hiába, imádom annak az ellenkezőjét tenni, mint amit remélnek tőlem, az arra kapott reakciók sokkal szórakoztatóbbak. A félelme energiaként hatol belém, szinte feltüzel… oly sok ez a rettegés szaga. Meg lehetne fogni.
Miért... miért van ez? Ez az egész szarság, ami elüldözi, minek kellett mindez? Miért nem volt jó minden úgy, ahogy? Az egy dolog, hogy én a saját módszereim szerint azt teszek vele, amit akarok, de parancsra, a műsorért, akaratom és kívánalmam ellenére szolgálni... Hányni tudnék. Egy pillanatra suhan csak át rajtam valami egészen ismeretlen, megfoghatatlan erő, mikor látom… leereszti a felém tartott pálcát. Két éle van ennek a „pengémnek”, mint oly sok másnak a világon. Igen, hiszek Istenben. Nem, nem hiszem, hogy az az Isten bensőnktől külön való volna. Azt hiszem, hogy bennem él, és ha már bennem él, így tekinthetem magam Istennek. Mert hiszek saját magamban, mi okom ne volna rá.  De ezek a szavak, melyek engem bombáz a mesterem felé… ért kíván. Engem csak ne vegyen egy kalap alá a gyengékkel…nem vagyok kegyetlen. Annál több vagyok.. Félmosoly, keserű képek, lenyelem őket, mást nem tehetek, mert az nem volna helyénvaló. És mégis, fojtogat, de csak egy kósza pillanatra érzem a szagát, látom eredményét, tartom elmémben a végkifejletét. Eressz, ez nem a Te időd. Újfent gúnyos mosollyal kell megjutalmazzam szájalása okán, és előre tudom, mennyire fogja gyűlölni ezt az arcomat akkor, ha majd újra látni fog. De várom, akarom, hogy gyűlöljön. Akarom, hogy lássa, vágyom, hogy lekaparja elégedett gőgömet az orrom alól. Ámbár ez magában hordozza annak a lehetőségét, hogy ő nem okozna fájdalmat, hogy ő valóban lehetne más, ő lehetne jó hozzám, és akkor én is jó lehetnék őhozzá. De ez abszurd, képtelenség.
Erőm, a mágiám megfagyasztotta lábamon a bilincset, semlegesítette Aiden kis kötözési bravúrját.
- Ez annyira szórakoztat. - jegyzem meg rutinos könnyedséggel, imádom, hogy míg számomra minden olyan egyértelmű, az ő bőre alól szinte tapinthatóan kúsznak elő a rettegés minden szinonimája, és nem félhet, retteghet mástól, csak tőlem. Válaszokat is csak tőlem kaphat, amiket akaratom szerint formálok, és a hatalom gyakorlásának eme formája forróvá pezsdíti a véremet. Lassan felállok és élesen Aidenre pillantok. Hűljön csak meg benne a vér, játszani karok kedvemre. De nem vele, hanem, pillantásom a lányra téved. Még mielőtt bárki bármit is cselekedhetne egy gyors mozdulattal termek Lily mellett és emelem újra a levegőbe, a ruhájánál fogva.
- Kedvem lenne betömni a szádat. De az túl könnyű és unalmas lenne. Mi lenne, ha a te fejed is… szét robbantanám? – hangom akár egy szívbe csapódó tőr, mely mérgezett minden szótól, mely neki csapódott. Mit tud tenni ellenem bárki is?
Kiveszem a kezéből a pálcám, ellenkezhet az se zavar túl sok vizet, majd Aiden felé tartom és egy robbantást intézek közvetlen jobb lába mellé, vegye figyelmeztetésnek, a következőt nem tévesztem el. Gyűlölöm mikor pocskondiáznak, főleg amikor nem is ismernek. Kicsapta a biztosítékot a kislány.




••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:  Music:    Hát...   Note:   

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Kedd 28 Okt. 2014 - 23:49


Aiden & Lily & Seth


Istenem ezek a mai gyerekek miért nem fogad szót egyik sem? Miért megy mind a saját feje után? Nem tanulták meg elégszer, hogy abból csak baj lesz, ha a saját fejük után mennek. Egyik se normális. Komolyan ez már fáj.
- Igen azt mondtam tegye le! Látom ott a halott, de nem tud vele mit kezdeni! SZÓVAL TEGYE LE MOST! - Mondom teljesen komoly hangal egy kicsit hangosabban az átlagos hangerőmnél.
Mivel nem hallgat rám így képtelen voltam kivenni a kezéből a dolgot. Két varázslatom műve volt csak, hogy Seth a fal mellett összekötve csücsüljön. Persze nem a legjobb módszereket alkalmaztam. Nem tehetek róla nem értek a fehér mágiához.
Evans kisasszony belement, hogy elmegy segítségért. Remélem nem gondolja komolyam, hogy hagyni fogom, hogy messzire jusson. Nem, nem ahogy elég távol ér kiütöm. Valahogy Sethnek is meg kell lógnia.
Márpedig erre most csak rajtam keresztül van lehetősége. Nem tud máshogy eltűnni, csak ha én elsimítom a dolgokat. Igazából nélkülem innen tuti nem lenne képes meglógni. Ahhoz nem tud még elég mindent.
Hohoho… A fiam önállósult. De legalább könnyebb dolgom lesz hála neki. Azért csak sikerült egy kis minimális észt belenevelni abba az üres fejébe. Most büszke lehetek magamra. Mondjuk mikor nem vagyok az?
Evans kisasszony repül ruhánál fogva. Ha most nem lennék inkognitóban tapsolba nevetnék. Így viszont vissza kell fognom magam. Hopp robbanás a lábam mellett jó tanár módjára felkapom a lábam. Nah igen jól tudok jászani.
Láb vissza a földre. Rendben ennek itt és most vége lesz. Leszarom a jó Aident! Itt most ordítás lesz! Ki a fenét érdekli, hogy itt van Evans is! Ez a gyerek fenyeget. Márpedig én ezt nem viselem el. Lassan felemelem a fejem. Szemeim szikráznak.
- Tedd le a lányt most azonnal! - Ordítottam olyan hangon, ahogy csak vele szoktam beszélni. Vártam egy percet. Szavamnak nem volt foganatja így hirtelen felemeltem a pálcám.
- Diffract! - Ordítottam el magamat, mire Evansal együtt nekirepült a falnak. Nem tudom, hogy a kisasszony mennyire verte be a fejét, de hangja az volt. Viszont engem ez jelen pillanatban hidegen hagyott.
Egyenesen fiamhoz mentem. Megmarkoltam a ruháját, majd a falon olyan magasra toltam, hogy az arca az enyémmel legyen egy vonalban. Közel hajoltam hozzá, pálcámat pedig egyenesen az arcába nyomtam. Eluralkodott rajtam a düh.
- Mondtam neked valamit és ha én mondok valamit azt megcsinálod érted?! Azt a robbantást meg remélem nem fenyegetésnek szántad, mert ha kell megmutatom én neked hogyan kell rendesen fenyegetni!
Egy mozdulattal földhöz vágtam. A dühöm még mindig tombol. Érzem, hogy fel akar szabadulni. De nem szabad kiengednem. Az akkora pusztítás lenne, hogy képtelen lennék kimagyarázni. Pálcám még mindig rá szegeztem. Az adrenalin nem hagyja, hogy lenyugodjak teljesen.


Vissza az elejére Go down
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Szer. 29 Okt. 2014 - 10:49

Lily & Aiden & Seth

Épp belenyugodtam, hogy tényleg igyekezni kéne segítségért, mikor Seth valahogy kiszabadul. Nem hiszem el, ez tényleg maga az ördög, hogy a fenébe csinálta? Sok reakció időm nem maradt, mert nagyon gyorsan történnek a következő események. Seth megragad a ruhámnál fogva, és felkap. Ez ismerős, a múltkori találkánkkor is ez volt. A dejavu érzéstől kirázz  a hideg, mintha újra élném a múltkorit. Félek tőle, most már biztos nem fog elengedni. Nagyon remélem, hogy Aiden nem csak a történelemhez ért, hanem segíteni fog rajtam, és jól tud küzdeni. Le kell győznünk Seth-et. Ketten egy ellen már csak hatásos, nem? Ki is veszi a kezemből Seth a pálcáját. A beszólásaira, fenyegetésére pedig nem reagálok, csak kapálózok, és próbálok kiszabadulni a fogságából. Nem lehet valaki ennyire erős, a fenébe! Seth fenyegetően a tanárom lába előtt robbant, aki erre ideges lesz. Próbálok közbe aktívan kiszabadulni, de tényleg meg se kottyan neki, mit össze nem csapkodok. Közbe Aiden tanár reszelős, erős hangját hallom, meg ahogy rá kiállt Sethre, hogy engedjen el. Még én is össze rezzenek. Viszont természetesen Seth nem enged el. Majd egy igét mond el, hirtelen felse fogom mit, csak azt érzem hogy repülők nagy erővel, és neki vágódom a falnak. A fejem olyat reccsen... au...
Mikor magamhoz térek, csak annyit látok, homályosan hogy Aiden Seth
felett áll, és eléggé fenyegetően néz ki. Nem hallok, a fülem sípol, ha bármit is beszélnek, semmit nem hallok belőle. Fogom a fejemet, valami nedvest érintek. Remegő kézzel megnézem. A fejem vérzik, eléggé beüthettem. Majd szétrobban a fejem, úgy érzem.
- Aiden... - a hangom remeg, a kezemmel együtt. Nem hallom a saját hangomat, szóval csak remélem hogy elég hangosan szólítottam meg hogy meghalljon engem. Szédelgek, hányingerem van. Biztos agyrázkódásom van, de így meg sürgősen a gyengélkedőbe kéne kerülnöm. Mit szórakozik Seth-el. Kapja el, bénítsa meg, és menjünk a kastélyba! Próbálok felállni, de félúton vissza rogyok a földre, ez most nem fog menni. Csak intenzíven pislogva tekintek a két férfi felé, mintha a homályos látást kitudnám pislogni, persze eredménytelenül. Nem szabad elájulnom. Lily tarts ki.
- .. gye...ngél...kedő...- próbálom össze szedni magamat, remélem ezt is sikerült értelmesen elmotyognom. A látásom kezd kicsit tisztulni, de az erős fejfájásom nem. A hányingerem is még aktív, nagyon remélem nem fogom elrókázni magamat.

©



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Szer. 29 Okt. 2014 - 18:44


Aiden & Lily & Seth


Minden olyan gyorsan történik. Kiszabadulok Aiden varázslata alól, Lilyt a levegőbe emelem a ruhájánál fogva, mesterem pedig egy robbantást kap a lába mellé, ez fenyegetés. Megint nem tudom, hol vagyok, a hogyanok és ok-okozatok eltűnnek a feketeségben, Aiden hideg szavai visszhangzik a fülemben. Az elmém hátsó zugában. Mégsem veszek tudomást róla, csak Evanst figyelem rendületlenül, ahogy szabadulni próbál újfent. Egyértelműen csak szórakozok, leszartam az ilyesmit, ha valakit nagyon meg akartam kapni, és nehezebb esetnek tűnt, akkor ideig-óráig játszottam a jófiút, de túl sokáig nem szerettem alakoskodni, az nem volt az én pályám. Kárörvendő vigyor kúszott a pofámra, én aztán senki védelmére nem fogok itt kelni, ez errefelé nem így megy. Nem én vagyok a tisztesség mintaképe, de az a fajta sem, aki elhiteti valakivel, hogy minden rendben lesz, aztán a legváratlanabb pillanatban lecsap. Az iménti durvaságomhoz képest elég meglepő lehet, mert mintha az aktuális hangulatom fordult volna 180 fokot. Láttam, amit látni vágytam, hallottam, amit kértem. Félelem, nyami, ó drágaságom, hát ki hitte volna, hogy ennyire finom falat leszel. Tele vagy csupa, csupa jóval.
Abban a pillanatban csapódtam neki a falnak, együtt a lánnyal, kit elengedtem, hirtelen a mesterem ragadta meg a ruhámat és feltolt maga elé közvetlen. Szavaira megvillan tekintetem, süt rólam, hogy bármire képes lennék, és akarom is, hogy tudja, ha olyat tesz, ami nekem nem tetszik, akkor igenis ki fogom használni a helyzeti előnyömet. Egészen becsülendő amúgy, hogy próbálja uralni az érzéseit, de tudom, hogy igen könnyen visszatérhetünk a mester diák kapcsolathoz, szóval nem zavar a dolog. Most ellenfelemként kell tekintenem rá. Elenged és pálcát tart felém, Lilyre pillantok, aki valami érthetetlent kezd el motyogni, rossz bőrben van, úgy tűnik, ő még nincs hozzászokva a nagy erejű csapódásokhoz. Egy Lumos maximát idéztem közvetlen mesterem arcába és egyengettem meg kicsit arcát egy hatalmas jobb horoggal, kicsit a lendülettől odébb lépett, látását is megzavartam. Ezért még kapni fogok, de vállalom a következményeket. Mutassa meg hogyan is kell fenyegetni Noir módra!!
Ismét Lily elé léptem, fél térdre ereszkedtem mellé, pálcámat felé szegeztem, elég gyötrelmes látványt mutatott. A pálcám az állához szegezem, a vége fénylik. Fel emeltem állát, hogy szembe nézhessen velem, lássa azt a szempárt mely arra vágyik, hogy megölhesse egyszer, de előtte még el kell vele játszadozni.
- Tudod, mindez nem lenne, ha engedelmeskedtél volna a legelső pillanattól fogva. – hangom akár a beton, sziklaszilárdan és megbontatlanul hangzott. Lassan Aidenre pillantottam és felé szegeztem a pálcám. Mivel a fal mellett áll, egy pillanat alatt robbantok fel mellette egy fal részletet. Ami robbanáskor szerte szét potyogtak a hatalmas törmelékek, porfelhőt húzva fel közénk.




••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:  Music:   Bumm  Note:   

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Szer. 29 Okt. 2014 - 22:47


Aiden & Lily & Seth


Felgyorsulnak a dolgok, ahogy Seth kiszabadul a varázslataink szorításából. Már amennyire az enyémet lehet szorítónak nevezni, mert abban semmi komplikált nem volt. Sőt még ahhoz képest is gyenge volt, hogy fehér mágia volt.
Nem tehetek róla egyszerűen nincs érzékem ahhoz, hogy jó varázslatokat használjak. Nekromanta vagyok, vagy mi a szösz. Nekem lételemem az, hogy rossz legyek. Varázsolni is úgy tudok igazán.
Seth felemeli Evanst. Élvezi, ahogy a próbál szabadulni. Ahogy remeg. Retteg a lány csak feltüzeli a fiam. Nem tudja mit csinál a kis bolond. Minél jobban fél a fiú annál jobban megrészegül és mindent elkövet, hogy minél többet kapjon.
Hirtelen kapok egy robbanást a lábam mellé. Megfenyegetett! Elborult az agyam. Ohohoh… A szemem szikrákat szór! A vérem forrni kezd a Noir vér eluralkodik rajtam. Ilyenkor pedig meggondolatlan leszek.
Ráordítottam a fiamra. Persze meg se hallotta, már túlságosan élvez Evans szenvedését. Erre egy Diffract volt a válaszom, mire a gyerekek neki csapódtak a romfalnak. A lány akkorát koppant, hogy feje elkezdett vérezni.
Engem hidegen hagyott, hogy mi van vele. Megragadtam Sethet és a fal mellett szemmagasságba toltam. Most sokkal jobban hasonlítottam önmagamra. De látom a tanoncomon, hogy nem vesz komolyan.
Lehajítom a földre és pálcát szegezek rá. Nem is figyelek oda arra, amit Evans beszé viszont egy pillanatra azért oda fordulok. Seth ezt kihasználva egy Lumos maxmimával kisütötte a szemem és még egy jobb horgot is kaptam.
Két lépést hátrátam a lendülettől neki egyenesen a falnak. Arcomhoz nyúltam akkorát kaptam, hogy kivérzett a szám. Na nem mintha ez engem zavarna. Hidegen hagy a vér, de az nem, hogy ki miatt van. A gyerek túl messzire megy.
Látom ahogy Lilyt mellé térdel és hallom amit mond neki. De olyan, mintha nem is hallanám. Lassan már nem leszek képes visszafogni a bennem tomboló sötétséget. S inkognító ide, inkognító oda, megmutatom hogyan kell kesztyűbe dudálni.
Seth lassan felém fordul. Hirtelen nem tudom, hogy mit akar. Már annyira elborult az agyam, hogy a gondolatait se figyelem. Ekkor robban mellettem a fal. Ezzel hatalmas porfüggöny emelkedik közénk. Lehunyom a szemem, s mikor kinyitom már teljesen fekete. Vége a józan Aiden eltűnt.
- ELÉG! - Szavamra a porfelhő eltűnt. Láttam a fiamat és Evans jelentő erőköröket. Erősebben szorítom a pálcám. -Vestibulum! - Intek Evans felé. Ettől tuti elveszti az eszméletét, de ő annak fogja titulálni, hogy elájult.
- Inhibere! - Tüzes bilincs fiam lábán, s ugyanabban a pillanatban fejjel lefelé emelkedik a levegőbe. - Tenebrae Animam! Na ide figyelj Seth Whitford! Most azonnal visszamész a Noir kastélyba! Aztán kezdhetsz imádkozni, mint ahogy az a szentfazék anyád tette, mert nem vagyok jó kedvemben! Nem érdekel mit teszel ezzel a lánnyal, de ne akkor tedd, mikor én itt vagyok!
Figyeltem, ahogy az átkom hatására a fiam bőre egyre halványabb lesz. A Sötét lélek belülről kezdte el felfalni. Persze nem fogom hagyni, hogy végezzen vele, de ezt a fájdalmat még nekem is nehezemre esne elviselni. Leckének pont jó lesz.


Vissza az elejére Go down
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Csüt. 30 Okt. 2014 - 10:17

Lily & Aiden & Seth

Teljesen elvesztem a fonalat, egyszerűen olyan álomszerű minden ami most történik. A fülem sípol, a fejem majd széthasad, és halvány körvonalakban látok mindent, ami történik. Az adrenalin szintem ismét felemelkedik, ahogy Seth közelebb jön hozzám, és elkezd fenyegetni. Szót hiába pazarolnék rá. Mit tehetnék? Nem fogok neki könyörögni, hisz azt még élvezné is, nem kérdezem meg miért, mert a válasz egyértelmű: beteg, pszichopata... neki ez okoz örömöt, és ad neki élet erőt. Az ilyennek kár bármit is mondani, és a maradék energiámat nem fogom rá pazarolni. Öljön meg, máshogy ezt úgy se úszom meg. Amúgy is ha nem kapok kezelést nem sokára, lehet elvérzek, és amúgy is meghalnék. Legalább neki okoznék ezzel örömet. Fogalmam sincs hogy csinálja, hogy minden varázslatot kikerül. Lehet tényleg meg kellett volna ölnöm, de mi különböztetne meg tőle akkor? A jó vér most annyit ér, hogy én halok meg ő helyette. Nem tudom, nem látom, és nem is igazán érzékelem, hogy Aidennel mi történik. Seth robbant ismételten, és hatalmas nagy por felhő keveredik ettől. Elkezdek fulladozva köhögni. Majd ismét tanárom eszelős kiáltására leszek figyelmes, amit még így is meghallok, hogy sípol a fülem. Csak becsukom a szememet, és bármi is van ami irányítja az univerzumot könyörgöm neki, hogy küldjön valami felmentő sereget, vagy legyen gyorsan vége ennek az egésznek.
Sötétség.
Amikor felkelek arra leszek figyelmes, hogy a fejem már nem annyira hasad szét, oda nyúlok, és kötést érzek rajta. Pórbálok körülnézni, de minden homályos.
- Aiden? Valaki? -  nagy a porfelhő, senkit, semmit nem látok. De az biztos, hogy még mindig ott vagyok a romoknál. Nem a gyengélkedőn, amitől ideges leszek,mert normális ellátást mindig nem kaptam. Pedig kéne. Seth vajon még itt van? Nem, nem hiszem hisz akkor még nem élnék. Feltápászkodok, és dőlök az egyik falnak, várom hogy valaki jelentkezzen. Így egyedül sérülten, pálca nélkül nem fogok kikerülni az erdőből.

©



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Csüt. 30 Okt. 2014 - 17:09


Aiden & Lily & Seth


Létezik életveszély-addikció? Igazság szerint nem értem, hogy Lily mit keres itt,  a romantikus kis közös múltunk fényében, hacsak nem arra gondol, hogy majd megfosztom a földi élet mocskaitól... Meg akar halni? Vagy tényleg csak ennyire... egyszerűen idióta? Minden dühös szava úgy pereg le rólam, mintha vér helyett viaszban fürödtem volna az elmúlt években. Apám, Aiden  megtanította, hogy csak az olyanok véleményével foglalkozzunk, akik számítanak ebben a világban, ezen személyek száma egészen megcsappant.
És ez a kis Evans nem tartozik bele a rövidke kis listába. de valahol ez még jó is lehet, mert nem ismer, semmit nem tud rólam, csak azt, hogy veszélyes vagyok, de engem meg a hálát bármilyen kontextusban együtt emlegetni kész kabaré. Aiden szavai, mint valami undok, nyúlós-ragacsos takony kavarognak bennem, de nem vagyok hajlandó megragadni azt, vagy foglalkozni azzal, amit alattomosan felkorhad a dühéből. Legyen egy cél, egy olyan cél, amit ha nem érek el, tényleg beledöglök, mit nekem pár pitiáner oda-vissza csesztetése, vagy a gyermeteg kis civódások egyesekkel! Ugyan már!
Ez...Pontosan ez!!! Nekem ez kell. Ettől érzem, hogy élek, ettől válik minden élesebbé, minden perc értékesebbé, ez hajt. Mert meg akarom állítani abban, hogy célt érjen, és talán nyikhaj kölyök korom óta először nem azért, hogy egy elismerő biccentést csikarjak ki, vagy másnak megfeleljek. Hanem mert lekezelnek. Mert provokálnak.  Ösztönző, amiért gyűlölöm azt ahogy Roxfort kezel, ugyanakkor a teremtett helyzetet nem leszek rest a javamra fordítani.
Meg foglak ölni, mert lenéztél.
Hirtelen Lily eszméletét veszti. A lábaimat hirtelen elkapja valami, pár pillanat múlva már fejjel lefelé lógok a levegőben Aiden előtt. Valamit mond, a felét értem csak belőle, mivel dühös vagyok és a félelem melyet elnyertem Lilytől, drogként hatott rám. Szó szerint!
- Eresz el! Azt mondtam ERESZ EL! ERESZ EL!! - Ordítottam rá haragosan, eldöntve ezzel akaratlanul is, hogy inkább a dühnek engedek teret, az barátibb, de csak a lány félelme adott efféle kábulatot, amolyan se kép se hang stílusban. Félnem kellett volna, mert minden oka megvan, hogy kicsináljon, ehhez képest szinte izgatott lettem. Ölni akartam, bárki is legyen az, de halnia kell. Ekkor tudatosult bennem egy hirtelen erejű fájdalom, eddig fészkalódtam, szabadulni akartam, de ledermedtem a fájdalomtól, tekintetem reszketett, ez sokkal erősebb kin, mint a temetős incidens utáni. Ez rettenetes és elviselhetetlenebb. Lilyre pillantottam, a pálcám a mesterem felé emeltem, izmaim megfeszültek, elsápadtam, a szívem egyre jobban kalimpált, néha már nem is éreztem, hogy dobogna. A pálcám hirtelen elengedtem és a földre esett, felordítottam a fájdalomtól, hangom keserű volt és fájdalomtól ittas. Majd minden elhalkult  körülöttem, csak egy szót tudtam kimotyogni.
- A-pa... - a szemeim fennakadtak és elsötétült minden, csak a fájdalom tombolt bennem.  




••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:  Music:   Bumm  Note:   

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Csüt. 30 Okt. 2014 - 22:38


Aiden & Lily & Seth


Ennyi volt Aiden Noir józan esze elszállt. Nem érdekelt már az inkognítóm, sem az, hogy Evans jelen volt. Az egyetlen dolog, ami érdekelt az az volt, hogy megtanítsam Sethet kesztyűbe dudálni. Elpattant bennem az a bizonyos húr.
A gondolataim elszálltak. Már csak a gonoszság volt bennem a tiszta Noir vér. A gyilkolni vágyó örök szenvedést kívánó vére a családomnak. Most pedig a fiammal akartam megértetni, hogy velem nem szabad így viselkednie.
Tudnia kell hol van a helye. Tudnia kell meddig szabad elmennie. Jobb ha tisztában van vele, hogy ki is a főnök a családban. Velem nem szemtelenkedhet. Az van, amit én akarok és akkor amikor én akarom.
Fiam egy kis kizökkentés után Evans mellett termett. Láttam rajta mennyire vágyik arra, hogy a lány szenvedését nézze. De most nem fogom neki megadni. A robbantásal már túllőtt a célon. Minek hatására előjött az igézők szeme.
Evanst egyetlen varázslattal ártalmatlnítottam. Majd minden maradék figyelmem Sethre fordítottam. Pálcám hirtelen lendült. Fiam fejjel lefelé lógott a levegőben. Kapálózott, mint a partravetett hal.
- Álmodban! Ott maradsz, amíg meg nem tanulod, hogy velem nem ellenkezel! - Ordítottam túl a kiabálását. Ahogy mindig szoktam mikor túlvet az ideg és nem tudom visszafogni magam.
Az ösztöneim akaratom ellenére cselekedtek. Úgy tűnik a pecsét nem volt elég neki, hogy megtanulja mit hogyan kell csinálnia. Akkor majd a Sötét Lélek meg fogja neki tanítani. Azzal elég volt nekem is egyszer találkozni, hogy tudjam jobb lesz nem megkockáztatni megint.
Seth megmerevedett. Bőre fehéredni kezdett. A Sötét Lélek elkezdte felfalni belülről. Evansra nézett, majd rám elemelte a pálcáját. Már vártam, hogy milyen varázslatot fogok kapni. Elkezdtem égni a harci vágytól.
Pusztítani akartam. Ölni, bármit, bárkit, bárhogy. Megrészegültem, ahogy mindig, ha megérzem, hogy élet és halál felett vagyok úr. Most is ez volt. Teljesen elöntött a vágy, hogy véget vessek annak az életnek, ami a kezemben van.
Láttam ahogy fiam izmai egyre jobban megfeszülnek. Szinte hallottam, ahogy a szíve egyre jobban felgyorsul. Éreztem, ahogy a Sötét Lélek egyre nagyobb teret nyer a testében. Minden alkalommal, mikor ezt a varázslatot használom, ugyanazt érzem.
Tekintetem eszelős, pálcám jobb kezemben szorítom és élvezem, ahogy szenved. Ekkor azonban kiesik a pálca a kezéből. Felordít. Az ordításban fájdalom és gyötrődés van. Ettől csak még jobban akartam, hogy szenvedjen.
Figyelmem csak rá összpontosult. Arcát figyeltem, amin a fájdalom tükröződött. Ekkor azonban olyan szó hagyta el ajkát, amitől megdermedtem. Apa… Még sose hívott apának. Egy pillanatig levegőt se tudok venni. Visszatér a józan eszem!
- Vége! - Ordítom el magam. Ideges lettem. Felfogtam mit vittem majdnem véghez. A következő pillanatban már a földön volt a fejét az ölembe fogtam. Látnom kell mennyi ereje maradt.
Mindig elkápráztat. Könnyen fel fog épülni, csak egy kiadós alvás kell neki. Lehunytam a szemem és hopponátam. A Noir kastélyba, a szobájába. Befektettem az ágyába. A pálcáját a szekrényre raktam. Majd megálltam az ágya mellett.
- Vigyázz a fiamra Rex! Ne legyen semmi baja. Most pedig én jövök. - Egy gyors Sektumsempra a fejemre és kész is a kiütés. Mire visszahopponálok pont jó lesz. Még egy pillantást vetettem a fiamra, majd hopponátam.
Az erdőben Evans ugyanott feküdt, aholva Seth ledobta. Gyorsan bekötöttem a fejét egy odavetett igével. Majd nagy porfelhőt csináltam. Egy kis robbantással. A lány hamarosan magához tért és a falnak dőlt.
Lassan bicegve és a véres fejemet fogva mentem oda hozzá. Még nyögtem is egy kicsit, mintha most tértem volna magamhoz. Mikor mellé értem kezem a vállára raktam. Majd óvatosam felsegítettem a földről.
- Jöjjön Miss Evans! Jobb, ha bemegyünk a kastélyba. Nem tudom mikor tűnhetett el a gyerek, de engem is kiütött. Azt hiszem amint tehetem szólok az igazgatónak, hogy nézesse át a Rengeteget.
Mondtam lassan megindulva a kastély felé. Fejemben még mindig fiam szava visszhangzott. Sose gondoltam volna, hogy ki fogja mondani. S bámennyire is haragszom rá, most valahogy elpárolgott a dühöm.


Vissza az elejére Go down
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Pént. 31 Okt. 2014 - 11:36

Lily & Aiden & Seth

Meg könnyebbülve látom meg a lassan közeledő Aident. Majd meglátom, hogy megsebesült. A por felhőtől nem látok semmit, szóval csak remélni merem, hogy valahol ott fekszik Seth. A kis ördög bennem úgy reméli hogy holtan. Viszont a józan eszem, és a szívem szerint az Azkabanban a helye. Látom Aiden vérzik, megsebesült, szóval végül csatáztak. Majd bejelenti, hogy eltűnt. Csak hebegni habogni tudok.
- Eltűnt? Megúszta? Már megint elmenekült? Még is hogy a fenébe csinálja? - igenis kivagyok akadva. Másodszorra találkoztam Seth-el akkor egy halom hullát hagyott szó szerint maga mögött. Most előttem robbantotta szét valakinek a fejét, ráadásul ketten voltunk ellene. Erre megint megszökött egy 17 éves fiú, egy felnőtt tanár ellen. Ideges vagyok, a kezemet ökölbe szorítva próbálom elnyomni. Már érzem, hogy a körmöm teljesen belevájódik a kezembe.
- Ilyen nincs, ez nem lehet igaz. Azt hittem elfog bánni vele, magának el kellett volna bánnia vele! - a hangom egy cseppet megütötte a magassági szintet, nem akartam üvölteni vele, de egyszerűen a düh ezt hozza ki belőlem, nem tudok mit tenni. Hirtelen felállok, és megtántorodom, a falnak támaszkodom, ez nem volt jó ötlet. Mély levegőt veszek, amire szép lassan vissza tér a látásom, és a szédelgés abba marad. Seth szabadon van, vagyis még simán elmegy öldökölni ártatlan embereket. Akaratom ellenére is erre lenézek a fej nélküli holttestre. Bekönnyezem, ki tudja ki volt ez. Lehet nem is varázsló, lehet mugli. De számít ez ? Biztos ellenkezett vele, nem voldemorttal volt, vagyis jó ember halt meg. De meg egy sötét varázsló se érdemel meg ilyen halált. Ez van én túl jó vagyok ehhez a világhoz. Ha ezt túl akarom élni, ezt a háborút, muszáj leszek megkeményíteni magamat. Tekintetem komoly lesz, majd rávándorol Aidenre.
- Én is beszélni akarok magával együtt Dumbledore-al. A gyengélkedő utána is ráér. Ez nem. - elmondok neki mindent, azt is, hogy előzőleg Seth volt az aki megtámadott a birtokon, és ismét ő volt az. Mindent elmondok, nem vagyunk biztonságban és fel kell készülnünk, ez már egyértelmű. És erről tudnia kel a Roxfort igazgatójának is és a mágiaügyi minisztériumnak is. A párbajszakkört meg be kell keményítenünk. Itt nagy csata lesz, de nem fogjuk hagyni magunkat.
- Siessünk, amíg tudom tartani magamat.- jelentem be, majd elkezdek vánszorogni kifele. Hát ez a sietség annyira nem fog sikerülni, mint gondoltam. Egyértelmű, hogy le kell nyugodnom, mert ez az idegeskedés nem segít az állapotomon, már pedig amíg nem beszélek Dumbledore professzorral nem fogok elájulni. Addig nem nyugszom amíg Seth-et nem kapják el a dementorok.

©



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Pént. 31 Okt. 2014 - 20:27


Aiden & Lily & Seth


A mesterem egy nagyot fontos leckének vetett alá, vele sosem szállhatok szembe. Lily a földön, én fejjel lefelé ordítottam a fájdalomtól, ami gyorsan zabálni kezdett belülről. Rettenetes kin, egy apró szó és a néma sötétség mely elnyelte az időt.
13 órával később… Jég van mindenhol, az egész város jégbe fagyva, az emberek a halálra rémült arcukkal… Ez ránt vissza a valóságba és ülök fel hirtelen az ágyon, közben az izmaim megrándulnak, a fájdalomtól összerándulok, egy apró hang hagyja el számat. Itthon vagyok. Miért? Rex az ölemben figyelt, majd épp rohanni készült, jelenteni a mesternek ébredésemről, de gyorsabb voltam, megragadtam az állatot és magam elé tartottam.
- Nem mész sehova, még nem kell tudnia róla….- Bele is telik néhány pillanatba, míg sikerül feldolgoznom a megrázó felismerést, hogy majdnem a halállal hozott össze a sors, és arra is fogadni mernék, hogy ez még mindig a makacs, engedetlen, őrült  korszakom eredménye...
Úgy elmondanám neki, hogy az eddig együtt  leélt életünkhöz képest milyen rövid idő alatt mennyire fontossá vált. Ragaszkodom hozzá…
Nem bolhapöcök hátán a pattanás vagyok, álljon meg a menet! Bár szeretem amikor alábecsülnek, minden pénzt megér, amikor később realizálják, hogy mekkorát bakiztak, néha elő tudom adni a báránybőrbe bújt farkas szerepét, de akkor ott nem tudtam…az adrenalin tombolt bennem, a vérem sebes folyamként zubogott ereimben. Jobbnak tűnt, mint a vadászat, mert nem béna vad volt előttem, hanem ellenfél, igazi, ráadásul olyan, akiben tényleg van erő. Amennyire agresszív és harcias voltam, annyira felpörögtem és a magam módján boldog is voltam…  Lehet valakinek ez elcseszett dolog, de semmi se volt nagyobb dolog a világon, mint néhány erőssel tengelyt akasztani, de úgy igazán, véresen, minden finomkodás nélkül! Bár én meg a finomkodás két külön bolygón élünk...ezt a kislány is megtapasztalhatta pár órával ezelőtt.
- Hol van a mester? – kérdeztem Rexet, miközben tudtam a választ, olyan természetes és nyugodt hangnemben, mint ha az elmúlt néhány órában épp egy tál keksz mellett teáztunk volna, nem pedig egymást gyilkoltuk volna Lily Evans jelenlétben. Akivel még össze akarok találkozni és elkapni... A Roxfortban igazgatja az ügyemet.
Nem lenne inkább egyszerűbb ha be vitt volna? Vagy ha tényleg...megöl? Nem lenne gondja se, bár akkor elég unalmas napoknak nézne elébe.
Egyszerűen felcsigáz az életveszély lehetősége, így vagyok bekötve, szar ügy. Akkor azt hittem elsőre, hogy végem, kinyír, de nem ez történt. Egy hirtelen jött felindulás, hogy újra látni akarom a lányt, nem értem, miért is fél tőlem, miért is gyűlöl engem egyszerre, kipattantam az ágyból, de vissza is ültem rögtön, a fájdalom nem engedett el, rá szorítottam Rexre, véletlen. De hamar engedtem a szorításból, nem eresztettem... tudom mit tesz ha elrohan, hogy hova megy...  




••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:  Music:   Bumm  Note:   

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Vas. 2 Nov. 2014 - 20:47


Aiden & Lily & Seth


Azt hiszem egy életre szóló leckét adtam Sethnek. Ha ebből nem tanul, akkor semmiből. Fontos, hogy tudja attól függetlenül, hogy nagy az ereje, én vagyok feljebb. Én vagyok a tapasztaltabb és nekem van nagyobb erőm.
Fiamat Rexre bíztam. A Noir kastélyban biztonságban lesz. Ott senki sem érheti el. Nincsen olyan épeszű varázsló, aki be merné tenni a lábát a Noir birtokra engedély nélkül. Az az én felségterületem oda nem fog senki bemenni.
Legszívesebben itt maradnék vele. Megvárnám, amíg felkel. Sokkal jobb lenne, mint visszamenni a jóság szentélyébe, hogy elsimítsam a dolgokat. Azt hiszem megmozdult a lelkiismeretem, mert nem akartam egyedül hagyni a fiam.
De muszáj volt visszamennem. Persze megoldottam, hogy úgy nézzen ki, mintha engem is leütött volna Seth. Ráhangolódtam Rex érzékeire. Igaz tudom, hogy a görényem rögtön jönne jelenteni, de szeretném látni az arcát.
Tudni akarom, hogy rendben van. Most viszont megint Evansra kell figyelnem. Pontosan és jól kell jászanom. Meg se szabad sejtenie, hogy én vittem el a gyereket. Nem szabad tudnia, hogy mi köt össze a Whitford gyerekkel.
Fejemet fogva és nyögve mentem oda a kisasszonyhoz. Meg kell hagyni jól tudok jászani. Igaz látom a lányon, hogy pillanatokon belül robbanni fog, ha elmondom neki, hogy Seth eltűnt. Huhuhu… Ez nagyon vicces lesz.
- Igen, igen és nem tudom! De ne ordítson kérem! Sajog a fejem! - Na persze én meg a fejfájás. Egy pillanat alatt el tudom mulasztani, most meg nem is fáj, csak el kell játszanom.
- Ne beszéjen velem ilyen hangon! Csak nem használhatok tiltott átkot egy gyerekkel szemben! Mit tehettem volna! Nem vagyok auror! - Nem én sokkal jobb vagyok. Egy olyan varázsló, aki mindig kicsúszik a kezük közül.
A kisasszony szenved itt a felállással. Én meg röhögök rajta. Komolyan ez kész show műsor. Majdnem olyan jó, mint az auror kínzás. Olyan vicces, mikor azok szenvednek akik azt hiszik, hogy legyőzhetetlenek. Persze én meg amerikai vagyok.
Evans is ilyen lesz! Szívesen összetalákoznék vele akkor. Mekkora csetepaté lenne abból. Ennek a lánynak a temperamentumával kész élmény lenne harcolni. Milyen jól nézne ki, ahogy szenved. Huh, már a gondolattól is izgatott lettem.
- Előbb le kellene ápolni kisasszony, de ha ragaszkodik hozzá meghetünk egyenesen az igazgatóhoz. - Mondom egy vállrándítással. Hát nekem édes mindegy, hogy hova megyünk! Én így is úgy is hazudni fogok.
- Fogja meg a karom úgy könnyebb lesz! - Ajálom fel a segítségem. Persze nem olyan szívesen, hiszen legszívesebben a fiammal lennék a kastélyomban. Még most is hallom a fejemben, ahogy a fiam kimondta, hogy apa.
Sose gondoltam, hogy ki fogja mondani. Nem olyannak ismertem, aki egyszer el jut addig hogy ki mondja, hogy én vagyok az apja. Talán ezért nem is foglalkozok most Evans gondolataival, mert elfoglal az, hogy mi történt köztem és a fiam közt.


Vissza az elejére Go down
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Hétf. 3 Nov. 2014 - 19:57

Lily & Aiden & Seth

Komolyan, nem hiszem el hogy ez történik. Mintha egy rossz álom lenne, gyerünk Lily ébredj fel! Nem, túl intenzív a fájdalmam, ahhoz hogy igazi legyen. Ilyen nincs, hogy Seth megint előbukkant, megint előttem ölt meg valakit brutálisan, engem is bántott, és ismételten egérutat nyert. Ráadásul úgy, hogy egy tanár is velem volt. Nem, nem hiszem el, hogy semmit nem tudott volna tenni. Nem auror, de akkor is tud olyan bűbájokat, amivel tud támadni, lekötözni stb. Annyi minden esethőség van. Merlinre már alig várom, hogy bekerüljek az auror képzőbe. Mérges vagyok, komolyan vicces, de robbanni készülök. Mély levegőket veszek, próbálok lehiggadni.
- Elnézést, hogy felemeltem a hangomat. Viszont megértheti miért. Ez az ember másodszorra támadt meg, és ölt meg valakit a szemem láttára. Nem úszhatja meg, és még is... hogy tudott... - mély levegőt szippantok be, a hideg levegő átjár, kicsit ki is ráz a hideg.
- Mindenképpen Dumbledore igazgatóval szeretnék elsőnek beszélni. - nézek rá határozottan, a tekintetemmel mutatva, hogy semmi nem akadályozhat meg abban, hogy eljussak az igazgatóhoz, és ne tálaljak ki neki mindent. Felajánlja, hogy segít a menésbe, amiért hálás vagyok, de őszintén szólva kedves Aiden tanáromtól még mindig teljesen kirázz a hideg. Nem szívesen mennék hozzá a szükségesnél közelebb, de sajnos most az tény, hogy egyedül nem lennék képes megtenni a kastélyba vezető utat.
- Köszönöm. - közelebb megyek hozzá, majd belekarolok, a hideg ráz tőle szó szerint. Tudom, hogy paranoiás vagyok, de mindig nem bízom benne, és mindig nem hiszem el, hogy csak úgy letudta győzni Seth, és még ideje is volt elmenekülni. Inkább ne legyen igazam, és csak kezdjek ebbe beleörülni, hisz nagyon veszélyes lenne, ha tényleg egy tanár lenne az aki kémked a nagyúrnak. Miközben bicegünk a kastély felé az fejem majd szétrobban a folyamatosan változó gondolataimtól. Összeesküvés elméletek, rémület, harci tervek... Komolyan félek, már biztos, hogy a háború itt van a nyakunkon, mi meg védtelenek vagyunk. Változtatni kell ezen.
- Kérdezhetek valamit? - nem akarom kihúzni a gyufát nála, de akkor is, ha valami piszkálja a csőrömet nem tudok nyugodni. - Bármilyen jó ember is valami... ha olyan helyzetbe kerül, használhat a tiltott varázslatok közül, nem? Ha nincs más, és az életét kell védenie. - nem akarok senkit megölni, én hiszek az igazság szolgáltatásban, és az azkabanba megkapják a méltó büntetésüket. De ha eljön a háború, és a csata közepette nincs az embernek más lehetősége ?

©



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Hétf. 3 Nov. 2014 - 23:35


Aiden & Lily


Evans kiasszony kicsit felkapta a vizet, hogy Seth eltűnt. Ez van, biztos, hogy nem fogom feladni a fiamat. Ezt ne is várja el tőlem. Ki van zárva. Különben is mi hasznom lenne egy másik sötét varázsló feladásából?
Bombabiztos lenne az inkognitóm? És? Nekem az miért jó? Akkor nem lenne semmi kockázat a dolgokban. Akkor még unalmasabb lenne, minden itt eltöltött óra. Így is,folyton halára unom magamat. Nem kelleme ezt ennyire erőltetni.
Nem fogok belebolondulni a jóság szentéjébe. Bár néha nagyon közel vagyok ahhoz az állapothoz. Van, hogy azon gondolkodom, mit tudnék segíteni a gyerekeknek. Komolyan ez már kóros.
Ha ilyen vad ötleteim kezdenek lenni akkor nagyon gyorsan meg kell pattannom a Roxfortból és megölni valakit, hogy helyre rázódjanak a dolgok a fejemben. Valahogy vissza kell szereznem az igazi önmagamat. Nem akarok jótét lélek lenni.
- Pontosan megértem Evans kisasszony! Tudom milyen rossz lehet önnek! De nem tehettem semmit! Nem vagyok gyilkos! Márpedig mást nem nagyon tudtam volna tenni ellene. Minden igémet megállította mielőtt elérte volna. A maga fejét is csak egy oldalra vetett hirtelen igével kötöttem be. Még szerencse, hogy olyan közel voltam, hogy az úr nem tudta megállítani.
Még jó, hogy nem a kastélyban vagyunk, mert most rám szakadt volna a plafon. Hiszen azt szokták volt mondani, hogy ha valaki képtelenséget hazudik akkor reped a plafon. A "Nem vagyok gyilkos!" kijelentésem pedig hatalmas hazugság volt.
Méghogy én nem vagyok gyilkos? Dehogy nem! Ráadásul nem is egy gyenge, ostoba, folyton hibázó gyilkos vagyok. Vele is pillnatok alatt végezhetnék, ha nem lennék inkognítóban és nem kellene jó embert játszanom.
- Csak óvatosan! A feje nagy sérülést kapott, ha sokat mozgatja még a végén nagyobb baja lesz, mint ami van! - Mondom tettetett aggodalommal. Én személy szerint jobban örülnék, ha tényleg baja lenne.
Viszont azért a diffract nem volt olyan nagy erejű, hogy attól bármilyen baja is lehessen. Egyszerűen csak nem tudja milyen a fájdalom. Egy ilyen pici fejsérülést simán ki kellene bírni, megingás nélkül is.
De ilyenek ezek a jóság mániások. Nem tudják milyen is az igazi szenvedés. Akkor most megyünk hisztizni az igazgatóhoz. Ez vicces lesz. Kíváncsi vagyok hogy fog a kisasszonyra nézni az öreg!
- Természetesen, mondja csak! - Felelem gyorsan. A lány megszólalása kicsit kizökkentett a gondolat menetemből. Pedig már éppen megvolt Dumbledore arca, ahogy meglepett szemekkel vallatja Evanst.
- Ha a véleményemre kíváncsi ezzel a témával kapcsolatban akkor azt mondom, igen. Szerintem használhat, de csak ha már végképp nem tud mást kitalálni, ha azonúlik, hogy túlél-e. Akkor igen, akkor haladéktalanul, használhat tiltott átkot.
Mondom teljesen nyugodtan, s imitálva egy hirtelen fejfájást kicsit összehúztam a szemeimet. Azért meg kell játszani, hogy igazak a történések. Akkor is, ha én vittem véghez, hogy megmentsem innen a fiamat.


Vissza az elejére Go down
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Kedd 4 Nov. 2014 - 13:24

Lily & Aiden

Most ezzel úgy hiszem, hogy megfogtam. Vagyis Ő is használna tiltott átkot, ha olyan helyzetbe kerülni. Ez nem volt olyan helyzet? Mert szerintem az volt, simán megölt volna minket is. Bár még mindig kételkedek Seth szabadulási körülményei miatt. Bármit mond, nem hiszem hogy nem tudta volna elkapni. Mondjuk már késő ezen felhúznom magamat, és hangosan se érdemes ezen zsörtölődnöm, hisz Ő ki dumálta magát. Jól játssza a szerepét, tudom hogy nem önmagát adja, ezt icipici sorok között kitudom olvasni. Remek megfigyelő vagyok, és ember ismerő, ezt már kezdi mindenki tudni az iskolában. Hogy miért jó ez a tulajdonságom? Remekül megtudom választani, hogy kivel barátkozzak. Egyetlen egy ember adja fel nekem a leckét, és az nem más mint James. Ahogy haladunk az iskola felé, végig azon agyalok, mit kéne erre reagálnom.
- Értem, nem mintha gyilkolni lenne szándékom. Vagyis ez olyan mint a mugliknál a az önvédelmi gyilkosság. Tiltott átkot lehet önvédelemre használni, akkor nem lehet az Azkabanba kikötni. - kíváncsi vagyok a reakcióira, próbálom megfigyelni. Kicsit nehéz, hisz nagyon vigyázz a vonásaira. Mikor szemtől szembe beszélgettünk, biztos nem vette észre, de én igen. Van mikor kicsit megrándul az arca, mintha ilyenkor kéne visszafognia magát. Próbálok olyan kérdéseket feltenni, olyan témáról beszélni, ami elárulja magát.
Nem tudom, hogy mi lenne a helyes döntés, ha Aiden is ott lennek, mikor Dumbledore-al beszélek, vagy ha ne lenne ott. Ebbe az egybe most nem tudok dönteni, így se kéne a fejfájásom mellett ennyit agyalnom, és idegeskednem, mert minél jobban erőltetem a gondolkodást, annál jobban bezsibbadok. Messze van még a kastély, főleg ezzel a tempóval, amit megtudok tenni. Próbálok minél gyorsabb tempót felvenni, de eléggé nehéz.

©



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Kedd 4 Nov. 2014 - 22:04


Aiden & Lily


Megint megfigyelésnek vetem alá a kisasszony gondolatait. Puszta időtöltésből. Unalom űzőnek pont megfelel nekem. Néha olyan ostoba dolgokat tud összehordani, hogy vissza kell fognom a feltörő nevetést.
Hmm… nem hisz nekem! Nem hiszi el, hogy Seth le tudott győzni! Na jó ez tényleg nevetségesen hangzik, azt figyelembe véve, hogy én sokkal nagyobb feketemágus vagyok, mint a kölök. Mármint tapasztalatilag vagyok sokkal magasabb szinten.
Nagyon kíváncsi lennék mit szólna, ha megtudná az igazságot rólam. Vajon mit tenne akkor és vajon tudna-e tenni ellenem bármit is? Nem hiszem erősebb és tapasztaltabb ellenfeleket is megkopasztottam már.
Lehet, hogy ki kellene próbálnom. Végülis az emlékeit kit tudom törölni! Mi lenne, ha eljátszadoznék vele egy kicsit? Aztán mindent, amit történt kitörölnék a fejéből. Begyógyítanám azt a kis ütés a fején és a dolgok el lennének rendezve.
Nem is olyan rossz ötlet. Meg kellene csinálnom, viszont akkor még nem szabad kijutnunk az erdőből. Bár szerintem, ha elkezdenék színt vallani abban a pillanatban megállna és egy tapodtat se mozdulna.
- Nem tud maga semmit! Manapság már mindenért az Aszkabanba lehet kerülni! Ha gyanús személy csinája még egy véletlen baleset miatt is kiköthet valaki a dementorok előtt!
Mondom szemrebbenés nélkül. Hiszen most nem hazudok, mivel én ilyennek tapasztaltam a helyzetet. Leglalábbis abból ítélve, amit hallottam. Pedig nem is hallok annyi mindent, mint azelőtt, hogy ide bezárattam magamat.
Nagy dilemma vajon velem, vagy nélkülem beszéjen az igazgatóval. Nekem nem tesz semmit azt csinál amit akar. S úgy csinálja, ahogy akarja. Nem szólok bele. Seth mellett lassan megtanulom, hogy a mai fiataloknak lehet mondani bármit, akkor is azt csináljá, amit ők akarnak.
- Ne próbája meg elrejteni, hogy nem hisz nekem. Az arcára van írva! Én sem hinnék a maga helyében magamnak és ki tudja, lehet hogy helyesen teszi, hogy tart tőlem! Bár ezt csak maga tudhatja!
Mondom megvillantva a kisasszony felé a gonosz mosolyomat. Hátha ezzel is benne fagyasztom a vért. Rettegjen kicsit tőlem is. Ne csak a fiamtól. Lehet, hogy a végén lesz ebből valami kis adrenalin és móka nekem is. Talán jóvá válna a napom.


Vissza az elejére Go down
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Szer. 5 Nov. 2014 - 14:35

Lily & Aiden

Merlinre mekkora ez az erdő. Mikor az ember tud járni nem tűnik ekkorának. Sóhajtok, mert alig várom már hogy a kastély falain belül legyek végre. Kezdek egyre jobban fáradni, minden tagom sajog, most kezdem csak érezni a fáradságtól, nem csak a beütött fejem. És még mondom, ki se jutottunk az erdőből. Behunyom egy pillanatra a szememet, és elképzelem ahogy végre kinyitja nekem a kövér dáma a kaput, és beesem a klubbhelyiség melegébe. Ahogy behuppanok vagy a kanapéra ahol az előttem lévő kandalló felmelegít, vagy az ágyamba. Mindegy melyik változat, csak tartsak már ott. Meglep Aiden válasza ez ki is ránt az ábrándozásomból.
- Mi? Nem hiszem, hogy ezt ilyen szigorúan vennék. Megvan a szabályok. Olvastam róla, nem keveset. - oké ez egy kastély falain belül élő mugli lánytól elég hülyén hangzik, aki megkérdőjelez egy nagy világi mágust. Csak annyira hihetetlennek hangzik. Mivel auror akarok lenni, tisztában kéne lennem ezekkel a helyzetekkel is nem sokára.
- Ezt tapasztalatból mondja? - nézek rá keményen, mert úgy mondta ezeket, mintha emlékekből merített volna ihletet. Próbálok minél többet megtudni ami a hasznomra lehet, akár most akár a jövőben. El kell raktároznom minden egyes kis részletet is, ki tudja később szükségem lehet rá.
Kijelenti, hogy átlát rajtam, hogy látszik rajtam nem hiszek neki. Pedig én azt hittem ezt eléggé szépen eltudtam rejteni előre, mert remek színésznői tehetségem által vigyáztam a vonásaimra, hogy ne hogy lebukjak. De egy újabb meglepetés a professzoromtól.
- Tudja eléggé paranoiás és körültekintő vagyok. Egyszerűen számba veszek minden lehetőséget, és átvizsgálom. Úgy érzem nehéz idők fognak ránk köszönteni. - nézek rá én is, de keményen és harciasan. Tudja hogy sejtek valamit, nem hülye, de azt viszont nem tudom hogy csinálja. Lehet van bennünk valami közös, és az a jó ember ismeret? Majd megállok egy pillanatra, hogy kifújjam magam, eléggé nehéz szédelegve menni.
- Tartanom kéne magától? - kérdezem végül. Az hiszem kicsit félek a választól, mikor természetesen tudom mi az.

©



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   Szer. 5 Nov. 2014 - 18:08


Aiden & Lily


Nem vagyok ostoba. Minél jobban le akarom fárasztani a lányt. Ugyanis eldöntöttem, hogy a legegyszerűbb és legsimább módja annak, hogy a mai esetet eltussoljam az az, hogyha kitörlöm a kisasszony emlékeit és kap helyette újakat.
Viszont ezt sokkal egyszerűbb úgy megtenni, hogyha fáradt. Akkor nem ragaszkodik az annyira az emlékekhez. Majd úgy állítom be, mintha véletlen elájult volna. Erre eddig miért nem gondoltam? Na mindegy az a lényeg, hogy most már meg van a tervem.
- Nem minden úgy van, ahogy azt az ön könyveiben le van írva! Vannak olyan dolgok, amiket a minisztérium nem szeret hangoztatni! - Méghogy én folyton hazudok. Most se tettem azt, csak nem teljesen mondom el az igazat.
Elvégre a kisasszonynak sem kell mindent tudnia. Hacsak nem akarok neki kitálalni az emléktörlés előtt. El kellene ezt játszani, látni akarom az arcát. Vajon hogyan reagálna rá? Egy biztos nagyon vicces lesz.
- Nem személyesből! De az egyik közeli barátomat azért küldték az Azkabanba, mert meg akarta magát védeni egy vitában és megpofozott valakit. A minisztérium azt állította róla, hogy gonosz terveket forral ellenük. Pedig lelkemre mondom nem láttam másik olyan varázslót, aki olyam fanatikusan követte az amit a minisztériumban kimondanak!
S íme egy újabb félhazugság. Nem volt az a barát teljesen bűntelen, fiatalon sok rosszaságot csináltunk együtt. De valami elviselhetetlen jóságpártit csinált belőle. Ma se tudom mi volt az. Hát persze, hogy feladtam a minisztériumnak.
Megjegyzem, hogy átlátok rajta. Na persze nem látnék át rajta, ha nem használnék rajta gondolatolvasást. De hasznákok. Tudni akarom, hogy mi jár az eszében! S most egyre nagyobb vágyat érzek rá, hogy kihozzam belőle a félelmét.
- Ezzel nincsen egyedül kisasszony. Jó látni, hogy van még ilyen ember a világon! Kellenek az olyan eberek, akik mindent megfigyelnek és pártatlanul ítélnek!
Valahol tényleg örülök az ilyen beállítottságú embereknek. Az ilyenekkel mindig sokkal nagyobb élvezet végezni. Valahogy mindig máshogy reagálnak a dolgokra, mint az átlag! Olyan nevetségesen együgyű a világ.
Ulolsó kérdésére arcomon széles mosoly terül el! Mégy jó, hogy megállt. Itt az ideje, hogy szórakozzak vele egy kicsit. Tudom, hogy tart tőlem. Féljen is egy kicsit. Akkor sokkal izgalmasabb a dolog. Márpedig én tudok ijesztgetni.
Talán, ha ráijesztek és miattam fog félni jobban megértem, miért hat a féleleme drogként a fiamra. Tehát mondhatom, hogy pusztán megfigyelés céljából ihesztgetem. Lenézek a lányra, ahogy kicsit kifújja magát.
Arcomon úrrá lesz a gúnyos felmosoly. Szabad kezemmel megfogom az állát és magam felé fordítom, majd el is engedem. Annyira hajolok le, hogy a szeméb tudjak nézni. Show time Aiden! Most megmutathatom mit is tudok.
- Sokkal jobban tenné, ha tartana kis hölgy! Semmit sem tud rólam. Ellenben én egy pillantással mindent képes vagyok tudni önről. Én az ön helyében vigyáznék magammal. Nem mindenki az, akinek látszik! Maga sem az!
Suttogom olyan hangon, hogy még jobban meg tudjam ijeszteni. Szerintem érdekesebb lesz úgy a dolog, ha szépen lassan vallok neki színt. Hagyom, hogy legyen ideje minél jobban rettegni. Gonosz vagyok na!


Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Lily & Seth   

Vissza az elejére Go down
 
Aiden & Lily & Seth
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Lily Anne Deveraux ~
» Lily Collins
» Aiden & Alicia

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Információk :: Karakterek :: Lezárt Játékok-
Ugrás: